Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)

1906-07-08 / 54. szám

XXXVIII. évfolyam. 54. szára. Szatmár, 1906. julius hó 8. (vasárnap) BlJ ;<L SZAMOS. é.'V\ POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 90G"VII 9 \ íO " ' Jh- Cíwf .H, LAP^ “ Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindecnemü dijak Szatmaron, a lap ki* dóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. r»«& A munka csöndje. Politikában, társadalomban csönd és nyugalom állott be. — Ez a munka csöndje. Jó ideig bizony csak fegyvercsörgést, harci zajt le­hetett hallani ebben a szegény országban. A íegyverzörgés égig zengő, fülsiketítő zaja elnyomta a munka szerszámának zengését. Ma már, hála Istennek, máskép van. A zord idők elmúltak felettünk, a lelkek felszabadultak bénultságuk­ból s az ökölbe szorított kezek a munka szerszámát forgatják. Jó sokáig kellett erre várni - Közel öt esztendeje ebben az or­szágban nagyon is visszájára men­tek a dolgok. Öt esztendőn át a nyugtalanság, a bizonytalanság lá­zas kedélyhangulata ülte meg ift a lelkeket. Kinek lett volna kedve ilyen állapotban dolgozni ? Ki szőtt volna itt jövőre kiható, nagysza­bású terveket, mikor azt se tud­hatta, milyen lesz a holnap ? Mi­kor lutrizás volt minden, amikor az egész országot lehették egy kártyalapra — a politika roulette- asztalán. Szomorú idők szomorn emlékei ezek, jó, ha minél gyökeresebben kivesznek az emlékezetből. Hanem egy ideig még kisérteni lógnak ezek az emlékek. A lidérc­nyomás nem tud elmúlni rólunk s minduntalan fölvetődik a kietlen rcminiscencia. Falun. A fajmagyar. Dolgom akadt a vidéken. Éjszaka idején érkeztem meg a falu vasúti állomására. A ködös sötétsé­gen küzködve pislogott át a lámpa gyér világa. A vonat prüszkölve, zúgva rohant tova a vak éjszakába. Az állomási tiszt pedig sietve vonult vissza meleg szobájába és én egyedül, gyámoltala­nul állottam az ismeretlen helyen. Nem volt senki, a kitől kérdezősköd­tem volna, de meg tulajdonképen nem is volt kérdezni valóm. Egyszer csak mellém állított egy szép szál, nyMókony subás legény. — Tisztes jó estét kívánok. Az urasághoz tetszik menni ugy-e ? — Oda mennék, de nem tudom, hogy váruak-e igjT éjszaka idején ! — Várják, hogyne várnák jó uram, ’iszen engem küldtek az állomásra. Azér’ nem jöhettem parádés hintóval, mer’ a fiatal ur kórságba esett, aztán bevitték Miskolczra, a főorvoshoz. Tetszett nekem a helyrevaló, bá­Kergessük el most e képeket. Mikor a kalász-termő magyar föl­deken lázasan folyik a munka, mikor cseng a kaszapenge, mikor a nagy politikában csöndesen, zaj­talanul megindult a gyakorlati irányú fejlődés biztos küzdelme, mikor a nemzet legjobbjai ott ál­lanak a nemzeti uj hajnalodás fényforrásánál és felénk szórják a világosságot, akkor forduljunk el a sötét képektől. Magyarország reorganizációja kezdetét vette, Hisszük, reméljük, tudjuk, hogy minden uj lesz ezen­túl ebben az országban. Pénzügyi, közgazdasági, ipari, kereskedelmi, művészeti, kulturális, szociális poli­tikánk teljesen megujhodik. A régi oszlopokat ledöntjük, a régi rend­szert eltöröljük s ami ezután kö­vetkezik, az csakugyan a köznek, a közjónak szolgálata lesz. Nem is lehet ez másképen. Az ország közéletének atmoszféráját nagy viharok villámai tisztították meg, ez a szerencsétlen nemzet keresztül ment a nagy megtisztu­láson, végre szabadon lélekzelhetik, szabadon, mint ahogy méltó a magyarhoz. A munka csöndje valami áhita- tos nyugalmat teremt. Boldog az a nemzet, amelynek közéletét és társadalmát nem rázkódtatják meg villongások, háborúságok, hanem élhet a maga munkájának, Ez a boldogság várakozik most reánk ránybőr satyakos atyafi az ő nyílt magyaros tekintetével. Felültem a ko­csira, belebujtam a hatalmas bundába. A legény megpeccintette ostorával a rudast és kocogtunk a falu felé. Köröttem nagy hómezöség terült. A hatalmas csendbe olykor belekáro­gott egy-egy megriadt varjucsapat Olj'an volt ez a kép, miut mikor a bánatos özvegy gyászát idő előtt le­veti és fehér ruhában egyedül áll. Dideregtem, de azért a lelkemen jóleső melegség futott át. Hogyne, ón Istenem ! Kijutottam a nagyváros keserves zűrzavarából és a szűzi csön- desség közepette ábrándozhattam ar­ról a gyönyörűséges időről, mikor még a faluu én is odahaza voltam. Nem tudtam sokáig hallgatni. Gon­doltam, megkérdezek egyet-mást az én fuvaros atyafimtól. így beszélgettünk : — Jókor jött maguknál a hó ! — Nem az első esés volt ez uram. Két héttel ezelőtt már betakarta a földet. — Vájjon ? — Úgy a’ ! Pedig nagy baj ez a korai hó. A jószág legelhetett volua is. — Használjuk ki ezt a kor­szakot, mely adatott nekünk, hogy zavartalanul munkálkodhassunk jö­vőnkért. Ne nézzünk se jobbra, se balra, hanem dolgozzunk csönd­ben, szorgalmasan s aztán jöhet millió