Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)
1906-07-05 / 53. szám
XXXVIII, évfolyamSzatmár, 1906. július hó 5. (csütörtök) 53, szám. z am o s. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP m E I ö f i z e t é a r : Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Egész évre 8 kor. —Félévre'^ kor. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap Vindóhivaialaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Birtokosok és a földmives munkások. Szerte az ország különböző vidékeiről érkeznek a hírek arról, hogy aratási sztrájk akadályozza a mezei munkálatot. Rémüldözik a tőzsde, a bankok, legjobban meg vannak ijjedve a nagybirtokosok. És tanácskoznak, futnak Poncius- tól Pilátusig, újságaikban haragos villámokat szórnak a „lelketlen izgatok“ ellen s hirdetik, hogy az aratási sztrájkot csak kíméletet nem ismerő szigorral és a szuronyok hatalmával lehet és kell megakadályozni. Ha az intéző körök s a magyar birtokos osztály többsége leiül ennek a tanácsnak, akkor ballépést követ el. Először azért, mert egy általános sztrájkot Magyarországon szuronyokkal megakadályozni, letiporni nem lehet. Egyszerűen azért, mert nincs annyi szurony. — Munkára kényszeríteni azt, aki nem akar dolgozni, nem lehet. Száz embert sem lehet, hogyan lehetne tehát százezreket. Akármilyen nagy hadsereg vonulna is fel a sztrájk ellen, a gabona mégis a lábán rothadna el, már azért is, mert ha a hadviselés a sztrájkolókkal aratás idején két-három hétig tart, vége a termésnek úgyis. Másodszor azért nem ajánlatos a termésnek szuronyokkal való megvédelmezése, mert az brutális, igazságtalan erőszakosságokra nyújtana módot. Vérfürdők lennének s a kihullott vér nyomán csak újabb és újabb összeütközések keletkeznének. Csakis békés eszközökkel, bölcs előrelátással lehet a sztrájkot megoldani. Mielőtt azonban e módokra és eszközökre rátérnénk, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy sokan vannak, a kik az aratási sztrájk rémhíreinek okát abban látják, hogy a kormány úgy a nemzetközi, mint az újjászervezett szoci- álistáknak megengedte a földmive- sek gazdasági szervezését. Mind*, a két szociálista párt hatalmasan kihasználja ezt az engedélyt, országszerte lolyik az agitáció és a szervezkedés munkája, csodálatosan nagy eredménnyel. A nemzetközieknek alig két hónapi agitáció után százötven szervezetük van tízezer taggal, az ujjászervezetteknek pedig vagy háromszázhuszonötezer taggal. Mindenütt, ahol a szervező agitátorok megjelennek és elpredi- kálják az elégedetlen nyomorgó munkás és kisgazda népnek, hogy a földmivesek szövetsége arra való, hogy egyesítse őket a munkaadók ellen, rohamosan tódul a nép a szervezetbe. Miért ? Mert eddig nem volt semmi és senki, aki a nép érdekét a munkaadókkal szemben hathatósan védelmébe vette volna, sőt jó lélekkel állíthatjuk, hogy a mezei munkásokkal a kutya sem törődött. Természetes, hogy ezek az elhanyagolt és elhagyatott néprétegek mohón szívják magukba a kollektiv tanokat és sietnek a szakszervezetbe, — mely erkölcsi és anyági érdekeit lesz hivatva védelmezni. Rövidlátó ember az, aki kárhoztatja, hogy a földmivesek gazdasági szervezését megengedték. A gyülekezés s az egyesülés joga polgári jog, melyet szegény embernek meg kell adni éppen úgy, mint a gazdag embernek. Ha a gróf a a mágnás-kaszinóba járhat, járjon a paraszt is a maga szakegyletébe. Ebbe nem lehet beleszólása senkinek. Aztán hiába is tiltanák el a mezei munkást a gazdasági szervezkedéstől, Tilalommal, szigorral csak elodázhatták volna a nyomorgó és elégedetlen néprétegek ft-i: lését, de ez a felkelés után sokkal komolyabb dolog lett volna, az általános aratási sztrájknál. Mert az elnyomott szenvedélyek sokkal erőszakosabban törnek ki, mint a szabadon nyilvánulok. Ezért ne kárhoztassuk a földmives munkások szervezkedésését, hanem célctudatos, okos magatartással és helyes előrelátással védelmezze meg a birtokos osztály a maga érdekeit e szervezkedései szemben. Erőszakos módon ez nem lehet lehetséges, csakis békés, humánus utón. A munkadóknak hozzá kell szökniük ahhoz a gondolathoz, hogy a neki dolgozó munkás a béréből annak rendje és módja szerint meg is élhessen. — Ott, ahol 30—40 krajcár a napszám, ahol az aratási rész még az éhenhalás ellen sem biztosítja a íöldmivest, bizony ott alaposan fel kellene emelni a munkadijakat. A magasabb munkabérért más helyen kell keresnie kárpótlást a birtokos osztálynak. Szabályozni kell a gabona-tőzsdén a visszaélésekkel való spekulációt, a gabonának