Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)

1906-07-22 / 58. szám

XXXVifl, évfolyamSzatraár, 1906. jalias hó 22, (vasárnap)

58. szára.

SZAMOS

i

.{ CÚU;

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI

„A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

LAP \

v

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. %i. Telefon: 107.

Mindennemű dijak Sz a tsz áron, a lap kiadóhivatalában el feed ok

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden sző 4 fillér.

Gazdasági feladataink.

i.

Rengeteg sok a teendőnk gazdasági téren. Ha a külföldi államok hatalmas gazdasági fellendülését tekintjük látjuk csak igazán, hogy mennyit mulasztottunk eddig ezen a téren, Csak példaképen említjük fel, hogy Angliában a műit évben 3890 uj részvénytársaság alakult 109,896,389 font sterling alaptőkével. Németországban ugyanakkor 191 vállalat 376 millió márka alaptőkével.

Az iparfejlesztés körül nálunk is igen nagy feladat jut a pénzintézeteknek. Gyáralapítóink egy részének ugyanis legfőbb baja az üzleti forgó tőke hiánya, amely kérdés szorosan összefügg üzleti életünk egy másik nagy bajával: a künn levő összegek pontos behajtásának nehézségeivel. Addig is, mig kiskereskedőink és a vásárló közönség nagy része hozzá fog szokni ahhoz, hogy az üzleti tartozásoknak lehető legpontosabb kiegyenlítése nemcsak jogi, hanem egyúttal erkölcsi, becsületbeli kötelesség, mert hiszen, minden más ethikai szempottól eltekintve, a gyáros, a nagykereskedő csakis üzletfelei pedáns pontossága mellett képes nagy vállalatát fenntartani és fejleszteni; addig is pénzintézeteinknek kellene minden érdemes és megbízható termelőt az

eddiginél nagyobb mértékben támogatni hosszabb lejáratú hitel segítségével. A kockázat a legtöbb esetben nem nagy és ellenértékének megfizetésére minden reális vállalkozó hajlandó is lesz. Az ily existenciák támogatása első rangú társadalmi és gazdasági érdek lévén, pénzintézeteinknek az egymásközt folytatott eszmecsere utján módot kell találni az egész séges hitelnyújtás oly alakzatának megvalósítására, mely mindkét fél érdekeit egyenlően biztosítja.

A hazai ipar és kereskedelem megerősödése és fejlődése tekintetében igen sokat várunk az öszes ipari és kereskedelmi érdekeltségeknek az árutőzsde keretében való összpontosításától. — A gazdasági elemek és tényezők tömörülése, az érdekek kölcsönösségének és kölcsönhatásának felismerése, ami az együttműködés kikerülhetetlen eredménye, okvetlenül meghozza majd a gyümölcseit. Jól tudjuk azonban, hogy még a szükséges tőke, hitel és munkaerő létezése sem elégséges arra, hogy ipar és kereskedelem a kívánatos irányban és mértékben fejlődjék. Elengedhetetlen kellékei vannak még ennek az óhajtásnak és törekvésnek, amely kellékeknek, mint nélkülözhetetlen előfeltételeknek megteremtése kormányunknak legsürgősebb kötelességei közé kell, hogy tartozzék.

Ilyen lel tétéi' az' ipartörvények rég kilátásba helyezett módosítása, amelyhez a kereskedelmi kormány kebelében már minden szükséges előkészület megtétetett. Ilyen előfeltétel továbbá egy, minden jogos érdeket egyaránt kielégítő vasúti tarifapolitika ; ilyen a hiányzó vo nalak kiépítése, egyes vonalokon kettős vágányok lerakása, ilyen előfeltétel a közlekedés lebonyolításának gyorsítása és célszerű szabályozása, a vasúti üzleti rendtartás és üzletszabályzatnak a modern viszonyoknak megfelelő módosításával, valamint a helyi érdekű vasutakra vonatkozó törvénynek különösen oly irányban való revíziója, hogy a közgazdasági életünkben nagy szerepre hivatott harmadrangú vasutasnak építése megkönnyittessék ; ilyen az, hogy a székesfőváros az ország minden részéből, az összes csatlakozások figyelembevételével a lehető legrövidebb útirányban elérhető legyen ; ilyen az, hogy a vasúti kocsik hiánya megszűnte ttessék, hogy az összes gyorsvonatok III. oszt. kocsiosztállyal látassanak el, végre, hogy a vasúti bérletjegy kérdése az érdekelt körök igényeihez képest, minden bürokratikus nehézség kiküszöbölésével végleg megoldassék.

De nemcsak a vasúti közlekedésügy szorul reformra.

Vizi utaink még mindig nincsenek kihasználva. A Fiúméval való vizi összeköttetés még mindig csak álom és ilyen a budapesti kereskedelmi és téli kikötő eszméje is. Hasonlóképen mi sem történik abban az irányban, hogy hazánk vizi ereje kellőképen kihasználtassák. Parlagon hever ez a páratlanul olcsó erő, amely oly könnyen és oly eredményesen pótolhatná nagy részben a gépek drága és nem mindig könnyen hozzáférhető erejét.

