Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)

1905-11-16 / 92. szám

2-ik oldal SZAMOS 92 szám. nem emlékezünk meg, tekintettel arra, hogy múlt számunkban a szakbizottsági javaslatokat részle­tesen közöltük. Magánkérelmek. Lővv Bernátné és Ignát Jánosné bábák oklevelét, valamint dr. Lech- ner Antal orvosi oklevelét a köz­gyűlés kihirdette. A mészárosok a lóhusról.*) Annyi bizonyos, hogy a bevallott lóhusevésben nemcsak a külföld, de a magyar vidék is megelőzte Buda­pestet. Sopron városában és megyé­jében szép számmal vannak lómészá­rosok, azonfelül akadnak Pozsony és Mosoumegyében is. Lent Temesme- gyében Nicky falván, pár hónapja ló­szalámigyár áll munkában, mely ké­szítményeivel Budapestet is boldogí­tani akarta, még pedig a legújabb husdrágasági akció előtt. Akkor azon­ban a székes-főváros tanácsa azt mon­dotta : Nem kell lóhus, csak akkor, ha majd az a fővárosnak az ipartör­vény rendelkezéseivel nem indokol­ható egyedárusága leszen. Annyi bizonyos, hogy ama kitűnő reklámnak a révén, amelyek útját csinálták, a lóhus a magyar székes- fövárosbau nagyon hamar megnyerte a „proletár“ jogot. Mert a lóhus a proletár tápláléka. A polgári közön­ség csak dicséri, kínálja, recepteket ad az elkészítésének módjairól, próba- evéseket rendez, de még a próbaevé­seken is polgári húsételeket fogyaszt. A lóhus mindamellett diadallal vonult be a főváros proletárjainak fazekaiba, lábosaiba és hentesáruképen egyenest a gyomrába Sokan, külföldi s világ­látott munkások régi ismerőst talál­tak a lóhusban ; másokat az újdonság igere nyert meg az uj hustáplálék számára; ismét mások meg az egyéb húsfélék drágasága miatt, szinte kié­hezetten vetették rá magukat a ló- husra. Aki azonban az első napok ered­ményeiből ítéli meg a lóhus diadal­menetének értékét, az alighanem té­ved. A lóhusnak lesz és van keletje mindenütt, ahol drága a többi hus- nemii. Lesz és van keletje nálunk is, amig, — bár a hatóság kezelésében sem olcsóbb, mint Becsben magán­kézen, —- jó minőségű lovak kerül­nek levágásra s amig a fogyasztók­nak a német eledeltől nem jön meg a német hasuk. A német has, vagyis a diarrhoe, a zsírszegény hús követke zése, aminek csak úgy lehet elejét *) A lóhus-táplálék terjedése alkalmá­ból aktuálisnak tartjuk ezt a czikket, mely a „Mészárosok és Hentesek Lap­jáénak legközelebbi számában jelent meg. (Szerk.) ö tekintetét. De az asszony szeme el­merült a tenger végtelenének nézé­sébe, minth . a férfi száz mértföldnyi távolságra ülne tőle. Mozdulatlan volt, mint a szobor, melyet nagy mester öntött. Karrarai márványba fürkésző éles pillantással mérte végig a nagy vizet, mintha keresne ott valamit, az éggel összeérő kékes messzeségben, mintha keresne valakit, akit megta­lálni nem tud. Nem vette észre fér­jét, A férfi homloka elborult, meg­remegtek ajkai, mintha szólni akarna, mintha panasz, szemrehányás akarna kitörni zárt ajkai mögül, de türtőz­tette magát és hallgatott. Talán arra várt, hogy majd csak rátekint az asszony. Várakozásában csalódott. — Órák múltak, hüs alkonyi szellő rin­gatni kezdte a tenger habjait és az asszonynak még mindig nem volt mondanivalója s mintha mágnes von- zaaá a szép szemeket a messzeségbe. Ezek nem fognak szerelmet tanulni a velencei lagúnákon, ügy kerültek össze, mint két idegen csillag, akik a végtelen űrben találkoztak egyszer s keringnek együtt tovább hidegen, fény nélkül, hő nélkül. Romonyi An­dor 38 esztendős korában, mikor már venni, ha a lóhus-ótelbe megfelelő mennyiségű zsírt, vagy kemónyitő- tartalmu pótlékot pl. burgonyalisztet kevernek. Hogy Budapesten is kiok­tatják-e erre a lólusfogyasztókat, azt. nem tudjuk, noha hirót hallottuk annak, hogy mint Berlinben, úgy i„t is a lóhus-ótelek elkészítésére kitanitó füzeteket adtak az első napon a ló- husvásárlóknak. Ily füzet eddig nem fordult meg a kezünkben s igy tar talmáról számot nem adhatunk. De német szakíróknak ismerjük egypár receptjét. Ezek szerint minden kgr. lóhushoz 25 gr. marhavesezsir, lisztes mártás vagy 100— 200 gr. rizskáss keverendő. A bornak és sörnek, sőt a teának is nagyon jó hatása van mellette. Eféle utasításokkal mindenesetre jó lesz a lóhusfogyasztókat ellátni, ne hogy később a tiszti főorvos havi jelentései nyújtsák a lóhusfogyaszrás legcsattanósabb térfoglalásának tanú­bizonyságát. Annyi bizonyos, hogy a lóhusfo- gyasztás, ámbár vagy 100 éve yött újra divatba, nagyobb elterjedtségre szert tenni nem tudott. A német bi­rodalomban 1904— 5. évben (jun. 30 tói jul 1-ig) 3 és 1 negyed billió kgr. elfogyasztott hús közé mindössze 153.000 drb lónak és más egypatáju állatnak mintegy 23 millió kgrnyi húsa, az összes fogyasztásnak egy száznegyvened része keveredett, noha a németek, főképeu a szászok és a sziléziaiak a kutyahustól sem irtóz­nak. Ezt bizonyítja az, hogy az 1904—5. évben 5248 drb kutya húsát kebelezték be A bécsi lóhusfogyasz- tás se megy többre évente 35,030 darabnál. Páris lóhusfogyasztása pe­dig. beleértve a villejuifi levágóhid 16.000 drbnyi levágását és a központi vásárcsarnok importált lóhusait, sem több évente 10 millió kgr.-nál, vagyis az egész háziállat-húsfogyasztás 15-öd részénél. Hiaba mondják, hogy a lóhus jóizü és táplálóértéke fölér a legjobb ökör húséval. Ez a jól táplált fiatal lovak húsára talál. Csakhogy a lóhusszé- kekbe nem a fiatal, jól táplált lovak kerülnek, ezeknek a rendeltetése a versenypálya, az úri fogatok előtt való ficánkolás, meg a teherhordás. A lómészárszékben rendszerint a ki­érdemesült gebék, vagy valamely bal­eset folytán egyébre használhatatlanná vált lókitünősógek szerepelnek. Ezek­nek a húsa természetesen más. Épp ugy; mint ahogy a vén magyar tehe nek sem dicsekedhetnek a fiatal tarka ökrök húsának izével. Valami édes iz, ami különben a lóhusnak saját külön ize, a fiatal ló húsában is meg­van. Minél vénebb a ló, annál édes­késebb s vele együtt annál undorítóbb a húsának az ize. Ott, ahol a lónak kevésbbé civilizált rendeltetése van, mint nálunk és a müveit nyugaton, kiürítette minden kelyhét a gyönyör­nek s leikéből megunta a röpke sze­relmeket,a' kacér asszonyokat, egy­szerre csendes házi boldogság után kezdett epedezni. Tudta, hogy Bar­lang Vera, akit a szülők erőltettek bele a kitűnő pártiba, nem szereti őt, de ez neki semmi gondot sem oko­zott. Meg volt a maga véleménye a nőkről, akiket az arravaló férfi úgy gyúr s hajlít úgy lobbant szerelemre, ahog. akarja. — Ezt a kis lányt is úgy kötöm magamhoz, — gondolta magában, — mint a többit. Mert Romonyit bolon- dulásig szerették a nők. A hidegség, mellyel menyasszonya fogadta, nem aggasztotta öt. — Majd megváltozik a nász után, — gondolta önbizalommal. Keserűen csalódott, tán legelőször, de legkeserübben. A nász a lelki gyöt­relmek kálváriája volt mindkettő­jükre nézve, Ízetlen, hangulat nélkül való és brutális. Még csak meg sem csókolta az asszonyt. Hideg asszonyával Itáliába sietett a férfi. Majd ott megmelegszik ! És most a lagúnák városa, az ifjú házaspárok gyönyörű Velencéje felé a tatároknál, kalmüköknél, kirgizek­nél, az ázsiai és amerikai nomád né­peknél, ma is igen elterjedt húsétel. Tévedés az, hogy a ló a múltban speciális magyar táplálék volt. Nem­csak magyar volt az, hanem általában az ókori pogány népek eledele Val­lásos oka volt az eltiltásának. A ló áldozati barom volt s a húsából ettek is. III. György és Zachariás pápák (a VIII. században) a pogány szokást akarták kiirtani, amikor, mint a zsi­dók előtt kezdettől fogva volt, tisz­tátalannak nyilvánították a tavat. Ez okból busának fogyasztását bűnnek deklarálták. Ez az 6gyházi tilalom az eredete annak a tartózkodásnak, hogy ne mondjuk undornak, amelylyel a müveit, az előítélettől állítólag men­tes nyugaton a lóhusnak még ma is meg kell küzdenie. A lóhusfogyasztásnak eleinte újabb „polgár“-jogát az 1816 —18L7-ki euró­pai Ínséges esztendők és a háborúnak pusztításai, Kopenhága és Páris ost­roma, hozták vissza. A lóvágás a XIX században fejlődött iparrá, amihez a külső körülményeken kívül nagy mér­tékben járult az, hogy egy tranczia bizottság és később Geoffroy st. Hi­laire, a hires természettudós a lóhust mint kifogástalan húsételt; kellette. Legutóbb a königsbergi Luersseu dr. vizsgálta a lóhus kvalitásait. Sze­rinte a főismertetője a lófaggyunak feltűnően sárga színe, a mi a főzés után is megmarad. Még a vénebb lo­vak húsa is kevésbbé válik rágósra, mondja Lauerssen, mint az istállóbeli tehéné. Szaga rendes körülmények közt a marhahúséhoz hasonlít, épp­úgy ize is, de valamivel rágósabb és édeskésebb. Undorító édességről azon­ban egészséges, izmos ló húsánál szó sem lehet. Nagy előnye, hogy bórsóka, trichina, vagy hasonló veszélyes ólős- diek nem fordulnak elő benne. A német tudós nagyban dolgozik a lóhus becsületén, ami szintén annak a tanujele, hogy az újabb, szinte egy százados múltú térfoglalás még min dig nem elégíti ki az e részben tá­masztott igényeket. A lóhus bizony elvesztette a XIX. században szerzett polgárjogát s csak proletár-joga van. Nálunk is ehhez jutott. Meddig és mily mértékben fogja megtartani ezt is, avagy tért foglal-e, a polgári kö­rökben, azt a jövő fogja megmutatni. A városi monopólium semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a lóhusfo- gyasztást nagyobb elterjedtségüvé te­gye. A husiuség, vagy egyéb húsok drágasága kedvez ugyan neki, de ha mi vágólovainkat is exportálni fogjuk, (a folyó óv 8 első hónapjának exportja 5600 drb), akkor a vágólovak ára is emelkedik, a lóhus sem lesz olcsó s akkor a proletárok az állatkert vad állatai elöl lesznek kénytelenek a ló­hust elenni Quod deus avertat. 'SSs'-eJT ./itte őket a hajó és ahogy ott ült szép és hideg asszonya mellett a férfi, életében először érezte a tudatot, hogy boldogtalan és hogy elhibázta az életét. — Hüvösödik, talán lemennónk a kabinunkba . . . Az asszony felriadt, szinte ijedten mondta : — Nem a kabinba, még nincs hű­vös . . . Inkább az étterembe. Nem akar velem egyedül lenni, — gondolta a férfi. A nap rohamosan zuhant alá. Percről-percre sötótebb lett. A fedélzeten nem volt már ki- vülök senki. Lassan felállott a férj : — Menjünk, — mondta komoran. Lomhán állt fel a fiatal asszony s gépiesen ölté karját a férje karjába. Lassan, szótlanul ballagtak a lépcső felé és szomorúsággal teljes volt az arcuk. Az asszony arra gondolt, hogy valahol egy negyedik emeleti diák­szobában van egy ifjú ember, aki könyező szemekkel nézi az ő arcké­pét. — S a férfi arra gondolt, hogy soha asszony igaz szerelmében nem volt neki része . . . Kondoros Alfréd. HÍRROVAT. Dr. Mayer Béla, szatmári püspök november 7-ón búcsúzott el híveitől Kalocsán, hol 4 évtizeden át a sze­retetnek és tiszteletnek sok kitüntető jelében részesült. Az ünnepélyes bú­csúja a püspöknek az ottani „Kathó- likus kör“ helyiségében, a nagyszámú jelenlevők mély megindulása között folyt le. Küldöttség ment dr. Mayer Béláért, kihez dr. Tarajossy Sándor intézett szép beszédet, melyben saj­nálattal fejezte ki, hogy a távozónak atyai jóindulatát, ókesszólásának ne­mes hevét, lánglelkónek melegét és szellemének fényét ezután nélkülöz­niük kell. Számtalan jótéteményei közt felemlítette azt, hogy dr. Mayer Béla vetette meg alapját a kalocsai tanítók házának, mely szépen virág­zik. Dr. Mayer Béla meleg hangon búcsúzott el híveitől, kik között éle­tének leghosszabb és legboldogabb időszakát töltötte, beszédében a püs­pök szerényen tért ki az őt ért ová­ciók elől s Kalocsa város összes la­kosságát megáldva vett búcsút hívei­től. * Változás a szatmári kir. ügyész­ségben. Dr. Váradi Sándor szatmári kir. ügyészt az igazságügyminiszter dr. Galánfy János helyébe Debre- czenbe nevezte ki. Galánfy ugyanis kijelentette, hogy az igazságügy mi­niszternek hozzáintózett rendeletét nem fogja teljesíteni s ennek követ- kezmónyekóp állásáról lemondott. — Szatmáron az ügyészi teendők ideig­lenes vezetésével Jákó Sándor bíza­tott meg. * Az ev. ref. fögimn. fenntartó- testülete e hó 26-án vasárnap, d. e. 11 órakor az egyház tanácstermében rendes közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai : 1 A szatmári ev. ref. egy­házmegye lólekszávn szerinti 2 fillé­res adománya a főgimn. tápintézete javára (11 —1905-6. sz. igazgatótanácsi határozat.) 2. Jelentés az 1904 — 5. évi pénztári számadás megvizsgálá­sáról és javaslat az 1905—6. évi elő­irányzatokra nézve (28—1905—6. sz. igazgató-tanácsi határozat.) * A szatmári ref. noképző és f. leányiskola szombaton tartott bazárja és táncmulatsága úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben kitünően sikerült. Választékos Ízléssel egybeállitott sát­rak voltak elhelyezve az intézet föld­szinti helyiségében. — Az egyikben kézimunkák, művészi festmények s egyéb ízléses apróságok voltak, me­lyeket Nyárády Berta tanárnő árusí­tott. A terem másik részében szeren­cse játékok voltak elhelyezve szintén csinos apróságokkal, hol Pilhofer Ida Poszvék írónké és Majthónyi András rendezték a játékokat. Volt még sze­rencsekerék is, hol Fortuna istenasz- szony buzgó ágensei Küszner Albert- né és Scheimt Lujza tanárnő vállal­tak szerepet. A világpostai összeköt­tetéseket Varjú Sándorné és Kozma Ilonka bonyolították le. A tőzsdében illatos szivarokkal Pongrátz Rózsika kinálgatta a férfi közönséget. A fe­kete kávét Kolozsváry Károlynó árulta Legélénkebb volt az élet a csárdában, mely egy külön teremben volt elhe­lyezve, hol kitűnő italokat nyújtot­tak Salamon Jánosné, Síkor Erzsiké és Winter Györgynó. Vacsora után táncra perdült a nagyszámban részt­vevő ifjúság s e közben a pompás hűsítőket s cukorsüteményeket Osváth Elemérnó és Pethő Annuska kináin­gatták a közönségnek. A.z egész mu­latság minden tekintetben pompásan sikerült s a jótékony célért fáradozók nemesszivüsóge megtalálja jutalmát ama szép eredményben, mely a nő­képző építkezéséből a fedezetlen költ­séget ez alkalommal összehozta. * Uj zászlóaljparancsnok. A szat­mári m. kir. 12. honvódgyalogezred nagykárolyi zászlóaljának parancsno­kává Tanárky Béla őrnagy lett kine­vezve s a parancsnokságot e hó 15-ón vette át. * Uj rendtonök. A Józustársasági atyák helybeli rendházának uj házfő- nökóül Pancsics Péter missionárius atya lett áthelyezve,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom