Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-23 / 94. szám
XXXVII, évfolyamSzatmár, 1905. nov. hó 23. (csütörtök) 94, szám, r sértik.- \ \ ^ A .y\ it p éri •a. ' •*' .%* r S Z Á. .M. o s i POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ES GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóozy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak 5zs.imc.ron, » i&p kiadó hivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnak Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. k kivándorlás és annak ellnőrzése, A beteges kapzsiság, a hirtelen meggazdagodási vágy, sok esetben a megélhetési kényszer és földéhség, de legtöbb esetben az ügynökök roszhiszemüsége rávette az embereket, hogy itthagyva hazát, családot és szerény, de biztos megélhetést, kezükbe vegyék az emberek százezrei a vándorbotot s menjenek az igéretföldjére Amerikába, hajszolni a jó szerencsét és keresni a megélhetésre szükséges mindennapi kenyeret, amelyet pedig itthon sokkal kevesebb nélkülözések és veszélyek között megtalálnak. Idegen, ismeretlen világrészeket keresnek fel, amelynek sem a nyelvét, sem a helyi szokásait nem ismerik, csak azt tudják, csak azt hallják egyik hírhozótól a másik hirtadó levélig, hogy Amerikában gombamódra terem a pénz, csak utána kell nyúlni, s a dollár már benne van a mándlizsebben. Igaz ugyan, hogy sok ezer esetben sikerült az embereknek ott künn Amerikában 4—5 évi ernye- detlen, ideg- és lélekölő munka után néhány ezer forintot megtakarítani, pénzzel hazajönni s itthon megélhetést biztosítani. De legtöbb esetben az emberek künn is csak csak annyit tudnak keresni, — ha egyáltalán keresnek valamit, — hogy a mindennapi kenyérre telik belőle, de sem félretevésrő), leginkább pedig n gyobb összeg megtakarításáról szó sem lehet. Akkor, amikor a kivándorlás Magyarországból csak normális keretek között mozgott, vagyis néhány ezer felvidéki és szegényebb vidéki ember, ki itthon nem tudott munkát találni s kinek rósz földje nem termett annyit, amennyire szüksége volt, kivánt^fóKT^ az ottani bányákban, Ipari és gyári telepeken elhelyezést talált, csak megélt valahogy, de most, midőn a bevándorlás Amerikába csak Magyarországból több mint százezret tesz ki s a munkanélküliek, proletárok százezrekre is rúgnak, a legnagyobb meggondolatlanság és könnyelműség számba megy, kézbevenni a vándorbotot és hajszolni a bizonytalan megélhetést, mikor idehaza Magyarországon munkáshiány van és itthon is megélhet a munkásember, aki dolgozni akar és pedig úgy dolgozni, amint Amerikába:.* kell. Mert például a Dunántúlon, Felsőmagyarország sok vármegyéjében, valamint a Duna—Tisza közén Bácskában, Torontálban is keresve keresik a tisztességes munkaerőt, rendes, méltányos napidij mellett. Nem értem tehát azt, hogy a magyar nép, mely pedig józan, értelmes nép, nem látja még ma sem be azt, hogy amit neki az amerikai mesés állapotokról hirdetnek, az hazugság, csalás és amelyet gaz ügynökök csak azért hirdetnek, hogy őket kivándorlásra csábítsák, hogy aztán annál biztosabban kaparinthassák meg a szállításuk után járó vérdijat, melyet a külföldi hajóstársaságok bőrük után az ügynököknek kifizetnek. Évek óta és most is hirdetem azt, hogy az államhatalom vezetőit, valamint a közigazgatási hatóságokat terheli a felelősség, hogy Magyarországon a kivándorlás valóságos kórrá fejlődött és hogy lehetséges volt, hogy Magyarországból az 1904. évben 160,000 lélek s 1905. október végéig 198,000 lélek vett búcsút az országtól és ment Amerik.íba munkát keresni, ahol mint tudvalevő dolog, munkaszünetelés van és hogy úgy a bányákban, mint az ipari és gyári telepeken a munka üzemét, tehát a munkások számat is redukálták s a munkabéreket 25—40 százaiéig leszállították. Vétkes könnyelműség terheli különösen a belügyi kormányokat azért, mert nem tettek szigorú intézkedéseket akkor, mikor a kivándorlás még csak gyermekkorát élte, tehát mikor még könnyű lett volna szigorú intézkedésekkel a nagyobb baj elejét venni. Csakhogy akkor nem mertek erélyesebben fellépni, mert több mint 100 községi s körjegyzőt, tanítót és gkath. lelkészt kellett volna állásuktól elmozdítani, akik a német, holland és belga hajóstársaságok fizetett ügynökei voltak, akik kivándorlásra csábítva az embereket, busás nyereséget vágtak zsebre, mint mellékjövedelmet. Több cikkben rámutattam már a veszedelemre, mely az országot a kivándorlás révén fenyegeti és felhívom a figyelmét a belügyi kormánynak arra a tényre, hogy a kivándorlók legnagyobb száma azon fiatal emberekből kerül ki, kiknek sor alá kellene állani, kik azonban, hogy a háromévi' terhes katonai szolgálat alól kibújjanak, Amerikába szöknek s akik aztán maguk után csalják rokonaikat, hozzátartozóikat s barátaikat, legtöbbször pénze kapva az amerikai bánya- és gyári vállalatok tulajdonosából, de sokszor a hajóstársaságoktól is, akiknek a megbízásából rém-meséket írnak haza az áldásos amerikai életről, mert igy nagyobb hitelre talál az amúgy is hiszékeny magyar népnél, ha hozzátartozója irr a kereshető dollárok ezreiről. Mielőtt a kivándorlási törvény életbe lépett, sőt azután is éveken át sürgettem a kivándorlás szigorúbb ellenőrzését, rámutattam arra is, hogy ez miképen lehetséges. S azóta folyton létesítenek ellenőrző hivatalokat és nem tudom mi istencsudáját, csak azt nem állítja Levéltöredék, melyben a levélíró említést tesz arról, mi mindent látott és hallott a nőnevelő bazárján. No csak rajta, édes öregem, törd azt a buksi fejedet s találd ki micsoda szerencsétlen öreg ur kuszálta erre a hófehér lapra ilyen görbe-girhe sorokba ezeket a vitustánezot járó, öreg formájú reszkető betűket. Vagy talán már fel is ismerted bennök a régi boldog időkben nélkülözött vacsoráid bü osztályosának vonásait. Az irta hát a te bü öreg pajtásod, de azért ne ijedj meg, nem a betegségtől, kardtól, vagy golyótól sebesült, hanem örömtől reszkető kezével. Te vén fiú ! Csárdást jár lelkem féktelen kedvében, sőt ezek az öreg csontok is készek lennének ilyen bolondságra, ha a halántékom körül megjelent első szürke hajszál mást nem parancsolna. Ha türelmes leszel, megpróbálom leírni azt is miért, de úgy érzem sokkal jobban gyötör e végtelen boldogság, semhogy ily munkára képes volnék, de tudom elnéző leszel a te lusta levélíród zagyva stílusáért s megbocsátod neki a szerelmeseket jellemző érthetetlen csengéseit. Miért ? Kór- i dezed te is. Azért kedvesem, mert lakóm akadt. Lakója annak a négy kis zugnak, ott a szivem mélyén, miket az Ur is arra rendelt, hogy féltve őrzött drága kincseinket irigy, rabló szemektől ide elrejthessük. Lakóm akadt mondom s e kis szobák, melyek mindeddig oly szomorúan, busán kongtak ez ürességtől, ma már boldogan viszbangozzák egy kék szemű, szőke pipiske csengő kaczagását. S a vén pilóta, mint te nevezted, ki játszi ingerkedéssel könnyedén vezette keresztül a zsurok tengerén fel-felbukkanó apró leány sziveknek legényhalált rejtő tömkelegében sérthetetlennek hitt ladikját, ime hajótörést szenvedett. A vén viharedzett csónak, a szegény halászlegény szive halálra sebezve ott bevert a szírt tövén s a pilóta sirt-sirt keservesen. — A szírt mögött pedig pajkos nevetéstől pihegő kebellel, felbukkan a kis pöszke tündér, bűnbánó könnyekkel szárítja a pilóta könnyeit, a sebesült ladikot eltörni szép arany bajával, kiveri csengő kacagással s most igy eveznek egymáshoz simulva, az irigykedő le- I áuyszivek közt ki a házasság réve | felé s tervezgetik, hogy mily boldogok lesznek ott messze túl az élet városába, mely piszkos és csúnya ugj'an, de majd ők virágot, fákat ültetnek a ház elé, rózsaszínű üvegeket raknak az ablakokra s oly szép lesz minden, oly boldogok lesznek mind a ketten. Ezt a boldogságot pedig édesem neked, a te angliusodnak s talán legjobban az Ilonka mama bazárjának köszönhetik. Te talán nem is tudsz róla ? Ilonka mama ismét bazárt rendezett a nőnevelöben s te gyönyört hajhászó agglegény jelölt ezt elmulasztottad, sírjál s szánjad Ó3 bánjad bűneidet! Én ki azelőtt ifjú elmével, lapos erszénnyel, de bizonyos hódolatteljes elvi pártolással maradtam távol minden jótékonyczélu mulatságtól, ide elvetődtem. Utolsó leveledben gondjaimra bízott, csavargó angliu- sod szombaton délbe vetődött hozzám s prograramunk első pontja volt a délutáni bazár. Az esti félhomályból regényesen emelkedett ki a vén táncos Prometeusz, melynek a diák hangoktól kikezdett oldalára mintha a sebhelyet jelezné, halvány foltot rajzolt a kivilágositott nőnevelő kapujából előtörő fénysugár. Az utca egyhangú i színét zavaró fényfoltban úgy tűntek el az innen és túlról elősiető alakok, mint a vándorló lelkek . az alvilág kapuján. Túlról egy kardcsörtető alak fut a fénybe, végig gombolja hosszú kabátját, rátekint a nagy kínnal elö- keritett órájára s a kiható zsivajtól megkapva eltűnik, rohan ő is a többi után. Oda értünk mi is, közömbösen ásítva fordultam be a hideg angollal, a most odaérkezett kocsiból kilebben egy kis osipkecsomó, mely illatos krepdesin árba vész el s két kicsi piskótára fűzött selyem czipőcskébe végződik. A csipkecsomóból előbukkan egy kék szempár sugara s a pilóta hajótörést szenvedett. Ez volt, vagyis helyesebben mondva, ez lett ő. Ne türelmetlenkedj édesem, ligazáu nem irok már többet róla, tudom nem érdekel, kérlek, könyörgök ne érdekeljen, de ha úgy szeretem, hogy mindig rágondolva róla is irok, bocsásd meg ezt a te vén csattogódnak. Eltűnünk mi is a kardos ur után, valami belső hatás alatt rózsaszínben látom az egész világot. Soha nem érzett felejthetetlen hatást gyakorolt rám ez a pillanat, mikor az uj épület üvegRóth Fülöp kárlsbádi czl por aktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda melleit. — Siatmár ás viFke legnagyobb czipiraktira PTkfíZÍ pE az őszi téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi ■ ' box és Sehevraux >őrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. —
