Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)
1906-04-05 / 27. szám
Vv4i vy» % to vik.' »** >• ’^r 2-ik oldal SZAMOS 27. szám. a következménye, hogy a kenyér utáni törekvés, a létharcz láza ezer számra szakítja ki a nemzet testéből azokat az elemeket, amelyek az or- •zág munkás világát képezik, a mely világ elpusztulása, az egész közgazdasági vonalon a nemzeti ellentálló, termelő erő letörését jelenti s a közgazdaság közeli bukását készíti elő. Ennek a nemzetölö árámlatnak kell gátat vetni, ennek a kivándorlási vérveszteségnek kell útját állani, hogy az állam szervezeti egészséget megmentsük, a magyar nép számbeli eon- tingensét növeljük és harcra képessé tegyük. Ámde miként ? Nincs más mód jegyelöre, mint a társadalmi téren való harc az önálló közgazdasági érdekekért, mint megfogni a dolog végét a magán élet kiterjedt körében, mint cselekedték azt dicső eleink, a kik a demokratikus jogok legfényesebbjét akkor vívták ki, a mikor a jogegyenlőséget megteremtették s a munkaképes elemeket az erkölcsi, szellemi és anyagi nemzeti építkezés csarnokába bebo- csátották. A mit régen hangoztattak 48-ban és azelőtt, ma is hangoztatjuk, hogy Magyarország csak akkor lendül fel vagyonilag, gazdaságilag, ha nem lesz a külföldnek tehetetlen adófizetője, tehát kegyelemre önmagát megadó gyarmata, — hanem a saját zsírját a saját konyhájára viszi s ott használja fel, bölcsen, okosan, ügyesen, hogy igy minden ember a munkája után jól lakjék, jól lakjék pedig tápláló ételekkel és hizlaló, gyarapító alimentumokkal. Más szóval ez annyit jelent, hogy a nem magyar közönség a saját érdekében, ne a külföld gyáraiban, áruhazaiban, bányáiban, hanem a maga dúsgazdag tejjel, mézzel folyó kána- ánjában szerezze meg a háztartásához, ruhájához, gazdaságához luxsuához szolgáló eszközöket, hogy keservesen keresett pénzét ne szolgáltassa ki a külföld pénzes zsákjainak, a kik ezt a verejtékes pénzt a mi megrontásunkra, elnyomásunkra használják. — Lássunk végre hozzá komolyan, hogy Magyarországon csak honi ipar, csak honi kereskedelem éljen, csak a honi iparosok és kereskedők csinálhassanak üzletet, hogy a magyar pénz Magyar- országon maradjon és magyar embe reket gazdagítson. Ezzel szent kötelességet teljesítünk olyat, mely egyedül képes a nemzet anyagi tekintetben való boldogulásával, a politikai szabadságot és függetlenséget megvédeni és megszilárdítani. Anyagi függetlenség, védő egyletek mindenek előtt, ez legyen a jelszó ! Mig nincs vagyonunk, mig nincs pénzünk, mig szegények vagyunk, kellő műveltségűnk nem lesz, könnyen elbánhatnak velünk, de ha tele a kamaránk, van inteligenciánk, a pokol kapuival is dacolunk. Tegyük meg hát erre az első lépést és pártoljuk a hazai ipart és kereskedelmet. És ezt meg is tehetjük 1 Álljunk össze szent szövetségbe, szent ligába mondjuk ki, hogy csak hazai iparcikket veszünk, hogy az országos mozgalomhoz csatlakozva, a külföldi ipar ozikkeket nem vásároljuk ! És ha kereskedőink, iparosaink ilye nekkel most nem rendelkezhetnek, — vegyük a franczia és angol gyártmányokat mindaddig, mig helyükbe lépnek a honi gyártmányok. Minden kezdet nehéz, de nem lehetetlen a czél elérése. Sőt nem is olyan nehéz, mint amilyennek látjuk ma. Van olyan alapunk, amelyre biztosan építhetünk. Honi gyáraink a magyaripar fejlődés jelen stádiumában is képesek már a versenyző munkákat produkálni — posztóban, vászonnemüekben, kötött czikkekben. Nézzünk csak szót, ott vannak a gácsi, brassói, zsolnai posztógyárak. Kitűnő posztót gyártanak ezek az ipartelepek. Vászonnemüekben ott vannak a sze- pességi vásznak. Sokkal jobbak és tar- tósabbak, mint a külföldiek s ha 1—2 mosás után megfehérednek, fényüket állandóan megtartják, mig az idegenek hirtelen elvesztik, mert clórmészszel vannak fehérítve, ez a fehérítés pedig nem czólszerü, romboló. Kötött árukban Kassa kitűnő czik- keket produkál. Mosóárukban ott van az ó-budai kékfestő és színes nyomógyár. Árui egészen versenyképesek. Szőnyegekben a torontáli gyár remek kivitelű darabokat gyárt. Sőt még selyemszövő gyárunk is van Vasmegyében — fájdalom — csak Bécsnek dolgozik 1 Miért ne dolgozhatnék magyar gyár Magyarországnak? Meg kell szerezni a gyárat a nemzetnek s ezt az iparágat kifejleszteni, úgy, hogy verseny- képessége megszilárduljon. Buzduljon fel a kereskedő, a vállalkozó, a tőkepénzes, birtokos világ s vállvetve iparkodjanak áldozatokkal is megoldani a gazdasági kérdése 3t, melytől boldogulása, szabadsága és művelődése függ ez áldott országnak. Mert áldott ország ez, amelynek rejtett kincseit csak meg kell keresni, csak fel kell ügyesen dolgozni, — hogy gazdagokká legyünk. Állítsunk tömegesen, amennyit bírunk, gyárakat, de a magunk pénzén, ne külföldi tőkével, nehogy a haszon a külföldi Crőzusok zsebeibe vándoroljon. Álljanak össze a kereskedők, alakítsanak részvénytársaságokat. A nagybirtokosok pedig fektessék bele százezreiket, mint cselekszik azt a nyugati iparüzö államok. Gyárosnak lenni, ott dolgozni, mágnásnak sem szégyen, — mert mijr a munka szégyen lesz, nem lesz bo uog a magyar. Állítsunk gyárakat, hiszen a gyárak felállításával egyszerre boldogul minden gazdasági ág. Az agricultura eltudja helyezni — jó áron termékeit, csekély szállítási költséggel vámmentesen, — a gyáros feldolgozza az anyagot, rengeteg heverő munkaerőt foglalkoztatva s a kivándorlás mind ag- gasztóbbá váló kérdését a nemzet javára hirtelen megoldva, munkaerőt, — tehát nemzeti erőt szaporít, — a kereskedő olcsón hozza forgalomba, az olcsón beszerzett tárgyakat s mind magát, mind a fogyasztó közönséget boldogítja. Nem is kell mindjárt exportra szá- mitani, csak a saját fogyasztásunkra termeljünk; kifelé, csak ha tulproduk ció van, akkor gravitáljunk, — és akkor is lesz piaczunk bizonyosan előbb a Balkánon, később azon túl is. El kell hagynunk a gazdasági gyér mek szobát, össze keli törni a fegyelmező vesszőt, s ki kell lépni az alkotások nagy mezejére, bátran és elha- tározottan. A kezdés félsiker 1 Tessék megnézni a szép romániai virágzó honi ipart, termel magának és állandóan fejleszti azt. Boldogul igen jól. Elvégre is egyszer csak hozzá kell látnunk a saját javunkért, saját zsebünkért ! Szakképzett emberünk van elég a külföldön a franczia, német, angol és belga gyárakban, a kik az első hivó szóra itthon teremnek. A fő szerep azonban az iparpártolás nagy mozgalmában a kereskedőknek jut. Nekik kell határozott állást fog- lalniok és habozás nélkül, becsületesen a kibontott zászló alá államok. Nélkülük semmire sem vagyunk képesek. Fel kell mondanunk az összeköttetést a külföldnek, a hirdetéseket a szaklapokból ki kell szorítani, s ha a külföld rögtöni fizetést követel, — financzi- rozzák ezt a leszámolást a hazai pénzintézetek, a mint már erre a készületeket a pesti bankok megtették; ugyanígy cselekedhetünk a vidéken is s igy a haszon mellett nemzeti missiót telje sitenénk. Viszont a kereskedők érdekeit is becsületesen meg kell védenünk! S mivel semmi sem jön létre egyszerre, a hazai ipart és kereskedelmet sem lehet egy varázsütésre nemzetivé átalakítani. Á fő az, hogy ha a jelen készletek elfogytak, többé holtukba be ne jusson idegen gyártmány, mert a kereskedők érdekeit meg kell becsületesen védeni. Szatmáron pedig posztó és vászonáru gyárat kell létesíteni. S miért ne? Mezőgazdasága elég juhot tenyészt, de tenyésszen többet, sokat. A lecsapolt lápon pedig termelnek lent, kendert. A régi óhajtás könnyen valóra válhat. Meg lehet teremteni a magyar ipart, csak akarni kell, nem olyan megváló sithatatlan vállalkozás ez ! Éljen a magyar ipar!“ A beszéd elhangzása után, melyet több ízben helyeslés szakított félbe, dr. Fechtel János azt az indiványt tette, mondja ki a közgyűlés a következőket : 1. A szatmári magyar iparpártoló közönség szövetséget alkot s aláírással kötelezi magát a magyar ipari és kereskedelmi cikkek vásárlására, csatlakozik a központi ligához, de autonómiáját, intézkedését és cselekvési szabadságát megtartja. 2. A liga felhívást intéz a kereskedőkhöz, hogy lépjenek be a szövetségbe. B Elkéri a magyar gyárak és nagyobb ipartelepek és vállalatoktól a náluk rendelő s szükségleteiket tőlök beszerző kereskedők és iparosok névsorát. 4. A szövetség különös súlyt fektet arra, hogy a kis ipar, különösen a házi ipar hathatós támogatásban részesüljön. 5. Megkeresi az összes hivatalokat és iskolákat, hogy irodai szerekül csak magyar ipar termékeket használjanak. 