Semmiesetre sem zárkózunk el annak a felismerése elől, hogy mindezeknek az óhajtásainknak a gyors megvalósitása igen nagy pénzbeli áldozattal jár. De viszont ha tekintjük, hogy egyrészt menynyi közgazdasági reformot bir még el hazánk és másrészt — amint azt a hosszantartott gazdasági és politikai válság időszaka fényesen igazolta, — az erkölcsi áldozatoktól eltekintve, mennyi anyagi áldozatot képes hazánk ősereje közgazdasági megrokkanás nélkül elviselni. Rosszul alkalmazott óvatosságnak tartjuk, éppen a produktiv beruházások terén nálunk évtizedeken át gyakorolt túlzott takarékosságot.

Mindenekelőtt és mindenkor a szem előtt kell tartani azt, hogy az ilyen beruházások közvetlenül és közvetve mérhetetlen haszonnal járnak, hogy gazdasági életünket minden irányban, soha nem is sejÄ kétezeréves vendég.

Egy ember feküdt előttem a járdán. Sötét volt és nehéz, ólmos szemekben hullott az eső. Egy jiillanatra megállottám, hogy széles körvonalai a darócba öltözött idegennek, oly különös hatással voltak rám. Elázott és még keresztül gázolhat valaki rajta, gondoltam s bár hálátlan munka az ilyen, elhatároztam, hogy felébresztem.

— Hó pajtás ébredjen !

Álmosan megdörgölte szempilláit

és nehézkes mozdulattal feltápászko- dott. Csak most láttam, hogy mily erős és széles az alakja. Olyan volt, mint egy ókori gladiátor.

— Hol vagyok, kérdó ijedten.

— Budapesten.

— Hogyan ? hát nem Rómában ? kiáltott megdöbbenve.

— Nem vagyunk ott, feleltem, és egy pillanatra elcsodálkoztam azon, hogy mit keresett volna, e sajátságos idegen Rómában.

— Tehát Umbriában vagyunk, fir- tatá fiirkószőleg pz arcomba pislantva.

— Nem hanem Magyarországon.

Az idegen dühösen csóválta a fejét.

— Nagyon sokat alhattam és most olyan ostobának érzem magam ! — Mercurra mondom, hogy azt sem tudom, hol van Magyarország.

— Uraságod idegen ?

Büszkén nézett végig rajtam.

— Nem vagyok idegen. Én Római vagyok.

Láttam, hogy tökéletesen részeg. Ez az ember alaposan felönthetet a garatra. Szerettem volna lerázni a nyakamról, de már megindult velem az utcán.

— Úgy érzem magam, mondá sóhajtva, mintha a holdból potyantam volna ide. Becsületszavamra, minden tagom fáj. Álig tudom mozgatni a derekamat.

— Ugyan ne komédiázzon, feleltem idegesen. Nincs most farsang, álarcos bál, s ön mégis olyan sajátságos maskarában jár.

Sértődötten rántott egyet a vállán.

— Az én ruhám tisztességes. így minden római polgár eljárhat. De ön jár uram maskarában ! Micsoda komikus figura maga ? Milyen nemzetiség

is tulajdonképen ? Aszir ? Gallus ? Hibiai ? Numida ? Kaldeós ? Afrikából jött, vagy Kis-Ázsiából ? Avagy talán épen zsidó ? :

Nem szóltam volna egy szót sem, de hogy már felekezeti kérdéseket is kezdett bolygatni, igazán megsértődtem.

— Bocsánat, de kihez is van szerencsém ? kérdóm hidegen.

— Plautus vagyok.

— Plautus ? A római vigjátókiró ? Kiáltottam fel meghökkenve.

— Igen, Plautus Tullius Március. Csodálom, hogy nem ismert uraságod.

Bambán néztem a levegőbe.

— Jó vicc, mondám nevetve, hogy egy pillantásra magamhoz tértem. — Tudja barátom mikor halt meg Plautus ? Krisztus születése előtt kétszáz évvel. Most meg Krisztus születése után vagyunk kerek ezerkilenczszáz évvel. Több mint kétezer esztendeje ! Ne mondjon tehát ilyeneket!

De most ő kezdte el a dühöngést.

— Vulcan sánta lábára ! ön nem valami mulatságos fiú ! Szofista bölcselő ? Valami görög zugiskolában

tanították és most elakarja hitetni velem, hogy én nem vagyok én. Hisz tudom, hogy maguk a csillagokat is le tudják disputáim az égről, azonbau ez nem mulatságos.

— De kérem.

— Ugyan ne beszéljen ! Hisz épen tegnap voltam a színházban. Darabomat a „Hencegő katonát“ játszották. Úgy emlékezem mindenre, mintha ebben a pillanatban történt volna. Az előadás után még hozzám lépett Murenna szenátor. Tudja az a vörös, pocakos. És azt mondta : Hehe . . . Plautus ! Nagyon mulatságos volt ! Honnan szedi maga ezeket a bolondságokat? Könyvben olvasta, vagy úgy magától kitalálta ? Hehe ! Nagyszerűen mulattam. — A feleségem is egészen odáig volt. Ezt mondta a szenátor. Én azután elmentem inni. Nők is voltak ott, de nagyon sokáig találtam elaludni és most azt sem tudom, hogy fiú vagyok e vagy leány. És még a maga okoskodásai kellettek, hogy teljesen elveszítsem a fejemet.

— Hát ön azt hiszi, hogy tegnap volt mindez és most Rómában van ?

Bóth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát

ajéiiljpk a t. vevő-közöiiséff116^ mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Sxatmár és vidéke legnagyobb czipőraktíra*

JSaF* a nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és seíievraux bőrből Készült czipők a legdivatosabb kivitelben.