Szamos, 1906. január (38. évfolyam, 1-8. szám)
1906-01-07 / 2. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. jan, hó 7. (vasárnap) 2. szám. SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Hogyan készül a béke? Tagadhatatlan, hogy a nemzet túlnyomó többsége a tisztességes békét óhajtja; ennek adnak kileje- zést a vezető politikusok is; abból a módszerből kiindulva azonban, amit a békélni óhajtó telek a kibontakozás érdekében követnek, aligha fog az egyhamar létrejönni. Mert hogyan is készül csak ez a béke ? A békeszerzés körül érdekelt politikai tényezők jobb érzületükbe mesterséges számításokat vegyítenek. A koalíciót az a hangulat uralja, hogy közvetlenül a béketárgyalások előtt erélyesnek kell mutatkoznia, viszont a kormányt is az az álláspont jellemzi, hogy kényes és szomorú helyzetében nem szabad magát gyöngének mutatnia. — Mint hangulattörő szomorú incidens jött még közbe az ismeretes debreczeni véres argumentum s ennek nyomában a megtorló intézkedések, melyek az államrend érdekében is elmarad- hatatlanok, ha ugyan még valamelyes rendről beszélni lehet az ország jelenlegi íeltordult helyzetében. S most ismétlődik megint egy hamis helyzet. Az t. i. hogy valamennyi párt vetélkedik az alkotmány szeretetében és védelmében, valamennyi óhajtja a tisztességes békét s a tények mégis azt a látszatot keltik, hogy attól inkább távolodunk, mintsem közelednénk hozzá. Pedig mi a tényleges helyzet ? Az, hogy ma már mindenki nemzeti szükségnek tekinti, hogy a koalíció a kormányt mihamarább átvegye. — Az az aggodalom ma már nem zavarhatja a koalíciót, hogy tisztességes békefeltételek felajánlásával elvesztené népszerűségét , ellenkezőleg, bizonyosra vehető, hogy a béke érdekében teendő lépései csak növelnék iránta azt a rokonszenvet, melyet a nemzet nagy többségében maga iránt támasztott, A másik oldalon, a kormány, fólreismerhetlen egyenességgel nyilatkozott és bevallott álláspontja az, hogy a békét a maga bukása árán akarja mihamarább elérni. Azt pedig senki sem állíthatja ebben az országban, hogy népszerűségét féltené, mert olyas valami a kormánynak csakugyan nem tulajdonítható. Különösen hangzanak a béke- akcióról való hirek, amikor egyes beavatottakan kívül a nemzet csak azt látja, hogy a koalíció és a kormány farkasszemet néznek. Azt még csak megérthetjük, hogy a bekepontozatok kitűzése és nyilvános tárgyalása nem használna a jó ügynek; mert azt már a közéletből is tudjuk, hogy ha valaki egyezkedni akar, a legmagasabb követelésével kezdi annak, amit elfogadna. Ezeket pedig már mind a két oldalról mindenki ismeri. — Fölösleges azt már tovább is fejtegetni s a szenvedélyeket még inkább szítani annak a inagyará- zásával, hogy a maximális követelésekről miért nem mondhat le a koalició s azokat miért nem adhatja meg a kormány, illetve miért nem adja meg a király; de viszont a békeszerzésnek legalább alaphangulatát kellene biztosítani, mert amint a debreczeni sajnálatos esetből is kitűnik, ha egyszer a tömeg is bele fog szólani az ő lobbanékony politikájával a dolgok intézésébe, akkor majd hiába vetik mérlegbe a békés kibontakozásért a legnemesebb szándékú hazafiak is tudásukat és erkölcsi befolyásukat. Az újságok ezerféle torzításait és tulhajtásait a tömeg készpénznek veszi s a tömeg logikájában tudvalevőleg legerősebb argumentum a — fokos. . A békeszerzés körül nem látjuk kiiejezőave, a politika vezető férfi- aiban azt a hajlandóságot, mely legalább a kívánalmak megértésére is törekednék; pedig ha a helyzet még jobban elmérgesedik, még inkább bekövetkezik az az állapot, hogy a koalició politikája alulról s a kormány meddő, merev ellenállása felülről megbomlasztja a hazafias érzésű néptömegek lelki egyensúlyát. Igaz az, hogy a néptömeg egy külön lelki élettel biró szörnyeteg, mely akaratlanul is oly tettekbe sodródik bele, amiken később maga is eUjámul. Epen ezért a békeszerzésnek azt a módját, mely aÉ. élteritétíjs \felek közt jelenleg itapasztálMtb, magának a jóügynék,' a nemzeti jogok gyarapításának érdekében sem találhatjuk célravezetőnek. Majdnem mindenik számottevő politikusunk elmondta már, hogy ne az ellentéteket keressük, melyek szétválasztanak, hanem a kapcsokat, a melyek összetartanak. Nem lehet más célja a békeszerzés akciójának sem s mennél inkább