nagyszabású szállítási kedvezményeket kell adni úgy a vonaton, mint a vizi utón és előnyös kereskedelmi szerződésekkel jó piacokat biztosítani a magyar mező- gazdasági kivitelnek. A törvényhozásnak, az államnak, a kormánynak kell a magasabb munkabérért a birtokosokat kárpótolni és ezt meg kell tenniök minél előbb. A magyar gyermektanulmányi társaság felhívása. Társadalmi életünk fejlődése a gyermeknevelés felé tereli a közfigyelmet. Minél bonyolultabbá válik társadalmi életünk s minél gazdagabbá és szövevényesebbé az emberi műveltség tartalma, annál inkább érezzük a kultúrának sokféle káros kinövését s az egyénre való idegeraésztő hatását. Hogyan készül a felolvasás? Irta és az Iparos Otthon vasárnapi estélyén felolvasta: Tanódi Endre. Tisztelt hölgyek és urak ! Én nagyon őszintén megvallom, hogy nagyon nem szeretek felolvasni. Különösen tánc előtt nem. Ilyenkor a közönség tűkön ül és azt a sok tűt mind odakivánja a felolvasó székébe, aki végre maga is úgy érzi, hogy valami jótékony tündér meghallgatta a buzgó fohászt, mely a közönség ajkán epedezett és csakugyan odavarázsolta a tűket az ülésébe. — Sőt gondja volt reá, hogy a tű hegye fölfelé álljon ! Nagy huncutok azok a tündérek, még a láthatatlanok is. Vagy hogy mindig és mindenben a leghuncutabb, amit nem látunk ?! Pedig hát meg kellene bocsátani a szegény felolvasónak, mert igazán „nem tudja, hogy mit cselekszik“ mikor elvállalja a megbizást. Később már rájön, hogy mit is cselekedett, de akkor meg azt nem tudja, hogy mit cselekedjék. Hát ezek ellen volna orvosság: nem kell elvállalni a kitüntető megbizást. — Csakhogy vannak esetek, amikor muszáj. Elmondom az ón esetemet. Immár hosszúra nyúlt életem folyása alatt már nagyon sok kellemetlenség ért engem. Kamasz koromban többek között az, hogy sehogy sem akart kibújni a szakállam, pedig minden szálért szívesen odaadtam volna egy esztendőt — a tanáraim életéből. Balogh Dezső ur, tiszteletreméltó oszlopa az egyesületnek, amelynek vendégszeretetéből most itt ülök tűkön, segített rajtam. Elkezdte borotválni a szakállam helyét, olyan csinosan és türelmesen, hogy végre kibújt a szakállam. Gondolta magában, hogy : „Engem igy is, úgy is egyre biztatnak azzal az éles késsel, hát legalább kibúvók a napfényre, hadd látom, milyen e világ odakünn.“ És úgy lön. Úgy látszik, tetszik neki ez a világ, mert azóta sehogy sem akar vissza- bujni. Úgy jártam vele mint a makacs uuvarló, akit nem akar vállalni az ideálja ; kurizál-kurizál, mig végre megszereti a kisleány; azután meg csinálhat már akármit ellene, mégis szereti a vógkimerülésig, sőt néha az emberi kor legvégső határáig. Tehetek én most már akármit, a szakállam egyre nő. Lefekszem este nyugodt lelkiismerettel; egész nap nem vétettem senkinek, jó fiú voltam, ártatlan s reggelre kelve mégis ott van a képemen az csúnya fekete talló, a Káin bélyege. Most már egészen a Balogh ur kezei között vagyok, meg vagyok nősülve menthetetlenül. Amint igy egy napos reggelen olt ülök a szókén és folytatom a meddő küzdelmet a szakállam ellen, azt mondja nehem Balogh ur: „Doktor ur, nem tartana egy felolvasást a mi egyesületünkben ?“ A szava édesen csengett, a kése pedig ott járt a gégém táján, ahol az a kis csutka van, amit Ádám apánk hagyott reánk. Áldja meg érte a jó Isten haló porában, mert ezzel nyeljük az Éva almáját, annál meg nincsen édesebb kerek e világon. Hát ilyen körülmények közt, Véuus módjára kikelve a szappanhabokból, kimondtam a boldogító „igent.“ Ez a boldogító „igen“ is olyan boldogító lett, mint a többi, t. i. hogy egyik fél sem lett tőle boldogabb. Én itt ülök a tűkön, Balogh ur meg itt szégyeukezik valahol, hogy csak ilyen felolvasót tudott keríteni. Na de, kedves Balogh ur, most már benne vagyunk és a világ előtt azt kell mimeluünk, hogy jól mennek a dolgok s mind a két fél boldog. De hogy leszünk a felbőszült közönséggel? Az embereket két eszközzel lehet szelídíteni : vagy pénzzel, vagy szerelemmel. Pénze azonban nincs a szegény felolvasónak; még sohasem láttam, hogy olyan ember olvasott volna fel, aki gazdag. Bolond is volna, ba a saját ötleteit olvasná, mikor a más pénzét olvashatja. Mindig jobb a másé. Nem marad hát más hátra, mint a szerelem. Beszéljünk a szerelemről. Ez a téma még az egyedüli, amit bál előtt meghallgatnak. Miért ? Mert ilyenkor olyan a felolvasás, mint a leves az ebéd ólén. A leves jRóth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ifi§tiä!sst@k ■$ST a nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -------
