Szamos, 1906. január (38. évfolyam, 1-8. szám)
1906-01-11 / 3. szám
2-ik oldal 8. szám. SZAMOS gyűlést hirdetett, melyre a más pártárnyalathoz tartozó választók, mint a függetlenségi pártkörhöz nem tartozók bizounyára nem jelenhettek rneg' ,,,,,, Magáról a beszámolóról es az ezzel kapcsolatos egyéb eseményekről tudósításunkat a következőkben adjuk : Vendégek érkezése. A délutáni gyorsvonattal több függetlenségi képviselő érkezése volt jelezve, kiknek fogadására nagyszámú közönség vonult ki, azonkívül mint- egy 80 főből álló lovas bandérium. Dr. Kelemen Samu a függedenségi párt helybeli vezető fórfiaival, nem különben aznap délelőtt folyamán megérkezett Nagy Emil dr. szolnoki, és Luby Béla csengeri orszgy. képviselők társaságában szintén kivonult az indóházhoz. A gyorsvonat azonban csak egy vendéget hozott dr. Búza Barna s.-alja-ujhelyi képviselő személyében, kit dr. Yeréczy Ernő ügyvédjelölt meleghangú szavakban üdvözölt, melynek elhangzása után dr. Búza Barna válaszolt, elmondván, hogy nagy örömmel jött e városba, hol már előtte a nemzeti ügyek sok apostola járt s örömmel látja maga előtt e város szabadságszerető derék polgárait. A bevonulás. Dr. Búza Barna beszéde után a jelen volt vendégek kocsikra ültek, — melynek élén a lovas bandérium haladt. A menet az Attila, Árpád és Széchényi utcákon át a Deáktórre jött fel, majd a Kazincy-utcán keresztül haladva a Vigadó előtt állott meg. Itt már ekkor nagy közönség várta a menetet s a kocsikbau ülő orszgy. képviselőket sorra megéljenezte. ügy az utczákon, mint a Vigadó előtt nagyszámú csendőrcsapat vigyá zott fel a rendre, mert az a hir keringett, hogy a szociáldemokraták tüntetésre készülnek, ez a hir azonban nem bizonyult valónak. A gyűlés megnyitása. Osomay Imre pártelnök kevéssel három óra előtt nyitotta meg a Vigadóban a közgyűlést s bejelentette, hogy ezen a gyűlésen dr Kelemeu Sámuel, mint Szatmár város képviselője óhajtja beszámolóját megtartani. 0 erre a gyűlésre meghívta úgy a párt tagjait, mint az összes választó polgárokat sőt tnég azokat is, kik a választói jogra igényt formálnak. Itten az elnök lapunk múlt számában „Egy választó“ aláírásával megjelent közleményre nyilván érthető célzatos megjegyzést téve azt formu- tázta, mikóp ma már magyar és magyar között nem lehet különbség annál inkább, mert az alkotmány megvédésében egyek vagyunk. A beszámoló. Csomay beszéde után dr. Kelemen Samu lépett elő s zajos tetszés és éljenzésektől kisért beszámoló beszédét tartá meg A beszámoló beszédnek, mely voltaképeu programbeszéd volt főbb részleteit a követközőkben közöljük ; A függetlenségi párt nem csellel hódította meg a múlt választáson e várost, hauem egy erős rohammal és nyílt harcban. A legutóbbi választások országszerte az ellenzéki szövetségnek adták a többséget, de sajnos a szabadelvű párt az ellenzéket úgy tüntette fel, mint a mely a húsos fazekakhoz akar ülni, hogy lakjék jól, aztán faladjon is meg. Majd mikor elvi helyzetét kívánta a koronával tisztázni, megmér gezték a gyanú minden mérgével. A függetlenségi párt azonban nem kapaszkodott az ugorkafára s igy nem is esik le róla. A jelenlegi kormány megfogamzott mint átmeneti, született mint parlamentáris és kifejlődött mint abszolutisztikus. Nagy veszedelmet lát szóló abban, ha az uralkodói akarat szembehelyezkedik a nemzettel. Minden lelki tortúrát igénybe vettek már eszközül, hogy a nemzet elismerje a mai rendszert törvényesnek. — Hangoztatják minduntalan a békét. E súlyos viszonyok daczára nem szabad úgymond szem elől téveszme nünk harcunknak tulajdonkópeni célját : a békét. A harc súlyos áldozatokat követel mindkét oldalon, de mig a kár, mely a királyt egyéni erejében, hatalmában vagy hiúságában éri, egy embernek a kára : a kár, mely a nemzetet éri, milliók és milliók kára. A békét tehát nem szabad mester ségesen nehezíteni, sem személyi, sec: tárgyi tekintetben Az első alatt azt érti szóló, hogy bárki legyen is az, ki a tisztességes bókét tudja meghozni, lényeges szolgálatot tesz hazájának ; szándéka és működése elé eleve a gyanusitgatás áradatát zúdítani nem szabad. De nem helyes az sem, bármily tiszteletre méitó szándékból is fakadjon, hogy mikor a bé kének eddigi akadályait sem tudjuk leküzdeni, uj és uj akadályokat állítsunk fel újabb alkotmányjogi biztosítékok követelésével, mert bízvást állítható, hogy emberi elme képtelen oly törvényt alkotni, melyet emberi forfang és gonoszság meg ne kerülhetne. A biztosíték tehát mindenkor a nemzet erejében van, a mely egyedül képes életet önteni a törvények holt betűjébe. Szóló ezután a katonai kérdésekre térve át, felhozza, hogy azt pusztán értelmezési kérdésnek tekintik, holott minden jog forrása a nemzetben van és így itten nincs abszolút fejedelmi akarat. A gazdasági kérdések is teljesen háttérbe szorultak s a kereskedelmi szerződések rendeleti utón való élet beléptetésével kötött helyzet elé akarják állítani az országot. Ezek után méltó joggal kérdezheti a külföld, hogy ez hát a magyar törvónj'hozás ? Ez az államiság és alkotmányos élet ? Ahol maga a kormány sem törődik a törvényhozással. Tehát a fenálló szövetség helyett szerződést kell kötni Ausztriával, a mi által a vámsorompó nélkül is meglegyen alkotva az önálló vámterület és igy felvenni a készfizetést. Gyakorlati függetlenségi politikát kell csinálni, a mely nem merülhet ki az eszmények puszta hirdetésében Lépésről- lépésre haladva kell meghódítanunk minden talpalatnyi tért és intenzive megművelni azt függetlenségi politikával és kultúrával. — Czéljaink eszményeink nem változtak, de módosulniok kell eszközeinknek, eljárásunk módjainak. A függetlenségi politika tehát nem állapodhatik meg a merev negációnál Dolgoznunk alkotuuuk kell. Szakitni kell a junktimnak azzal a rendszerével, mely mindent egyszerre akarván megszerezni a pillanatnyilag elérhetetlenért elszalasztja az elórhetöt. — Nem az a cél, hogy minél nagyobb rázkódtatásokkal minél kisebb eredményeket érjünk el, hanem, hogy minél kisebb r^tkódtatásokkal érjünk el minél nagyobb sikereket. ^Ne feledjük el egy pilanatra sem, hogy a nemzet gazdasági erőinek gyarapítása néikül a nemzetek har cában főn sem állhatunk, mert a nemzetnek létét csak az anyagi és erkölcsi erőknek kellő összhangba hozatala biztositjj, ; főként pedig az legyen jelszavunk : a munka, a munka és a munka ! Dr. Kelemen Samu ezután a soci- ális kérdések megvitatására terelte beszédét s beszélt az általános népjogok kiterjesztéséről. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy mig más államokban 17- 28 % a választók száma, addig nálunk Magyarországon miudösse 6 32 u/0. A függetlenségi párt kezdeményezte e téren is az els> lépest, midőn töröltette a törvény azon szakaszát, hogy az adóhátralékok miatt választani ne lehessen s midőn Tisza István alatt a obstrukció leszerelt, ezt a népjogok kiterjesztéséhez kötötte. Isteni és emberi igazság, hogy a kötelességekhez jog is járuljon, de amint katona sem lehet a testileg gyönge, a választói jogot ő is csak azoknak véli megadni, kik az ítélethozatalra érettek s magyarul irni és olvasni tudnak, mert nemzeti alapon kell szervezni az államot nehogy szót- máljuuk a szomszédos államok vonzó ereje folytán. Mintegy másfél órán át tartó beszéd után dr. Kelemen azzal végezte beszédét, hogy mindig büszkén áll meg a hatalom előtt, de alázatosan meghajlik a szegénységgel szemben s ennek a folytonos gyámolitására szenteli egész életét. Felteszi végül azon kérdést, hogy az elmondottak után kell-e még ő továbbra is polgártársainak ? A beszéd elhangzása után zajos taps és éljenzés zúgott fel a terembe s a közel állók pedig gratuláltak a képviselőnek. Az általános közóhajnak engedve dr. Kelemen után Nagy Emil szolnoki, majd dr. Búza Barna beszólt az egybegyűltekhez, mindketten élénk színekkel festették a mostani nehéz helyzetet. Luby Béla csengeri orszgy. képviselő rövid, de igen hatásos beszédben ajánlotta dr. Kelemen Samut a polgárság szeretetébe. Csomay Imre elnök a választókhoz intézett kérdése után kimondotta ha- tározatlag, hogy a mai beszámolót köszönettel veszik s annak minden részével egyetértenek, majd pedig indítványozta, hogy Kossuth Ferenczet a párt az újév alkalmából sürgönyileg üdvözölje. A közönség ekkor a képviselők óí- jeuzóse közepette lassan lassan a leg- póldísabb rendben eloszlott a teremből. A lámpionos menet. Á teremben levő képviselők meg javában beszéltek, mikor az utcáról nagy éijeuzés, majd a Kossuth nóta hangzott fel. — A lámpionos menet is a törvényre. Hát amint fölmegyünk tetszik tudni, hogy ott vau egy nagy magas ajtó. — Dehogy tudom ! — Hát a mellette való kis ajtón eresztettek be minket. Ott volt az egész törvény. Ott volt a járásbiró ur is, nagy, derék barna ember, olyanforma, akár a nagyságos ur, csakhogy annak legalább bajusza van. Csak kérdik, hogy volt, mint volt. Hiába vót ott minden, Sára nónét a lelke- met mégis ott tartották. Ott tartják még most is, a malac-sor mián. — De kérem, mi közöm van nekem ebhez ? — Hiszen épen most akarom elkezdeni. Ezt nevezte ő kezdetnek. — Köszönöm szépen. Ejnye, be jó ülés esik ebbe“ a székbe1. Mer1 megbecsült engem a tekintetes alispány ur is, mikor a jegyzőválasztáskor a julcsáék bitang marhája dógába nála jártam.-- Már megint . . . — Egyazon ilyen székbe ültetett engem a tekiutetes alispány ur. A marha belement a tiszteletes ur heréjébe, azt kellett kijárni. — Többet mondok. — De kérem, hiszen mondott már úgyis eleget. — Maga az állomásfőnök ur, szegény, leültetett, ha dolgom akadt nála; szegény főnök ar, be derék, becsületes ember volt, mindig ingyen adott nekem fát az állomásról, mégis elcsapták szegényt. Erre keservesen sírni kezdett. Még vigasztalnom kellett. — Csillapodjék jó asszony és térjen a dologra, mert lássa, nekem azonnal a vasútra kell mennem. — Kikisérera én a nagyságos urat a vasúthoz, — szólt erre felindulva. — Talán együtt is utazunk. Merre tetszik ügyekezni ? — Kérem, beszéljen. Nekem kellett biztatnom őt a beszédre. Rápillantottam Demeternére. Piros volt és fénylett, mint a Salamon ábrázata. Pergett a nyelve és ezen kívül a meleg is elviselhetetlen volt. — Hát kérem szeretettel, én már kétszer férjbe* mentem; nem mondom, hogy nem volt jó sorom, de hát meggondoltam a dolgot. — Kezdjem élűiről ? — Mit, élűiről akarja kezdeni ? — kérdeztem kétségbeesve. — Meg aztán, hogy az Esztike lányom felcseperedett, hat kérem szeretettel, vele kell törődnöm. Ezért jöttem én fel kérem szeretettel, a nagyságos úrhoz, mert tetszik tudni, j férjhö1 szeretném adui a leányomat. — Köszönöm, nem házasodom. — Nem is adjuk azt oda akárkinek. Van annak derék, jóravaló mátkája, a Varga Sándor. Ennek kéne egy kis hivatal, mer Szatmárba való. Derék jó fiú az istenadta, azután — csendörfirer volt, tetszik tudni, hát ért az a hivatalhoz. Meg aztán úgy tessen rám nézni, hogy Apátiban a Takács sógorral mi dirigálunk. Tudta ezt a Wekerle is. Mikor nála voltam, édes szóval fogadott. Isten bozti, édes Eszter néni, — mondta, — hát hogyne nevezném ki Kovács Jánost. Mer1 tetszik tudni, akkoi az idősebbik lányomat adtam férjhö1. — Csak menjen haza nyugodtan édes Eszter néni, meg lesz. Hazamegyek, hát már két hót múlva visszajöttek az írások, hogy hely- üresedés hiányában nem kellhetö. No de akkor el is mondtam Apátiban mindenkinek, hogy mennyire lehet hinni annak a Wekerlének. Most hát ide jöttem, de kérem, ne tessék engem olyan könuj’en venni. Tessék ápertón megmondani, hogy megteszi-e, vagy se, mert mehetek én máshova is. Ismer engem gróf Ap ponyi is . . . — De kérem, hiszen ón . . . — Sohse tessen szerénykedni, megmondta azt nekem a Gálfy ur, hogy van itt protekció. Erre a kérvényt letette az asztalra és nagy csodálkozásomra szakítva modorával, szó nélkül elment. Már-már feledni kezdtem özv. De- meterné szül. Veres Esztert, amikor egyszer úgy 7—8 hónap múlva újra beállított hozzám. — Eljöttem, hogy megköszönjem a Sándor kinevezését. Eljött volna ő is, de hát tetszik tudni, neki fontosabb dolga is van. Hoztam itt tiz darab jó cigarettát. Igaz, hogy szultán, no de hát jószivvel teszem, nem sajnálom. Erre azután hosszú lére eresztett beszéddel, tücsköt-bogarat összehordva gyötrött engem, mig végre előadta, hogy volna neki egy kérése, meg egy unokaöccse ; az előbbi az, hogy az utóbbit én alkalmaztassam valahol. Engem szóhoz sem engedve kiszólt az ajtón: — Gyere be csak Sándor, a nagyságos ur látni akar. Egy öl magas ember lépett a szobába ; óriási kampós bottal, olyannal, aminövel a képes bibliákban a pátriárkákat rajzolják. A pátriárka megható szerénységgel kezét nyújtotta nekem s azután a Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoff in au 11 - La Roche & C». ÍSasel (Svájc), Kapható erraei rendeletre a oröfjrucrtkralc- ban. — Ara ttregeakmt 4.— korona Emeli ar étvliyat 4a a testsúlyt, megsrün- teti i köhögést, váladékot, éjjeli izzsdást. 55 X X X
