Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)

1905-10-12 / 82. szám

XXXVII, évfolyam­Szatmar, 1905. okt. hó 12. (csütörtök) 82. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnak Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlés. Hétfőn délután két közgyűlést is tartott a városi törvényhatósági bi­zottság. Előbb egy rövid rendkívüli köz­gyűlés foglalkozott a tiszaujlaki Rákóczi-emlék felállítása céljából szükséges földterület megvételére vonatkozó szerződésekkel. A szer­ződésekhez a közgyűlés hozzá­járult. Rendes közgyűlés. Havi jelentés. A havi rendes közgyűlés igen mozgalmas volt. Sokan szólaltak fel a napirendre tűzött tárgyakhoz s csaknem este 7 órakor ért véget. A közgyűlés megnyitása után felolvastatott a polgármester havi jelentése, mely számot ad a köz­egészség állapotáról, majd bejelenti, hogy az állásáról lemondott Hor­váth Géza rendőrfogalmazó ideig­lenes helyetteséül Pap Ottó jog­hallgatót nevezte ki. Végül meg­emlékezik azon intézkedésekről, melyeket a husmizéria enyhítése céljából tett. A jelentés tudomásul vétetett. A megsemmisítő leirat. Az országgyülésileg meg nem szavazott adóknak a kormány ren­delkezésére bocsátását és az újon­cok előállítását megtagadó közgyű­lési határozatot a belügyminiszter megsemmisítette. A közgyűlés dr. Farkas Antal indítványára a leira­tot nem vette tudomásul s fent- tartja előző határozatát, azonban a leirat ellen felterjesztést nem tesz, hanem egyszerűen irattárba teszi. Választás. A Báthy Sándor elhalálozásával megüresedett II. oszt. számtiszti állásra Pap Ottó, Schneller Jenő és ifj. Kiss József jelöltettek. Ezek közül Kiss József 27 szavazattal a Papp Ottó 16 és Schneller Jenő 14 szavazatával szemben szám­tisztté megválasztatott. Városi költségvetés. Vita nélkül fogadtatott el a vá­ros háztartásának 1906. évi költ­ségvetési előirányzata, az összes városi alapok előirányzatával együtt. A tűzoltóság újjászervezése. Hosszas vitára adott alkalmat az a szabályrendelet, mely a tűz­oltóság újjászervezését foglalja ma­gában. Végeredményében elfogad­tatott a szabályrendelet-iervezc. azzal a módosítással, hogy a nyil­vános számadásra kötelezett egy­letek, vállalatok, tüzkárbiztositó in­tézetek állami egyenes adójuk 5 százalékának íizetésére köteleztes- senek, tűzvédelmi dij cimen. Az izr. felekezet segélyezése. A status quo ante izr. hitközség kérelme folytán a közgyűlés azt a segélyt, melyet az izr. felekezet egyetemének engedélyezett, 2400 koronára emelte fel s oly feltétel­lel adja a folyamodó hitközségnek, hogy ha a zsidó felekezethez tar­tozó másik egyházat a város akár önként, akár felsőbb utasítás foly­tán szintén segélyezné, a segély ezen másik egyházzal megosz­tandó lesz. Gazd. szakbiz. javaslatok. A Bocskai-közi nyilt csatorna­rész beboltozását közgyűlés elren­delte. A napdijasok részére drága­sági pótlék cimen 1000 koronát engedélyezett egyszer s minden­korra s annak felosztásával taná­csot bizta meg. A városi cselédek havi bérét 7 koronával felemelte. Tajbert József üzemvezető fizeté­sét 400 koronával felemelte. Nyugdijválasztmányi hatá­rozatok. A nyugdijválasztmány előterjesz­tése folytán közgyűlés Lengyel Ist­ván nyug. számtisztnek 200 kor. kegydijat szavazott meg. Jékei Károly alkapitányí 1906. január 1-től, Gyurkán Ignácz sokszorosító gépszolgát pedig f. évi nov. 1-től nyugdíjazta. Bartha Kálmán gazd. tanácsosnak joggyakornoki minő­ségben eltöltött szolgálati idejének a nyugdíjjogosultságba való beszá­mítását közgyűlés időelőttinek nyil­vánította s kimondotta, hogy ezt csak a nyudijazáskor tartja tárgyal­hatnak. Végül még Pozsony város átira­tát tárgyalták a cselédek illetősége ügyében — és ezzel a közgyűlés véget ért. Feldúlt társadalmi állapotok, Ahogy most áll a politikai helyzet, azoknak reménye, kik abban gondol­ták feltalálni jövő boldogulásukat, hogy általános titkos szavazás esetén az ö képviselőik fognak sorsukról gondoskodni, egyelőre letűnt a napi rendről. A nemzetiségi izgatok, kik eddig kétes értékű mandátumhoz ju­tottak, hogy Nagyszebeueu keresztül esetleg a magyar parlamentbe is be­jussanak megbízásukkal szintén elül­hetnek, mert egyelőre, részükre sincs semmi kilátás, hogy a magyar parla­mentbe gáncsoskodjanak. Egyébiránt a nemzetiségi kérdés ez idő szerint oly erőltetett yalami, mely iránt na* gyobb érdeklődést csupán a magyar érdekeltek mutatnak. Nemzeti kérdést, nemzetiségi kérdést, szociális és még nem tudom miféle kérdést egyszerre előrántani és sikeresen megoldani tel­jes lehetetlenség. Ha p. o. az igazi nemzeti kérdés sikeres megoldásához egy szívvel, egy lélekkel mindenki hozzájárulna, okos gondolkozás szerint más kérdések is kerülhetnének komo­lyan napirendre Itt egyáltalában nem értem a nemzetiségi kérdést, mert az nincs, azt csak csinálják, azok kiknek személyes érdekük, hogy az is legyen. Van azonban szociális kérdés. Ezt tagadni és egyszerűen elseperni többé nem lehet. Az utóbbi években a szociális kér­dés iránti érdeklődés, oly mély gyö­keret vert a nép gondolkodási mód­jában s érte annyira lelkesedik, hogy mint mindennap láthatjuk, a legtős­# A hála. Nem ama novellákban elengedhe­tetlen „szép,“ de egy ugyancsak zi- mankós őszi reggelen történt, hogy azzal zavarta meg a cseléd az én beamter voltomnál fogva anélkül is rövidre szabott reggelimet, hogy : — Valaki beszélni szeretne a tekin­tetes úrral. Hát mélységes részvét markolt a szivembe, amikor megpillantottam a züllött külsejű alakot, kinek ábrázata, tekintete és modora arra vallott, hogy valaha nagyobb igényekkel indult neki az életnek, mely azonban igen mostoha fogadtatásban részesítette. Beteg felesége, három neveletlen porontya van, keseregte, kiknek még a mindennapi kenj'eret sem képes megkeresni. Pedig ő nem fél a mun­kától, szorgalma se csappanna, ha be­juthatna valahova, legalább napdijas minőségben. Eddig mégis hivatalokban volt, de üldözte a fátum, három-négy vállalat jutott zátonyra, ahol alkalmazva volt. Ha egyszer bekerülhetne az államhoz, ott legalább biztos lenne a kenyere. Megmutatta az Írását. Mint a zsi­nórra fűzött gyöngyszemek. Az én ismert (nem tudom, honnan ismerte) nagylelkűségemhez fordult, ha párt­fogásomba venném és beprotezsáluám napdijas mázolónak a minisztériumba. Mondom, megesett a szivem azon az emberi testet öltött nyomoron és tekintet nélkül arra, hogy vadidegen volt előttem, eltökéltem, hogy ami keveset tehetek érte, megteszem. A magara javára még sohasem hasz­náltam ki azt az előnyt, hogy anyai nagybátyám pár év előtt a piros bár­sony székbe került és pedig abban a minisztériumban, ahol ón segédtitkár- kodtam. Egy szavamra betette Menyhért Pált, még pedig a második fokozatú napidijjal. Azt a gyönyörűséget, amit amaz érzés szerzett, hogy jót tettem vala­kivel, hogy kenyeret adtam a szájába, hogy existenciáját biztosítottam, csak­hamar megmutatta a féktelen hála, amely csak úgy dőlt az ón véden­cemből. Nincs az a tüzokádó, amely úgy öntené láváját, mint ahányféle alakban Menyhért Pál adott megnyi­latkozást hálájának. Minden reggel, bárhonnét termett már t. i. a hiva­talban, hogy lesegitse felöltőmet és addig el nem hagyta az irodát, amig ón benn dolgoztam. Mert szerencsét­lenségemre az én osztályomba került. Úgy a magam, mint a családom minden tagjának név- és születés­napján (az Isten tudja, honnót szima­tolta ki az utóbbit) már hajnalban ott ólálkodott a lakásunk küszöbén egy­két Menyhórt-csemete, hogy hosszú, boldog életet kívánjon „hálás szívvel“ „nagylelkű jótevőjeinek.“ Hova-tovább már terhemre is vált volna az a jótevői állapot a hála ily spontán, jóformán erőszakos megnyi­latkozásaival szemben, amelyet én nem dughattam amúgy potyára zsebre, azzal viszonozgattam, hogy másfél óv alatt háromszor kértem napidij föl­emelést az ón kegyelmes nagybátyám­tól a derék Menyhért Pál részére. Sőt tervbe vettem azt is, hogy véglege- sittetem az állásában. Abban az időben a piros bársony­szék még nem volt afféle feltételes megállóhely, mint legújabban; nem vetített képek gyanánt jelent meg és tűnt el pár percnyi körforgás után a kabinet, de ha itt-ott nem is állta meg, de legalább megülte a helyét. Közel öt éve csücsült már a piros fotelben az én derék bácsikám, mikor egy rügyfakasztó tavaszi napon föl- emelkedett ültéből az öt éves kor­mány, hogy másoknak adja át az akkor még kívánatos piros bársony székeket. — Tegnap neked, ma nekem, — vetette oda egy reggel Bogyai Pista, az ón szeretett, örökké jókedvű kol­legám. — Ma már az ón tátim ül a nagybácsid örökében1 Nem felejtem el a te szerénységedet, mikor a nexus révén hatalmon voltál és biztos le­hetsz, nem fizetek rosszul a jóért, — enyelgett a derék fiú. Amennyiben tényleg sohasem hasz­náltam ki elmúlt szerencsés helyze­temet, alig tett változást jelen álla­potomon. Épen a világrajöttöm évfordulóját ültük, amelyre egy vidéki atyámfia is, persze egész véletlenül megérke­zett és pedig a reggel 8 órákkor ér­kező gyorsvonattal. A szives látásnak nyomatékot adandó, eléje mentem a központihoz. Már reggel hét órakor elmentem hazulról s az ördögnek ju­Róth Fülöp kárlsbádi ez! pora k tárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Bzatiár és m ke Figyelmeztetés. Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron ievő szines nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. — --------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom