Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)
1905-10-26 / 86. szám
XXXVII, évfolyam. Szatmár, 1905. oki. hó 28. (csütörtök) 86, szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. > - 905 1 27 •* "t '\A S'J MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS GSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és. KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á politikai helyzet. Azt hisszük, hogy a mai politikai helyzet tárgyilagos szemlélete egyike a legnehezebb feladatoknak. A toliharc sohasem dühöngött még olyan fokon hazánkban, mint ahogy a jelenben látjuk ; a napi sajtó rég túllépte azt a határt, amelyet a politikai bölcsesség a személyi gyülülség és az elvi álláspont közé szokott állítani; mintha most már nem is egyébről volna szó, mint csak arról, hogy melyik fél tudja a másikat válogatott gorombaságokban túllicitálni. Nem csoda, ha ebben a nekivadult állapotban a legtöbb ember nem tud az egyoldalú benyomásoktól szabadulni s többnyire azon sajtó-organum hatása alatt áll, melyett olvasni szokott. Ezek az orgánumok pedig nap-nap után zúdítják egymás fejére a gúnynak, a rágalomnak, a meggyanusitásnak egész özönét s a hazudozásoknak, képtelen állításoknak olyan bő orü forrása nyílt meg egy idő óta, hogy méltán döbbenti meg azokat, kik a jelenlegi válságot az ezt megillető méltó fegyverekkel akarják a becsületes kibontakozás felé segíteni. A válságból való kibontakozást rendkívül módon megnehezíti mindkét elvi álláspont részéről a dac politikája, ami sohasem volt jó motívuma semmiféle megoldásnak sem. Ott látjuk a koalició élén Kossuth Ferenczet, akiben már több Ízben határozottan megnyilatkozott a hajlandóság arra, hogy a megegyezésnek, a kölcsönösen megnyugtató ’^fnegoMasnak az útját egyengesse s akinek ebbeli törekvését általános rokonszenv kisérte is ; de azt is kellett látnunk, hogy Apponyi és mások befolyása a Kossuth elhatározására mindig ránehezedett s e miatt a békés kibontakozás helyébe a korona részéről is egyre ridegebb álláspont keletkezett. Azok, a kik a koalició belső ügyeibe avatottak, nagyon jól tudják, hogy a dolog igy volt s több ízben is kifejezést adtak annak, hogy Kossuth a maga szabad elhatározásában nem érvényesülhetett. így kerültünk most már abba a „törik-szakad“ helyzetbe, melyből á kibontakozást csak a nemzet további súlyos megpróbáltatásai után remélhetni, anélkül, hogy a valódi célt, mit a nemzeti küzdelem maga elé tűzött, csak bármivel is nagyobb mértékben biztosítva látnánk. Tény az, hogy a Fejérváry- kormány kinevezésével a helyzet a koalícióra nézve rosszabbá vált.. Még nincs ugyan előttünk az uj kormány programmja, de amint a félhivatalos lapokból értesülhetünk, ez a program a magyar kommandón kívül lényegében magában foglalja azokat a követelményeket, miket a koalició a koronához intézett feliratában körvonalozott. E tekintetben, különösen a választási reformra nézve kerültek forgalomba ellentétes híresztelések. Dr. Kelemen Samu, Szatmár képviselője p. o. lapjának vezető-cikkében azt írja, hogy a kormány a választói jognak a közéletbe dobásával „nagy gazságot csinál,“ mert az a terve, hogy a választói jogot megadja az Írni és olvasni tudóknak, a vagyonosabb osztálynak 2, esetleg a magasabb értelmi kvalifikációval bíróknak 3 szavazatot ad. — Ezzel szemben a Neues Wiener Tagblatt, mely a Fejérváry-kormánnyal némi érintkezésben van, erre nézve, nyilván a kormány sugalmazására azt irja: „A többes szavazatok behozatalának, amelyről az utóbbi időkben oly sok szó esett, a Kristóffy-féle javaslatokban nyoma sincs. A tervezet az általános és egyenlő szavazati jogon épül lel.“ — íme a kormány „gazsága“ már egy olyan tényre nézve is előre hirdetve van, amit még a cikkírónak módjában sem volt ismerni, ellenben módjában lett volna erre nézve az ellentétes felhivatalos értesítésről is tudomást szerezni. De ez csak egy példa, mert se szeri se száma azoknak a legellentétesebb híreszteléseknek, melyek a véleményeknek, • a hangulatnak úgynevezett lanszirozágáíg,szolgálnak. Nem csoda a^fáti,i:ffá% mai politikai kavarodás útvesztőjében az egyoldalú tájékozottságnak annyi esetével találkozunk. Épen azért kötelessége leend a haza minden polgárának, hogy előbb vegye fontolóra az uj kormány programmját s mielőtt ez nincs módjában, addig ne törjön pálcát fölötte. Sokkal megnyugtatóbb s az általános közhangulatra nézve bizonyára kívánatosabb is lett volna, ha a koalició vehette volna át a kormányt, a magyar kommandó nélkül is. Elvégre, ha a kormányra került volna, módjában lett volna a nemzeti törekvések fokonkint való megvalósításával okkal-móddal előkészíteni az útját idővel a magyar kommandónak is. De ha már ezt nem tette, a kormány programmjából ne kifogásolja legalább előre azokat a reformokat, melyeket maga a koalició is megvalósítani törekedett, mert ezzel azt a gyanút kelti maga iránt, hogy nem az elvi, hanem a személyi harcok szolgálatába szegődik. Feldúlt társadalmi állapotok. v. A nép örökölt kisbirtokát nagyobb részben eladta. A nagybirtokos, mivel a társadalmi bajok és terhek az ö vállait is nyomják, rá van utalva, birtokából mentői nagyobb hasznot 4 főpróba. A nézőtér sötét volt. Csak a zenekar lámpái pislogtak, halvány fény- foltokat hintve a kótalapokra. Üres páholy-lyukak ásítottak bele a sötétségbe, a földszinti széksorok között is alig lézengett egy pár ember. — Hosszuhaju, szemüveges kritikusok, zenészek, újságírók. Lassan gyűllek a főpróbára. Kint az utcán ragyogva ömlött el az ősz meleg, álmositó verőfénye ; itt a nagy üres színházban szinte hideget lehelt a sötétség. Nemsokára megélénkültek a széksorok. Világos asszonyi ruhák vegyültek bele a sötét férfikabátok közé; elfojtott kacagás volt hallható itt is, ott is. Irodalmi asszonyok ültek itt egytől egyig. írók, művészek feleségei, vagy maguk is irók és művészek. Egy magas, barna színésznő köré többen gyülekeztek. Ünnepelt asszony volt és grófnő. — Méltóságos asszony, hogy lehet az, hogy nem adtak neked szerepet a mai darabban ? Te biztosan megmentetted volna. Egy fiatal Sarcey kérdezte ezt s a 1 grófnő-primadonna gúnyosan felelte: — Oh, hadd el barátom, még könyörög nekem a direktor, hogy húzzam ki a kátyúból a szekerét. Majd meglátjuk. — De hát, ki az a Felleghy ? — kérdezte egy kis újságíró, valamelyik támlásszék öléből. — Már mint a szerző ? Hát egy uj nagyság, aki bizonyára rokona a direktornak. — Láttad ? — Hogyne! Az operettje próbáin néha megjelent. Roppant szürke ember, valami fizetéses írnok. Még a kellékest is megnagyságolta. — Pompás ! Hat Írnok ! Melódiák, amelyek az aktacsomók közül repülnek a világba. Na, csak ne kerüljenek ad akta ! — jegyezte meg egy száraz, fáradt arcú kritikus cinikusan. A színházi zenekar hangolni kezdett. A karmester föllépett a pódiumra és a fejére csapott cilinderrel hanyagul adta az utasításokat a zenészeinek. A suttogás és kacagá“ megszűnt. A beszélgetők szótrebbentek és behúzódtak a vörös, puha székekbe. A zenekar belefogott a nyitányba. * Sápadt, vézna, kopottas ember surrant be a színházépület hátulsó kis ajtaján. Félve, alázatosan támolygott végig az öltözők folyosóján s a nézőtérre lépve, helyet foglalt valahol a legutolsó széksorban. — Belegubózta magát a széles galléru köpenyegébe és félve tekintgetett szót. Szinte kéjjel temetkezett bele a sötétségbe. A szerző volt. Nem volt egy bizalmas ismerőse, egy barátja sem. Tó- veteg tekintettel vizsgálta az arcokat, figyelt, észlelődött. Vájjon, hogy fogadják vállalkozását ? Megborzadott. Csupa kegyetlen cinizmust, hideg közönyt olvasott le az arcokról. Vad kétségbeesés szorította össze a torkát. Kiáltani szeretett volna, hogy ne fogjanak bele az előadásba. Csak tréfált. Nem akar ő hírnevet, elismerést. Csak a gúnytól kíméljék meg. Csak ne kacagják ki. Hiszen nem akar ő tolakodni. Bocsássanak meg neki. Bolond volt, beteg volt, mikor dicsőségről álmodott. Hogy merue ő ily fényes társaságba bekivánkozni ?! Lássák, hiszen úgy megalázkodik. I Csak kegyelmezzenek meg. Hiszen megbánta a merészségét. Aztán nem is ö a hibás. O csak próbálkozott. Benyújtotta a darabját. Nem érti, nem tudja, mi üthetett a direktorhoz, hogy elfogadta Bizonyára nem volt más darabja. Azután azt gondolta : Próbáljunk szerencsét ! Hátha ? Köny szökött a szemeibe. Szerette volna, hogy ebben a pillanatban mindenki megérezte volna az ö gyötrődését és megesett volna rajta a szive. Csak könyörületet akart; irtózott, hogy kikacagják, kigunyolják, rátaposnak. És akkor . . . Annyi álom, annyi ábránd egyszerre a sárban. Azelőtt olyan jól meg volt velük. Dédelgette, a keblén melengette őket. Ezután ? . . . Iszonyatos lesz az élet, a reménység fénye, az álmok csillogása nélkül. Oh, ezeket hagyják meg neki. Ne tépjék szót dnrva kezekkel. Eltűnik ő, mintha nem is létezett volna soh . Nem lesz láb alatt. — Nesztelenül, alázatosan fog elsurranni a házak oldala mellett, mint eddig. Irgalom, irgalom! Róth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipMtára. az őszi és téli idényre megrendelt összes nri, női és gyermekczipők, valódi box és Sehevraux >őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. «h~‘
