Szamos, 1906. augusztus (38. évfolyam, 61-69. szám)

1906-08-02 / 61. szám

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. * Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utczfi 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó A fillér. Az exisztencia problémája. Megint a pályaválasztás gondja nehezedik szülőre és gyermekre egyaránt. Az élet egyik legnehe zebb problémája a pályaválasztás és aki helyesen oldja meg, az már fél sikert aratott az élet küzdel­meiben. Úgy vagyunk most, hogy egyetlen egy pálya sem kecsegtető arra nézve, aki anyagiakkal kel­lően fel nem szerelve megy neki az életnek. Minden téren általános pangás, íöldmives és földbirtokos, munkás és gyáros, kereskedő és alkalmazottja, ügyvédek, mérnö­kök, orvosok mind keservesen küz­denek, inig maguknak existenciát tudnak biztosítani. A kenyérharc különösen az értelmiségi pályákon egyenesen kétségbeejtő s aki nincs felszerelve elég vastag arcbőrrel és kíméletlen ököllel, az bizony hátul marad, még ha érdemesebb is az előtte törtetőknél. A szociális nyomorúság minden vonalon érezteti hatását. Budapes­ten felette tanulságos alkalmak kí­nálkoznak arra, megtapasztalni, hogy micsoda küzködésekben van része egy kezdő ügyvédnek, or­vosnak vagy mérnöknek, aki ta­nulmányaira 20—25 esztendőt és sok ezer forintot áldozott. Egyik e- másika ezen ilju és reményteljes lateinereknek valóságos harcokat kénytelen folytatni a mindennapi betevő falatért. És ha a diplomá­sok is ekként küzködnek, akkor felesleges külön ecsetelni, hogy a kereskedelmi és ipari pályát kez­dők sorsa sem rózsás. Ezért nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy egyik vagy má­sik pályát ^«zülők vagy gyerme­kek kül£ríqs, ügyéin; ^be ajánljunk. Nem sdjjvvjdfö felőíiC^'niiég hasznos szokás jWbl)y -hogy 'fv jjjályaválasz- tásról difcfcéá&k "Jblyíorí £zt hangoz­tatták, fyogy 'g latéiner-ágak túl vannak z'áu|olvk. ázért sokkal jobban teszik a szülők, ha gyer­mekeikből kereskedőket, vagy ipa­rosokat nevelnek. Sajnos, e sorok Írója nincs abban a helyzetben, hogy az ipari vagy kereskedelmi pályát a lateiner-pálya fölé he­lyezze, mert az egyik csak olyan kedvezőtlen perspektívát nyújt ál­datlan gazdasági helyzetünkben mint a másik. Nem zenghetjük a régi sablont, hogy sok iprost és sok kereskedőt a házának, mert e téren különös jóval senkit sem biztatunk. Ugyanígy vagyunk a lateiner pályákkal is. Mindennek pedig az a tanulsága, hogy az életbe kikerülő ifjú arra a pályára menjen, amelyhez haj­landósága van. A pályaválasztás szempontját nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy az illető pálya túl van-e zsúfolva Mert ez többé-kevésbbé mindenütt meg van. Vezető szempont csak az lehet, hogy elég erőt érez-e magában az életbe lépő ifjú arra, hogy a vá­lasztott pálya követelményeinek megfeleljen. Elvégre is, aki tud és aki akar, az megél minden pályán, ha nem is úgy, ahogy megérdemelné. — Nincs az a verseny és az a tul- produkció, amely az erőt el tudná zárni az érvényesüléstől. Vezesse a szülőket gyermekeik pályaválasz­tásánál az a szempont elsősorban, hogy mi akar lenni a gyermek és azt bírálják meg, hogy testi, vagy szellemi képességei meglelelnek-e annak a hivatásnak. Ha úgy ta­lálják, hogy igen, akkor feltétlenül hagyják a magaválasztotta utón menni gyermeküket és csak abban az esetben akadályozzák a válasz­tott pályára való lépést, ha úgy találják, hogy gyermekük annak nem felelne meg. Gondolják meg a szülők, hogy óriási felelősséget vesznek magukra, amidőn gyer­meküknek az egész életre kiható pályaválasztásában önhatalmúlag a gyermek akarata ellenére járnak el. Az ilyen szülői erőszakoskodás nem egy sok reménységgel biztató exisztenciát tett tönkre, nem egy szülőnek okozott szivfájdalmat. — Legyen a gyermek az, ami lenni akar ! Ez legyen a domináló szempont, a többi szempont, mint a pálya túl­zsúfoltsága, nehézsége, anyagi és erkölcsi előnye, ezek mind csak másodsorban jöhetnek tekintetbe. Nem üres frázis az, hogy ma már nincsenek gyermekek. Tény, hogy a modern élet feltételei, a sajtó általános elterjedtsége és maga az iskola is sokkal, korábban érleli meg a zsendülő fiatalságot, mint ez annak előtte történt. A maturáns ma már itélnitudás dol­gában megközelíti a férfi Ítéletét és feltehető róla, hogy tudja már, hogy mit akar. A pályaválasztás­nál adjunk inkább neki igazat, mint a szülőnek. Peronoszpora Szatmárhegyen, Szatmárhegyünk szőlőbirtokosai na­gyobb részt bent, Szatmáron laknak, a szőlömiveléséhez igen keveset érte­nek ; birtokuk és zsebük sorsát a tel­jesen iskolázatlan vincellérekre biz- zák, kik elég ügyesek arra, hogy gazdáik szakavatatlanságát a saját tudatlanságuk elpalástolására föl­használják. Szatmárhegy szőlőit a nyár folya­mán a peronoszpora ellepte. A vin­cellérek nagyobb része — habár p. leveleken szembeötlően éktelenkedik ez a veszedelmes gomba, — azt fel nem ismeri, vagy annak fellépését tagadja. A fürtökön mindenütt oly nagy számmal látható szemek, fillin- gek, egyes tőkéken egész fürtök, sőt egész tőkék termésének megbarnu- lása, megráncosodása és lehullása a hegyi vincellér szemében és szakér­telmében a tavaszi jégverés követ­kezményeinek tűnik fel; pedig akkor még ez a szegény megbámult szem mit sem szenvedhetett, mert nem lé­tezett. Annyira megy vincelléreink Egy különös emberről. Soha sem mert asszonyokhoz kö­zeledni. Még a szemükbe sem volt bátorsága nézni, ha találkozott velük az utczán, vagy akárhol másutt és érezte, hogy azok hóditó pillantása rajta függ, elfordította a tekintetét, avagy lesütötte a pilláit, mint egy szégyenlős iskolás fiú. Mert különös ember volt Farkas István. Huszonhat évet élt már, de a lelke mindvégig mocsoktalan ma­radt. Egy percre sem engedte magát leküzdeni ki-kitörö, égő, lángoló, sok­szor tomboló szenvedélye által. Pa­rancsolt a vérének, annak a buja, forró vérnek, mely az ereiben tüzelt, izzott és emésztődött végtelen átvir­rasztott kinteljes éjszakákon át, de mag nem adta magát és tovább küz­dött önmagával egy rögeszmévé vált képzelődésért, őrültségért Már mint diák is valami megma­gyarázhatatlan szeretettel olvasta Bo- urgét és mélységes szomorúság, világ- gyűlölet vett erőt a lelkén, amelytől sohasem tudott, de nem is akart sza­badulni. Lassanként egészen beleélte magát annak filozófiájába és ennek könyveiből ismerte a világot, az em­bereket. Csodálatos lelki állapotba esett. — Undort érzett a lét iránt, melyben soha sem volt alkalma csa­lódni és melyet nem ismert, vágyódott a nemlét utáu és volt oka miért. Gondolkodott és úgy hitte, hogy a nő, az asszony minden a világon. Ez töltötte be egész lényét, valóját, csupán csak azért érdemes élni, küz­deni, szenvedni, meghalni, ha .. . És ez a „ha“, ez volt Farkas István sze­rencsétlensége. Irtózott a gondolattól, hogy csalódás érhetné és ezt, úgy érezte nem tudná elviselni. Ezért félt asszonyhoz közeledni, bár sze­rette őket lelkének egész hevével, valami különös érthetetlen szerelem­mel, de csak távolról, epekedve, sej­telmesen. Farkas István oltárt emelt az asszonynak, imádta őket és félt, hogy a bálványkóp lehull a porba és eltemeti őt. Nem egy asszonyt, egy bizonyos nőt szeretett, hanem a női nemet. Ez éltette lelkesítette, buz­dította, ez volt minden álma, ábrándja egész világa. És múltak az évek. Farkas István­ban pedig mindjobban feltámadt és jogait követelte az ösztön, melyet nem volt bátorsága kielégíteni. Pedig barangolt ö is a háztömegekre rábo­ruló éjszakába, talán hogy valami kellemes kalandban legyen része, de ilyenkor nem is Farkas István volt az, hanem az ösztön, amely űzte, kergette, parancsolt neki. Ilyenkor az érzékiség a maga egész undoksá- gában uralta. De ez csak addig tar­tott, mig az első selyemszoknyás, fes­tett arcú, mosolygó nővel találkozott, mert nyomban felülkerekedett benne a filozófus, az erényhős és ő undorral fordult vissza és rohant eszeveszetten ahba a kis szohába, mely olyan szent- séges tiszta volt, mint a Madonna oltára. Egyszer aztán csodás dolog történt Farkas Istvánnal. Mintha kiforgatták volna lényéből, olyan volt, mint egy tizenhat esztendős diákgyerek. Azo­kat a mélységes filózófiáju könyve két mind gondosan elzárta a nagy üvegszekrénybe és Petőfy meg Heine került az asztalára szép, díszes bőr­kötésben, ezeket böngészte egész nap. | Böngészte bizony, sőt maga is bele fogott nem egy poémába, egy arany hajú leány tengermély szemeiről, eperajkáról dalolva. Mikor aztán az utcára rá borult az alkony árnya, gondosan felöltözött, százszor is be­lenézve a tükörbe és elsietett az Andrássy-utra, ahol mint az árnyék hűségesen követett egy éltes urinövel sétáló leányt, bárom lépésnyi távol­ságból. Ezt a távolságot mindenkor pontosan betartotta, csak amikor ha­zaindultak, távolabb maradt, nehogy feltűnővé váljék. Pedig mégis feltűnt a leánynak. Az a szende aranyhaju leányka úgy érezte, tudta, hogy ez a férfi, aki két hónap óta mindennap hűségesen követi, anélkül, hogy ész- revétetni akarná magát, nagyon, na­gyon szereti őt. — És ö is érez már valamit a férfi iránt, talán ugyanazt amit ő, de nem tudta néki megmon­dani, nehogy. . . De a férfi olyan bátortalan, talán ezt is a szerelem okozza. Pedig ö nem szólíthatja meg . Hiszen biztatóan, bátorítóan mosolyog reá, amikor találkoznak, sőt oh, nagy ég ! olykor vissza is tekintget, de a férfi ilyenkor úgy tesz, mintha nem Róth Füiöp kárlsbádi ezipárak;tárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és Yidéüe legnagyobb cziptóUra. iVlifótófSííJfea nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom