Szamos, 1906. június (38. évfolyam, 44-51. szám)

1906-06-07 / 45. szám

XXXVIII, évfolyam. Szatmár, 1906. június hó 7. (csütörtök) 45. szám. SZAMOS i OLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Védekezés a nemzetiségi táma­dásokkal szemben. Az uj parlament működésében, amióta nagyobb tér nyílt meg a nemzetiségek képviseletére, az ed­dig történt felszólalásokból úgy lát­szik, hogy a nemzetiségi kérdés állandóan felszínre kerül. Mi, magában véve ebben a tény­ben korántsem látunk olyan nagy veszedelmet, mint a milyennek a nemzetiségiek térfoglalását sokan minősitik. Az eddigi és a mostani helyzet közt mindössze az a kü­lönbség, hogy mig eddig a nem­zeti aspirációk lappangva, bujkálva igyekeztek tért hódítani s az el­nyomatás ürügye alatt a külföld szimpátiáját ellenőrizhetlen sajtó- közleményeikkel a maguk részére megnyerni, most a legilletékesebb helyen, a nemzet szine előtt, nyilt parlamenti ülésben mondják el pa­naszaikat és igy módjában áll a félrevezetett külföldnek a parla­menti tárgyalásokból világos képet nyernie arra nézve, hogy mi a valóság ebben a kérdésben. A mostani küzdelem módszere tehát, az által, hogy a nemzetisé­gek nyilt aktivitásba léptek, a kér­dés tisztázására nézve, az eddigi módszernél határozottan előnyö­sebb. — Hadd lássuk hát egyszer már a medvét a maga természe­tes valóságában ! Ismerjük meg az izgatás forrásait, eszközeit, hogy igy felismervén a seb mivoltát, terjedési irányát, annak orvoslásá­ról okszerű eljárással gondoskod­hassunk. Hogy célszerű és meggondolt lépés volt-e a koalíciótól ezt a kér­dést ezer bajaink közt épen most szőnyegre vonszolni, azt épenség- gel nem állíthatjuk, de ha már benne vagyunk ebben is, mint sok egyéb visszásságban, a baj orvos­lásáról kell gondoskodnunk s nem eshetünk bele mi is abba a hibába, hogy a különben is eredménytelen rekriminációkkal a figyelmet e fon­tos kérdéstől eltereljük. Először is most már kétségtele­nül konstatálhatjuk a tényt, hogy a nemzetiségek, a magyar állam­eszme esküdt ellenségei fokozot­tabb mértékben léptek aktivitásba s programmjuk az államellenes ten­denciák megvalósítását nyíltan is hirdeti. Nos, ezen törekvéseknek végét kell vetnünk; semmit és senkit nem kímélő szigorral kell felven­nünk a küzdelmet a íaji önállósá­gunkért és függetlenségünkért. Igen sokféle utja-módja van en­nek. Hiányosan bár, de tőlünk tel­hető részletességgel mégis megkí­séreljük ezeknek nagyjából vaió körvonalozását. Bár minden nemzetiségi áramlat elnyomásának vagyunk a követelői, mégsem hirdetünk minden körülmé­nyek között erőszakkal, kíméletlen­séggel folytatandó küzdelmet. Sok és szinte hihetetlenül keser­ves tapasztalat azt bizonyítja, hogy azon nemzetiségi áramlat, amely újabban hazánk határain belül érezhető, nem meggyőződésből fakad, hanem tisztán és kizárólag egyes kapzsi és lelkiismeretlen agi­tátorok agyarkodásának eredményé. Természetes ezek után, hogy nekünk a regenerálás munkáját nem azin a szegény, szerencoéítetf, félrevezetett népen kell kezdenünk, hanem legelőször is az agitátorok működését kell megakadályoznunk. Ha lehet, szép szóval, ha nem, — erőszakkal, de minden esetben gyorsan és biztosan. Az ilyen agi- táció-müködés olyan, mint a hamu alatt lappangó zsarátnok; mikor levegő még nem éri, egyetlen ta­posás pocsékká teszi, de ha ezt elmulasztjuk, ha ez lobogó lánggá fejlődik, nincs az a hatalom, mely többé útját állhatná rohamos pusz­tításának. Vannak sokan, kik az ilyen nem­zetiségi agitátoroknak inkább bé­kés eltávolítását ajánlják, abban a hitben, hogy erősebb eszközök al­kalmazása könnyen mártírok kön­tösében tüntethetné fel a nemzeti­ségi apostolokat és akik nagyon jól tudják, hogy semmi sem alkal­masabb valamely vallási vagy po­litikai irány megerősítésére a vér­tanuk kultuszánál. Nem szabad azonban felednünk, hogy csak ott és csak azon eset­ben van igaza e tételnek, ha e martirok mögött ott van a meg­győződés ereje, ott a hit és ha két­ségtelenül kiviláglik ezek ragyogó tisztaságú önzetlensége. Amikor azonban tévtanok terjesztéséről van szó, mikor nyilvánvaló és bebizo­nyított, hogy önös érdekek vadá­szata titkos rugója az ilyen moz­galmaknak és amikor földi szenny és salak tapad nevükhöz, akkor igen könnyű az ilyen alakok le­törése. Módot kell egyúttal arra is talál­nunk, hogy mindenféle agitatorius működésnek élét elvegyük, azáltal, hogy a magunk erejéből, a ma­gunk kezdeményezéséből hozzá­fogjunk