Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)

1905-10-19 / 84. szám

2-ik oldaí SZAMOS 84 szám. dozó tőkék, vidám szüretelők nélkül és nem volt-e évszázadokon által a magyar gazda legkedvesebb ünnepe a szüret ? Nem is keli valami messzire vissza­nyúlnunk a magyarság történetébe, ha ezen állításunkat igazolni akarjuk. Hiszen mindnyájunk előtt ismeretes a Keszthely Helikon szüreteinek hosz- szu sora, melyeken egy áldozatkész, fenkölt gondolkozásu főur a magyar értelmiség, a közélet szinejavát maga köré gyűjtötte és bátran mondhatjuk, hogy szinte gyújtópontját teremtette meg hajlékában a magyar művészet és tudományosság haladásának. És később, mikor már mind sűrűb­ben, mind sötétebben borultak a zor­don jövendők árnyai e hazára és mi­kor ármány, irigység és kaján alatto­mosság arra szövetkeztek, hogy egye­netlenséget szítsanak a fejedelméhez rendületlenül hü magyarság és koro­nás uralkodója között, nem-e egy szüreten csendült fel az a gyöngy­tiszta, szivekbe markoló dal, melynek két sora jobban megszilárdította a magyarok hűségébe vetett fejedelmi hitet, mint amennyire azt bármilyen pokoli fondorlat is megmozgathatta volna; ez a két sor, hogy A legelső magyar ember a király ! Érte minden honfi karja készen áll 1 Elmúltának immár e szép idők és hiába tekintünk sóvár szemekkel kö­rül e hazában, csak apró epigonok tűnnek fel előttünk; az áldozatkész főur, a lánglelkü dalnok példájára többé nem akadunk. Régi és már sokszor megvitatott problémája a történelemnek: nagy idők szülik-e a nagy embereket, vagy hatalmas elmék irányítják az idők múlását ? És épen azért, mert e kér­dés eldöntve nincsen, jövendőnk ala­kultáról még csak sejtelmünk sem le­het. Nem is vágyódunk Kassandra hálátlan szerepére, minek vitassuk még a jövendők esélyeit, mikor van mér­legelni a jelenen is elég?! Hiszen elegendő csak egy tekinte­tet vetnünk körül az országban és látni fogjuk, hogy a régi boldogságos, nyugodalmas derűnek immár hire- hamva sincs. Kell-e erre nagyobb bi­zonyítók is, mint hogy végignézve egy szüreten, sehol a jókedvnek, a boldogságnak egyetlen sugarát, egyet­len mosolyát sem látjuk. De minek is örüljön a gazda, ha csak talán annak nem, hogy sem az a fürt, mit a tőkéről leszed, sem az a must, amit belőle sajtol, nem az övé, hiszen az árának már rógesrégen meg van a helye valami .szövetkezetnél, ügyvéd nél, banknál, vagy tudja Isten hol, mindenütt, csak almáriombau nem! Mit következtethetünk ebből? Azt talán, hogy köznépünk léhán, köny- nyelmüeu eltókozolta mindenét és most önön hibájából kénytelen a kol- dustariszuyát vállára vetni, a vándor­botot kezébe ragadni ? Dehogy is. Hiszen ha csak egy percig is vissza­• gondolunk a sújtó csapások hosszú sorozatára, mely nemzetünket a leg­utóbbi évtizedekben érte, ha meg­gondoljuk, hogy minden egyéb hala­dásunk és fejlődésünk mellett is a szociális reformok terén szinte hihe­tetlen mértékben elmaradtunk a kül­föld mögött, mindjárt tisztába le­szünk elszegényedésünk okaival. Fogyunk, pusztulunk, veszüuk, mint oldott kéve széthull nemzetünk ! Sőt mi több, ilyen alakban nem is igaz a költö szava. Mi utódok, már csak múlt időben beszélhetünk, mert nemzetünk már rég elfogyott, elpusz­tult, elveszett. Messze, túl a tengeren hányau sin- lödnek sötét, büzhödt bányák éjjelé­ben, hányán irtják valahol, amerre a madár sem jár, a sötét rengeteg, év­százados sűrűségeit ? Mindezek fejtegetésére talán nem is ulságosan alkalomszerű az idő, de önkéntelenül ajkunkra tolul a szó, mikor a szüretelők szomorú arcát látjuk. Eszünkbe kell, hogy jusson, hogy ennek az elégedetlen tekintet­nek, ennek a komor arcnck részben mi is okozói vagyunk, mert ideje­korán nem gondoskodtunk a szomo­rúság fellegeiuek eloszlatásáról. Igaz, egyesek nem tehettek volna az ár ellen, de hisz maga az ár is egyes cseppekböl áll össze és ha ezeket a cseppeket egy közös akarat vezeti, úgy maga ássa meg medrét a folyam a tenger felé . . . (F.) HÍRROVAT. Lapunk előfizetőihez. A negyedév lejártának köze­ledtével, tisztelettel felhívjuk la­punk mélyen tisztelt olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, úgyszintén a hátralékot bekül­deni szíveskedjenek. * Betiltott lainpionos menet Megírtuk, hogy városunk független­ségi érzelmű polgárai e hó 22-én este a koalíció mellett tüntető felvonulást rendeznek. A rendőrfőkapitány azon­ban tekintettel a jelenlegi felizgatott hangulatra, a tervezett tüntető fel­vonulást betiltotta. Az erre vonat­kozó rendelet a következő: 8698 — 905. fksz. Végzés. — Dr. Dómján János, Ma- ruska János és társai szatmári lako­sok ama bejelentését, hogy a város ifjúsága és polgársága 190q. évi okt. hó 22 ón, vasárnap este 7 órakor, a szövetkezett ellenzék tiszteletére lam- pionos felvonulást akar rendezni, — tudomásul nem veszem s a felvonu­lást nem engedélyezem. Mert: a je­len esetben a felizgatott közhangula­tot nem tartom alkalmasnak arra, hogy bármilyen irányú tüntetés ren- deztessék. De ettől eltekintve is, bár­mily hazafias érzület vezette a be­jelentőket a felvonulás megtartására, van a közönsóguek egy jelentékeny része, amely nemcsak nem osztja e felvonulásnak alkalomszerüségét, de egyenesen ellensége annak s miután az 1903. évi orsz. képviselőválasztás alkalmával is arról győződtem meg, hogy nálunk az utca népe oly ele­meket is befogad, melyek erőszakos­kodásra hajlamot mutatnak, már pe­dig ily cselekmények és ily célú kí­sérletek az utcán nemcsak nem tür- hetők, de a közrend és a közönség nyugalma érdekében előzetesen meg is akadályozandók. A bejelentett fel­vonulást nem engedélyezhetem már azért sem, mert a bejelentők a fel­vonulás esti idejét nagyon alkalmat­lanul úgy választották meg, mikor a rend fentartása sokkal nehezebb s a büntetendő cselekmények elkövetői­nek kézrekeritóse a legtöbb esetben lehetetlen. A fentjelzett irányú törek­vésekre engednek következtetni nem csak azok az észrevételek, melyeket a felvonulást rendező bizottság gyű­lésén hallottam, hanem azok a kije­lentések is, melyek itt-ott nyilváno* san a szociál-demokrata párt vasár­nap tartott népgyülóséu elhangzottak. Ezen indokoknál fogva a bejelentést tudomásul nem veszem s a felvonu­lást nem engedélyezem. Miről dr. Dómján Jáuost és Maruska Jánost, mint a bejelentést első helyen alá­írókat azzal értesítem, hogy jelen határozatom ellen 15 nap alatt fe- lebbezés nyújtható be. — Szatmár- Németiben, 1905. évi okt. hó 18-án. Tankóczi s. k. főkapitány. * Gyászhir. A férfikor legszebb szakában ragadta ki övéi köréből Egry István halmii kir. aljárásbirót a kérlelhetetlen halál. E hó 12-ón reggeli fél 8 órakor, életének 31-ik s boldog házasságának 5-ik évében halt el hosszas szenvedés után. Te­metése szombaton ment végbe nagy részvét mellett, özvegyet és két kis gyermeket hagyott hátra. * Sikerült vizsga. Flontás Deme­ter városi számtiszt, e hó 14-én az állam számviteltani vizsgát Budapes­ten kitűnő sikerrel letette. * Szüret. Az idei szüret nem elé­gítette ki a szőlősgazdák várakozását. A minőség még megjár, de mennyi­ségre nézve nem ütött be a termés. A borvásár is elég lanyha. A must ára 22—28 fillér közt ingadozik. * Elhunyt apáca. Viaszács Ilona Alojzia irg. nővér, képzőintózeti ta­nárnő, a helybeli anyaházban, e hó 16-án életének 35-ik évében elhunyt. Temetése tegnap ment végbe, nagy részvét mellett. * Felpattant az ere. E hó 16-án Pap Mária 19 éves cselódleány Löwy Miksa könyvkereskedésébe ment be valamit vásárolni, miközben egyik mondta hirtelen. És fáradtan simítot­ta végig a homlokát. Az asszony meglepetve nézte az unott mozdulatot és leverten kérdezte : — Tán a feje fáj ? A férfi gondolkozott. Mit is mond­jon a szegény teremtésnek ? —- Igen a fejem okvetlenkedik. — Klára. Talán az erős erdei levegőtől. — Várjon — mondta az asszony, meggyógyítom. így, fektesse a fejét ide az ölembe. Na most csukja le a szemét. Úgy ! De ne nézzen ám föl. Na fáj még ? Gyöngéden csókolta meg a férfi homlokát. A. kis, meleg puha kezei­vel lefogta a szemeit és kaczagott édesen, szerelmesen. — Na fáj még ? — Nem. — Hát jó orvosság ? — Jó. Az asszony levette a kezeit a férfi szeméről. Szerelmesen, mámorosán né­zett az arcába és dóvajon mosolygott. — Nekem is fáj a fejem. A férfi összerázkódott, fektében a hogy nézte az asszony kaczagó, ve- röfónyes arcát, már határozott. Ez egyszer áldozatot hoz azért, a kit sze­ret. Szinte durván szól az asszonyra : — Jöjjön Klára, menjünk ! i ' ■ Az asszony nem ügyelt a hangjára csak a szavát értette, — Álmodozva vetette föl a szemeit. Bágyadt volt : Keblén a nyári ruha könnyű csipkéi gyengén libegtek. — Hová ? kérdezte engedelmesen. — Haza. A férjéhez. Az asszony fölrezzont. A szemei tágra nyíltak. Hitetlenül rázta meg a fejét. — Hová ? Haza ? — Igen. Megreszkettek az* asszony ajkai s egy percig mereven bámult bele az erdő örökkévaló alkonyatába. Aztán láng borította arczát s rekedt han­gon mondta : — Menjünk. Sietve szaladt végig az ösvényen. A férfi szótlanul, rosszkedvűen kö­vette. Kiértek a szerpentines útra, mely a fürdő felé vezetett, — Nagy társaság álta utjokat, fürdői jóbará­tok, ismerősök. Kacagva, össze-vissza kiabáltak feléjük : — Ah, ah ! Két szökevény ! Hon­nan ? Merről ? Egy csomó fiatal ember körülfogta az asszonyt. Tréfálkoztak, bókoltak, lóháskodtak. — Az asszony vidáman kacagott rajtuk. A férfi is. Aztán széles, elbizakodott mosollyal fordult az asszonyhoz : i — Holnap újból csatangolunk, — nagyságos asszony ? Nemde ? Hidegen, szúrósan, megvető guny- nyal vetette rá a szemeit a nő. — Igen ! Ugy-e, Boronkay, lesz szives és elkísér ? Fiatal, szőke, nyúlánk gyerek volt ez a Boronkay. Egyike az asszony legtüzesebb- udvarlóinak, ki a húsz éves gyerek hevével és makacs ki­tartásával ostromolta már régóta. — Rendithetlen ragaszkodásán, kutya- hűségén sokat nevettek csak tegnap is az asszonnyal. A fiú fülig pirult a kitüntetésre, a férfit vak düh fogta el. De erőt vett magán. Rekedten, gúnyosan vetette oda : — Vig mulatságot ! És erőltetett vigsággal kezdett bele egy pompás anecdotába, melyet a társaság hangos kacajjal honorált. Az első anecdota ! .. . Szegény Don Juan ! . . . Talán észre sem vette, hogy ma filozofált, ma nagylelküsködött elő - szőr s ma mondta el az első anecdo- tát . . . Talán maga sem tudta, hogy vé­nülni kezd. Pakots József. 'W’ lábán az ütőér hirtelen felpattant és nyomban hatalmas vórsugár szökkent elő. A megrémült leány hiába igye­kezett a vért elállitani, végre is a mentőket kellett előhívni, kik aztán a leány lábát bekötözve, a lakására szál litoti ák. * Agarász-verseny. A Szatmár- megyei Agarász-Egyesület elegy agár versenyét M.-Szálkán e hó 28-ikán tartja meg. Okt. 27-ón este 8 órakor közgyűlést tart a Hungáriában. A versenyt 28-án d. u. 3 órakor kez­dik meg. * A hús drágasága. A rendőrség hivatalos lapjában olvassuk, hogy a főkapitány tudomásul vette Lévay József mészáros társasági elnök be­jelentését. mely szerint a marhahús árát kilónként 62, 64 és 66 krajcárra felemelik. A hatóság tehetetlenül áll a húsárak emelésével szemben Sem­mi törvényes eszköz sincs a kezében ennek ellensúlyozására. De ha már drágán kell megfizetni a húst, mél­tán megkövetelheti a közönség, hogy jó minőségűt kapjou. A főkapitányi katározat ebben az irányban meg­nyugtató intézkedéseket tesz. A hen­tes és mészáros üzleteket a cs endőr- ség felügyelete és ellenőrzó se alá helyezte. A hús kiszolgáltatása körül rendszerré vált visszaéléseket csak az általános elégedetlenségből ismer­jük. A megrövidített közönség azon­ban csak a legritkább esetekben fordul hatósági segélyért, akkor is sikertelenül, mert nem tudja sérelmét bebizonyítani. Ha azonban hatósági beavatkozással váratlanul inflagranti sikerül leleplezni egy pár ilyen visz- szaélést, mindjárt lesz alkalma és módja a hatóságnak maradandó em­lékezetébe vésni a mészáros és hen­tes iparosoknak, hogy nem a közön­ség van ő órettők, hanem ők a kö­zönségért.. * Kassa felirata. Nemrégen egy közöshadseregbeli hadnagy leszúrta Klein Lipótot. Ezen gyászos esetből kifolyólag Kassa sz. kir. város feli­ratot intéz a képviselöházhoz a ka­tonai oldalfegyverek viselése ellen. A felirat, melyet Kassa városa a többi között városunk törvényhatóságához is elküldött pártolás végett, azt kí­vánja, hogy úgy a cs. és kir. közös­hadseregbeli, mint a m kir. honvéd­ség legénysége szolgálaton kívül ol­dalfegyver nélkül, mindkét nembeli tisztikar tagjai pedig polgári öltözet­ben tartozzanak megjelenni. Továbbá, hogy a szorosan vett katonai bün­tettek és szolgálati fegyelmi vétsé­gek kivételével, a tényleges szolgá­latban levő egyének által elkövetett valamennyi egyóbnemü büntettek és vétségek a rendes polgári büntető bíróságok hatáskörébe utaltassanak. * Szerencsétlenség. Szőke Áron vasúti váltóőr, e hó 15-ón este, a szatmár—zsadányi állomáson a váltó rendezéssel volt elfoglalva, amikor a Budapest felől a 65. sz. tehervonat közeledett. Szőke ezt nem vette észre és igy történt aztán, hogy a vonat kerekei a jobb lábáról az ujjakat el­metszették s csodálatoskópen nagyobb baja nem esett. A mentők beszállí­tották a helybeli közkórházba. * A Kölcsey-Kör múzeuma minden szerdán és vasárnap d. e. 11—12 óráig nyitva van. Belépődíj 20 fillér. * A zilahi villamvilágitási telep kárára elkövetett betöréses lopás al­kalmából jó szolgálatot vélünk tenni t. olvasóinknak, a midőn figyelmüket felhívjuk Arnheim S. J. budapesti cég (V. Árbóc-utca 8) világhírű pénz- szekrény gyárára, melyne k thermit- biztos páncélszekrényei a modern technika vívmányaival működő betö­rők legnagyobb erőmegfeszitóseinek is ellent állanak s a melyek betörők által még sohasem nyittattak ki. Halál a gép kerekei alatt. Goró László sárközi molnárfiu, e hó 18-án a gépszijakat akarta levenni, miköz­ben a mozgásban levő kerék hirtelen odakapta és a szegény fiút da rabokra tépte, szörnyet halt. Történelmi drámákkal és regé­nyekkel foglalkozó irók becses mun­kát kapnak a most megjelenő End­rei Zalán-fóle Világtörténelmében, amely egyrészt különösen súlyt fek­tet arra, üogy ismertesse a történe­lem folyamán támadt mondákat, re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom