Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-25 / 24. szám
XXXVIII. évfolyam. & . fti \ i t,t 1 lé: J-eV *+£ '***£>^* ^<£*^ Szatmár, 1906. mars, iié 25. (vasárnap) 24, szám. r<7>* a V'^ »' . •A*'« r>- :' POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. / •• _ %5í 2 y* ,;'r:Q'Z'^Tv Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K 1 A D Ó H IV A T A L : Rákéczy-utcza 9. sz''Telefon: 107. l&inddimemü dija«: b&atwaron, a lap kiadóhivai-aiafcéai iii*eieii'iók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetést k között minden szó 4 fillér. aDolgozzunk! Dolgozzunk! — Egyre sürgetőbben int munkára a történelem. Abban a fejlődési folyamatban, amely az ősáljapotból a mai termelési rendszerig kisérte az emberiséget, nincs megállás, vagy ha van, egyenértékű az a puszlulás- sal. E fejlődési folyamat elő! kitérni öngyilkosság, kiesni belőle halálra ítélés. Ez az ország, úgy látszik, szinte idiószinkráziával viseltetik az anyag- elviség iránt. Pedig nagy baj ez, végzetes baj. Fourier állapítja meg a történeti fejlődés négy étape-ját. Ez a négy étape : a vadság, a bar- bárbárság, a pátriárchátus és a civilizáció. A civilizáció a polgári társadalom kialakulásával a XVI. században kezdődik, de ez a művelődés még nem áll a történeti iejlődés alapján. A XVIII. század francia filozófusai kezdik megvetni alapját a későbbi anyagelvi felfogásnak ; azonban ők még tévelyeg- nek s ez a tévelygés, mely azonban a fogalmak tisztulásának már bizonyos magasabb foka, vezet el az ész uralmához, a francia forradalomhoz. A történetbölcselet, a történelmi materializmus voltaképeni alapvetői Saint Simon, Fourier és Owen, innen tovább a kiválasztottak már rábukkanak a nagy igazságra, hogy a társadalmi termelésben van az egyetemes fejlődés. Marx a maga értéktöbblet-elméletével a XIX. század derekán megtermi a történeti anyagelviség iskoláját és két nagy alkotásával, történetbölcseleti és gazdaságtani munkájával minden időkre apostola lesz a modern szocializmusnak. És itt álljunk meg egy pillanatra. Magyarországon ez a szó: szoci- álizmus, lorradalmi hadüzenetet jelent. Hogyan ? Miért ? Ne kutassuk most ezt. Annyi bizonyos, hogy a kérdés bevezetésénél történhetett valahol a hiba. Az agitáció, amelyet érdekében megindi tottak, lehetett külső formájában olyan, hogy visszariassztotta a magyar társadalmat. Ezen a hibán most tegyük túl magunkat. Az intellektuális életet élő emberek szövetkezzenek, hogy népszerűsítsék a szociálizmus eszméjét, amely a mi jövőnk megváltó eszméje is. Ennélkül nincs és nem képzelhető el haladás, fejlődés, boldogulás, mert hiszen ez maga a fejlődés, a haladás. A történelmi fejlődés folyamata ne álljon meg nálunk, mert akkor eláll szervezetünk vérkeringése is, mert akkor elpusztulunk. Ne felejtsük el : a gazdasági viszonyokon alapul az államok léte is. A mi bázisunk ez az áldott töld. Ha nem akarunk koldusszegényen, nyomorultul elpusztulni, jusson eszünkbe, hogy mire tanítanak a nagy gondolkodók: Dolgozzunk! A vagyonnak a munka az apja, — mondja William Petty — és a lüid az anyja, — mondja Marx. Nyílt levél. A „Szatmár és Vidéke“ f. évi 9-ik s?2smában egy (az iparos dalárda dal- estélyén tartott) felolvasásom jelent meg, melyet a helybeli nőegyletnek egy pár tagja olyan kommentárral kL'rt, hogy azt szó nélkül hagynom annyit jelentene, mint az általuk nekem tulajdonított minősithetlen hibának és sértésnek a beismerése. Jelzett felolvasásom historikumáról csak annyit kívánok megjegyezni, hogy egy régi, nyomtatásban is megjelent adomát dolgoztam át, tehát az alapeszme nem az enyém, nem is uj s igy annál érthetetlenebb előttem, hogy akadtak olyanok, akik aktuális helyi vonatkozást kerestek és találtak benne E felolvasásomban említést tettem „az indiánok skalpirozási hajlamait megszüntető s azokat a modern nyírási és beretválási szokásokra megtanító missionárius egyesület“-röl: — '»bc&(.vattam egy gépet, mellyel egy tudós feltaláló a disznó zsírját akarta elvenni úgy, hogy azt megölte volna ; további fejtegetéseimben tisztán arra szorítkoztam, hogy egy kis humoros dolgot nyújtsak hallgatóimnak, anélkül, hogy akár egyesületet, akár egyest érintenék, főleg a helyi vonatkozás látszatával. Tudomásomra jutott azonban, hogy a „Cecil-egylet“ legközelebbi estélyén e felolvasásom szabadelőadás keretében erős kritika tárgyává lett téve. Amennyiben megbízható adatom nincs arról, hogy miért s miféle szempontok szerint lett kifogásolva s egy nyilvánosan tartott felolvasás felett gyakorlandó szabad kritika jogát respektálni tartozom, annyival is inkább, mert épen magának a szabadelőadó urnák megbizottaim előtt kifejezett s kezeim között levő nyilatkozata szerint, tisztán személyemre való vonatkozás nélkül, a sértés teljes kizárásával, gyakorolta a kritikát felolvasásom felett: a kérdésnek ezen részével nem foglalkozom. Áttérek a másikra. Sajnálatos félreértés, vagy indokolatlan érzékenység folytán egyesek felolvasásomat a nőegyletre vonatkozónak veszik s mint ilyent kolportál- ják. Őszintén megvallom, bármenynyire is keresem a cimet erre, nem tudom megtalálni s még eddig akitől megkérdeztem, felvilágosítani nem tudott. — Talán azért sérelmes és a nőegylebre vonatkozó, mert az általam említett egyesületben is egy nő és pap szerepel ? Bocsánatot kérek, akkor ezelőtt tiz esztendővel is vonatkozásban kellett, hogy álljon, hiszen már akkor nyomtatásban megjelent, én pedig akkor itt „equidem natus non eram,“ ma pedig csak reprodukálja voltam annak az alapeszmének, melyet ezelőtt tiz esztendővel keilett volna sérelmesnek talál- niok az illetőknek. De tovább megyek. — Hogyan lehet ismét ebből jogcímet keresni és találni, hiszen van itt más egyesület is ! Csak a Lorántffy egyesületre hivatkozom ; annak is elnöke, alelnöke, választmánya a nők közül van s nem tévedek, ha állitom, hogy azok is érzékenyek az egyesület jó hírnevére, — aztán két pap hivatalnoka van ennek is — és mégis, jutott-e valakinek is eszébe, hogy ezt az én A régi seb. Irta : Homok. A szegedi városháza öreg harangjáról az a legenda szól, hogy az 1879- iki árviz-katasztrófa éjjelén, amikor betört a városba a viz, megrepedt a szive. Gyönyörű mese ez, melyet nem mindenuapi fantázia eszelhetett ki. A város szive, melynek dobbanását háromszor hallották minden huszon- négy órában az emberek, meghasad, mikor elsöpri az Istenítélet a szeretet hajlékait és földönfutókká lesznek azok, kiknek megrezegtette lelkét a mélabus hang. Hát ez a megreperált öreg harang, melynek szelid, szélcsöndes időben olyan a hangja, mint a dajkamese : elandalitó, most március 12-re virradó éjjel ismét megkondult a szokott napi munkáján kívül és búgott teljes egy óra hosszan át. Ez volt a huszonhe- tedik verse annak a megrázó költeménynek, melyet az emlékezés lassan tűnő fájdalommal őrizget a megtépett lelkek mélyén. A költemény sorai, igaz már is haloványodnak, úgy a mint az ujjáalkotott Szeged fénye erősödik, de föl-föl sir azért minden esztendőben s ma ez, holnap amaz a része ötlik a múltakon tűnődő ember elméjébe. A régi Szegedből ma már alig van valami. Egy két utca, mely erősen kiri az uj keretből és ezért szinte sérti a szemet. Olyan, mint a meg- roskadt, beteg ember, féllábát kihúzza a sirbói és azzal biceg itt közöttünk. Ami még kedves a régiből, az az öreg Tisza. Ez a nyájas, néha tomboló, szép magyar folyó, mely, ha úgy tetszik neki, összehúzza magát, mint a karcsú leány s ilyenkor oly szép, oly szelíden megy lassan, csöndesen lefelé, mint az édes, zavartalan álom. A partján sétálva, eszembe jut most huszonhét esztendő múltán az a rettenetes kép, mely itt tárult fel mindjárt másnap a keskeny földszalagon s amely egyre rémesebb, sötétebb színbe hajlott. Ebben a sötétségben azonban megvillant akkor egy piczi szivárvány. Olyan szép volt, szinte i ma is látom. Nem is fogom talán sose elfeledni. Vagy két nappal azután, hogy a zavaros tenger ellökte maga elől a gyarló emberi munkát, úgy alkonyat felé végigjártam a Tiszapartot, az egyedüli kis száraz földet, ami megmaradt az óriás területű városból. Ezen a keskeny, hosszú útvonalon volt még egy kevés élet a halál közvetlen szomsédságában. Apró deszkákból összetákolt kunyhók keletkeztek a homokos parton, melyekben meghúzódtak az emberek, akik nem bírtak megválni a szülőföldtől. De milyen gyászos, siralmas volt itt az élet. A szomorú arczokon a kétségbeesés árnya sötétlett, a fénytelen szemek megteltek könyekkel, mindenütt a tépelődés, a panasz zokogott. Kicsi lánykával találkoztam fönn a felső Tiszaparton. Körülbelül nyolc esztendős lehetett. Viruló egészséges volt az arca és gyönyörű feketék a szemei. Karton ruhácskájában dideregve gubbasztott, mint valami fázó madár, melynek tolláit fölborzolja a hideg márciusi szél. Megfogtam kicsi kezeit és megszólítottam : — Miért sírsz kis leányom ? — Az édes anyám várom, felelt pityeregve és rám nézett szép, bánatos szemeivel. Olyan csodálatos nagy szeretet sugárzott ki ebből a fájó tekintetből. — Nem látta ? — kérdezte azután nagyot sóhajtva. Hogyan láttam volna édes Istenem ; hiszen csak másnap tudtam meg, hogy kinek a kis lánykája. Azért mégis azt mondtam neki: — De jön, bizonyosan jönni fog- Csak várj kedvesem. Az arca földerült. Hálásan nézett rám. — Éhes vagy-e? kérdeztem később. Szomorúan lehajtotta a fejét és halkan felelte : — Igen. — No gyere, igyál kávét. Pár lépésre, szellős sátorban pa- rasztassJiony főzött valami meleg löttyöt, ebből vebtem a kis lánynak Rótfa Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czip5rakura. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és. gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ~
