Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)

1906-03-22 / 23. szám

V V :*v\' I 2-ik oldal SZAMOS 23. szám. küzdelem nem lehet öncél; a nem­zet nem azért harcol, hogy egyes pártok vagy politikusok győzedel­meskedjenek fölötte, hanem azért, hogy a békés fejlődés útját sza­baddá tegye a maga számára. Mielőtt a hatalom és a vezető politikusok közt a szakadás örvé­nyét a nemzeti akció és a hata lom reakciója mélyebbre sülyesz- tené, jó lesz, ha a küzdelem vég­célja is lelkiismeretes elbírálásban részesül s úgy innen, mint túl fölvetik a kérdést: „Quo vadis?!“ színház. Szombaton „Stuart Mária-Uban Schiller drámájában lépett fel He­gyesi Mari asszony. Schillernek e drámája tudvalevőleg az asszonyi fél­tékenységet tárgyalja; azt a félté- kenységet, melyet Erzsébet, Angol ország hatalmas királynője mint nő és mint uralkodó érez tehetséges és hóditó vetélytársnője, a szép Stuart Mária skót királynő ellen, aki sze­rencsétlenségére éppen ellensége ke­zébe kerül s mivel fellázadt büszke­sége és törhehetlen akarata nem haj­landó az Erzsébet által felajánlott expedienst menekülésre felhasználni, mert ezzel fel kellett volna áldoznia mindent, ami nőnek és uralkodónak kedves : halnia kell. — Kaffkáné asz- szony ezúttal is remekelt a címsze­repben, sőt tekintve, hogy megjele­nése, alakja valóban királynői, sikere talán még intenzivebb volt, mint. előző este. A sorsüldözött, a minden­kitől elhagyott, elárult nőt ki mind­ezek dacára erélyét és jogát, mely­nek igazságában feltétlenül hitt, nem adja föl s büszkén szembeszáll az egész világgal, hogy igazát minden­kivel tisztán látássá, igazán megra­gadó erővel játszotta. Különösen nagy hatása volt abban a jelenetben, hol vetélytársnőjével áll szemben s az a sok mély keserv, mely addig elfojtva lappangott keblében, megsemmisítő erővel tör ki belőle, megrázva a néző közönségnek minden tagját. — Jó volt mellette Jászai (Erzsébet) Kiss Miklós (Mortimer) ezúttal is dicsére­tes igyekezetét tanúsított. A többi szereplők egyáltalán nem állottak az est magaslatán. Az előadást most is telt ház nézte végig. Vasárnap búcsúzott el a vendég művésznő „A czigányttnak, Szigligeti népszínművének Rózsi szerepében. Az előbbi két estének fejedelmi alakjával szemben megragadó ellentétet képe­zett az egyszerű, naiv cigány leány, kinek egész lénye abban a szerelem­ben olvad fel, melyet a származási, a fajkülönbség daczára érez a falu legszebb legénye iránt. Az a kereset­len egyszerűség, mely a művésznő játékának minden mozzanatában fő­ként ebben a szerepben nyilatkozott s a tragikumnak oly széles, mélyér- telmü felfogása, amilyet láttunk a III. felvonásnak őrültsógi jelenetében, páratlanná teszik az ő alakítását, ha- bár azt el kell ismernünk, hogy ez a szerep nem vág egészen a művésznő alakjához. Mindenesetre tény, hogy ez a három este, melyben Hegyesi Mari vendégszerepeit, feledhetetlen nyomokat, emlékeket hagy hátra bennünk s őszinte hálánkat nyilvánít­juk a direktornak, hogy ez élvezetet megszerezte számunkra. Ezen az estén Hegyesi asszony7 mellett mindjárt Rajzot (Zsiga) illeti az elismerés ; alakítására csak egyetlen szavunk lehet: remekelt s most szerepét is tudta. Kiemelendő még Rónai (Rebe­ka), Szőreghi (Kurta), Tisztái (Már­ton), Váradi (Gyuri), szép énekéért és Kiss (Peti). A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat. Hétfőn ebben a saisouban először ment zónában a „János vitéz“ zsúfolt ház előtt. Érdekes, hogy mily hosszú ideig megtartja ez a darab a közön­ségre vonzó erejét. Kedden Berstein színművé*’, a „Bac- carat“-t ismételték meg nem nagy számú közönség előtt, ugyanolyan1 szereposztásban és előadásban, mint az előbbi két alkalommal. HÍRROVAT. * Rendkívüli közgyűlés. A tör­vényhatósági bizottság ma délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyen a jóléti bizottság előterjesz­tését és a városi tanács javaslatát fogja tárgyalni az önként befizetett adók beszállítása tárgyában. * Kinevezés. Pap Géza polgármes­ter a megüresedett községi bírói ál lásra az állás végleges betöltéséig ideiglenes helyettesül dr. Csomay Aladárt nevezte ki. A városi tanács intézkedése folytán az uj községi biró hivatalát már át is vette, egyszers­mind . megbízást nyert a kihágási ügyekben való bíráskodásra is. — A városi tisztviselői kar egy jó készült- ségü, derék és igazán rokonszenves társat nyert dr. Csomay Aladárban, aki nem is ujjonc a közhivatali pá­lyán, miután öt évig állott a székes­fővárosi közigazgatás szolgálatában. * A jóléti bizottság kedden dél­után Uray Géza elnöklete alatt ülést tartott, melyen a törvényhatósági tiszt­viselők érdekei szempontjából igen fontos előterjesztést és javaslatot tet­tek az önként befizetett adóknak az ál­lampénztárba való befizetése tárgyá­ban. A bizottság miután belátta azt, hogy a tisztviselők feláldozása sem idézi elő a megkivántató ered­ményt, javasolja, hogy mentsék fel azon kényszer alól, bogy az önként befizetett adók beszállítását fegyelmi felelősség terhe mellett eltiltó közgyű­lési határozatot végrehajtsa. * Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári ev. ref. egyházmegye ápril 18—20-án tartja tavaszi közgyűlését a szatmári egyház tanácstermében 18-án számvevőszéki ülés, 19 én köz­gyűlés, 20-án bírósági ülések lesznek. * Egyház tanács-ülés. A szatmári ev. ref. egyház presbyteriuma f. hó 25-én. d. e. 11 órakor a szokott he­lyen ülést tart, melynek egyik fő­tárgya a szatmári templomban reno­válása iránti tanácskozás lesz. * A Lorántify-Egyesület szomba­ton esti felolvasó-estélyén oly nagy közönség volt jelen, hogy az ev. ref. főgimn. tágas tornacsarnokában alig tudott elhelyezkedni. Veress Lajos vezetése mellett fölhangzott szép be­vezető ének után Domahidy Pál lé­pett az emelvényre s amerikai útjáról olvasott fel. A közvetlen megfigyelé­sen alapuló tapasztalása felolvasásá­nak vonzó érdekességet nyújtott s a közönség nagy tetszéssel hallgatta. A harmadik szám Jéger Rózsika bá­jában. Erről a helyről csak ö maga tudott s azt a világért el nem árulta volna. Az oroszok már Magyarországon jártak és hogy egyre másra jöttek a szomorú hírek a harctérről, az embe rek szivét nagy keserűség lepte el, Egy nap azzal a híradással jöttek a faluba a határcsőszök, hogy portyázó orosz lovasokat láttak a falu felé kö­zeledni. A bevonulandó orosz sereg előőrsége voltak. E hírre a lakosságot nagy félelem fogta el. Asszonyok, lá­nyok pincékbe, kazalokba és szőllő- kunyhókba bújtak el. Az otthon levő férfiak pedig nagyobbára öreg embe­rek, összejöttek a község házán, hogy a teendőkről tanácskozzanak. Itt lep­ték meg őket az orosz katonák. — Szállásról, élelemről kellett nekik gon doskodni és nagyapám rendelkezett, hogy semmiféle baj ne támadjon, mert a durva kozákok nem ismerték a tréfát. Az asszonyok hozzáláttak a kenyérsütéshez, de a kiéhezett kato­nák a kenyereket félig sülve kapkod­ták ki a kemenczéből és félig sülve, azon melegiben falták fel azokat. — Megittak mindent a mi kezük ügyébe akadt. Ugorkát, krumplit, tököt nyer­sen ették a kertekben s megitták még a boreczetet is. Nagyapáméknál is megszállt egy csapat kozák s miután jól beettek és beittak, duhajkodni kezdtek. Többek között elloptak mindent. Később azt követelték, hogy nagyapám adja át a község pénzét is nekik. Nem lehetett ellenkezni s az öreg kiment, hogy a község háza kulcsait előkeresse. A hogy kiért az udvarra, a kerten ke­resztül szaladni kezdett. Érezte, hogy az esetleges durvaságokat nem tudná kiállani. A háznak végében Mórék laktak s nagyapám első ijedtségében hozzáják futott. Mór elbújtatta őt egy félreeső szalma kazalba, maga pedig dolga után látott. Alig félóra múlva a katonák jöttek a zsidóért és vallatni kezdték, hová rejtette el az öreget. — Vele látták, mondja meg. Mór tagadta. Elvitték az udvar közepébe közel a szalma kazalhoz s ütni verni kezdték. Meg­tudták időközben, hogy az összehor­dott kincseket pénzt, stb. nagyapám őrzi, azért mindenáron meg akarták keríteni. Legutóbb a zsidóval látták, tehát őt kezdték faggatni. De ez nem vallott sammit. Kihozták feleségét is, hogy tanúja legyen ura kínlódásainak és hogy könyörgései révén vallomá­sokra bírja. Karjainál fogva felakasz­tották a szederfára s mezítelen lábá­ról a bőrt lassan nyúzni kezdték. A bal lábán először. A szegény ember fel-felorditott kínjában, de folyton azt hangoztatta, hogy ő nem tud semmit. Közben a lábán megsértett helyeket az egyik kozák sóval hin­tegette be. Pokoli kínjai lehettek, a melyekből megválthatta volna magát nagyon könnyen, csak a háta mögötti kazalra kellett volna mutatni, de nem vallott. Ki tudja meddig tartott vol­na ez az állatias kínzás, ha a magyar csapatok riadó kürtszója nem hallat­szott volna a szőlők alatt. A kozákok eszevesztett kapkodással sorakozni kezdtek s nemsokára eltakarodtak. Jó egy óra múlva, vették le a fáról a becsületes Mórt az emberek, a ki azóta ballábára majdnem teljesen nyo­morék lett. Nagyapámat is órák múlva teljesen eszméletlenül szedték ki a kazalból. Innentől fogva nagyapámat olyan barátság fűzte az állhatatos, becsületes öreg Mórhoz, a mely sírig tartott. Meg is érdemelte. Az embe­rek is nagyon megbecsülték azért a nemes szótartásórt és ez a tisztelet halála napjáig elkísérte. Mert nagyon sokan voltak az ak­kori zivataros időben olyanok, akik nem álltak ugyan a golyó záporban, hogy a szabadság ügyét védelmezzék, de hősök voltak mindamellett, pedig az emléküket elfujta már a szól. Takács Ignácz. jós szavalata volt, amelyet Huber írónké kellemes hangon előadott ének­számai követtek. Végül özv. Vityi Józsefné adta elő a „Bekvártólyozás“ c. monológot. A kitűnő előadó kere­setlen bájjal és rendkívüli otthonos­sággal tartotta derültségben a közön­séget. A szépen sikerült estélyt köz­énekkel végződött. * önkéntes adó és újonc. Szilágy­vármegye legutóbbi közgyűlése elha­tározta, hogy az önként befizetett áll. adókat és az önként jelentkezett újoncokat beszolgáltatja. * Öngyilkosság. Hajdú Erzsébet, helybeli lakos e hó 20-án sublimát- oldattal megmérgezte magát s mire az orvosi segély megérkezett, a sze­rencsétlen nő meghalt. Tettének oka ismeretlen. * Gyászhir. Nagybarcsai Barcsai Ákos f. hó 20-án életének 62-ik évé­ben elhunyt. — Temetése ma megy végbe az ev. ref egyház szertartása szerint * A Fillér-egylet tánczmulatsága. A szatmári izr. nők filléregylete e hó 17-én este kőzvacsorával egybe­kötött tánczmulatságot rendezett a Pannóniában. Fény és pompa tekin­tetében bátran beillett volna bálnak is, jóllehet a rendezőség szerényen táncmulatságnak nevezte. A hölgyek remek toilettjeikben az egyszerű szem­lélőnek is gyönyörű látványt nyúj­tottak a kiváló gonddal díszített nagy terem milliöjében. A jótékony egylet meg lehet elégedve az elért erkölcsi és anyagi sikerrel. Meg is látszott az öröm és boldogság a rendező hölgyek arczán, melyeknek derűjét csak a le­ányszemekben és a butonokbau, köb­ökben tündüklő gyémántok ragyogása múlta felül. SzüDÓra alatt társas va­csora volt. Az asztalok csak úgy ros­kadoztak a legpompásabb ételek súlya alatt, melyeket mind az egyesületi hölgyek hoztak össze nagy áldozat- készséggel. A m ilatság kitűnő han­gulatban folyt reggelig. — A tiszta jövedelem meg) aladja az 1000 koronát. * Egyházi közgyűlés. A szatmári g. kath. egyház Hubán Gyula gkath lelkész elnöklete alatt, hosszú szünet után e hó 18-án tartotta meg évi ren­des közgyűlését a városháza nagyter­mében. A hosszú szünetnek a múlt években az egyház kebelében dúló szétvonás volt az oka Azonban az uj lelkipásztor tapintatos eljárásával, higgadtságával nemcsak az áldatlan civódást szüntette meg, de egyház-, megyei főhatósága engedőimével, a hitközség komoly gondolkozásu nagy­többségével a munkát is megkezdhette. S valóban ideje is volt már annak, hogy megmutassa a hitközség is, mi­szerint a közel múlt zavarait megunta s hogy egyháza javára dolgozni akar. Az érdeklődő hitközségi tagok telje­sen megtöltötték a nagytermet, a nők s a szavazati joggal nem birő fiatalok pedig a karzatot lepték el A gyűlés főtárgya az egyházi tisztviselők s a tanács tagjainak megválasztása volt. Az elnöklő lelkész lendületes megnyitó beszédében megvilágítva a gyűlés tárgyának nagy fontosságát, híveit az egyház iránti törhetlen szeretedre s békés munkálkodásra szólította fel. Hogy szavainak volt eredménye, azt a gyűlés szép lefolyása mutatta meg. A kandidáló bizottság jelölése, a lel­kesedésből ítélve, találkozott a köz­óhajjal. A választás közfelkiáltással történt. — Főgondnok lett: Ferencz Ágoston, gazdálkodó gondnok : Nagy József, ellenőr : Nyisztor János, fő­jegyző : Pap János, jegyző: Pap Ottó. A tanács tagjai lettek : Bojtor László Boristyák János, Demeter László, dr. Dobosy Endre, Drágos Béla, Groza János, Groza László, Dobrán János Gyurkán Mátyás, Jakab Mihály, Ke. X X X 9w r Sirolin EatU tM étvágyát éá ■ testsúlyt, megszün­teti s kehügétt, váladékot, éjjeli izzsdást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..Roche“ eredeti csomagolást. F. Haffmaun-La Rache Jk Ca. Basel (Sfájí).

Next

/
Oldalképek
Tartalom