Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-09 / 90. szám
XXXVII. évfolyamSzatmar, 1905. nov. hó 9. (csütörtök) 90, szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak S/.atmaron, a lap kiadóhivaialabao (izetendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Lesz-e választás? A választás, mely csak nehány héttel ezelőtt mint a válságból való kibontakozásnak egyedüli expedi- ense volt odaállítva s melynek érdekében a koalició vezérei a stratégiai előkészületekben láradoznab, a jelen politikai helyzetből kifolyólag aktuálitásából veszíteni kezd. Legalább erre engednek következtetni azok a jelek, melyek úgy a koalició, mint a szabadalvü-párt körében egyre sűrűbben merülnek fel. S ezek a jelek nem jelentőség- nélküliek s bár az Andrássy és Tisza közti közeledést egyik-másik lapban czáfolgatták, azért a hir felszínen tartja magát s az esemé- mények logikája is egyre világosabban mutat arra a megoldásra, amely bizonyos kompromisszum alakjában december 19-éig megérlelődhetik. Apponyinak hosszabb időre tervezett külföldi tartózkodása is ezzel a kérdéssel kapcsolatos. Nem lesz abszolutizmus sem, bármily erővel provokálja is az ellenzéki ellenállás. Idáig nem lógnak vezetni az események, ilyen szándék foganatosítására hálTsten- nek nem kedveznek az európai konstellációk sem ; az orosz alkotmány-harc győzelme és közelsége nagyon ellentétes háttért nyújtana mostan az abszolutisztikus törekvéseknek, ami nemcsak hazánkat, hanem Ausztriát is radikálisabb politikára vezethetné. A Fejérváry-kormány sorsának megjövendőléséhez nem kell nagy jósló tehetség. Ma olyan áramlattal találja magát szemben a kormány programmja, hogy bármily üdvös reformokat tartalmaz is, nem tud parlamenti többséget összehozni. Egy választás esélye nemcsak a kormány állását buktatná meg, hanem magát a 67-es alapot is veszélyeztetné, ha az a mostani agi- tációk hatása alatt történnék. A tényekkel végre is számolni kell. Az elmélet, a belátás józansága, hogy úgy mondjuk, a módszeres gyógykezelés is hiábavaló, ha a baj nagyon elhatalmasodott s ilyenkor már a sysztematikus eljárás ellenére is úgy kell eljárni, a hogy lehet. Mert tegyük fel, ha megtörténnék is, hogy az uj kormány a választásoknál többséget szerezne magának : mi történnék ? Ott volnánk, ahol az a bizonyos mádi zsidó.. Az ellenzék ismét az obstrukció álláspontjára helyezkednék, jönne a ház- szabály-revizió s aztán ... da capo al fine. A többit már tudjuk, mert épen most játszódik le szemünk előtt. De azt is tudjuk és szomorúan látjuk, hogy az ország napról-napra kiszámíthatatlan kárát vallja ennek az állapotnak. — Nemcsak anyagi kárát, hanem erkölcsi romlását is. A törvénytisztelete s igy maga a törvényességben rejlő erő is egyre halványodik. Hol van a törvénynek ama feltétlenül biztos alapja, mely a közállapotoknak, az államnak, a nemzetnek egyedüli biztos alapot ad, mikor a kormány is, a koalició is a törvényességre hivatkozva akar elveinek érvényt szerezni! Ott vannak a megyei, állami és városi tisztviselők a törvényesség két malomköve között. Kinek engedelmeskedjenek : a kormány rendeletének-e, vagy a jóléti bizottság határozatainak ? j Ha külellenségről volna szó, nem volna helye az ingadozásnak; tiszt- jviselői fizetés, családi megélhetés, szenvedés és nyomor mind másodrendű kérdések volnának, mert „a haza minden előtt“ s a hazáért nemcsak szenvedni, nyomorogni, hanem meghalni is kell. De mit látunk ? Ezek a bekövetkezendő tragikai küzdelmek mind csupán a magyar vezényleti nyelvért kerültek íelszinre, melyet már több Ízben maguk a koalíciós vezérek is hajlandók voltak kompro misszum tárgyává tenni. Vájjon ez a cél egymagában, mely mint látható volt, maguknak az ellenzéki vezéreknek álláspontjából kifolyólag sem képezi sine qua non-ját a nemzet boldogulásának ; ez a cél illetve az ennek megvalósításira irányuló törekyés vájjon egyensúlyba helyezhető-e azzal a valóságos anarchikus állapottal, melyet e küzdelem módszere felidéz ? Ezt kellene elbírálni a hazafias polgároknak, ha a tárgyilagos szempont körén' már jóval túl nem járnánk. Ma már azonban csak az a módszer járja : a tromfra tromf; a íő- ispáni kinevezésre záptojás. S e közben nem vesszük észre, hogy e kétes értékű játszmát ugyanazon állam polgárai a nemzet hátán játszódják s mennél tovább tart a játszma, annál inkább terjed a gazdasági és jogi disszolució. Lehetetlen, hogy a nemzet vezetői ennek az áldatlan harcnak meddőségét mindkét részről be ne lássák; lehetetlen, hogy a kiélesedett személyi ellentétek, dacára is ne találkozzanak a vezetők a haza iránti lelkiismeretes kötelmek parancsoló motívumaiban Azokra nem számítunk, kik a felelősség súlyos terhe nélkül rezisztálnak és a vezérektől kiadott utasítások értelmében „dolgoznak.“ Nem a hazafi- ság népszerű vizében könnyelműen úszkáló statisztákra, hanem a főszereplőkre gondolunk. Ezeket pedig bizonyára komoly hazafiui gond emészti s ha látják, hogy a mérséklet politikája egyedül az, ami a kibontakozást mindkét részről lehetővé teszi, megmozdul bennük a jobb akarat is, hogy azt valóra váltsák. Egy toll története, Irta dr. Fechtel János. Nyári éjszaki utamon, egy csendes napon, midőn a tiszta, felhőtlen égbolton ragyogó nap csodás veröfóny- nyel szórta szerte sugarait, gondolataimban elmélyedve ültem a norvég fjordjok legszebbikének parti szikláján s elmerengve tekintettem a végtelen vizek ingó tükrére, melyen a visszaverődő napfény törött csillámai szeszélyesen kusza vonalakban ringatták a reájuk boruló kék ég tündóri sátorát. Oly felségesen szép volt a táj, a kopár hegyek jéggel, hóval boritott komor koszorúja, a messzenyuló kies völgy sötét-zöld szőnyege, a susogó falombok titokzatos remegése, a habok sejtelmes beszéde, hogy a játszi képzelet szárnyain röppenve azt hittem, hogy az éjszaki regék kedves poézisének tündér birodalmában csa pongnak tovarohanó gondolataim. Beszédbe eredtem a lábam alatt i tova guruló kis kaviccsal, melyet simára csiszoltak a nyugtalanul kicsapó, iugerkedő hullámok, a viruló parti pázsit kék virágával, mely félve tekintett fel hozzám. — Megkérdeztem tőle, mikor született, mióta él, gondol-e az örökös fényben a hosszú éjszakára, mely eljö, elhervasztja üde, bársonyos szirmait s megdermeszti majd leveleit ? A távolból vidám csevegés zaja hallatszott s a csendesen hullámzó hajnali szellő egy pici pihót sodort felém A pihe ingadozva ringott a hűvös levegőben s ón hirtelen, ösztönszerüen kaptam a bársonyos, remegő kis jószág után. „Hová szállsz, hová sietsz pici, selymes toliam, ily korán ? Állj meg csak egy-kót szóra, ha nem sietős az utad, hadd beszélek, te hófehérke, könnyű lehellet, veled!“ „Nos, mit kivánsz tőlem ?“ „Semmit és sokat!“ „Mit ?“ „Maradj egy perczig velem !“ „Nem, nem tehetem, futok, sietek!“ „És miért ? Üldöznek talán ?“ „Nem, nem!“ „Én elrejtelek.“ „Bocsáss, én nem maradhatok.“ „Maradj ! Lásd, magam vagyok. Csevegjünk édesen.“ “Nem, nem, nagyon szomorú az én történetem “ „Jöjj hát ide kezembe, keblemre s beszéld el történetedet. Szívesen hallgatom.“ „Lásd én egy nagyon könnyű C3epp- ség vagyok. A gyermek lehellete is tova fuj. Ártatlanságomat máig megőriztem s ón miként testvéreim, a fekete iró-tentát sohasem érintettem. Egy vadgalamb pihegö szive felett születtem és ez a vadgalamb kerek erdőben egy nagy kastély előtt, százados tölgy lombjai között párjával I boldogan ólt. Zsenge korom első napjaira alig emlékszem, csak annyit tudok, hogy ja fehér galamb nappal-éjjel mindig vígan turbékolt s hogy boldogan teltek napjaink, Egyszer azonban kis gazdám nyugtalan lett, messze röpült, bekalandozta az erdőt, a nagy hegyeket, a virágos réteket s kis csőrével sok mindent összegyüjtögetett. — Aztán építeni kezdett. Épített a magas fa sürü koronájának egy titokzatosan elrejtett helyén egy kicsi fészket, melynek falát puha haraszttal, lágy fűszállal fedte be ügyesen, Ámde maradt még a fészekben egy fedetlen hely, melyre már setymel, pihót hiában keresett. Megkérte a legelő báránykát, akasz- sza tövisbe bársony gyapját, hogy azzal pótolja uj tanyája hiányát; az ibolyát, gyöngyvirágot gyűjtő kis leányt, hogy szőke, selymes hajából vágjon le csak pár aranyszálat neki ; majd turbékoló párjához fordult mind hiába, hasztalanul. Róth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporakfcára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Sehevraux lőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. —
