Szamos, 1906. május (38. évfolyam, 35-43. szám)
1906-05-13 / 38. szám
Az uj tőzsdepalota. Táreza. Fortuna a földön. Az Olympuson kifogytak a szórakozásból. A millió esztendők során volt idejük az isteneknek a régi mulatságokat megunni s most uj örömökre vágyódtak, de különösen az élelmes Mercur, aki a vasár- és ünnepnapok kivételével mindig azzal az ürügygvel hagyhatja öl az Olympust, hogy le kell szállania a földre, mert dolga van a tőzsdén. Jupiter mindig elhiszi ezt neki. Egy napon Fortuna audiencziára jelentkezett Jupiternél és igy szólt hozzá: — Hatalmas Jupiter, nagy az emberek nyomora, engedd meg, hogy enyhítsem. Sokak előtt vagyok még ismeretlen! Ez a hathatós ok meggyőzte Jupitert és egy heti szabadságot szavazott meg a Szerencse Istenasszonyának. Késő délután indultak útnak Mercurral és már alkonyodott, amikor Budapestre jutottak és egy rengeteg épület csarnokában állapodtak meg. — A budapesti börzén vagyunk — szólt Mercur. — Sietek elintézni a dolgaimat, később újra találkozunk. — Ezzel eltávozott. A következő pillanatban egy egész sereg kiváncsi ember csoportosult az elragadóan szép Fortuna előtt. Rémülve igyekezett megmenekülni a bámulók elől, amidőn eléje toppan egy lószőr kalpagos, csizmás ember, akinek kard lógott az oldalán és durván igy kiáltott rá: — Tgyüh az argyélusát! Ne csoportosuljon ! Miféle nőszemély maga? Igazolja magát! Az Olympuson ugylátszik, nem ismerik a rendőri intézményt, mert Fortuna még jobban megrémült a rend éber őrének durva hangjától és menekülni igyekezett a kiváncsi üldözői elől. A Zoltán-utcza 16. számú ház első emelete ki volt világítva, ide menekült tehát az Istennő. Gyorsan kinyitotta az ajtót, besietett a főnöki irodába és igy kiáltott: — Kérem, uraim, nyújtsanak oltalmat! Idegen vagyok és érthetetlen okból üldöznek! Kérem, mentsenek meg! Dörge ur — Fortuna ugyanis ennek az urnák a bankházában volt — udvariasan széket kínált a szép vendégnek és igyekezett őt megnyugtatni. Pár perez múlva Fortuna már egészen megnyugodott, mindinkább otthoniasab- ban érezte magát, sőt Dörge ur nagy álmélko- dására. kaczéran igy szólt hozzá: — Hátba még tudná, hogy ki vagyok! — Kihez van szerencsém ? — kérdezte a bankár. — A Szerencséhez! És Fortuna rövid szavakkal elmondta furcsa kalandját. Elbeszélte, hogy csak azért jött a földre, hogy segítse az embereket. Dörge ur, akit rendkívüli módon kezdett ez a kaland érdekelni, az ő szokott szeretetreméltóságával szólt: — Hiszen a mi hivatásunk teljesen ugyanaz. Az én életczélom is az, hogy szerencsésekké tegyem az embereket. És dicsekvés nélkül mondhatom’, hogy ez meglehetősen sikerül is. Az utóbbi években sok millió koronát fizettem ki a vevőim számára. A nagy nyeremények egész hosszú sora jutott az én bankházamnak és nem múlt el hét, hogy valamilyen örvendetes, boldogító hirt ne közölhettem volna üzletfeleimmel. — Csakugyan ? Lám nem is tudtam, hogy a szerencse-szakmában más is dolgozik rajtam kívül. Ugylátszik , hogy ez egészen uj dolog? Dörge ur a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztálysorsjáték mibenlétét kezdte részletesen magyarázni. Statisztikai adatokkal bizonyítgatta, hogy az egész világon nincs olyan sorsjáték, amelynél ekkorák volnának a nyere- ségi esélyek. — A mai viszonyoknál, — úgymond, — a munka révén nem igen jutni zöldágra és bizony a szerencse számára is nyitva kell hagynunk egy kis ajtócskát. Nagy meglepetéssel hallgatta ezt Fortuna ; egyszerre felkiáltott': — Hiszen ez nagyszerű! Ön lesz szives segítségemre lenni. Az Ön segítségével óhajtom az embereket szerencsésekké tenni. — A legnagyobb gyönyörűséggel parancsoljon velem isteni nő! — felelte Dörge ur. A pompás egészségen kívül, amit üzletfeleinek kívánok, pénzre is van ám szükségük. Mert, ha az embernek pénze van, körülbelül minden kívánságát teljesítheti. — Ön ezer meg ezer sorsjegyet küld szét az egész országba. Engedje meg tehát, hogy minden második sorsjegyet megérintsek; aki ezt megveszi, az nyerjen rajta. Nekem ez a mód időmegtakarítás, az Ön vevői pedig hálásak lesznek érte. Az Is lenasszony megtartotta szavát és megérintett minden második sorsjegyet. Amikor elkészült ezzel, igy szólt: — Nagy meglepetések várnak Önre. Az a hő vágya, hogy minden egyes vevőjének kifizethessen egy nyereményt, teljesedni fog. Eddig is a legszerencsésebb volt az Ön bankáza és vevői eddig is, az öt főnyeremény közül hármat nyertek. A küszöbön álló eredmény azonban az eddigieket is felülmúlja majd. Amint Napoleon egy éjszakán át tábornokokká léptette elő a közkatonáit. Ön is, minden húzás közben gazdagokká fogja tenni a vevőit. Ilyenformán eleget, teszek a szigorú Jupiternek tett ígéretemnek. Önnek Dörge ur köszönetét mondok a szives vendéglátásért és last net least, üzletfelei Önnel is, velem is meglesznek elégedve. •Aztán eszébe jutott Merkúr, aki bizonyára már türelmetlenül várakozik reá. Dörge ur udvariasan kezet csókolt Fortunának, aki a következő pillanatban már eltűnt. . . . Dörge ur pedig felébredt, még pedig isteni hangulatban. Elvégre neki is okozza a legnagyobb boldogságot, ha az összes nagy nyereményeket éppen az ő üzletfelei nyerik el.