a nemzetiséglakta vidékek gazdasági helyzetének javításához. Hiszen őszintén be kell valla­nunk, hogy a nemzetiségek egy részének elégületlensége érthető. A határszélen, terméketlen földön, kedvezőtlen éghajlati viszonyok között csodálhatjuk-e, ha az elnyo- mottság bizonyos érzete keseríti el őket s ha elkeseredésükben az ellen fordulnak, kitől leginkább vár­hatnák és remélhetnék helyzetük javítását, — a fennálló államrend ellen. Tudjuk, hogy amely állam min­den lakója rendezett gazdasági vi­szonyok közt él, annak nem kell félnie szociális áramlatok akna­munkájától. Legelső sorban tehát arra kel igyekeznünk, hogy minden jogos elégületlenség forrását betemessük. Második fontos kötelességünk az ifjúságnak magyar szellemben való nevelése. Szomorú tény, hogy je­lenlegi népiskolai törvényünk még a Berzeviczy módosításaival is oly hiányos, hogy nem felel meg a céljának. Ezer és ezer tankötelesnek még akkor sem állana módjában az ál­lamnyelvvel megismerkedni, ha ez az ö vagy szülei határozott kíván­sága lenne. Egész vármegyék vannak a peri­fériákon, a melyekben a magyar nyelv tanítása teljesen elhanyagolt s igy tenyésztő fészkei lesznek a nemzetiségi mozgolódásoknak. Végül a harmadik fontos teendő volna a papság megrendszabályo- zása. A kálvinistán kívül minden katholikus íelekezetnek vannak pa- razitási, kik kötelességük teljesí­tése helyett a népszerűbb és na­gyobb jövedelmű agitációval és nemzetiségi izgatással foglalkoznak. Reméljük, a most megalakult ház nem fog késni oly értelmű javaslat megvalósításával, mely a ienntiek szerint minden államelle­nes működésnek elejét veszi és lehetetlenné teszi azt, hogy legye­nek e hazának oly polgárai, kik a keblén melengetett kígyó szere­pére vágyakozzanak. Tennivalók a községi és körjegyzők érdekében. d) Szint» megmagyarázhatatlan és érthetetlen helyzet az, hogy a termé­szetbeni lakás és lakpénz legkissebb mértéke, továbbá a rendszeresített segédjegyző lakása, vagy lakbére nem lettek meghatározva és egyöntetiileg legalább irányadásul meghatározva, pedig ezek gyakori kézenforgó ügyek, melyek megoldásával sok súrlódás és egyenetlenségnek eleje vétetnék. Továbbá a személyes kedvezmények tekintetében is igen messzemenő meg­különböztetések állauak fenn az állami törvényhatósági és községi tisztviselők között, igy pl az 1886. évi XXII. te. 33 §. b. pontja a községben legtöbb adót fizetők névjegyzékének elkészí­tésére nézve elrendeli, hogy az állami adó kétszeresen számítandó erdészek, néptanítók, bányászok, gazdászok stb. adójánál, hát a község jegyzője és értelmi vezetője ezekkel nem is ke­rülhet 'gyferma bánásmód a'á, az még bagyján, de bogy a legfontosabb állami feladatok teljesítése mellett miként zárható ki a jegyző és családja az állami törvényhatósági tisztviselők és ma már a szociálista agitátorok által is élvezett kedvezményes vasúti menetjegyek és más gyermeknevelés­nél kedvezményeket tevő humánus intézkedésekből, az előttem megfog­hatatlan, hiszen a városi ember ma­gánál tarthatja gyermekét egészen az érettségi vizsgálatig, mig a falusi ember már ezideig házon kívül van kényszerülve taníttatni nagyobb költ­ségekkel gyermekét, ez is egy igen fontos figyelmet érdemlő dolog és mégsem részesülnek a jegyzők gyer­mekei még abban a kedvezményben sem, amibe a városokba lakó előnyö­sebb helyzetben levő állami tisztvise­lők, vagy katonák gyermekei része­sülnek. e) Nyugdíjügyünk állami kezelés és esetleg államsegélyezóse teljesen in­dokolt és méltánylást érdemlő körül­mény, ngy hogy attól a kormány és a törvényhozás einem zárkózhat, mert a jegyzőt legtöbb baleset az állami feladatok teljesítésénél érheti, kívá­natos volna, hogy a fizetést és nyug­dijat rendszeresen az állampénztárból vehetnők fel. f) Hogy a fegyelmi törvényünk miért szorul módosításra, azt megin­dokolni mindnyájunk által átérzett okokból teljesen feleslegesnek vélem és épen ennél a kérdésnél óhajtanék a megalakítandó kamarának fontosabb szerepet biztosítani és esetleg az első fokú fegyelmi hatáskörrel felruházni, mert minket ez oly közelebbről érintő ügy, amit mondhatni korlátlanul a közvetlen felettes hatóságra ruházni nem oly megnyugvást keltő, mint ha Rótfa Fülöp kárlsbádi ezi párak tárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett — Szamár és vidéke legnagyobb cziporaiíto. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelbe n. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom