Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)

1906-03-04 / 18. szám

2-ik oidal 18. szám SZAMOS SZÍNHÁZ. Szerdán másodszor vendégszerepeit Gazdi Aranka. Tartozunk az igazság nak annak kijelentésével, hogy néze­tünk az ö művészi képességeiről lé- nyegesen megváltozott. Említettük múlt referádánkban, hogy első fellépte alkalmával nehéz helyzete volt a sze­rep közismert volta s arra a kiváló alakításra való élénk emlékezet miatt, melyben e szerepet Jászai kreálta. De már ott is határozott művészi egyéniségnek, eredeti fölfogásunak mutatta magát s ez a vonása igazi magaslatra emelkedett második sze­replése alkalmával; igy tehát érthető, hogy ez este személyválogatás nélkül meghódította a közönséget. Rutkai György „Sötétség* ez. színmüvében játszotta szerdán (Emma) szerepét ; ez ideális lelkületű, fogékony képze­letű leánynak alakját, ki egész életé­ben várja a férfi eszményt s mikor az megérkezik és szerelmével boldo­gítja, ennek a boldogságnak egész lényét elöntő mélységét, az igazi ter­mészetes, varázsos női bájt alapos és tökéletes tudással interpretálta. Majd mikor a sors egész vad súlyával rá­nehezedik s a boldogságról szőtt ró zsás álomképeit egy szélfuvallattal tönkre zúzza, mikor a legkétségbe- esettebb helyzetet teremti meg szá­mára, szembeállítván halálos párvia­dalban azt a tót embert egymással, akiknek egyikéhez a vérség szent köteléke, másikához pedig egy egész életnek remélt boldogsága csatolja s a mely harc kimenetelével tökélete­sen elzárja előle a szerelem útját : mindezeknél a szivettépő, lelket mar­cangoló kin rajzolásában, a tépelődő lélek kétségbeesett tusájának festésé­ben s annak a rettenetes keservnek ecsetelósében, mely az őrjöngő fájda lomban átokká magasul, — valóban feledhetetlen alakítást nyújtott a ;xü- vésznő. Kívüle jól játszott első sorban Rónai (Ernesztin), Radnai (Vera), Kiss (Lajos), Szőregby (Istvándy ez­redes); Rajz (Vári) nem volt oly ter­mészetes, szereptudása pedig minden kritikán alul állott. Közönség félház- zal volt. Csütörtökön Váradiaak volt a ju­talomjátéka az ilyen alkalomnál meg­szokott zsúfolt házzal. A jutalmazott János vitóz-t választotta jutalomjá­tékául s érdekességet az kölcsönzött e különben nagyou is ismert darab előadásának, hogy a címszerepet Vá- radi, Iluskát Harkányi, Bagó trombi­tást pedig Tihanyi játszotta. Váradi alakítását a közönség igen rokonszen­vesen fogadta, s az előadás elejétől végig folytonos ünneplés tárgya volt. Ha őbenne az énektudást és a hang kvalitását elválasztjuk az alakitó mű­vészettől, kétségtelenül csak elisme léssel adózhatunk a széphangu s néha valóban művészi énekü baritonistá­nak, Játékáról azonban már ezt nem mondhatjuk el, mert bizonyos saját­ságos merevséget, darabosságot ő még mindig nem tudott levetkőzni. No de reméljük, hogy az idő ezt is meghozza. Kitűnő Iluska volt Harkányi, kinek i alakításában örömmel láttunk néhány uj, eredeti vonást. Tihanyinál Vára- dival éppen ellenkezőleg álla dolog: ő neki a játéka volt igen sikerült s a II. felvonásban alakítása igazán mű­vészi magaslaton állott; gyeuge hang­jával azonban Bagó szép énekeit egy­általában nem tudta érvényre juttatni. A többi szereplők a régiek voltak s az ismert dispozitióban játszottak. - Pénteken Ordoneau Herblay ope- retteje, „A fecskefészek“ került színre zónában telt ház előtt. Jók voltak Tihanyi (Andre), Szöreghi (Jean), Tisztái (Lagriguole), Kerényi (Modes­te), Harkányi (Pomponette). hírrovat, * Novák Lajos főszámvevő jubi­leuma. Szép ünnepség keretében folyt le szombaton a városháza nagy ta­nácstermében Novak Lajos huszonöt éves főszámvevöi működésének em­lékére rendezett jubileum. A város tisztikara, ólén Kőrösmezei Antal fő­jegyzővel, ki az ünnepeltet üdvözölte, két igen értékes dísztárggyal: egy díszes az összes tisztviselők aláírásá­val ellátott albummal és egy serleg­gel lepte meg a jubilánst, ki könye- kig meghatva mondott köszönetét az ünnepeltetósórt. — Este a kaszinóban fényes bankett volt, melyen társadal­munk minden rétege részt vett s a népszerű és közkedvelt főszámvevőt lelkesen ünnepelte. * Jóléti bizottsági ülés. Városunk törvényhatóságának jóléti bizottsága e hó 2-án délután B órakor a város háza tanácstermében Uray Géz» t. nóklete alatt ülést tartott, mely alka­lommal jelen voltak a következő ta­gok : Csomay Imre, dr. Farkas Antal, dr. Kelemen Samu, Hehelein Károly, Kató Antal, Korányi János, Kováts Leó, Klein Vilmos, dr. Tanódy Már­ton és Papp Ottó, mint a bizottság jegyzője. Uray Géza elnök, megnyit­ván az ülést, őszinte sajnálattal je­lentette be a bizottság egyik érdemes tagjának Antal Dánielnek elhuuytát, kinek a bizottságban tanudtott fárad- hatlan ügybuzgóságát jegyzőkönyvi­leg kéri megörökittetni. A bizottsági tagok egyhangúlag hozzájárultak az indítványhoz. Ezután a társhatóságok különböző átiratait vették tárgyalás alá, melyeket tudomásul vettek, egy ben Kolozsvármegyónek azon határo­zatához. mely szerint a kereskedelmi szerződések megkötése ellen tiltakoz­zanak, hozzájárult a bizottság és el- í határozta, miszerint hason szellemű felirat szerkesztését javasolja a tör ' vényhatósági közgyűlésnek az esetleg megnyitandó országgyűléshez. — Az önkéntesen befizetett állami adózások a múlt hóbau 11655 kor, összeg ere­jéig történtek ; ebből kifolyólag a bi­zottság a már ismeretes határozatból azt javasolta, hogy mondja ki a köz-, gyűlés, miszerint jövőben, ha fog ta­lálkozni olyan polgár, ki állami adó­ját mégis b Tized, annak neve a köz­gyűlésen nyilvánosan olvastassák fel A bizottság igy reméli a polgárokat, az adófizetéstől visszatartani Dr. Ke­lemen Samu biz. tag, v. orsz. kép­viselő bejelentette, hogy e hó 4-ére tervezett beszámolójának megtartását a fökapitányi hivatal betiltotta. Mint­hogy beszámolójára még zárt helyre sem nyert engedélyt, felebbezóst adott be a polgármesteri hivatalhoz. A fő­kapitány a felebbezóst azonban csak 15 nap múlva hajlandó beterjeszteni, itt meg dr. Kelemen alkotmányjogi sérelmet lát s kijelentette, hogy be­számolóját, kénytelen egy migáuház- ban megtartani. A bizottság tagjai hosszas vita után szintén helytelení­tették a főkapitány eljárását. Végre a tisztviselők helyzetére való tekin­tettel az önkéntesen befizetett adók beszállítása és az ujoncozási eljárás körüli teendőkre nézve heves vita után abban állapodtak meg, hogy ez1 ügyben egyelőre javaslatot, nem hoz­nak, hanem bevárják a fejleménjmket s most pedig a tisztviselők belátására bízzák az ügyet. Az ülés ezek után berekesztetett. * Az igazoló-választmány meg­alakítása. K foispáni szók üresedé­sében Pap Géza polgármester az iga- zotó-választmány elnökéül Korányi Jánost, tagjaiul Bölönyi Lászlót, dr. Lehoczky Jánost és Pethö Györ­gyöt nevezte ki. * Helyiérdekű vonatok átvétele Mint már jeleztük, a giivács—nagy- somkuti vasút állami kezelésbe megy át, úgyszintén a szatmár — erdődi h.é. vasút is, mely a bikszádi vasútnak a folytatását fogja képezni. Az erre vonatkozó szerződések elkészültek s az átvétel is megtörtént. * A tanácsból- A csendőr laktanya világítási berendezésére nézve a vá­rosi tanács pénteki ülésében elhatá­rozta, hogy a vezeték hálózatot, mint az épület tartozékát megcsináltatja az építési tőke terhére azonban a vi­lágitó testeket nem hajlandó besze­rezni. Az uj épületnek a rendőrség és tűzoltóság elhelyezésére szolgáló ré­szében a mérnök és gazdasági taná­csos véleménye alapján később fogja megállapítani a világitó testek meny- uyiségót. — Kovács Leó bizottsági tag bejelentette lemondását a sorozó bizottságban elfoglalt bizalmi férfiúi állásáról. A tanács a lemondást a közgyűléshez beterjeszti az állás be­töltése céljából. — A németi nagy­erdő ez évben felszabadul a legelte­tési tilalom alól, mely alkalomból a németi birtokosság nagyszámú szar­vasmariát akart az erdei legelőre hajtatni, a városi tanács azonban fő - erdész és gazdasági tanácsos javasla­tára legfeljebb 100—150 marhára hajlandó engedélyt adni, minélfogva a németi birtokosság kérelmét a gaz­dasági szakbizottsághoz terjesztette be. — A Németországgal kötött állat­egészségügyi egyezmény március 1-én életbe lépett, az erre vonatkozó rend­szabályt a tanács kiadta a kapitányi hivatalnak és az állatorvosnak figye­lembevétel és alkalmazás végett. — Városi tanács utasította Léber Antal főerdószt, hogy az avasi erdő üzem- tervét a Horváth Bertalan és társaitól megvett erdőterület figyelembevételé­vel dolgozza ki. * A térzene jelzése. A honvéd állomás-parancsnokság gondoskodni kivan a térzenék előleges jelzéseiről, a közönség tájékoztatása céljából és eziránt meg is kereste a városi ta­nácsot. A tanács megbízta a gazd. tanácsost, hogy a térzene jelzésére s/.olgáló táblák beszerzése és alkal­mas helyen való kiállítása iránt in­tézkedjek s erről a katonai parancs, nokságot értesítse. * Betiltott pártgyülés. Luby Géza a vármegyei függetlenségi párt el­nöke e hó 7-re városunkba pártgyü- lést hivott össze. A rendőrfőkapitány azonban a gyűlés megtartását 1620- 906. sz. határozatával betiltotta. * Lefoglalt újság. A debreceni kir. ügyészség szombaton délelőtt a ,,Szat- márvármegye“ cimü politikai lapot — Igyekezem, könyörgöm aláson. Hát úgy történt, hogy én akkor azt ígértem a mészfalvi nótáriusnak, hogy ártézi kutat ásatok a falunak. — Artézi kutat ? kérdezte a főszol­gabíró csodálkozva. — Azt, könyörgöm aláson, mert nagyon rossz az ivóvizük, csupa szik­só, a jószág is csak kelletlenül issza­— Hát aztán ? — Hát aztán, mivelhogy megígér­tem, ura akarok lenni a szavamank. Az a domb, a hol a kutat ásatni akarnánk, a tekintetes ur járásába esik, hát eljöttem bejelenteni, ne tes­sék túlságosan neheztelni érte. A főszolgabíró merően nézett egy ideig a gazdag