Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)
1905-10-08 / 81. szám
81 szám. SZAMOS 3 ik oldal. gint csak hétköznapok, a munka napjai következnek: a beszédek elhangzanak, az ürömtüzek kialusznak s a felhevült érzelmek visszatérnek rendes medrökbe s az ünnep mint mindég halaványuló kedves kis kép áll az emlékezetben. Hogy azonban a benső érzelemmel megült mai ünnepélyünknek maradandóbb emléket hagyjunk, ünnepeltünk arcképét tanácskozó termünk számára megfestettük, hogy az ő szigorú, de benső lelki jóságot kifejező arcvonásai a messze jövőben is néma, de azért ékesen szóló hirdetői legyenek az igazgató erélyének és a kartárs szeretetének. (Éljenzés és taps). Ezután dr. Vajay Károly városi tiszti főügyész a volt tanítványok revében a következő beszédet, mondta : Igen tisztelt ünneplő közönség ! Kedves barátaim s tanuló társaim. ! Ünnepre jöttünk ma össze. Együtt vagyunk ismét e falak között, a melyekhez a feledhetlen ifjú kornak oly kedves, soha el nem évülő emléke fűz. Összehozott, összegyűjtött bennünket ide a szeretet, a tisztelet és hála érzete, egy férfiú iránt, akinek személye és egyénisége ezen emlékek központja, akinek emléke ma is a hosszú évek múltán, a régi helyen, a szivünkben változatlanul él és velünk marad mindörökké. Megtisztelő bizalmatok folytán engem ért a valóban kitüntető szerencse, hogy nevünkben a volt tauitványok nevében fejezzem ki ez ünnepnapon érzelmeinket. Nem könnyű a feladat s ha vállalkoztam reá, abban a reményben tettem, hogy az igaz érzelmeknek egyszerű szavakban is kifejezést lehet adni, hogy pedig az ünnepelt kedves tanárunk iránt érzelmeink tiszták és igazak, ahoz kétség nem férhet. Azok közül vagyok, akik látták a pálya kezdetét, azok közül, akik a még ugyan mindig tetterős és fáradhatlan ma már vezér, akkor pályája hivatásától lelkesülő ifjú tanár alapos és világos előadásainak legfrissebb forrásából merítettünk. Hosszú az ut, amelyet azóta megtettünk, ünnepeltünk pályájának rögös utjain, mi, az életnek még nehezebb ösvényein. Mély megilletődéssel állunk meg az évfordulón előtted szeretett tanárunk, nekünk is sok volna a mondanivalónk, csak oly bizalmasan, mint egykor. Az a 25 év, amelynek évfordulóját üljük, nagyjelentőségű az emberi életben, mindenkire nézve ez a 25 év jelzi az időt, amidőn az ifjú pályát választ, jelenti az ifjúságot, a tetterőt és alkotás vágyát, az élet legszebb korszakát, tevékenységünknek, hivatásunknak ezen időre eső része az, amely eldönti életünk sikeres voltát, megadja annak jellegét. Alkalmas tehát az ily évforduló az elmélkedésre. Ekkor már számot vethetünk sáfárkodásunkkaL, — elbírálhatjuk életpájyánk jól választottságát és kitűzött életczélunk többé-kevésbbé való megközelítését. Ln úgy érzem és úgy látom, hogy a mi kedves ünnepeltünk e napon, ß kérdésre igennel felelhet. Pályatársak, a tanítványok százainak, a társadalom minden rétegének osztatlan elismerése és szeretete veszi körül. Oly jutalom, amely csak egy jól és nemeseu betöltött élethivatásnak jut osztályrészül. Az a 400 ifjú, aki mint volt tanítvány az ország minden részében küzd, dolgozik és munkálkodik a közélet különböző mezején, habár nincs is jelen mind de kivétel nélkül szeretettel gondol a mai napon a szeretett tanárra, igazgatójára, akiben nemcsak a tanítót, de az ifjúság őszinte barátját, segítőtársát tanulta mindenkor ismerni és becsülni. E város falai közt mintegy hatvanan vannak volt tanítványaid, akik közéleti működésűkben is figyelő és bíráló szemeidre mindig ügyelnek, mert hiszen jól tudják, hogy ma sem közömbös előtted egy volt tanítványodnak az életsorsa sem. Jól tudjuk, tapasztaljuk, hogy az öröm a lelkesedés mindannyiszor a te szived is hevíti, ha egy volt tanítványod valamely sikert er el, vagy előhalad az életben. Látjuk, érezzük, hony azok a gyökerek, amelyekkel a volt tanítványok a közélet különféle viszonyaihoz füzvék, egész a szivedig leérnek s onnan táplálkoznak még ma is. Nem az ifjúságért dobog-é az a szív, amely az őt illető szerény jutalékból, mintegy 4000 koronát juttatott a szegény ifjaknak ? A mi ünnepünk ez tehát elsősorban kedves barátaim. — Ünnepeljünk is e ritka alkalommal. Ismeretünknek alapjait a munkakedvet, élethivatásunk betöltéséhez szükséges erőt, kitartást, hajlandóságot e falak közül visszük magunkkal s e falak között él és működik ma is azon férfiú., akinek nevéhez és személyiségéhez mindnyájunkat, a szeretet, a bizalom megnyilatkozásának oly sok kedves emléke fűz. Mély tisztelettel hajtom meg tehát előtted, volt tanítványaid nevében az elismerés^ a köszönet és hála zászlaját, biztosítunk, hogy irántad való szeretetünk, ragaszkodásunk az idők további folyamán sem szünend meg soha. Sokkal becsesebbek közös emlékeink, semhogy feledésbe mehetnének. Kifejezem hálás köszönetünket mindazért a jóért és szépért, amelyre tanítottál, azért a nemes barátságért, amellyel tanitvánvaid iránt viseltettél, azon őszinteségért és bölcs szigorúságért, amelyre megszoktattál s ha nem is időzhetem hosszasabban a hála és elismerés szavainál, ne tekintsd ezt kicsinylésnek, az ügy iránt kevésbbé való érdeklődésnek s ha rövid szavakban fejezzük is ki érzelmeinket, biztosítunk, hogy szivünk egész melegével ünnepelünk és kívánjuk, hogy az Egek ura még számos éveken át jó egészségben és tetterőben, ezen intézet fejlesztésére, felvirágoztatására, a tanulóifjúság javára tartson meg, hogy még számos ifjút nevelhess a hazának, számos jó polgárt a városnak. Részeltesd még a szeretetnek szivedben levő kiapadhatatlan forrásából számos ifjú utódunkat s találd meg fáradozásodnak munkálkodásodnak jutalmát azon szeretetben és ragaszkodásban, amellyel irántad volt és jelen tanítványaid viseltetnek és azon örömben, amelyet volt tanítványaid elő- haladása kapcsán érzesz. Isten éltessen és tartson meg soká, soká ! Az éjenzéssel és tapssal kisért beszédekre Ratkovszki Pál köszönte meg az ünnepeltetést. Beszéde elején azt mondta, hogy bár sohasem lépett fel előkészület nélkül olyan alkalmakkor, mikor arra számított, hogy beszédét többen fogják hallgatni, de ezúttal a köszönet és hála szavait tisztán a szivére bízta, hogy ez tolmácsolja azokat. Mikor az ünneplés megtartásába beleegyezett, fontolgatta és kereste az alapot, melyen magát megnyugtassa az iránt, hogy az ilyenkor elhangzani szokott sok dicséretet elfogadhatná s ennek keresésére nem az álszerénység, hanem az igazságszeretet vezette. Ezt az alapot annyival is inkább kereste, mert nevelői arra tanították, hogy erőnk szerint munkálkodni nem érdem, hanem kötelesség. Jól esett megérteni az elhangzott beszédből, hogy az alap, ok, mely miatt az ünnepeltetést elfogadta, mások előtt sem ismeretlen s ez nem egyébb mint, hogy mindig szerette az ifjúságot s ez viszont szeretetet követei s szerető lelke azt súgta, hogy e viszontszeretet elől kitérnie nem lehet. A legnagyobb készséggel, alázatos szívvel és lélekkel fejezi ki háláját azok iránt, kik e viszon-szeretet megnyilatkozására ilyen szép alkalmat nyújtottak. Beszéde további folyamán kifejtette, hogy ő irányelveit már meg nem változtathatja, melyek eddigi működésében vezérelték, legfenuebb ezután még fokozottabban törekedhetik arra, hogy e szépen megnyilatkozott szeretetből merítsen erőt további munkásságára s midőn mindenkinek hálás köszönetét mond, kik az ünnepélyen megjelentek, kéri főképen az ifjúságot, hogy ezt az intézetet mindig jótevőjüknek tekintsék s Isten áldását kéri mindnyájukra. Ratkovszky Pál mély közvetlenségtől áthatott szavai után Molnár Imre VIII o. t. szavalta nagyhatássa! Bér- czy Béla alkalmi költeményét, majd Bodonyi Kálmán papnövendék mondott szépen átgondolt beszédet. A jubileum emlékére az igazgató tanártársai a jubiláns sikerült olaj festményü mellképét helyezi el a tanári tanácskozó terembe s egy ezüst tintartót adott át emlékül az igazgatónak. — Ezenkívül volt tanítványai egy díszes albumot nyújtottak át, — melyben arczkópeik vannak elhelyezve. — Az ifjúság a jubileum emlékére 400 koronás alapítványt tett a főgimn. számára Rat- kovszky Pál az intézet iránt érzett szeretetének kifejezéséül eddigi ala pitványához újabban is szép alapit ványt csatolt s kijelentette, hogy a főgimnáziumnak 4000 koronás alapítványt tesz. Az ünnepély az ifjúság énekkarának precíz énekével s az igazgató lelkes éljenzésével ért véget. Jubileumi diszbeszéd. Délután 1 órakor mintegy 250 terítékű diszebéd volt Ratkovszki igazgató tiszteletére a Pannóniában, me lyen társadalmunk előkelősége és a vidék szép számban volt képviselve. Az ünnepelt közelében ültek gróf Teleky Sándor, Kiss Zsigmond ezredes, dr. Rill honv. törzsorvos, Hehe lein Károly pápai praelátus, Bonka őrnagy, berencei Kovács Jenő stb. A vidéki tanári karok közül képviselve volt a nagykárolyi, n.-bányai, ungvári stb. s az egyházi hatóságok részéről számosán. Az első pohárköszöntőt Kurcz Sándor mondotta, mint a jubiláns volt tanítványa. Ezután Szieber Ede lovag, kir. tanácsos, kér. főigazgató üdvözlő irata olvastatott fel. A felköszöntők ezután az alábbi sorban követték egymást : A jubiláns igazgatót nagy hatással köszöntötte fel dr. Fechtel János, majd Borsos Benő ref. főgimn. igazgató, Hehelein Károly pápai praelatus, dr. Kelemen Samu Szatmár város képviselője, Veszprémi Sándor n.-somkuti plebá nos, Fekesházy Gyula kir. törvszéki biró, Hám József ungvári főgimn. igazgató, berencei Kovács Jenő föld- birtokos a ref. főgimnáziumért, mint a másik testvérintézetért üritette poharát, Teitelbaum Herman Ratkovsz- kiért. Ratkovszky Pál igen szép beszédben köszönte meg a ‘személye iránt megnyilatkozott óvácziót s azt az elismerést, mely az ő révén a főgimnáziumnak tulajdonittatott, szívesen osztva meg kartársaival, utóbbiakra üritette poharát. Eelköszöntő- ket mondtak még : Oönczy Antal n.-peleskei gör. kel. esperes, Szálka Valér bpesti egyetemi hallgató a főgimn. volt növendéke, mint a bpesti Szt-Imre-kör kiküldötte a jubilánsra, Fölkér Béla tanár a vidékről megjelent tanárokra, Bodnár György kir. tanfelügyelő és még többen. A minden tekintetben kitünően sikerült bankett az esteli órákban végződött. hírrovat. * Az október hatodiki gyászünnepély a szatmári ref. templomban uagyszámu közönség és az ev. ref. főgimnázium, nöképző és elemi iskolák növendékeinek részvételével folyt le. A közönség soraiban megjelentek szabadság-harczunknak városunkban élő tanúi, gyászszal bevont nemzeti zászlójukkal. A 90-ik zsoltár éneklése után Osváth Elemér, ev. ref. főgimn. tanár mondott megindító szép imát, mely után a kozönszg a Hymnuszt énekelte el. Az ev. ref. főgimnázium tanárkara és ifjúsága a főgimnázium tornacsarnokában tartott kegyelefces ünnepélyt, melyen öreg honvédeink is részt vettek. Az alkalmi beszédet Bereczky József Vili. o. tanuló sza- totta, kinek lelkes beszédét a közönség megéljenezte. Ezután Hajdú Árpád Vili. o. tanuló szavalta el nemes hévvel Mátray Lajos alkalmi költeményét. A szerzőt és szavalót a közönség éljenzéssel és tapssal tüntette ki. A fölemelő gyászünnepályt az ifjúsági énekkar hazafias éneke zárta be. (És most, amidőn a helyi ünnepségek teljes és hü lefolyását közöltük, egy kérdést ^intézünk a fővárosi lapok szatmári tudósítójához : Ha egy ilyen csekély dolognál, mintegy ünnepély lefolyásának megírásánál, megenged magának akkora extemporizálást, a minőt most megengedett, akkor egy nagyobb kérdésnél a megbízhatóságnak micsoda mértékét alkalmazza ? Nem gondolja, hogy azt, amit ő ex abrupto megirt, azt Szatmáron is olvassák s talán olyanok is, akik jelen voltak s vájjon kinek, vagy minek a rovására esik az olyan hir, melyről csak a tudósító fantáziája tud ? A A klassikus mondást variálva ajánljuk figyelmébe : „Aut nihil, aut verum.“) * Közgyűlés, Holnap, hétfőn délután 3 órakor tartja a város törvényhatósági bizottsága október havi rendes közgyűlését. — Ezt megelőzőleg háromnegyed 3 órakor rendkívüli közgyűlés lesz a tiszaujlaki Rákóczy- emlék ügyében. * A gazdasági szakbizottság pénteken tartotta ülését Pap Gáza polgár mester elnöklete alatt s hozzájárult a bocskai-közi nyílt csatornarész be- boltozásához, továbbá a statusquoaute izr. hitközség részére a már megajánlott évi segélyt 2400 koronára emelni javasolta, ugyanoly kikötéssel mint első alkalommal. A városi cselédek havi bérének 7 koronával való felemelését, valamint Tájbort Jószef villamvilági- tási üzemvezető fizetés emelés iránti kérelmét elfogadta. Ellenben Döri László, Orosz Árpád és Sulyok Lajos napidijának felemelésében nem járult hozzá s visszaadta a tanácsnak a kérelmeket, mert a napidijasok helyzetének javítása állandó gondoskodás tárgya s most is 1000 korona vétetett fel e czélra a költségvetésbe. * Betiltott népgyülés. A helybeli szociáldemokrata párt ma délután ez István-téren nópgyülóst akart tartani az általános és titkos választói jog kérdése érdekében. Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány azonban a tervezett szociálista népgyülés megtartását nem engedte meg, mert pár héttel ezelőtt ugyancsak a fenti programmal már tartottak hasonszellemü népgyalést. * Koszorú tétel Sűdy Tibor városunk szülötte Sűdy Károly városi számtiszt fia a nagyváradi jogakadémia harmadéves hallgatója, a f. hó 6 án lefolyt nemzeti gyászünnep az kalmából, mint a nagyváradi jogaka- démia kiküldötte az aradi vértanuk emlékére beszéd kíséretében koszorút helyezett el. * Tüzrendészeti vizsgálat. A napokban ejtette meg a kapitányi hivatal az őszi tűzrendészed vizsgálatot, mely alkalommal a talált hiányok helyreállítása s a mulasztások megtorlása iránt intézkedéseit megtette. * Hűtlen pénzkezelő. Schréter Sz„ helybeli divatáru kereskedésében alkalmazva volt Ungár Dezső, aki az egyes vevők tartozásait volt hivatva beszedni. Azonban Ungár ur a saját zsebéről sem feledkezett meg, mert apródonkint mintegy 130 koronát tüntetett el főnöke pénzéből. Schréter hamarosan rájött e manipulációra és feljelentést tett ellene, A csendörség letartóztatta Ungárt s ellene a vizsgálatot megindították. * A közúti adókivetés. A polgár- mester az 1905—6. évi közúti adó egyénenkinti kivetési lajstromát f. évi október tíztől kezdve 15 napra az adószámvevőségnél közszemlére kitenni rendelte, mely idő alatt az érdekelt felek a közigazgatási bizottságnál felszólalhatnak. Az útadó 1905—6. évi költségvetését most hagyta jóvá a kereskedelemügyi miuisz- térium. * Nyudijválasztmány. Pénteken délután ülést tartott, mely több folyó ügy elintézése után elfogadta Jókei Károly aikapitány és Gyurkán Ignácz sokszorosító gópszolga nyugdíjazása iránti kérelmét, valamint Lengyel János nyugalmazott számtiszt 200 kor. kegydij iránti kérelmét. Barhta Kálmán gazdasági tanácsos joggyakornoki minőségben eltöltött szolgálati idejének a nyugdíj-jogosultságban való beszámítása iránt előterjesztett kérelmét azonban időelőttinek tartotta. * Vágás-terület átadás. A csonkáserdő utolsó vágás területét is átadta a városi erdészeti hivatal a Neusch- losz czógnek, a letarozás azonban csak a vételár lefizetése után veszi kezdetét. Az erdő eladás óta lefolyt tiz év hihetetlen gyorsasággal telt el. Egy pár hónap és nyoma sem marad a régi árnyas szép erdőnek. * Tolvaj cigányok. Vagner Ig- nácznó ócskaruha árusnő a múlt heti vásáron a többek közt két db lopott aranygyűrűt kínált megvételre. A gyűrűknek hamarosan uj gazdája akadt Rézműves László udvari és Leleszi Mihály madarászi cigány személyében, mert ezek a két gyűrűt az árusítótól ellopták. A csendörség rövid nyomozás után elcsípte a tolvaj cigányokat. * Pályázók a számtiszti állásra. A városnál megüresedett II. ozst. számtiszti á/llásra e hó 5-ón járt le a pályázat, mely* alkalommal négy'en adták be pályázati kérvényüket u m : Papp Ottó ifj. Kiss József, Schneller Jenő és Sorbán József. Papp Ottó, akit időközben rendőrfogalmazó he- lyettül neveztek ki, visszalépett.