eltávolodunk ettől az elvtől, annál inkább megnehezítjük a kibontakozást. Nagyon jól tudjuk azt mindnyájan, hogy mi kellene nekünk ahoz, hogy nemzeti államiságunk mennél hatalmasabban kiépüljön; van ezek közt számos olyan tényező, amelyet magunk is megvalósíthatunk, igy p. o. a magyar nyelv- oktatás az egesz vonalon, az osztrák iparcikk bojkotálása, az önálló vámterület, az általános szavazati jog, stb. Ha elmegyünk a szélső határig, amit a hadsereg magyarsága érdekében fokozatosan megvalósíthatunk, megnyugvást kelthetünk a nemzetban, hogy a küzdelemnek lesznek kézzelfogható eredményei s elsősorban biztosítva i Az örök dalElkorhadt szekrény rejtekében Vén pergament hever, Ott fekszik elfeledve régen Alig van egy betűje épen És folt van rajta ezer. Jámbor poéta bus szivének Szerelméről beszél; Együgyü, csendes, méla ének Csengése nincs fakó rímének, S nem bántja vad szeszély. De bár papirja sárga, régi S feledték rég e dalt ; Az örök, nagy regét regéli, A kétséges reményt reméli És nem zeng diadalt. Mert elenyészhet, megromolhat A rongyra irt irás ; Az eszme mindig dalba olvad És mindig fénylik, bárha porlad Hamu alatt parázs. Kétly Endre. A nyom, Irta : Conan A. Doyle. Az újságírók klublakomáján a jól sikerült lakoma után a dohányzóban nagyobb társaság verődött össze egy asztal körül, rendőri-riporterek, néhány kiváncsi színész és egy két detektív, akik foglalkozásuk révén bi zonyos barátságos szövetséget igyekeznek kötni a hírnév, a toll embereivel. A pompás ebéd utáni hangulat megoldotta a nyelveket, mindegyik érdekes akart lenni, mindegyiknek volt valami esete, amelyet kellő színezéssel adott elő. A történetek fö- képeu a bűntények megdöbbentő fur- fangosságáról szólották s valameny- nyien megegyeztek abban, bogy a gonosztevők némelyike valóságos lángész, akinek szellemi erejét utolérhetetlen finommá élesíti a büntetéstől való rettegés, megszámlálhatatlan az a sok eset amelynek tettesét sohasem nyomozhatja ki a legügyesebb detektív sem, mert a nyomra egyáltalában nem akad.- Hja a nyom, kiáltott fel James Dieksen, az ismert ügyességű detektív. Vaskos kötetet lehetne összeállítani a nyomokról, < hol, miként kutat utána a rendőrség és mégsem akad reá. — Én emlékszem egy esetemre, amely annak idején annyira zavarba ejtett, hogy alig hittem el a valóságot valóságnak, noha magam győződtem meg róla. — A Gadhurg esetről beszélek, amely mintegy tizenkét évvel ezelőtt az egész világsajtónak szenzációt szerzett. Hallgassák csak meg ezt a históriát. Egy novemberi reggelen a Scotland Yard hivatalába befutott a hir, hogy a West-End egyik elegáns villájában William Caudbury, egy dúsgazdag agglegény, agyonlőtte magát. Cselédei csak reggel tudták meg, minő tragédia történt az éj folyamán a házban. Az inas amikor belépett ura hálószobájába, hogy felköltse, — az ágyat üresen találta. Meglepetve nyitott a másik szobába s ott a kereve- ten megtalálta a gazdáját, teljesen felöltözve, átlőtt koponyával. A földön, a halott keze alatt, elefántcsont fogoju revolver feküdt. Az inas rémülten kiáltozott, mire besietett a háznóp. élén a fiatal George Cadbury az öngyilkos unokaöcse, aki a házban lakott. — A gyorsan előhívott orvos azonban csak a néhány órával előbb bekövetkezett halált állapíthatta meg. A Scotland Yardból engem vezényeltek ki az esethez. Reggeli kilenc óra volt épen, amikor a házba megérkeztem. Halálsápadtan, kisirt szemekkel állott elém a fiatal Cadbury, egy csinos arczu, mintegy huszonöt éves fiatal ember. — Szegény nagybátyám, siránkozott megtörtén Miért tette ezt ? Érthetetlen ! Megfoghatatlan ! Tegnap még vig volt, késő estig beszélgetett velem, tréfás kedvvel még házasságot is emlegetett. Vigasztaltam a kétségbeesett fiatal embert és a részletek iránt kérdezősködtem. Első gyanúm azonban az volt, hogy nem öngyilkosság történt, hanem bűntény. Megerősített abban az, hogy korábbi végrendeletén kívül semmiféle Írást nem hagyott hátra az öngyilkos, amivel tettét indokolná. Rendezett anyagi viszonyok között és jó egészsége mellett fiatalos kedélyű volt, ki még arra is gondolt, hogy megnősül. Lehetetlennek tartottam Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaktíra. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Sehevraux lőrből Készült ezipők a Legdivatosabb kivitelben. — ■
