Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)
1905-10-05 / 80. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. okt. hó 5. (csütörtök) 80. szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendőt HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az aradi gyász évfordulója. A magyar nemzet történetében egy gyászkeretes lap van beillesztve, melyen az 1849. évi október hó 6-ki megrázó nemzeti dráma jelenetei vannak megörökítve. Azok a jelenetek, amidőn a magyar gladiátorok hősi halált halnak a nemzeti eszméért, a népek íéltett, drága kincséért, a szent szabadságért. A magyar nemzet életében október 6-ika szomorú, gyászos évforduló s minden becsületes honfiúi kebel kegyelettel adózik a nemzet oltárára, szent áhítattal emlegetve a magyar félistenek dicső neveit. Mély s megható áhítatba merülünk a holnapi nagy napon és elmélkedünk a nagy áldozaton, melyet egy ezer éves múltú dicső, nagy nemzet igaz, szent ügye megkövetelt. A magyar nemzet szabadságharca legszebb volt talán a népek millióinak harcai között, mert ez a harc amellett, hogy az emberiség legszebb, legnemesebb ideáljáért, a szabadságért folyt, saját erejéből, saját véréből táplálkozott, rettenetes tusát küzdve nemcsak az ádáz ellennel, hanem e haza testén élő nemzetiségekkel is. Mindezek dacára a magyar nemzet szabadságharcz-fegyvereit, mint hajdan az oligarchák, Cilleiek, Újlakiak korában a nagy törökverő Hunyady fegyvereit, mindenütt győzelem kisérte, mindenütt a glória koszorúja övezte a nemzeti hősök vértől pirosló homlokát. Isaszegh, Szolnok, Nagyszeben, Piski, mind a magyar hősiességről, vitézségről regélnek. Minden domb, halom, völgy szemtanúja a magyarok fényes győzelmeinek, sorjában egészen a nemzeti Golgotháig, Aradig. Már Világosnál sötét felhők tornyosulnak hazánk egén s a nemzetnek rémiátomásként meg-meg- jelen a halál angyala fekete gyászruhában, éles kardot villogtatva a hősök leje fölött, rabláncot csörgetve a nemzet előtt. A nemzet teste megrázkódik egész valójában a rettenetes vision, mely 1849. október hó 6-án teljes, szomorú valósággá lett. Görgei világosi fegyverletétele nemzeti gyászunknak kezdete, — harci dicsőségünknek temetője volt, mely után a magyar nép örömnapjai elnémulnak és e sokat szenvedett hazára 1849. év október hó 6-án mély sötétség borult. E napon kialudtak a nemzet honszerelemtől égő fáklyái, melyek tündöklőén világítottak, vezettek a hosszú harc alatt. — Tizenhárom hős, vitéz, rettenthetetlen bátor katona, magyar tábornok élete szállt el e gyásznapon a magasba az ég Urához, a népek, nemzetek Istenéhez, hogy ott az örökkévalóságban méltó helyüket elfoglalják, mert „jó harcot harcoltak“ s egy nemzet millióinak szabadságáért s jogaiért küzdöttek, harcoltak oroszlánként. És midőn a nagy küzdelem s fényes győzelmek után a nemzet ügye ármányos módon elbukott, örömmel, büszkén állottak a bitófa alá, hogy életüket is áldozzák fel hazánk oltárára. A magyar nemzet pedig könybe- lábbad és zokogva siratja kivívott s újra elvesztett szabadságát. Évek és évtizedek múltak el azóta', amióta az aradi 13 martyr nemes lelkét kilehelte, — de ern- lékük megmarad örökké, mig e földön magyar él. Példaként áll előttünk s kegyelettel adózik a nemzet az aradi bajnokok nagy emlékének. Ma is nehéz időket élünk. A magyar nemzet nagy megpróbáltatásnak van kitéve, az ország békéje fel van dúlva és aggódva tekintünk a beláthatatlan jövőbe. — Epedve tekintünk szét a zavaros, ködös politikai horizonton s fürkésző szemeink élesen kutatnak ma is önfeláldozó, nemes s hazafias hősök után, kik, ha nem is fegyverrel, de egyéni bölcsességükkel, tudásukkal, belátásukkal eloszlatnák a felettünk tornyosuló vészfelhőket s kivezetnék a nemzetet az ingoványból a béke s haladás mezejére. Bizzunk az elődök hős önfeláldozó szellemében és bölcsességében. Abból mentsünk erőt s reményt. Vissza-visszapillantva a múltba, megemlékezve a vértanú halált szenvedő hősökről zsolozsma ként mondjuk Vörösmartyval: „Mindenható egyesség Istene, Ki összetartod a világokat, Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes s nagy gondolat, Hogy nemzetünk mindenik nyomárra Ragyogjon emberi méltóság sugára.“ Marosán János. Ipar-részvénytársaságok, Hazánkban általánosan ismert köz- gazdasági valóság az, hogy úgy a kezdeményezést, mint a kivitelt első sorban magától az államtól várjuk. Az pedig alapigazság számba megy, hogy államsegély nélkül még gondolkozni sem vagyunk képesek, közgas- dasági és ipari vállalataink felől. Ez a jelenség vörös fonalként húzódik keresztül még társadalmi, cul- turális intézményeinkben is. Emlékezetes kell, hogy maradjon dr. Nemé- nyi Ambrusnak, az országos iparegyesületben tartott oly tárgyú felolvasása, mely a komoly gondolkozók előtt megdöbbentő módon igazolta erőtlenségünk, gerinctelen önállótlanságunk ezen szomorú tényeit. Állami segély, állami támogatás, ez az, ami után eseng nálunk mindenki, aki erejét tehetségét a koz javára gyümölcsöztetni megkísérli. Ám legyen ! Tagadhatatlan, hogy annyi más fontos tényező és körülmény egybehatása következtében társadalmi utón anyagi cólórdekek megvalósítására még mindig erőtlenek vagyunk, az a bizonyos „kenőcs“, melyet más értelemmel és célzattal Bismarck is szükségesnek tartott, nagyon is elkél az államsegély által, de kizárólag is egyedül erre alapítani minden tervezÉjjeli gyakorlat. Sürü, fekete fellegek tornyosultak föl a láthatár déli részén akkor, midőn az északi fél parancsnoka, Bátfay Andor alezredes ur az éjjeli gyakorlatra vonatkozó intézkedését az egy- begyült tiszteknek kiadta Erős, mély hangjával impozáns benyomást tett a hallgatókra, valamennyien odakép zelték magukat Mandzsúriába, ahol nem tréfa egy éjjeli vállalkozás. Hát hiszen itt sem volt egészen az. Az intézkedés hosszú volt, mert mindent el kellett követni, hogy az ellenség a kora hajnali órákban teljesen észrevétlenül meglephető legyen s ez nem volt könnyű dolog. Az alezredes csapatja a kiinduló helyzet szerint egy körülbelül hét kilométer hosszú vonalon volt szétszórva s valamennyi résszel egyszerre kellett megkezdeni az előnyomulást éjfél tájban, a teljesen ismeretlen tartózkodásu ellenfél felé. Az ég egy-kót mormolással helyesélte az alezredes szavait s mikor ö az intézkedés befejezése után egy rövid üdvözléssel elbocsátotta a tiszteket, hatalmas fényes vonal hasította át a fellegeket. Villámlott. A járőrök elindultak az ismeretlen vidéknek, jól megnézve minden bokrot és követ, mert napvilágou nem fognak már visszatérni, minden lépésükre vigyázni kell. A déli fél ezalatc felállittatta előőrseit egy rengeteg erdőség előtt, két magános magaslaton. A tábori őrsök úgy voltak előretolva, mint a cserebogár csápjai annak feje előtt, hogy minden veszedelmet már messziről megérezzen a nyugvó csapat. Az előőrs-tartalék az első számú főőrs mögött volt felállítva. Ennél víg élet folyt. Hatalmas üstben főtt a gulyás, egy kis fazékban pedig a fekete kávé. Sátrakat készítettek a tiszteknek és a legénység számára. A tisztek jókedvű viccekkel mulattatták egymást s alig vették észre, hogy a hata!mas vihar ime megérkezett. Sűrű, nehéz esőcseppek voltak előhírnökei a zivatarnak, amelyek megáztatták a tarlót és — felhígították a pompás gulyáshust. Rónai, az ezred legkedveltebb had- nagya, egy ieányos képű, fiatal fiú, jókedvűen vezette járőrét Kunfalu irányába, ahova a következő parancscsal volt irányítva : „Iuduljou járőrével a Sárhegytői északra fekvő magaslatokon át Kanfaluba s maradion ezen helységnél hajnali 3 óráig. Igen fontos megtudni, hogy vájjon választja-e az ellenség az ön által betartandó menetvonalat.“ Rónai ment, mendegélt embereivel. Már elérte a sárhegyi magaslatokat, mikor a zivatar teljes erejével kitört. Úgy látszott, mintha az elemek ösz- szeesküdtek volna egymás ellen. Villámlás cikkázott végig az égen, a tetőponttól egész a földig végigha- sitva a koromsötét fellegeket, S a tűz istenének eme játéka után irtózatos csattanás rázkódtatta meg a levegőt, ezután pedig eszeveszett szélvész kíséretében megérkezett a viz istené. Megeredtek az ég csatornái, a zápor zuhogott, ítéletidő volt. A járőr emberei szó nélkül húzódtak Rónaival együtt a villám által egy szempillantásra megvilágított szénabogtyához. Az összes emberek odalapultak a boglyához, ámde nem sokáig, mert a szél csakhamar elkapta azt mellőlük. A cikázó viilám fényénél hosszú ideig láthatók voltak az apró szónacsomók, amint a levegőben vad táncot jártak. Pokoli szép látvány volt. A közeli rengeteg erdő zúgása még félelmetesebbé tette az éjszakát. így telt el körülbelül egy óra, mikor is az elemek beleuntak a vad játékba, lecsöndesült a vihar s az eső is valamivel alább hagyott. Bőrig ázva indult tovább a kis csapat, hogy a feladatnak megfelelően Kunfalvát elérje. Csuszva-mászva minden neszre figyelve haladtak előre a sötétségben. A bakák szótlanul haladtak Rónai után, aki óvatosan kerülte ki a veszedelmes szakadékokat. Egy szó sem hangzott s a kis csapatot csakis a lépések tompa zaja és a fölszerelés egyhangú kattogása árulta el. Egyszerre egy elkésett villám cikkázott át az égen s annak fénye egy alakot világított meg Rónaitól mintegy száz lépésre. Óvatosan, mint a macska, közeledett abba az irányba a hadnagy s pár pillanat múlva felhangzott az előirt megszólítás : — Állj, ki vagy?! Remegő női hang válaszolt a kérdésre :r — Én vagyok. Fülöp kár Is bä dl ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Smtsaár és vili me legnagyobb czipőraktára. Róth ezi pőrék tárát Figyelmeztetés. Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. -— ..............— —
