Szamos, 1906. június (38. évfolyam, 44-51. szám)
1906-06-24 / 50. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. június hó 24. (vasárnap) 50. szám. SZAMOS. ( POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Tüntető sztrájKmozgalom ' Szatmáron. A városunkban eddig észlelt sztrájkmozgalmakat, melyek csak szórványosan és egyes szakiparmunkások körében jelentkeztek, úgy terjedelmére, mint megnyilvánulásának tüntető módjára nézve jóval felülmúlta az a sztrájkmozgalom, mely csütörtökön a Deáktéren lefolyt tömeges tüntetés alakjában nyilvánult. Ez a tömeges tüntetés s ennek egész lefolyása világosan magán viseli annak a bélyegét, hogy a különböző szakmunkásoknál nem a megélhetés kényszerítő okai idézték fel a mozgalmat, hanem a tervszerűen rendezett izgatás. Hiszen ezelőtt csak nehány nappal ért véget a íamunkások sztrájkja a munkaadók és munkások kölcsönös megegyezésével, de mivel a demonstrációba minden munkást be akartak vonni, ezek is oda állottak népségnek-katonaságnak, — mert úgy látszik, hogy minden béremelés csak fokoza az étvágyat a nagyobb béremelésekhez. Volt alkalmunk nehány munkással beszélgetni, kik a tüntető menetben részt vettek s megvallot- ták, hogy Klopfstein, a munkás szakegyletek titkára oly pressziót gyakorolt rájuk, hogy a fölizgatott nagyobb tömeggel szemben az ők egyéni elhatározásuk követése majdnem lehetetlen volt. A kényszer és íenyegetés eszközei taszították őket a tüntetők táborába, sokan meg csupán a tüntetéssel járó látványosság fölidézésére hagyták ott szerszámaikat. Mi a sztrájkokra nézve már sokszor elmondottuk tárgyilagos véleményünket. Lehetnek és vannak is olyan viszonyok, különösen a gyári és bányamunkáknál, hol a tőke visza- éléseit a munkás egészségi, vagy megélhetési szempontjaiból, mint végső eszköz, csak a sztrájk szüntetheti meg. De, hogy mi alapja van Szatmáron a meg-megujuló divatos sztrájkmozgalomnak, azt csakugyan nehéz dolog megérteni; amennyiben pedig következményeit előre sejtjük, az csak a legszomo- rubb eredményeket hozhatja létre munkaadóra és munkásra egyaránt. Nálunk a nagy tőke visszaéléséről, a tömeges munkaerők ön kényes lekötéséről már azért sem lehet szó, mert iparosainknak alig van számbavehető vállalati tőkéjük. Ez a körülmény már magában véve is világosan mutatja, hogy a tisztességes megélhetés legelemibb követelményein maguk a munkaadók sem tudnak s nem is képesek túlterjeszkedni; a vállalati versenyekben alig tudnak érvényesülni épen a megfelelő tőke hiánya miatt, évről-évre szomorúan kell tapasztalnak, hogy ezzel szemben a munkáskövetelések egyre fokozódnak s a sztrájkmozgalmak okozta idő- és pénzveszteség miatt iparvállalat taikat nemcsak, hogy-.,sizéles$bb alapra nem fektethetik, hanem"egyre szükebb térre kell szoritkozniok. Iparunk föllendülésének valóságos kerékkötője már ez a mind- utalan fölmerülő bérharc s az jellemzi, hogy a már létrejött méltányos egyezségek sem nyújtanak semmi biztosítékot arra nézve, hogy egy megismétlődő sztrájk mennyi időbeli és anyagi veszteséget okoz hat a vállalatnak. A legnagyobb baj pedig az, hogy az ilyen sztrájkmozgalmakat, tüntetéseket az izgatok egyszerűen lemásolják és általánosítják olyan mozgalmakról, amelyek esetleg talán más helyeken, más viszonyok között némileg indokoltak is lehetnek s a jól szervezett szakegyle- tek összes működése, úgy látszik, abban merül ki, hogy az egységes föllépéssel, a sztrájkkal miképen lehetne a béremelést fokozni, tekintet nélkül arra, hogy ez a divatos mozgalom magát az ipart, a munkaadót is tönkre teheti. A meggondolatlan és indokolatlan béremelési mozgalmakkal a munkások maguk alatt vágják észrevétlenül is a fát s annak gyümölcsében, mint jövennő munkaadók, maguk soha sem részesülhetnek. Iparos munkaadóink a munkaidőre és munkabérre tett engedményeikkel máris ott tartanak, hogy annak fokozása a jelen viszonyok közt lehetetlen. Ennek a jele az a körülmény is, hogy Budapesten p. o. a munkaadók kénytelenek voltak védelmi ellensztrájkban egyesülni; munkaadó és munkás nem mint egy közös célra egyesülő elemek, hanem mint ellenséges felek állanak egymással szemben. Reméljük, hogy nálunk nem kell még a retorzió ezen módjához folyamodni, mert amint a mostani tüntető sztrájk is beigazolta, az nem a viszonyokban rejlő kényszerűségen, hanem csupán a rendszeresen szervezett izgatáson alapult s ha iparhatóságunk a munkaadók és munkások közös érdekében erélyesen lép fel, mint a jelen esetben is tette, sikerülni fog a divatossá lett sztrájknak kóranyagát