6. Terjeszti az Iparvédelmi Egyes, által szerkesztett címtárt, mely a magyar cikkeket árusító kereskedők teljes névjegyzékét tartalmazza. Felhívja a közönség figyelmét a védjegyekre és a kirakati védő táblákra. 7. A liga-törő kereskedő ellen megtorló lépéseket tesz. 8. Oda hat, hogy a lapok sehol osztrák hirdetéseket fel ne vegyenek. 9. Felhívást intéz a nagyközönséghez a belépésre. Az indítványt, miután ahhoz dr. Kelemen Samu, dr. Böszörményi Emil, Biki Károly hozzászóllottak és Uray Gézáné elnöknönek köszönetét mondottak, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és Uray Géza ügyvéd indítványára a magyar iparpártolási mozgalom vezetésére és irányítására megválasztotta a tisztikart és a választmányt : A bizottság elnökei: Uray Gézáné és Domahidy Sándor. Alelnökei: Jékei Károlyné, Helmeczy Józsefné, Biky Károly, s dr. Vajay Károly. Bizottsági tagok: Kölcsey Ferenczné, Unger Gézáné, Bakesy Domokosné, Nusszer De- zsőné, Demjén Sándorné, Morvái Já- nosné, Lővy Miksáné, Krassó Miksáné^ Roóz Samuné, Bossin Józsefné, dr. Farkas Antal, Uray Géza, Korányi János, Uray Jenő, Bartha K , dr. Fechtel János, Pethő Gy., dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Böszörményi Emil, dr. Kelemen Samu, Teitelbaum Hermán, dr. Kölcsey Ferencz, Csornai Imre, Tan- kóczi Gyula. A bizottságnak feladata elsősorban összeköttetésbe s szövetségbe lépni a budapesti központi magyar iparpártoló bizottsággal, de oly- képen, hogy a szatmári magyar ipar pártoló kerület autonómiája megmaradjon. Feladata továbbá az, hogy magát a helyheli kereskedőkből egészítse ki A kereskedők vannak ugyanis hivatva, hogy mint szakértők egymást ellenőrizve, a közönséget alattomos hazafiatlan üzelmektől megmentsék. Végül dr. Fechtel János a tulipánkert megalapítására tett indítványt a következő beszéddel: „Ezzel kapcsolatban vagyok bátor felhívni a közfigyelmet arra a gyönyörű és lelkesítő nemzeti fellendülésre, arra az ideális érzelmű fellángolásra, mely e perczben az egész magyar hazán elemi erővel uralkodik. Ez a magyar tulipán-kert kultusza. M. t. k. Nincs, nem lehet magyar ember és honleány, aki megindulással ne nyúlna e nemzeti jelvény után, mely e sokat szenvedett, sok vért vesztett nagy nép alkotmányáért, igazáért való fenséges küzdelmében a sziveknek, a telkeknek tettekre való egygyé forradását jelenti. Alakítsuk meg mi is a „Szatmári Magyar Tulipán Kert-“et, amely nagyszerűségben, erőben, bőségben versenyre kelljen az ország mindenikével. Hadd viruljon fenségesen, méltósággal és nemesen itt a hazaszeretet ez a tündórkertje, hadd áradjon arra a magyarok Istenének veröfényben, áldásban biztató és tetsző mosolya. Szatmár mindég elöljárt évszázadokon át. a hazafiságban s a kuruczidők szelleme e város és vármegye szivét ihlette és termékenyítette meg a legelső sorban, — Szatmár ország, Szatmár városa nemcsak a vármegye és városház falain belül és kívül csörgette fegyverét, hanem bátran villogtatta kardját a véres csatatereken küzdve védve szabadságát, jogait, nemzeti szentségeit. Ma is meleg, forró a szive s tudom, olthatlan lánggal ég hazaszeretete. Lépjünk hát be a nemzeti gyönyörűséges kertbe, áiljunk össze s e jelvény alatt tegyünk szent fogadást, hogy nem nyugszunk, mig a békét jogaink és ősi igazaink teljes kivívásával meg nem kötjük. Éljen a magyar tulipán kert! “ A tulipán-kertet a beszéd elhangzása után a jelenlevők nagy lelkesedéssel meg is alapították és a tulipánok árusításával a helybeli kereskedőket bízták meg. Mindezek után az elnök a gyűlést buzdító szavak kíséretében bezárta, a jelenvoltak pedig sok reménnyel s bizalommal a jövőben, oszlottak el. SZÍNHÁZ. Szombaton Martos Ferencz »Legvitézebb huszár“-ja került színre, mely tulajdonkép a „Simonyi óbester“ megzenésített szövegét tartalmazza, egy nehány olyan kihagyással és betoldással, ami az operette-librettóhoz az eredetinél jobban illeszkedik. A pre- miere-előadás meglehetős számú közönséget vonzott a színházba, de a hozzáfűzött várakozást nálunk sem elégítette ki, mert zenéje chablonos, szinte mondhatnók, csupa operette- közhelyek s eredetiség tekintetében X X X X Siroíin Emeli « étvácyit t* * testsúlyt, mejssOntetl a kBh#(6st, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást, F. Heffniann-La Koche * Co. Hasel (SUJe),