ellenség, nem tudja letörni a munkás Magyarországot ! A szatmári gazdasági ismétlő iskola. A nagy közönség állandó érdeklő­déssel kísérte azokat a lépéseket, a melyek a szatmári gazdasági iskola lótesititóse érdekében történtek, mert a közvélekedésben és sajtóban egya­ránt kifejezést nyert az a gondolat, hogy az oktatásnak ez amaz igazi ága, amely népnevelésünk gerincét kell, hogy képezze. Örömmel láttuk, hogy Bodnár György kir. tanfelügyelő fáradhatlan buzgalmának eredményéül mint léte­sült ezelőtt két évvel e gazdasági is­métlő iskola. Az első évben még a kezdet nehézségeivel küzdött, de most, midőn a jelen tanévvel rendszeres mű­ködésének második évét is befejezte, működése eredményében megvalósulva látjuk azt az irányt, mely az elmélet melle igazán a gyakorlati életnek neveli népünket. A lefolyt 'tanévben az iskolát láto­gató növendékek összes létszáma 242 volt. Röviden jellezzük azokat az isme­ret-köröket, melyekben a tanítás tör­tént, hogy legyen alkalma a nagy közönségnek bepillantást nyerni abba az egészséges szervezetű ismeretcso- portositásba, mely majdnem eszmé­nyinek nevezhető. A közismereti tárgyak körében az olvasás, helyesírás, fogalmazás, (pol­móg a réteken, igy pedig beszorult az istállóba. A kevés takarmány még kevesebb leszen. — Baj . .. baj, mondottam, hát az­tán érzik már az ínséget ? A legény csöndes nevetéssel felelt : — Érzik, érzik ám a szegények. Megkínáltam ezért egy szivarral. A legény fölvidult s örvendve mondta : — Köszönöm aláson. De ritkán jut el hozzánk az ilyen borfajta füstölő szerszám. — Ritkán ? Aztán mit szívnak máskor ? — Mit ? Hát ha egyebünk nincs, jó nekünk a szűz dohány is.,. — Ejnye ebadta szegénye, nevet­tem a válaszra, ezért a kényszerűsé­gért igazán nem sajnálom magukat. Itt egy darabig hallgattam. Örül­tem, hogy ilyen fajmagyar, helyre legényt küldöttek elém, — legalább könnyebben tellett az időm a farkas ordító hidegben. Hála Istennek, — elmélkedtem — a magyar ész józan, becsületes fajtával, akármerre járunk is, találkozunk. Aztán újra szóba ereszkedtem a kocsissal. gári ügyiratok széfÉpszte&e) szám- és mértan, tovább&v-. dfv'á&iö'áhykezelós keretében a földrajz, történelem, al­kotmánytan, természettani ismeretek, egészségtan és csecsemő-ápolás tanít­tattak. Természetesen ezek a tárgyak mindenütt a gazdasági szakismerettel hozattak kapcsolatba. A szaktárgyak körében az I. fiú­osztályban : a talaj ismerete, földmi- velós és általános növénytermelés. Általános állattenyésztés, gyümölcs­termelés, szőlőmivelÓ8. — A II. fiú­osztályban : Részletes növénytermelés. Gabona-félék, kapás-, olaj- és takar­mány-növények. Rét, legelő, tarló. Részletes állattenyésztés. Szarvas- marha- és lótenyésztés. Gyümölcsó- szet, szőlőművelés. Az I. leányosztályban : Az 1-sö fiú­osztályban tanított talajismón kívül : a konyhakertészet, tejkezelós, háztar­tástan. — A II. leányosztályban : A konyhakertószet. A kender és len feldolgozása ; gyógyító növények ter­mesztésé. Baromfitenyésztés, tejkeze­lós, háztartástan s a jövő tanévtől kezdődőleg a méh és selyemtenyésztés. Az elméleti ismereteket nyomban gyakorlattal egészítik ki az intézet birtokán. A háziipar tanítása a gazdasági iskolának szintén égjük főgondját képezi. A fiuk a szalmakalap készítést meg­tanulták s olyan ügyességet és kész­séget tanúsítottak ezen iparág körül, hogy jövőre az iskola már nagy menyi- sógben készítheti és értékesítheti a szövetkezet utján. A női kézimunka és hajháló-ipar körében szintén nagy elismerésre méltó eredményt ért el az iskola. A fény­űzést elősegítő munkákat nagyon oko­san, mellőzik s ezek helyett tanítják : a harisnyakötést, fehérnemű varrást, — Mondja csak barátom, maga min­dig fuvarra jár ? — Járok, ha a gazdaság körül nem akad más dolgom. — Az apám öreg ember, kíméletre szorul már. íme : gondoltam magamban, a ma­gyar ember szivének gyöngéd szülői szeretető. Szerettem volna, ha mellettem ül egy pár, kozmopolitaságot rikoltozó titán, hogy elhallgattatásukra meg­mutathattam volna nékik az ón fuva­ros legényemet. Mikor már közeledtünk a szállásom­hoz, végleg ismeretségbe akartam jutni a derék magyarral. — No öcsém mindjárt helyen le­szünk, mondja hát, hogy hivják ? A legény egyet rántott a subáján, rásuhintott a lovára és zamatos ma­gyar kiejtéssel mondotta : — Vájsz Jakab .. . Hirtelen egy sereg kopott veréb röppent át a kocsi utón és mintha azt csiripelték volna a fülembe: — Vájsz Jakab .. . Vájsz Jakab . .. Belehuzódzkodtam a bundámba és azontúl nem kérdeztem semmit. Erdélyi Lajos. K Róth Fülöp kárlsbádi ezipőr aktár át ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipírakUra. mBT a nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, box és seiievraux bőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom