Szamos, 1906. május (38. évfolyam, 35-43. szám)
1906-05-17 / 39. szám
XXXVIII, évfolyam. Szatmár, 1906. május hó 17. (csütörtök) 39. szám. SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 13 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. $z. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttór sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. A törvényhatósági bizottság hétfőn d. u. háromnegyed 3 órakor megtartott rendkívüli közgyűlésén végre határozatot hozhatott a Kerekes Dánielné-féle külső postakerti lanka megvétele tárgyában. Közgyűlés a bemutatott adás-vevési szerződést egyhangúlag elfogadta. Ezután nyomban megkezdődött a havi rendes közgyűlés, melyen a főispán távollétében a polgármester elnökölt. Havi jelentés. Polgármester havi jelentéséből kiemeljük az alábbi részeket: „Ő császári és apostoli királyi felsége az országgyűlést ez évi május 19-re összehiván, városunk közönsége is megválasztotta az országgyűlésre küldendő követét. Az április 30-án zavartalanul és teljes rendben megejtett választás arról tett tanúságot, hogy városunk közönsége felfogta és megértette a kor intő szavát, midőn dr. Kelemen Samuval szemben ellenjelöltei sem állitva őt egyhangúlag megválasztotta. Legutóbbi rendes közgyűlésünk óta még egy másik fontos és örvendetes esemény is történt, t. i. törvényhatóságunk uj főispánt ka-, pott. Őfelsége ez évi április 21-én kelt legfelsőbb leiratával dr. Fa- lussy Árpád ügyvéd, löldbirtokost nevezte ki városunk íőispánjává, akinek személyében a királyi kegy egy tetterős és demokratikus érzelmű, munkaszerető féríiut tüntetett ki, akitől városunk épen a jelzett kiváló tulajdonságainál fogva sok jót remélhet. Hivatalába való ünnepélyes beiktatása örömünnep volt és méltó a törvényhatóság tradícióihoz és hazafias érzületéhez. Múlt havi jelentésemben már jeleztem, hogy a m. kir. pénzügyminisztérium komolyan foglalkozik egy dohánybeváltó hivatalnak városunkban való felállításával és hogy ez iránt a m. kir. központi jövedéki igazgatóság meg is indította a tárgyalásokat a városi tanáccsal. Az ügy további fejleményeiről a következőkben van szerencsém tájékoztatni a t. törvényhatósági bizottságot. A városi tanács támaszkodva a bizottsági közgyűlés 1903. évi azon határozatára, mellyel a szat- mar—erdödi törvényhatósági út, a majorok közti ut és áz államvasut által határolt 7 holdnyi területet dohánybeváltó hivatal céljaira felajánlotta, a központi jövedéki igazgatóság megkeresésére kijelentette, hogy ezen területet most is kész rendelkezésére bocsátani s az akkor kilátásba helyezett kő-gyalog- járót a Szamos-hidtól a felállítandó dohánybeváltó hivatalig kiépiteni. A jövedéki igazgatóság a pénz- ügyminiszteriiim jóváhagyásától feltételezetten a kérdéses területet dohánybeváltó hivatal céljára alkalmasnak jelentette ki s megkereste a városi tanácsot az ajándékozási szerződés kiállítása s az ingatlanra vonatkozó egyéb adatok közlése iránt. A tanács, a jövedéki'igazgatóság kívánságának minden irányban eleget tett s az igazgatóság már le is küldte az iratokat további tárgyalás végett annak közlése mellett, hogy a felterjesztett ajándékozási szerződéshez hozzájárul. A szerződés ránk nézve csak közgyűlési jóváhagyás után válik kötelezővé, tehát lesz alkalma a t. közgyűlésnek azzal legközelebb tüzetesen loglalkozni. A mai közgyűlésre azonban nem terjeszthettem be, miután csak e hó 12-én érkeztek le az ügyiratok s igy már nem volt idő az előkészítésére.“ Közgyűlés a (elolvasott jelentést tudomásul vette, egyszersmind megbízta a polgármestert, hogy a dohánybeváltó hivatal ügyében a rendes közgyűlést be nem várva rendkívüli közgyűlést hivjlon össze. Interpelláció. A napirend előtt dr. Törseök Károly interpellációt nyújtott be arra nézve, hogy idegen területről a szatmár—erdödi h. é. vasút vágányain a Neuschloss-íéle íürész- gyárba szállított rönkök fuvarozása a város területén keresztül hid- és kövezetvám-mentesen, avagy minő vámtételek mellett történik ? Az interpelláció kiadatott a polgármesternek, aki a válaszát a jövő közgyűlésen adja meg. Az uj kormány leiratai. A egyes miniszterek sorban leírtak a város közönségéhez tudatván kineveztetésüket s kérik feladataik megvalósításához a törvény- hatóság támogatását. A miniszter- elnök ezenkívül meleg szavakban fejezi ki köszönetét a törvényhatóság üdvözlő feliratáért. Közgyűlés a leiratokat tudomásul vette. Tanácsi előterjesztések. Közgyűlés elfogadta a közpénztár és az összes alapok 1905. évi zárszámadását s a számadásra kötelezetteknek a felrnentvényt megadta. — Továbbá megállapította a közkórház 1907. évi költségvetését. A Jósika-u, kövezésére a pénztári maradványból 5000 koronát megszavazott s Makranczi Sándor és Csúcsai Lajosnak engedélyt adott telkeik megosztására, egy- szermiml ebbői kifolyólag utasította a városi tanácsot, hogy amennyiben a városi telkek terjedelmének szabályrendeletileg meghatározott minimumát még lejebb szállitan- dónak látja, állapítsa meg azon megengedhető legkisebb telekkiterjedést, mely alól a tűzbiztonsági és közrendészeti szempontból kivételnek helye nincs. Gazd. szakbiz. javaslatok. A tűzoltó őrtanya telkének beéA vad lovag. Éj van; gondnélküli mélységes álmot Alusznak már az emberek, Lerázta a nyűgöző földi átkot Márványpalota, kunyhó és berek. Nyújtózva kéjesen pihen a föld, S ezüstködként nyugszik a városon Boldogságot, szerelmet permetezve Édes, pihegő néma csönd És nyugalom . . . De hirtelen dübörgő, kósza zajjal Rémes kiáltás veri fel A halk, malasztos békét durva hanggal S vonagló jajszó hallszik ezrivel. Tüzes szekér vágtat a poros utón. S horkantva az acélos büszke hámba Szilaj, tajtékozó lovak : Busan ront át az alvó városon, Sarkantyúját nyugvó szivekbe vájva Egy vad álomtalan lovag : A fájdalom ... M. Korniss Aranka. & sárga rózsa. Irta: Fehér Jenő. fannak események, amelyekről azt tarjuk, hogy ha valamikor bekövetkeztének, megölnék a testünket, lelkünket. És a mikor aztán eljő az a szomorú pillanat melyben a rettegett csapás lesnjt reánk, olyanok vagyunk, mint a villámhárító: a villám keresztül cikázik rajtunk, elkábit, megder- meszt, de érintetlenül hagy. Mikor Sasköi Sándor egy reggelen megtudta, hogy Végh Elza férjhez ment egy jóhirü bank igazgatójához, egy percig meredten bámult maga elé, de már a másik percben büszkén hátraszegte a fejét, egyet pödöritett szőke bajuszán, aztán czigarettára gyújtott, fogta a kalapját, botját és elindult a hivatalába. Gyönyörű nyári reggel volt és ámbár a minisztérium félórányira esett a lakásától, gyalogszerrel indult a szokásos útnak. Útközben maga is csodálkozott, hogy a váratlan csapás nagyobb rombolást nem végzett rajta. Pedig szerette Elzát s hitte, hogy a leány is szereti öt. Csaknem mindennap együtt voltak, beszélgettek, tréfálkoztak, — olykor szerelmes, perzselő pillantásokat váltottak, egészen két hónap előttig, amikor az történt, hogy Sas- j kőy egy mulatság alkalmával komolyan megrótta Elzát, amiért egy pely- hesállu ifjúval kacérkodott. Elza haragosan válaszolt, kikérte magának a gondnokságot, mire Saskőy büszkén meghajtotta magát s csak ennyit mondott : — Bocsánat ! Azt hittem, hogy jogom van hozzá ! És eltávozott. Azóta nem látta Elzát, pedig sokat, nagyon sokat gondolt reá. Naponként leste nem hoz-e a postás egy piczi levélkét, nehány sornyi írást tőle, amelyben hívja s ö rohant volna hozzá. Egyik nap mult a másik után, a várt levél nem jött. Saskőy pedig sokkal büszkébb természetű volt, semhogy a történtek után hívás nélkül közeledjék a leányhoz. Itt-ott hallott róla hirt, a nélkül, hogy direkte kérdezősködött volna utánna. Még ehhez is büszke volt. És most, hogy a végzet egyszerre visszavonhatatlanul eltépte tőle, nem sirt, nem átkozódott. Valami csodálatos, fenkölt nyugodtság vett rajta erőt. — Szinte megkönnyebbült arra gondolván, hogy nem kötötte oda egész életét ahhoz a teremtéshez, aki ilyen könnyedén eldobta őt magától. A minisztérium lépcsőjén a táná- csossal találkozott. Szótlanul megemelte kalapját. — Szervusz, Sándor, szólította meg barátságosan a tanácsos. No csoma- goltál-e már ? Saskőy kissé szórakozottan pillantott föl. — Mit bámulsz ? Tudtommal holnap kezded meg a szabadságodat ? Ah, vagy úgy, szólt Saskőy, aki teljesen megfeledkezett róla, hogy rendes urlaubjának küszöbén áll ; — dehogy csomagoltam móltóságos uram, az ilyen legény ember, mint én, egy kettőre összeszedelözködik. — Persze, persze, a legónvember . .. Méltóságod erre már nem emlékszik, mondá mosolyogva Saskőy. — Hát biz az régen volt, huszonöt esztendeje. És szép volt! tette hozzá melankolikusan az öreg ur. No, Isteu veled, szerencsés utat, szólt indulófélben, Svájcba, vagy a tengerre ? Még nem tudom. Róth Fülöp kárlsbadi czlpőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőrakfcára. W{a tavaszi és nyári idényre megrendelt nri, női és gyermek-lábbelik, valódi k box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben, ■ * K
