Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-21 / 102. szám
SZAMOS 102. szám 2-ik oldal séget emésztettek fel a gyakori költözködések egyik állomásból a másikba, némelyikbe évenkint kétszer is, pl. Eperjesre, mely épen a legtávolabbra fekszik, továbbá katonazene szerződtetése a nyári állomásokon, stb. Közönségünket ismerjük s tudjuk azt, hogy a darabokban a változatosságot szereti és megkívánja az igazgatótól, hogy a fővárosi színházak újdonságait hozza színre. E tekintetben nem is panaszkodhatunk. Ily körülmények közt azonban nem maradt más hátra, mint a társulati kiadásoknál megtakarítani a többi elkerülhetetlen áldozatokat. S ezzel bármely igazgató igy lett volna, különben tönkre kellett voina mennie. A kerületi kötelék mai alakjában való fentariásának ezeken kívül még egy komoly akadálya van. Tudniillik Eperjes egy téli hónappal ki- vánja szezonját kibővíteni, melyről az ő javára nekünk kellene lemondanunk. Ebbe azonban mi bele nem egyezhetünk. Én általában nem tartom arányban állóknak a szinikerületért a városunk közönsége által hozott áldozatokat azokkal az előnyökkel, melyekkel a szinikerület többi állomásainak kultárális érdekei elö- mozdittatnak. • Ha párhuzamot vonunk, tartjuk városunk kulturális érdekeit olyan fontosaknak, mint Nagykároly, Beregszász, Kisvárda és Eperjesét együttvéve, mert városunkat hazánk északkeleti vidékének fejlődése egyenesen predesztinálja arra, hogy közművelődési központ legyen. Ekként az elmondottakat rea- szummálva, arra a meggyőződésre jutok, hogy a szinikerület mai alakjában jogos érdekeink sérelme nélkül fenn nem tartható. Tehát meggyőződésem szerint legcélszerűbb lesz, ha Szatmár városa a szinikerületből kilép s nem köti színházának sorsát a kerülethez, hanem önálló pályázatot hir det a városi színházra. A mennyiben Eperjessel érdekeink össze nem egyeztethetők s mivel más természetes és egészségesebb egyesülésre kilátás nincs, a kerületből való kilépésünkkel csak kedvezőbb helyzetbe juthatunk. A vidéki színészet orsz. felügyelőjét ez iránt több Ízben megkerestem, Mirtusszal és fehérfátyollal ábrázolta Rozálkát a kép és ulramarin kék szemeivel kacérkodva kanditott át a rámán a másik képre, amelyen egy szakállal kitoldott bajszu őrmester feszitett a tizenkétéves szolgálati éremmel a mellén. A képek megfakultak, mondom, de a nézés, mivel az irodavezető ur nézte az öreg képeket, megfrissitette a színüket. f Es az irodavezető urnák ez a gondolata támadt: — Amint jobban leszek és a nagyságos törvényszéki elnök ur a mellemre tűzi a koronás órdemkeresztet, ráfestetem erre a képre a kitüntetést, mellyel Őfelségének uralkodói kegye megjutalmazta polgári és katonai, igenis, katonai érdemeimet. Igen, szósz érint igy gondolta ezt végig az irodavezető ur. Kicirkalmo zottan és loyalisan. Részlet volt ez a mondat a kitüntetést megköszönő beszédből, melyre már esztendők óta készült áhitatos, mohó sóvárgással. Azokból a beszédekből leste össze a magáét, a várva- vártat, melyeket a nagyságos elnök ur és a királyi főügyész ur tartottak az üdvözlő bírói és tisztviselői karazonban legutóbb is kijelentette, hogy nem tud jobb szövetkezésre ajánlatot tenni. Ily körülmények között legalább is addig, mig előnyösebb kerületi beosztással s színházzal vagy színkörrel biró megfelelő állomások bevonásával uj szinikerület nem alakítható, nem tartom szerencsés elhatározásnak, hogy városunk magát bármely kerületi szövetségnek lekösse. Ezek figyelembe vételével mél- tóztassék határozni afelett, hogy továbbra is fenn kivánja-e tartani a szinikerületet, avagy k'lép és színházának kiadása iránt önállóan rendelkezik ? Szatmár-Németi, 1905. dec. 18. Pap Géza polgármester. SZÍNHÁZ. Szombaton 16-án Sutro Alfréd 4 felvonásos színmüve, „Jérikó falai“ került színre. Elmondhatjuk végre, hogy egy jól választott színmüvei van dolgunk, oly sok felszínes és kevés értékű vagy érthetetlen darab után. A darab a XX. század társadalmi életébe nyúl bele bátor kezekkel s látszólag csekély jelentőségű, valójában azonban uagyou is mély értelmű problémát feszeget, melynek súlyos következményeivel lópten-nyo- mon találkozunk a mindennapi életben, de annyira természetesnek és közönségesnek Ítéljük őket, bőgj7 minden nagyobb figyelem nélkül haladunk el mellettük. íme, van egy férfi, aki a tömegek harcában, hol minden egyed a saját boldogságáért küzd, marakodik s legtöbbször a mások ro vására -- a két öklével megfeszített fizikai munka árán kivívja szerencse jét s mikor az élet anyagi kellékeit biztosította magának, bekivánkozik a föranguak kasztjába, mely a közönség elől hermetice el van zárva s amely legfeljebb csak a mammon előtt nyílik meg. Vágya sikerül, elve szí egy marquis leányát, ki által ró szesévé lesz a főúri világ életének, de részesévé annak a léha, felszínes életmódnak is, mely csak a mulatsággal, csak a gyönyörök idegrontó hajbászásával törődik s amely előtt az igazi embernek semmi becse sincs. Saját házában szemlélheti legjobban azt az üres, értéktelen életet, mert felesége prototípusa a modern nagyvilági nőnek, ki minden egyéb, csak nem nő, nem feleség, nem anya. — Régen megundorodott már egész belső világa ettől a minden erkölcsi alapot nélkülöző élettől, de annyira hatalmába került a viszonyoknak, hogy ezek uralkodnak rajta. — Végre egy esemény kizavarja ebből a letargiából s viszaadja egész erejét, munkavágyát. A marquis fia viszonyt folytatott egy polgári növel s mikor a viszony nem maradt következmény nélkül, lelkiismerete, becsülete szavára hallgatva, nevét adta auuak a nőnek, ki egész valóját átadta néki tentartás nélkül. A marquis, akinek e lépés terveivel s egész gondolat világával ellenkezik, kitagadja fiát s mikor veje is a fia pártjára áll, vele is megszakít minden összeköttetést. E lépés nagy rázkódtatást von maga után, mely feldúlja az egész család házi békéjét, de elénk állítja azt az áthidalhatatlan űrt, mely felfogásra a becsületről, tisztességről való fo galomra nézve van az egyenes gondolkodású polgári ember s a vagyonra vadászó főur között. A vőnek ettől kezdve minden törekvése odairányult, hogy nejét, ki alapjában véve nem rossz s bizonnyára szereti is öt, kivonja a ferde világ átkos befolyása alól s ezért elhatározta, hogy elhagyja Európát. Az asszony azonban, ki még nagyon is a környezet hatása alatt áll s kinek tervei kifejtésekor túlságosan súlyos szavakat mondott, inkább kész a szakításra, mintsem urát kövesse. A válás pillanatában azonban győz a nőben a jobb indulat s elha tározza, hogy bű osztályosa lesz férjének jóban-roszban. Ez a darab gerince s az iró ehhez alkalmazta a személyek egyéniségét is. Az előadás a mi viszonyainkhoz képest teljesen sikerült és összevágó volt. Különösen a két főszereplőt Jászait (Alathea) és Kiss Miklóst (Trobisher) kell kiemelnünk. Előbbi a nagyvilági nőt, ki örökös idegizgatottságban él épen a társadalmi kötelezettségek folytán, de aki otthonában nem talál egy percre sem mást, csak unalmat a akit csak büszkesége tart vissza attól, hogy el nem bukik, remekül alakította. Hasonlót mondhatunk Kissről s tesszük ezt nagy örömmel, igazán meglepett bennünket, mily jól adta a szenvedélyes, tetterös férfit, akinek erejét, tudását a lóba körnj'ezetben magába kell fojtania, — mindaddig, mig be nem telik a mérték s lelkének erős felháborodása széttöri maga körül a hitványság gátját. Jó volt a többi szereplő is, igy Rajz (Sterenton) a rangjára, nevére büszke marquis szerepében, Borsodi (Bameister) a félszeg ügyetlen nábob, Szöregbi (Hamaford) az üresfejü arisztokrata széltoló alakítója. A nők közül Radnai (Lucy) és Rónai (Westerby) váltak ki. A színházat megtöltő közönség sürü tapssal jutalmazta a szereplők igyekezetét s ezt mi is teljes mértékében méltá nyoljuk, de több hasonló értékű előadást várunk ezután is. Vasárnap a „János Vitéz“-t adták telt ház előtt. Hétfőn Verő G-y. énekes vigjátóka, a „Bajusz“ ment zónában elég nagy számú közönség előtt, de elég gyenge előadásban. Harkányi mindkét nap l sok elismerő tapsot aratott, Váradi is elég jó volt mindkét alkalommal. Kedden „Jerikó falait“ ismételték, de már csekély számú közönség előtt. TÁVIRATOK. A Fejérváry-kabinet lemondása. Bécsből tegnap d. u. 5 órakor azt a teleíon-értesitést kaptuk, hogy szerdán délelőtt Fejérváry kihallgatásra jelentkezett és a kabinet lemondását benyújtotta a királynak, a király e lemondás feletti döntést magának tartotta fenn. Budapesten a kabinet lomondása óriási szenz íciót keltett. HÍRROVAT. * Ünnepi Isteni tiszteletek sorrendje az ev. ref. templomokban. Szatmáron Advent utolsó vasárnapján d. e. Biki Károly esperes d. u. Rácz István lelkész prédikál. Karácsony első napján d. e. 1/2 10 órakor prédikál Rácz István lelkész, ágendá- zik Biki Károly esperes, d. u. prédikál Gachal János s. lelkész. Karácsony másodnapján d. e. prédikál Biki Károly esperes, ágendázik Gachal János, d u. prédikál Gachal János s. lelkész. O-óv utolsó napján d. e. prédikál Rácz István lelkész, d. u. prédikál Gachal János s. lelkész. IJj-év első napján d. e. prédikál Biki Károly esperes, d. u. Gachal János s. lelkész. — Németiben Karácsony első napján d. e. 9 órakor prédikál Nagy Elek s. lelkész, ágendázik Pótor Dániel lelkész, d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. Karácsony másodnapján d. e. prédikál Inczédy Márton ágendázik Pótor Dániel lelkész, d. u. prédikál Nagy Emil. — Ó év utolsó napján d e. prédikál Nagy Emil, d. u. Inczédy Márton s. lelkész. Uj-óv első napján d. e. prédikál Inczédy Márton, d u. prédikál Nagy Emil s. lelkész. * A szatmári püspök fölszentelése, mint már jeleztük, a mai nap kellett volna, hogy megtörténjék Rómában ; ez azonban dr Mayer Béla püspök betegsége miatt elmaradt Orvosa tanácsára, tekintettel még mindig gyöngélkedő állapotára, a bosszú és fáradságos római útról lemondott s abbeli óhajának adott kifejezést, hogy székhelyén, Szatmáron szenteltessék föl, ami valószínűleg a jövő március hó elején fog megtörténni. * Igazságügyi kinevezés. Az igazságügy miniszter Drágos László szatmárnémeti kir. tszéki joggyakornokot a csákigorbói jbírósághoz aliegv- zővé nevezte ki. * Áthelyezett járásbiró. Ő felsége a király dr. Petrásy Zoltán balmi-i járásbirót saját kérelmére a nagyváradi kir. törvényszékhez bírói minőségben áthelyezte. J_________________________ János kopogott az ajtón és mert választ nem kapott, hát óvatosan nyomta meg a kilincset és beoldal- gott a küszöbön. — Jó reggelt tekintetes ur. — Elhoztam a kitüntetési ügydarabot. Ibol a vétiv ; tessen aláírni. A tekintetes ur nem felelt s ezért J ános odalépett az ágyhoz, hogy felrázza. Meg is rázta és a tekintetes ur álla furcsán nyiszorogva lezökkent a mellére s az egyik szemhéja fel- uyillott félig. János visszatorpant és keresztet vetett : — Ez bizony már meghalt. Mit csináljak most már ? A kereszt végre is neki dukál, hát mit vigyem vissza ? A vótlevelet zsebredugta, a skatulyát előhalászta a nadrágja zsebéből és az egész cókraókot rátette az irodavezető ur hallgatag, pihenő mellére. Keresztet vetett ujfent; sarkon fordult aztán és kiment. S ezzel az ünnepi aktus véget ért. Az üuuepies aktus, amelyről annyit álmodott aktái között a kitüntetett halott robotos. Palásthy Marcell. nak, amikor a királyi kegy Ferencz- József-rendjelet tűzött a gomblyukukba. Ez a két házi üunepe a törvényszéknek, az ö ragyogó emlékeivel emelkedett ki az ö harminc évig tartó hétköznapjainak rengetegéből. És ezeknek a mására sóvárgott, a mikor körmölt, amikor rubrikázott, a mikor poros iratcsomókkal bajlódott napestig. Csakhogy ennek az elkövetkezendő ünnepségnek ő lesz a központja. Az ő szobájába jönnek majd be a nagyságos és tekintetes urak ünnepies fekete kabátban, kesztyűsen és a nagy ságos elnök ur beszédet intéz hozzá, felsorolván kitűnő érdemeit. És ö a meghatottságtól reszketve felel majd és a lapok megírják. így lesz — Csak múlna el már ez a kis meghűlés. Jó forrón adja a teát, Ku- bicsekné, lelkem; jó forrón. — Tessék tekintetes ur. A tekintetes ur szürcsölve itta a lőrét és igen örült, hogy megkö- bögtette. — Felszakad a köhögés, hálistenek. Jó is, mert sietni kell. Lehet, hogy már holnap itt lesz a törvényszék. Testületileg lesz itt. Tisztítsa meg az ablakokat, Kubicseknó lelkem és a karosszékről szedje le a sirting bevonatot. És konyak is legyen és pogácsa a cukrásztól. Finom, vajas pogácsa. Omlós. Hozzák a rendjelemet, a csillogó, ezüst érdemjelemet. Az irodavezető ur éjjel sokat kö bőgött, fuldoklott és már bajnalo- dott, amikor elaludt. A koronásezüst érdemkeresztről álmodott eleinte és az ünnepeltetósröl, a küldöttségről. Sajátságos volt ez az álom. Az órdemkeresztet egy nagy disznóölőkéssel tűzték a mellére. Érezte mint fúródik át mellén és felsikoltott a fájdalomtól. De azután újra elaludt; álomtalan, mély álomba merült. Kubicseknó pedig reggel, úgy kilenc óratájt, kisirt szemmel, óbógatva indult neki a főutezának, a Kegyelet Jakab szomorú boltja felé. Az irodavezető ur lapos, alvó mellel feküdt az ágyán és tűrte, hogy a sarkig nyitott ablakon beárad a ködös reggeli levegő. A kitüntetés pedig már útban volt a Bokréta-utcai lakás felé. János, a szolga hozta. Az urak nem értek rá. A zsebében hozta, szépen bebugyolálva, egy dobozba.
