Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-31 / 104. szám
XXXVII, évfolyamSzatmár, 1905. decz. hó 31. (vasárnap) 104. szám. SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Újévben. „Boldog újévet!“ — ez a mai nap régi kívánsága, mely, mióta csak a végtelen időt véges részekre osztották, évenkint megújul, millió meg millió ajkon hangzik mindig egy hangon, de különféle forrásból, hol szívből és őszintén, hol színből, szokásból és számításból, tüntetőén. Mi igaz szeretetből köszöntjük olvasóinkat s mindazokat, kikhez szavunk elhat; mert mit is kívánhatnánk jobbat az időnek e forduló pontján, mint boldogságot. Az uj esztendő és a boldogság kívánás elválaszthatatlanul vannak összeforrva, mert ilyenkor . az emberi elme, amely részekre osztotta az örökkévalóságot és arasznyi idővel méri annak megmérhetetlenségét, önkéntelenül tekint vissza az elmúlt esztendőre, felújítja azokat a sebeket, melyeket a múlt ütött rajta, hozzáfűzi reménységét, mely- lyel az orvoslást a jövőtől reméli. Es ez a visszatekintés, a mennyire vigasztaló a múltra nézve, annyin biztató és tanulságos a jövőre nézve. Mi történt velünk? Velünk, családunkban, köz- és társadalmi életünkben, hivatásunk mezején ? Mi a veszteség és mennyi az erkölcsi nyereség, mi a hanyatlás és mennyi a szellem-erkölcsi előmenetel ? Mennyi hasznot és kárt okoztak nekünk mások és menynyit mi másoknak ? Bizony tanulságos csak egy év eseményei felett is nyílt szemmel szemlét tartanunk s még sokszorozott mértékben tanulságos, ha e külvilági szemlét összekötjük a belvilágival, azzal ami bennünk van. Ma már az a kérdés az ember megítélésénél: mi az ember önmagában ? Mennyit ér benne a benső ember, az egyéniség, az érzület, mely minden céljának, minden tettének legelső indító oka ? Nem kicsinyeljük mi ezzel az állításunkkal sem az értelmet, sem a cselekedetet, de mindenek lelett és előtt főkérdésnek tartjuk azt, hogy minő érzület van az emberben ? Nincs nemesebb törekvés, mint az, amely az emberben az érzületet neveli s eltévesztett minden olyan potitika, amely a polgárok érzületére súlyt nem helyezve, akar államot biztosítani, akar kormányozni. Igaz, hogy ezen állításaink rendes körülmények között inkább elvi jelentőségűek, de ma sokkal inkább, mint valaha, aktuálisak. Nemcsak egy egyszerű uj esztendő küszöbén állunk, de úgy tetszik, egy uj idő küszöbén is. — Értsük csak meg az idők jelét. A múlt év zűrzavaros zajába észrevehetőig vegyül bele egy előttünk eddig nem eléggé ismert s nem is eléggé méltányolt gondolat, az egyénnek és társadalomnak, az individualizmusnak és a szocializmusnak harmonikus összeegyeztetése. Nem olyan kiegyeztetése, a mely odalököit hazug jelszavakkal, leplezett kosmopolitisztikus törekvésekkel olcsó áron kinálgatja a szociális eszméket és ideákat, mert ez nem egyéb, mint a humanizmus karrikaturája, a közmorál meg- becstelenitése, a nemzeti érzület megtagadása és gyáva elárulása; hannem olyan kiegyeztetése a kettőnek, amelyben az egyénnek, érdeke a közérdek, amelyben az egyénnek törekvése a közérdeknek a legiga- zabb kodifikációja. Az „egy mindnyájáért és a mindnyája egyért“ elve ez, amelyet a kultúra tett a civilizált népek köztörvényévé és aki meg nem érti, vagy visszaél vele, elsöpri az idő, eltemeti a jövendő az önmaga ásta sírba, honnan nincs feltámadás. Minden kezdet lelett ott ül a köd, amelybe hiába mereszti szemet a kiváncsi ember, nem tud 3Ti4g belől» semmi biztosat, csak testetlen sejtelem, messze szétfolyó nagy körvonalak azok, miket látni vél. De, hogy látomása élet lesz-e valaha, valóság-e, vagy pedig mindörökre megmarad sejtelemnek, — erre nem telel a köd. Vagy talán nem mindenkinek felel. Mi lesz e ködből, hogy ha testet ölt, mi lesz a most még alaktalanul kóválygó sejtések igazi alakja, ha valóra válnak, ki tudná megmondani ? Ki igazit el a szorongó kérdések közt, hogy mi vár reánk, nemzetünkre, édes hazánkra a reánk jövő esztendőben ?! Az én szemem is látja e ködöt, mely ez esztendő eseményei felett ül; nem tudom alakba öltöztetni szétíolyó testét én sem, azt sem tudom, hogy mint keserves sirás esője fog aláhullani a földre, vagy áldástadólag fogja felinni a reánk jövő kedvező napsugár; de egyet tudok, egyet érzek s azt hirdetem: magyar népem légy ébren, serkenj, buzdulj a munkára, a kitartó, erős munkára, két kézzel épits és védekezz, mert közelről találhat az igazi megpróbáltatás ideje ! Ez a mi újévi jelszavunk : fel a munkára, kétség, aggodalom és félelem nélkül. A jövőben ne bizonytalanságot, ne ide-oda hányattatást lássunk, attól ne vakszerencsét reméljünk, hanem munkával, közös szeretet-munkával hordozzuk egymásnak terhét s dolgozzunk a jövendő biztosításáért. — Önzetlen egyéni érzület és tiszta szeretet- munka a jövendő programmja, az igazi szociálizmus, melynek zászlaja alatt küzdve,' Isten áldása vár a kitartó munkára. Mindenkire vár e munka s mindenkinek, ki kész reá, szívből kívánjuk : adjon az Isten boldog uj esztendőt! Osváth Elemér. Kaland a vasúton. Este 10 óra tájt a vasúti étkező- kocsiban a pincérek sürögve hordják le az asztalokról az evőeszközöket. Az étkező kocsiban már csak egy vendég maradt, Selmei Tivadar, a gazdag fakereskedő, ki lassan szörpöl- gette teáját. Éppen szivarára gyújtott rá, mikor a szomszéd asztalnál az egyik pincér azt mondja a másiknak : — Az a zsebmetszőnő nem is jött Vacsorázni. — Az ám, nem jött be, mondotta a másik pincér. Selmeit ez a nehány szó kiváncsivá tette. Megkérdezte az egyik pincértől. — Valami zsebmetszőnő utazik velünk ? A pincér diszkréten mosolygott : — De milyen ! Azzal felkapott egy nyaláb tányért és kiment a kocsiból. Selmei nem kérdezősködött tovább . Elvégre, gondolta, zsebmetszők mindenütt vannak, miért ne lehetnének a vonaton is. Kissé rideg, önző ember volt ez a gazdag fakereskedő. A zseb- metszők például csak akkor kezdték volna érdekelni, ha az ő tárcáját fenyegették volna. De erről szó sem lehetett a jelen pillanatban. Az első osztályú vasúti kocsiban, évi bérletjegye volt ugyanis, egyedül utazott. Úgy éjféltájt megszokta vesztegetni a kalauzt, hogy magára maradhasson. Nagyon jól tudott aludni a vonalon. Néha olyan mélyen, hogy alig bírták felkölteni. Tíz perc múlva fizetett és elindult a kupéja felé. Útközben bekandikált a többi kupéba, vájjon nem ötlik-e szemébe valami gyanús nőszemóly. Olyan, akiben esetleg a zsebmetszőnőt felfedezhette volna. Mert sokat olvasott iuternacionális zsebmetszőkről, kik rendesen szépek s többnyire elegánsak. Szeretett volna látni egy ekzemplárist. A revü meddő maradt. Azok a nők, akiket a kocsiban látott, nem voltak se szépek, se elegánsak. Többnyire élemedett hölgyek és jelentéktelen bakfisok, kik családjukkal utaztak s nagyokat ásítottak. Selmei jókedvűen indult kupéja felé, de az ajtóban meghökkent. A kupéban ugyanis fejét felkarjára támasztva, elegáns, csinos hölgy foglalt helyet. Máskor talán örült volna ennek a kedves vizavénak, de most akaratlanul nyugtalanság lepte el. — Nagy pénzösszeg volt nála, tizenöt ezer forint. Fát volt vásárolni Erdélyben, de nem tudott megalkudni. — Hozta haza a pénzt érintetlenül, ott volt a mellénye zsebébe. Zavartan köszönt és helyet foglalt. Nehány percig gondolkozott. Miért nem szállt ez a magányosan utazó hölgy női szakaszba, mikor van ? — Ez mindenesetre különös. Aztán milyen határozott, rezolut kinézése van. Kétségtelen, hogy ez az utitársnő hozzá van szokva a magános utazáshoz. Nagy rutinnal helyezkedett el s igazította a ventillátorokat. Mindennél jobban nyugtalanította mély álma. Tudta, hogy ha alszik, kész zsákmány. Az ingét is levethetik. Egyszer társai, mikor egy mulatságon elszundi- tott, kisuvikszolták a lábafejét. Azt nem bánta volna, ha a szemben ülő nő akár mit is tenne a lábafejével, de a tárca, vagyis a tizenötezer forint... Mert most már bizonyosra vette, hogy a szemben ülő nő senki más, mint az a zsebmetszőnö, akit a pincérek avizáltak. Nagyon kényelmetlenül kezdte magát érezni. Szeretett volna más kupéba áthurcolkodni, de nem talált rá ürügyet. Aztán kérdés, hogy ott biztonságban van-e ? Már arra is gondolt, hogy a legelső állomásnál leszáll s bevárja a legközelebbi vonatot, de hirtelen más ötlete támadt. Minden apropó nélkül beszédbe egyeledett a szép, de veszedelmes utitársnővel. Ha megengedi, hogy az egyik ablakot kinyissam ? — Amint tetszik. Selmei mohón folytatta a társalgást öt percig időzött az időjárásnál, tiz percig szidta a menetrendet, a rossz csatlakozást, aztán merészen felvette a kérdést : — A nagyságos asszonyt bizonyosan várni fogja az állomásnál a kedves férje ? A szép szőke asszony mosolygott. Kábitóan fehér fogai veszedelmesen villogtak. — Nem, az ón kedves férjem — mondotta — nem fog engem várni. — Nem ? ! szörny üködött Selmei, hisz ez lehetetlen ! A szép asszony cigarettára gyújtott, és igy szólt : — Elvált asszony vagyok. Selmei felpattant : Róth Fülöp kárlsbádi eziporaktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és Yidéke legnagfoob czipőraUára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. .
