Szamos, 1906. szeptember (38. évfolyam, 70-78. szám)
1906-09-20 / 75. szám
XXXVIII, évfolyam. Szatmar, 1906. szeptember hó 20. (csütörtök) 75. szám. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városunk csatornázásának uj tervezete. Sok szó esett már városunk hivatalos és nem hivatalos köreiben csatornázási és vízvezetéki kérdésünkről s minden alkalommal tapasztaltuk, hogy közönségünk teljesen tisztában van e kérdésnek közegészségügyi nagy jelentőségével. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy azt a talajt, melyen életünket éljük, azt a levegőt, amit beszivunk, megtisztítsuk azoktól az egészségünkre káros anyagoktól, melyek állandóan testi egészségünk ellen leselkednek. Addig, amíg a közegészség feltételeit nem figyelték meg kellőképen s az idevonatkozó tapasztalásokat nem gyűjtötték össze, eleink nem sok ügyet vetettek erre a kérdésre; ha sejtették is, de nem tudták oly kétségbevonhatlan bizonyossággal, mint ma, hogy az udvarokon ásott pöcegörVök, az utcán lustálkodó szenyvizek mennyi betegség csiráit terjesztik s mint ülepednek meg a talajban, hogy fölpárolgásukkal azután egy-egy járvány teltételeit előkészítsék. Ma már a statisztika szembetűnő igazsággal állapítja meg, hogy milyen arányban van a talaj fertőzésével a betegség, a halálozás. Ez az igazság már a lelkiismeret kérdése is és minden városban erőteljes hangon kér meghallgattatást. Azonban még igen sok helyen nem is azon múlik a csatornázás kivitele, mintha ennek közegészségügyi elsőrangú fontosságát ma már mindenütt fel ne lógnák, — hanem a pénzkérdésben. Nálunk is ezért vesztegel zátonyon a kérdés több mint egy évtized óta. Akarunk, tanulmányozunk, terveket készítünk, költség- vetéseket készítünk; az aktáknak, leiratoknak már városunkra vonatkozólag is egész kis irodalma van, de a linancirozás, amint ma mondják, az megy nagyon nehezen, az lévén kevés, amiből egy ilyen vállalkozásra sok kellene: a pénz. Most azonban ez a kérdés egyszerre olyan nagy lépéssel közeledik a megvalósulás felé, hogy annak komoly keresztülvitelében még a nagyon körültekintők is bízni tudnak. Segítségünkre jött a debreczeni kultúrmérnöki hivatal s az előbbi tervünknél egy reálisabb, célszerűbb megoldási módot ajánl. Ez a tervezet abban tér el attól a tervtől, melyet a közegészség- ügyi mérnöki osztály 1897-ben kidolgozott, hogy az uj terveze- szerint a város szenvvizei mesterséges öntözésre használtatnának fel s az igy megszűrt és az egészségre káros fertőző anyagoktól megtisztult viz a létesítendő Égre csatornába vezettetnék. — Természetesen a csatornák esése részben megváltozna, amennyiben a vizek összegyűjtése és levezetése nem a Szamos parton, hanem a Honvéd- és Damjk^ich-utcák kereszteződésénél történne, mint amely pont legközelebb van iaz öntözéí-re kiszemelt területhez. Ugyanezen csatornán nyerne levezetést a csa- padék-viz is. Az öntözésre, mint legalkalmasabb terület az kínálkozik, mely a Puszta-Darócz felé vezető ut északi oldalán a városi belsőség szélétől mintegy mástél kilométerre fekszik. A megöntözendő terület mintegy 140 kát. hold volna, ami által e földterület, amint többek közt a boroszlói hasonló példa is mutatja, termőképességében rendkívül meggazdagodik s alkalmas volna arra, hogy bolgár-kezeléssel városunk kitűnő minőségű és mennyiségű kerti ve- teménnyel és szénával láttatnék el s számosán jutnának ezzel hasznos és jövedelmező foglalkozáshoz. Az uj tervezetbe be van illesztve az u. n. vészkiömlő csatorna is, mely a nagymennyiségű csapadék vizet egyenesen az Egre-csator- nába szállítaná. A szenyvizet, megtisztítás után és a csapadék-vizet egy gőzszivattyu emelné fel a vízgyűjtőből és igy kerülne be az Egre-esatornába. Az uj tervezet nagy előnye kétségtelenül az is, hogy a Szamos lolyó a szenyvizek által okozott állandó megfertőzéstől megmenekülne. A csatornázásra felvett maximális összeg egy millió kétszázhetvenötezer korona; az évi íentartási költsége 12,250 koronára van előirányozva. A befektetendő tőke kamatára és törlesztésére, továbbá az üzem évi fentartására szükséges 58,940 korona helyes iinanci- rozásától lügg tehát, hogy ezt a müvet megépíthessük. Ez a kérdés pedig az ivóviz-vezeték kérdésével függ össze, ami a csatornázással kapcsolatban már könnyen és aránylag csekély befektetéssel megvalósítható. Ennek a jövedelméből lehetne előállítani a fedezetet, aminek a javára kell számítani azt a jelentékeny értékkülönbözetet is, a mi a megöntözött földterület jövedelmezőbbé tételétől várható. Nagyjában véve az elmondottakon alapszik az uj tervezet, melynek műszaki előnyei szembetűnően kedvezőbbek, mint régebbi tervezetünké. Pap Géza polgármesterünknek nemes ambíciója, hogy városunk ezen elsőrangú, nehéz, de szép kérdését megoldja. Ez az alkotás 'gazán korszakalkotó volna városunk fejlődésében. E kérdés a modern haladás utjából már többé ki nem térhet s megoldásával szolgálatot teszünk a jelennek is, de még inkább hálás elismerésre kötelezzük vele a jövő nemzedéket. Méltán hisszük, hogy a debreczeni kultúrmérnöki hivatalnak kir. műszaki tanácsosa Vinnay Géza, Elégia. (A „Szamos“ eredeti tárcája.) Irta : Papolczyné Bartók Ida. Elmúlt a nyár . . . Nagy méltósággal úszik a fehér ökörnyál a levegőben. Minden tele van az immáron elérkezett ősznek csodálatos poótikus- ságával és a sárguló falevél s a bus, zokogó őszi szélnek kedves, szomorú költészete épen úgy belélopta magát a lelkembe, a szivembe, mint egykor a tavasz, a nyár .. . Pedig milyen más, egészen más már a természet képe. A szántóföld csupasz, hibáit, nem hangos az Istenadta nép vig danolásátó1, csak egy- egy megkésett cséplőgép haragos du- ruzsolása hallatszik, zug, morog a füstölgő szörnyeteg, mint zsörtölődő háziasszony, ki megkésett a dolgával. A nemrég sötétzöld szinü hegylánc most sárgás vörös, mint megfakult, vagy megrozsdásodott képráma veszi körül a letarolt földdarabot s a mi a keretén belül esik, méltó kép a kerethez. Kopár, kietlen s felette nagy lomhán úszkál a sötét szürke szinü olmos őszi felieg. Megállók a mezőség közepén s lelkem mohón szivja magába az ősz költészetének csodálatos, hasonlitha- tatian varázsát és elgondolom, vagy jobban mondva érezem, hogyha a tavaszt szerettem, óhajtottam a nyarat, nem szabad zúgolódnom jöttén az ősznek sem. Pedig az ősz eljött, itt van .. . Látom elmúlt nyaram ködfátyolán keresztül azon az egykor édes diszkrét szinü fátyolon, melynek rongyai nem maradtak meg már, csak eltűntek a u»gy mindenség s a rohanó idő rettenetes forgatagában. S kérdem magamtól, mivel volt jobb a tavasz, a nyár ? !.. . Nem-e a lélek küzdelmének s a szenvedélyek viharának ideje mind a kettő ? Nem jobb-e most a szelíd őszuek nyugodt ölén, hol a szenvedélyek s az érzelmek viharzása csöndes róvpar- tot érve kibékül önnön magával ? Hisz az ifjú lélek szenvedélyeit, vágyait, ábrándjait a tavasz szüli a nyár ápolja, nagyra növeli, de az ősz, az számon kór mindent, analizálja, leszűri az érzelmeket s a mi nemes és tiszta marad, azt meghagyja a színben, hogy legyen elviselhető az ősz is az emlékezésnek halvány, szelíd fényű, de örök világitásu napja mellett. Oh én imádlak évszaka a soha el nem múló örök időnek, te „kitu ősznek neveznek. Imádom a szomorúságodat, a mely olyan közel rokon az ón lelkem nagy szomorúságával. — Sötét felhőidből, ha sűrű könnyed omlik, elveszített ékességeidet siratod : az izzó napfényt a csodás virágok millióját az elnémult madárdalt s a fák sürü lombjait. Lásd ón is sírok, az ón elveszített boldogságom után, a ki itt hagyott engemet, megtérve a jobb, az igazibb édes anya ölelő karjai közzé. És ezzel mindennek vége lett reám nézve és eljött az ősz ! Látom magamról, a lelkemről, az érzelmeimről, a gondolkozásomról. — Hidegen, nyugodtan teszek, veszek, minden számítás, minden szenvedély nélkül, rovom a napokat, magam mögött hagyva a tavaszt, a nyárt és élek az ősznek és nem sajnálom a tavaszt és nem a nyárt és nem óhajtom, nem várom a telet! De ugyan ki is szeretné, ha mindig nyár volna az élete ? A forró, az izzó nyár a minden érzelmet fel- perzselő... a nyár, a mely az érzelmeket folyton korbácsolja, mint tenger hullámait a vihar. Ki nem óhajtja a csöndet, a békét lekében, szivében a szenvedélyek dúló vihara után ? Magam előtt látom őt az asszonyt a minden plasztikai és lelki tökéletességek igaz tulajdonosát. A szenvedélyes, a szerelmes asz- szonyt, a ki kételkedett már szerelmese hűségében, de azért ő változatlanul szerette még, szerette a férfit, lelkének és szivének minden parányi atomjával s mikor megtudta, bogy szerelmese bizonyos lovagias ügy miatt párbajozni kénytelen, földig érő fekete hajából természetes palástot font hófehér keblére s egész nap térden állva könyörgött imádottjáért kicsiny fehórkötésü ima könyvéből. Róth Fülöp kárlsbadi ezi pora ktárát ajánljuk; a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — toiaár és viliké legaagjöob czipírauira. Megérkeztek III az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