megtalálni s városunk iparának és közönségének nagy érdekeit a szrtájk-íüntetések izgalmaitól és azoknak szomorú következményeitől megóvni. Föl kell világosítani iparos munkásainkat ennek a helyzetnek abszurd voltáról s mindenképen meg kell akadályozni azt, hogy városunk fontos ipari és gazdasági érdekeit a Klopfsteinok féktelen gőzétől táplált izgatások irányítsák, iparunk szelíd és békés fejlődését kockáztassák. Házam jó hírneve. A bankár ur körúti palotájában estélyhez voltak felgyújtva a csillárok, temérdek láng sziporkázva tört meg a velencei üveg kristály jege- eein, villámként szórva szét fényét a pazar berendezésű termekben. A hajporos inasok elfoglalták helyeiket, a délvidéki növényekkel dúsan díszített lépcsőháztól kezdve fel a terem ajtajáig sorfalat állottak és szemtelenül vigyorgó arccal várták a vendégeket. De ezek a vigyorgó arcok egyenkint változtak át alázatos szolgai meghunyászkodássá az egymás után érkező vendégek láttára. Ezalatt a bankár ur kifogástalan estély-öltözetben egy rövid látogatást tett a felesége boudoirjában. A bankámé éppen egy óriási trumeau előtt állt és komornája az utolsó simítást tette a nyöuyörü termethez simuló ruha fodrain. A férj intett a komornának, aki tiszteletteljes meghajlással távozott, aztán beletemette magát egy zsöllyébe egy pillanatig gyönyörködött a tükörből rámosolygó rózsás arczban, az egyenes erős termetben, a ragyogó fehér gömbölyű vállakban, aztán áttért látogatásának tulajdonképpeni ozéljára. — Kedvesem, mondá, ön jól tudja, minő hírneves vendégünk lesz ma. O kegyelmessége a miniszter ur tiszteli meg házunkat magas jelenlétével. Nehezen sikerült ezt a kegyet megszereznem, de végre is sikerült. Az emberek azt tartják, hogy nekem minden sikerül, pedig ebben nincs egészen igazuk, de ha azt mondanák, hogy nekünk kettőnknek minden sikerül, ezt már magam is aláírnám. Hogy rövid legyek, nem azért hívtam meg a kegyelmest, hogy csukló térdeibe gyöyörködjem, hanem azért, hogy egy életbevágó fontos dolgot keresztül vigyek nála. Most egy pár olyan dologgal kell önt untatnom, a mihez nem igen ért, no de a végeredményt meg fogja ön érteni. A Keresztur-Szent Benedeki vasúti vonal építését a ta /asszal kezdik meg, ezt a vonalat a kormáríy építteti igen fontos stratégiai szempontból. Aki ezt az építést megkapja, nemcsak milliókat söpörhet be a zsebébe, hanem azonfelül a gomblukába is szerez egy ici-pici-hercig csecse-becsét. Ön jól tudja édesem, minő végtelen fájdalmat okoz az nekem, hogy ebben a gomblukban még semmiféle csecsebecse nem csillog, ez az én vágyam netovábbja és mondhatom, hogy e vágyam teljesedése egyedül az ön kis és — hizelkedés nélkül mondva — igen szép kis kacsójába van letéve. Önnek alkalma lesz ma este megismerkedni őkegyelmességével, legyen hozzá nyájas, igyekezzék megnyerni a rokonszenvét, kissé kacérkodhatik is, no nem a kegyelmes úrral, ennyire kegyetlen nem vagyok, hanem a titkárjával, a ki csinos fiatal ember, gentleman és a szó teljes értelmében jobb keze a kegyelmes urnák, a ki az ö tanácsa nélkül egy lépést sem tesz, viszont az ö tanácsára mindent megtesz. Ha a titkár urat megnyerhetjük ügyünknek, akkor a vasúti coucessio az enyém. A titkárt Gosztonyi Ákosnak hívják. E névre a szép asszony teste megrándult, mint a kit galvánütós ér, tágra meresztett szemekkel bámult férjére, mintha azt akaná leolvasni arcáról, nem-e mutatkozik nála a téboly. első jele. Aztán látva nyugodtan mosolygó arcát, halkan elkacagta magát. Sajátságos keveréke volt ez a kacaj a diadalnak és megvetésnek, majd kecsesen meghajolt, jelezve, hogy megértette és tudamásul veszi szavait. A bankár elegáns meghajlással felállt, nyugodtan megfordult és eltávozott. A szép asszonyból most már kidőlt a visszafojtott kacagás. Ledobta magát a kerevetre s bársonyos teste, mint kígyóé vonaglott a jóizü nevetéstől. De hát hogyne, mikor olyan kacagni valónak találta, hogy ő pro- tegálja férjét, annál az embernél, a ki az ő ártatlan leányszivónek egyetlen szerelme volt és a ki öt is szerette a férfi igaz olthatlan szerelmével és a kitől el kellett válnia, mert atyja, az elszegényedett sokősü nemes, a bankár ur pénzes zsacskóival aranyoz- tatta be rozsdás címerét. A bankár urnák szintén szüksége volt az ősi Róth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási forrást, Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaktára. 1 I I iHi III ' ' a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux borból készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ■