parasztra, aztán meg­kérdezte : — Mennyibe kerül kigyelmednek az az ártézi kút ? Bakos András megvakarta a füle tövét. — Bizony tekintetes uram, rámegy arra ötvenezer forint, ha több nem. — Ötvenezer forint ? — Annyi, a főmérnök megcsinálta a számadást. A főszolgabíró felkelt s egyik ke­zét az Íróasztal szélére támasztva, előkelő úri pózba vágta magát. Aztán igy szólt : — Kötözni való bolond kigyeimed Bakos András, annál is több, címeres ökör. — Igen is, tekintetes uram. — Kidob ötvenezer forintot, holott magától egy fuvart is sajnál — Az ilyen embert a bolondok házába kéne csukni. — Nem mondom, hogy nem. — Ne is mondja, vén szamár . . . Különben tegyen a mit akar. Miattam akár fel is kötheti magát. — Igen, de hát az engedély ? — Menjen a másik szobába, a segéd szolgabiróhoz, azt m jd eligazítja. Azzal leült az íróasztalához és is­mét belemerült az aktába. Még az alázatos köszöntésre sem reagált, csak magába düunyögte: buta paraszt. Három év után lényeges változás állott be a főszolgabíró magán és hi­vatalos körülményeiben. Megválasz­tották országos képviselőnek. Az uj képviselő nem sok vizet za­vart, de annái több kártyát kevert Budapesten. Az a festett kéregpapi­ros teljesen sterilis minden gőggel és pöffeszkedéssel szemben. Szidás, ká­romkodás, fogcsikorgatás nem fog rajta. Annak kedvez, akinek akar. Helyesbíteni, korrigálni csak bűnös utón lehet Röviden, Mikola Imre képviselő ur veszített. Sokat és következetesen. Az anyagi körülmények súlyos zilált,- sági tüneteket kezdtek mutatni. Kö­zel, veszedelmesen közel jutott ahoz az állapothoz, mikor a végrehajtó a képviselői napidijakra vezeti rá a biztosítási végrehajtást. Ezt a századik képviselő se szeretti. De Mikola Imre épepn nem szerette, mert akkoriban készült nősülni. Fé­nyes, minden anyagi bonyodalmat kiegyenlítő házasságról volt szó. S hozzá, mi ritkaság, a kombinációba vett leány is tetszett neki Majdnem, hogy szerelmes volt belé. S ekkor fenyegette a katasztrófa. Az ilyen dolgon zsiránsokkal szokás segíteni. Mikola Imre már egy hete futkosott olyan emberek után, akik írni, tudniillik váltót aláírni tudnak. Talált is nehányat, de azokról kisült, hogy nem igazi Írástudók. A bankok legalább úgy nyilatkoztak felőlük. A végső kétségbeesésében eszébe jutott egyik képviselőtársa, aki min­dig feltűnően barátságos volt vele s kiről az hallatszott, hogy nagyou jó módú ember. Bakos Ferencznek hív­ták. Egyebet Mikola Imre nem is tu­dott felöle. De azért felkereste s nagy zavarral előállott, hogy a véletlen és a többi és a többi. — Mit kívánsz ? — kérdezte Ba­kos Fezencz. — Hogy egy nyolcezer forintos váltót zsirálj. — Nagyon szívesen, kedves bará­tom. Az apám összeszidna, talán ki is tagadna, ha meg merném tagadni. — Az apád ? — Igen, Bakos András. Nem em­lékszel rá ? — Azaz . . . hogy . . . — Egyszer nálad járt valami ártézi kút engedélye ügyében. — Igen, emlékszem. — Nagyon dicsért, hogy milyen kedves voltál hozzá. Mondta is, ha találkozom veled, köszönjem meg. — Micsoda ? — Az öreg mondta. Nos, add ide a váltót. A pöffeszkedő ember majd a Föld alá sülyedt szégyenében, mialatt a váltó-blankettát előkereste és Bakos Ferencz elé terítette AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom