Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)

1906-03-25 / 24. szám

2-ik oldal SZAMOS 24. szám. erősen inkriminált felolvasásomat, akár magára, akár az egyesületre vo­natkoztassa ? Eltekintve attól, hogy a helybeli nőegyletet, mint humani­tárius intézményt, mindig mint tár­sadalmi életünk egyik legerősebb té­nyezőjét tekintettem és tekintem s jótékony hatása iránt mindig a leg nagyobb elismeréssel adóztam ; elte­kintve attól, hogy az élén álló elnöknő közismert tevékenységének, fáradhat- lan és önzetlen munkásságának elis­meréséhez és méltánylásához az ón szerény tiszteletem és nagyrabecsülé­sem mindig hozzájárult s szerencsés­nek éreztem magam, ha én is osztoz­hattam abban, — mindezektől elte­kintve, — nem képtelenség-e még gondolatban is, hogy a saját felesé­gemet állitsam a nyilvánosság előtt kacagás, vagy megvetés tárgyává, hiszen ő is egyik szerény választmá­nyi tagja annak az egyesületnek, a melyet állitólag „megbotránkoztató“ módon megsértettem s az a mi egyikre sérelmes, a másikra talán nem az ? Egy pár héttel ezelőtt a Cecil-egy- letben egyik felolvasó ur a nőket úgy állította oda a hallgatóság elébe, mint akik a női és anyai hivalásukat absolute nem ismerik ; azért mennek férjhez, hogy igényeiknek szabadabb kielégítést szerezzenek, egyenes okai a társadalmi visszásságoknak, ferde kinövéseknek stb. — mondom akkor senkinek se jutott eszébe, hogy föl­emelje tiltakozó szavát s megadja a méltányos és igazságos választ; most pedig engem, aki még gondolatban is távol állottam attól, hogy a nőt, akár úgy mint feleséget, édesanyát, a családi élet éltető lelkét, akár úgy mint a társadalmi nyomorúságoknak jótékony s pótolhatlan szellemét meg­sértsem ; — engem olyan sérelmek elkövetésével vádolnak, felolvasásom­nak olyan értelmet imputálnak, mely­nek még a lehetősége is ki volt zárva s a melyre nolle-velle nem tudok más magyarázatot találni, mint azt, hogy ismét megmozdult ellenem az a szellem, az a törekvés, amely évekkel ezelőtt ugj^ancsak a nőegylettel akart erős kollizióba hozni. Akkor is kitértem előle, most is kitérek. De midőn ezt teszem, őszinte sajnálatomat fejezem ki azért, hogy a nőegyesület nagyra- becsült elnöke csak egy pillanatig is fel tudta tételezni rólam egy ilyen egy bögrével. Megitta, megköszönte, én azért nem bírtam elválni tőle. — Még tovább kérdeztem. A kis lányka bizalmas lett és beszélt. Elmondta, hogy Rókuson a város vége felé, egy keskeny utcában laktak. Az édes ap­ját kihajtották kora hajnalban a töl­tésre (akkor valósággal hajtották, még pedig fegyverrel az embereket a gátra) ő pedig az anyjával otthon maradt. Vártak sokáig az édes apjára, de nem jött. Egyszer csak bealkonyo- dott. A kétségbe esett asszony azon­ban még mindig nem bírta ott hagyni a földet, melyhez oda volt nőve a lelke, melyen született s amelynek porában játszotta el gyermekéveit. Egész éjjel nem aludt egyikük sem. Az anya ki-kinézett a viharos éjsza­kába, melybe a menekülő emberek hivó szava hangzott lemondó fájda­lommal. Azután újra csak megújuló bizalommal maradt a szegényes haj­lékban. Egyszer valaki megzörgette az ab­lakot : — Meneküljenek, itt a viz ! Kiszaladtak az udvarra. Az asszony eloltotta a lámpást és mint aki félti a magáét, gondosan bezárta a pitvar ajtót. A szél rémesen süvített, távo- lasan valami zugó morajlás hangzott. Egy-egy szokatlan hangú robajnak, recsegésnek, azután szivettépő segély­kiáltásnak zavaros hangját hozta ma­gával a hidegen szaladgáló szélvihar. Menekülni már nem lehetett. sértésnek az elkövetését; őszinte saj­nálatomnak adok kifejezést az egye­sülettel szemben, ha olyan színben tűnhettem fel, mint aki őt akarta bántani és sérteni. Szatmárit, 1906. március 28. Osváth Elemér f'őgimn. tanár. Fogyasztási Szövetkezet Szatmáron.*) Ratkovszky Pál ur a „Szatmár és Vidékiében közzétett válaszában meg- dönteni iparkodik a föntebbi cim alatt f. hó 10 én megjelent cikkem állításait, de fejtegetései egyáltalán nem alkalma­sak arra, hogy azokat az aggodalmakat, melyeket a Szatmáron szervezendő fo gyasztási szövetkezet eszméje az ille­tékes körökben keltett, eloszlassák és állításaimat meggyöngitsék. Az igen tisztelt cikkíró érvelései, a múltból mentett tapasztalatokat figyel­men kívül hagyva, egészen egyoldalú érdekszempontból indulnak ki és abban a bizonyára tiszteletreméltó igyekezet­ben kulminálnak, hogy a szövetkezet utján a kevésbé vagyonos polgári osz­tálynak némi anyagi előnyöket nyújtson. Az igyekezet mindenesetre tiszteletre­méltó. De vájjon az a nemes cél, mely utánjóhiszemüleg törekszik, elér­hető e fogyasztási szövetkezet utján"? Ezt kellenne kimutatni és bebizo nyitani ! Múltkori cikkemben tüzetesen kifej tettem, mennyire képtelenség volna, bogy a Szatmáron uralkodó, már is egészségleien üzleti konkurenczia mel­lett a fogyasztási szövetkezet a közön­ségnek még fokozottabb árkedvezmé­nyeket nyújthasson. Hogy ily körülmények között egy fogyasztási szövetkezetnek van-e létjo­gosultsága, közszükségletet képez e, mely legalább a polgárság egy részé nek javára szolgál? arról mindenki, aki tárgyilagosan szemléli a dolgokat, könnnyen alkothat magának ítéletet. ’ A fenti cikk a Szatmáron alapítandó fogyasztási szövetkezettel szemben a he­lyi kereskedelmi érdekek megóvása cél­jából jelent meg, de csak akkor nevez­hetnék teljesen tárgyilagosnak, ha a fogy. szövetkezet előnyeit is méltányolná, mely­ben a tagok helyes ügykezelés mellett kétségtelenül részesülnek. (Szerk.) A rémes hangok egyre közeledtek a sötét éjszakában, az áradat bömbö- lése egyre rémítőbb lett, egyre köze­ledett a fagyos halál. A kert túlsó végéről már letépte a kerítést a zugó ár, a szomszéd házak ijesztő robajjal borultak le a hatalmas ellenség előtt, itt volt az élet s a halál közötti végső pillanat. Ebben a rettenetes percben lehetett még menekülniük. A másik­ban már ott volt a halál fagyos karja. Egy. ölelés és vége a gyarló életnek. Az anya megfogta remegő gyermekét és felment vele a ház előtt álló öreg eperfára. Mikor a hajnal megtörte a borzal­mas éj sötétségét, egy szilajon rohanó végtelen tenger fölött voltak. Házte­tők, bútorok, röghöz állhatatosan ra­gaszkodó emberek holtteste ment a siető, piszkos áradattal. Valami bor­zalmas, sötét kép volt ez. A tenger pedig nőtt, egyre emelkedett, mintha mindent el akarna pusztítani, ami a föld fölött él. Itt töltött el az anya gyermekével harminc óra hosszat. Másnap mikor a téli napsugár vé­gig feküdt a tarajos sárga vizen s az utca megtisztult: magával sodort az áradás mindent, amit útjában talált, egy ember jött csónakon feléjük. — Szívtelenek voltak akkor az emberek. Üzletből űzték az életmentést. A hal­doklók könyörgésével kérték ezt a csónakot, hogy mentse meg őket. A dolog lényegére nézve — minden egyéb polémiát mellőzve — Ralkoszky ur példáját óhajtom követni és állítá­saim megerősitésére statisztikai ada­tokra hivatkozom, melyek ép oly meg­bízhatók, mint amennyire világosan szólnak amellett, hogy a fogyasztási szövetkezet életbeléptetése igen gyak­ran már csirájában veszedelemmel, vagy legalább is kockázattal jár a résztvevők kárára. Már az ilyen fo­gyasztási szövetkezet megteremtésére vonatkozó törvényes rendelkezések is komoly intelmet tartalmaznak minda­zok számára és kiki jól fontolja meg azokat a kötelességeket, melyeket a szövetkezethez való csatlakozásával vállal. Az 1898. évi 23. törvénycikk 15. §-a erre vonatkozólag következőleg szól: „A tag a szövetkezet kötelezettsé­geiért üzletrésze névértékének ötszörös erejéig felelős ; az alapszabályok azon­ban az üzletrész névértékének tízszeres erejéig terjedhető felelősséget megál­lapíthatnak.“ Ebből a törvényes rendelkezésből kifolyólag azon a helyen, ahol a szö­vetkezet bukása bekövetkezett, ott ez a bukás nagyon kellemetlen, sok eset­ben kiszámithatlan következményekkel járt azokra a kis emberekre nézve, kik magukat jóhiszemüleg és gyanút­lanul a szövetkezet karjaiba vetették. Arra nézve, hogy a szövetkezetek mily kevéssé életképesek, nem elég kézzelfogható bizonyiték-e az a körül­mény, hogy p. o. Budapesten, a leg­tekintélyesebb társadalmi néposzlálv központján 16 törvényszékileg bejegy­zett szövetkezet közül nem keve­sebb, „mint 10“ ért siralmas véget. íme az adatok: A „Budapest-székesfővárosi sütőipa­rosok fogyasztási szövetkezete.“ Meg­alakult 1883-ban, megszűnt 1902-ben felszámolás folytán. „Országos önse­gélyző és fogyasztási szövetkezet.“ Megalakult 1885-ben, megszűnt 1892- ben felszámolás folytán. „Országos fogy. szövetkezet.“ Megalakult 1887- ben, megszűnt 1892-ben felszámolás folytán. >Elsö budapesti fogyasztási szövetkezet.“ Megalakult 1887-ben, csődbe került 1888-ban. „Fővárosi kereskedelmi és fogyasztási egylet, mint szövetkezet.“ Megalakult 1892-ben, megszűnt 1895-ben felszámolás foly­Az ember egy darabig gondolkozott, azután azt mondta : — Csak az egyiket bírom elvinni, a csónak tele van, fölborulhat. Az anyának összeszorult a szive s úgy érezte, mintha most hagyná el az a parányi ereje is, ami még meg van. Üram Isten, itt az ítélet percé­ben most szakadjon meg a szive fe­létől: gyermekétől, most váljon meg tőle, hogy aztán soha ne lássa többé. Valami rettenetes mély fájdalom vi­harzott keresztül az anya lelkén. — Megeredt a könyje. A lányát magá­hoz ölelte, megcsókolta s úgy nyö­szörögte : — Itt van, ezt mentse meg. A kislányt meg is mentette. Ki­hozta a partra, itt aztán letette s az Isten gondjaira bízta. Ki őrködött volna akkor a másika fölött ? Kinek jutott a szivében hely a szánalomra ? Tele volt akkor az ember szive kese­rűséggel, vigasztalhatlan fájdalommal. Másnap, amint bandukoltam a kes­keny parton, nézni és szivembe vésni a szülőváros pusztulásának szomorú kópét, már ott láttam a kunyhó körül az asszonyt is. Az anyát. Az arcza sötét volt a fájdalomtól. És a szeme­iben nedvesség fónylett. A kislány megismert és mosolyogva mutatott az anyjának. Ezt a gyermekmosolyt, a siró felhő mellett ezt a darab színes szivárványt ma is látom. tán. „Magyarországi munkások fogyasz­tási és termelési szövetkezete.“ Meg­alakult 1897-ben, csődbe került 1899- ben. „Magyarországi vasutak, hajó­zási és egyéb közlekedési vállalatok alkalmazottainak, továbbá köz- és ma­gántisztviselők, ruha , fehérnemű és felszerelési szövetkezete.“ Megalakult 1900-ban, csődbe került 1901-ben. „Keresztény ruha-szövetkezet.“ Meg­alakult 19Ó0-ban, csődbe került 1901- ben. „Köztisztviselők áruháza mint szövetkezet.“ Megalakult 1901-ben, csődbe került 1903-ban. „Országos ka­tonai fogyasztási szövetkezet. Megala­kult 1901 ben, megszűnt 1903-ban fel­számolás folytán. Van-e a nagyközönségnek sejtelme arról, hogy Magyarországon eddig hozzá nem értés, könnyelműség, vagy bűnös kezelés folytán 428 szövetke­zet részben fizetésképtelen lett, rész­ben liquidálni volt kénytelen, mivel a befizetett forgalmi tőke eltűnt. A szomszédos Madarász községben kénytelenek voltak a fogyasztási szö­vetkezetét alig egy éves fennállása után feloszlatni, ebből kifolyólag a szö­vetkezetét támogató anyaintézet Bu­dapestről tekintélyes számú kisebb földbirtokos és parasztgazda ellen bí­rói lefoglalást rendelt el, a szövetke­zeti adósságok miatt. A városunkban a múlt év folyamán a legjobb auszpiciumok közt megala­kult „Husfogyasztási szövetkezet“ már rövid fennállása után tönkrement, a miért azután körülbelül 40 kisebb ember, segélyre szoruló szövetkezeti tag ellen az eltűnt forgalmitoké és az adósságok megfizetése miatt kártérí­tési perek vannak folyamatban a hely­beli kir. törvényszéknél. A gyászos véget ért szövetkezetek történetének egész irodalma áll rendel­kezésünkre, melyből világosan látható, hogy a népboldogitó hangzatos reklámok segítségével életbe léptetett szövetkeze­tek mennyi bajt, veszedelmet okoztak. Szívleljék meg tehát a föntebb el­mondottakat mindazok, kik a szövetke­zethez csatlakozni szándékoznak, vala­mint a praesnmptiv igazgatósága és felügyelő bizottság, kiknek nem tudjuk eléggé megfontolásra ajánlani, hogy a szövetkezetbe való belépés és a szö­vetkezet vezetésének átvétele által mily súlyos következményeknek teszik ki magukat, ha számításuk balul ütne ki, amikor aztán az előrelátható bajt nem lehetne egy könnyen jóvátenni. R SZÍNHÁZ. Szerdán Blumenthal és Kadelburg mulattató énekes bohózatát, „Az aranykakas“t adták kevésszámú kö­zönség előtt. Már megemlékeztünk, hogy a rendezés újabban egyáltalán nem kielégítő. A fél nyolcra hirdetett előadások nyolckor vagy legjobb eset­ben háromnegyed nyolckor kezdődnek s a közönség türelmét a legvégsőig próbára teszik. — Több figyelmet és nwgyobb következetességet kérünk a hirdetett időhöz. Az előadás különben elég elevenen pergett le. Kitünően adta a temperamentumos fiatal özvegy fogadósnó szerepét Harkányi (Szikra Juliánná), — Tisztái Dachselmajerje egyike volt legsikerültebb és leghálá- sabb alakításainak. Igen jó volt Bor­sodi Horváthja ; igazán kár, hogy ennek az ambiciózus fiatal színésznek oly kevés alkalmat adnak az egyéni­sége tudása érvényesítésére. Jó volt Radnai (Klárika) és Tihanyi (Müller Ottó) ; az 6 eleven duettjük már sok vidám percet szerzett a közönségnek. Rajz Ödön (Gyártás) alakítása híjá­val volt a fiatalos frisseségnek, Sző- reghy (Tóni) és Kiss (Flóris) szerepük groteszk komikumát túlzásba vitték. Csütörtökön a Rajz Irénke jutalom- játéka iránt közönségünk igen szép érdeklődést tanúsított, a jutalmazan­A tavaszi és nyári idényre az angol gyapjúszöveteink megérkeztek. Nagy választék! ....-™^-—-• ■ ■ ~ I Kl ein és Tsa polgári és egyenruha szabók Legjobban mi készitünk mindennemű ■ úri öltönyöket. =====

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom