Szamos, 1905. szeptember (37. évfolyam, 71-78. szám)
1905-09-28 / 78. szám
XXXVII, évfolyam. Szatmár, 1905. szept, hó 28. (csütörtök) 78. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ^ , "Á! 'T-' V %■ LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékcczy-utcza 3. s;. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Gazdasági mozalmak városunkban. A legközelebbi napok eseménye városunkban a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület lóversenye és baromfikiállitása volt. Az érdeklődés az egyesület mindkét vállalkozása iránt élénken nyilatkozott meg úgy Szatmár városa, mint a vidéke részéről s a gazd. egyesület ez alkalommal is fényesen bebizonyította, hogy akarja is és tudja is igénybevenni azokat az eszközöket, melyek gazdasági életünk föllenditésére mindenütt a legcélszerűbbeknek bizonyultak. A lóversenyek rendezése is kétségtelenül nagymértékben növeli a lótenyésztő gazdák ambícióját s ha a nagyszabású lóversenyeknél a fogudások módszerének elfajulása méltán hívja ki a jogos kritikát, ez magának a lóversenynek hasznos intézményét nem érintheti. Mégis, az egyesületnek e mostani két vállalkozása kuzótt a baromíi- kiállitást ítéljük olyannak, melynek közvetlen haszna főkép a kisgazdák körében közvetlenebb és hogy úgy mondjuk, kézzelfoghatóbb. Aki a szatmári baromfikiállitás- nak igazán érdekes és gazdag baromfi fajtáit figyelemmel szemlélte, lehetetlen, hogy ösztönzést ne merített volna arra, hogy baromfi- tenyészete számára csakis jó fajokat szerezzen be magának. De egyként nyújtott élvezetet a kiállítás a nem hivatásszerűen tenyésztőknek is, mert ugyanazon szárnyasoknak sokszerü fajokban való bemutatása váltakozó, módosult alakban való megjelenése kellemes benyomást tett a laikus szemlélőre is. Domahidy Sándor, az egyesület elnöke, megnyitó beszédében szakszerűen, statisztikai ad ltok alapján ismertette, hogy újabban mennyire föllendült ez a gazdasági águnk, egyszersmind rámutatott arra is, hogy ha ezt okszerűen és szélesebb körben fejlesztenők, mily nagy mértékben fokozhatnék exportunkat a külföldre. A sok mindenféle terhen, mely elsősorban épen a kisgazdák vállára nehezedik legsúlyosabban, a baromfitenyésztés által lehetne könnyíteni, melyhez aránylag nagyon csekély tőkebefektetés szükséges s ezt a kis tőkét bőven kamatoztathatják a családnak azon tagjai is, kik nehezebb mezei munkára nem vállalkozhatnak. A szatmári baromfikiállitáson módjában állott mindenkinek meggyőződést szerezni arról, hogy melyek a súlygyarapodásra legkészségesebb s a baromfibetegségekkel szemben legellenállóbb fajok s nem szükséges részleteznünk, hogy a gazda szeme előtt a ba- romfitényésztés előnyeinek milyen sokoldalú és gazdag szempontja kínálkozott. E helyen őszinte elismerésünket fejezzük ki azok iránt, kik gazdasági életünk fejlesztésére a közvet- vetlen eszközök megtalálásával kiváló érzékükről tanúskodtak. Nincs hathatósabb eszköz helyes meggyőződések keltésére, mint a közvetlen szemlélet, nincs célszerűbb mód valamely gazdasági ág föllenditésére, mint a gazdáknak egy közös célra való tömörítése. Mindkét eljárásban erkölcsi és anyagi erő rejlik s a megtartott kiállítás szép erkölcsi és anyagi sikeréhez sok hasonlót kívánunk a Gazdasági Egyesületnek. Nevel-e a társadalom 7 Ha a mindennapi életben felvetjük ezt a kérdést, nevel-e a társadalom, sok helyről feleletül azt a kérdést kapjuk : Mi köze a társadalomnak a neveléshez ? Miféle összeköttetésben áll a társadalom a neveléssel ? Igen, mert a társadalom a nevelést az iskolákra bizza. Ott az iskola arra való, bb/,y tanitson s neveljen. Pedig köztudomású dolog, hogy az iskolában tanítunk, de nem nevelünk. Tanítani is csak a tanerők lelkiismeretes, fokozott tevékenysége folytán tudunk. A tanításnál sokszor a legapróbb részletekig bocsátkozunk, mert az előttünk fekvő tanmenet igy kívánja s igy az iskolának a nevelésre kevés ideje jut. Az iskolának segítségül kell hívni tehát a társadalmat, hogy tanításával párhuzamban a gyermeki fogékony lélek a nevelésben is haladhasson. S most jön a kérdés : Segit-e a társadalom a nevelésben, nevel-e a társadalom ? A mindennapi gyakorlati élet bizonyítja, hogy nem. Az iskolában a tudomány csarnokában annyi sok jót, szépet, nemest tanítunk, ott oktatunk és a társadalom félszeg felfogással az egész iskolai munka eredményét halomra dönti. A gyermek megtanulja az iskolában félni, imádni Istenét. S a szülő É Titkon örül (mert lelkiismerete másként diktál) mikor hallja, hogy fia tőről metszett huszárkáplári stílusban káromkodik. Az iskola megtanítja a gyermeket, hogy Isten után szüleit szeresse s tisztelje mindenek felett, mert Isten után neki tartozik legtöbbel. S a szülő ? Jókat mosolyog, mikor az annyira ügyes gyermeke a neki szánt tréfás ütleget egész haraggal, indulattal visszaadja szüleinek egy pár oosmány, megengedhetetlen, csúf kifejezés kíséretében. Mert hát ez a fiú, vagy leány valóban megenni való baba. Még csak hat éves múlt az Isten adta s milyen „okos“, „ügyes“ s mennyire vitte. S ha az anyákra gondolunk, talán kedvezőbb eredményre jutunk ? Sajnos, de nem. Ma az anyák arra törekesznek, hogy leányaik valahogy hátra ne maradjanak a divattól, versenyt kell tartani a nagy világgal. Mindenütt meg kell jelenni, ahol valamit meglehet mutogatni, akár bírja a családapa pénztárcája, akár nem. Ez itt mellékes. Üsse a kő azokat a nevelőket, tanítónőket, kik egyebet sem tudnak csak morált prédikálni s azt akarják, hogy minden leány apáca legyen. Megemeljük kalapunkat azonban a kevés kivételek előtt, csak az a sajnálatos, hogy nem igen fáradunk bele az ily s a mai korban valóban minta anya előtti kalapemelésben. Nem tagadhatom el az örök igazVér. (Irta: Papp Viktor.) A fényes városnak egy gyönyörű palotájában halva fekszik egy leány. Egyedül van, dultan, rendetlenül, úgy ahogy meghalt. Az ajtók tárva-nyitva. Fel kellett feszíteni, hogy az orvos és a rendőrség felvehesse a jegyzőkönyvet. TJgy hagyták bezáratlanul. A villanyfény beárad a csillogó szobába. Egy rendőr járkál a kapu előtt. A cifra vaskapu kulcsát őrzi, amig megérkezik a fekete kocsi, hogy elvigye a hullát. Hideg éjszaka van. Csak úgy sziporkázik a villanyfény a párkány- zatokon. A telefon a helyszínére szólított. Mire odaértem, a selyem- és smyrna szőnyegek lucskosak, sárosak voltak a kiváncsiak, az ujságirók s rendőrök lábnyomaitól. Hangosan beszélgettek, viccelődtek, nevetgéltek és dicsérve nézegették a lakás gyönyörű dísztárgyait, pompás festményeit s ezüstjeit, i — Hogy hívják a leányt ? — kérdeztem egyiktől. — Médey Klára. — öngyilkosság ? — Az. Ott a kés még a testében. A rendőrségi jegyzőkönyv is az asztalon volt. Megtudtam belőle, hogy huszonkét éves. Rokona nincs. Két éve lakik itt. A „foglalkozása* rovat üres volt. Mig a tudósítás elkészült, társaim elmentek. Egyedül voltam a halottal. Csak most néztem meg közelebbről. Felséges szép leány volt. Barna. Koromfekete üveges szeme nyitva bámult aszóba falára. És tekintete még a halálban is mosolygó, kacér, de fájdalmas volt. Mintha folyton könyörögne és nevetne az a szempár. Az ajka egy kissé kinyílt. Egy ránc sincs rajta. Fehér fogsorán rikítóan törik meg a hideg villamfény. Mintha I minden arcizma mozogna ebben a vi- I lágitásban. Hajából egy ébenfa füsü a homlokára hullott. Gyönyörű, kísértetiesen szép volt ez a fej. Szebb, mintha élne. A kerevet mellett, a sáros- csizmáktól bepiszkolt medvebőrön fekszik. Hanyagul, mintha velem kacérkodnék. Egy barnanyelü nagy késsel szúrta meg magát. Lilaseiyem pongyolája alig véres. A testén futott végig a vér. Az orvos felszakitotta válláról a ruhát. Úgy is maradt. Fehéren, hidegen tün- döklött a kar, amely bizonyára élve parázsan égetett. Pompás, felséges kép volt, amint fájdalmában vógignyult a medvebőrön. Sajnálatos és izgató. Olyan volt, mint mikor a tövén élő rózsára kátránycsepp hull. Az a csepp halála a rózsának. Élt, pedig halott volt. Sokáig, tűnődve néztem ezt a fáj- I dalmas, kacérarcu szép leányt. Megfogtam gyűrűkkel telerakott, bársonyos kezét, hogy csakugyan hideg-e. j Valóban, nem szerettem volna, ha megelevenedik. Épen távozni készültem, mikor egy öreg, tisztes arcú ember lépett be a szobába. Sirt az öreg, amint meglátta a leányt és kezet csókolt neki. Aztán elmondta, hogy gyermekkorától ismeri öt. Az apjánál volt sokáig ispán. Egyetlen gyermeke volt Klára apjá- jának. És olyan gyönyörű, hogy hozzá fogható talán nem is lehet. — Mikor én a fővárosba kerültem, — folytatta az öreg, -- Klára már itt volt, de egyedül, nem a szüleivel. Azok azt sem tudták, hol van, mert megszökött hazulról. Nem tudom világosan a dolgot, de valami szerelmi történet kellett, hogy legyen az oka ennek a szakításnak. Tudtam, hogy Klára pénz nélkül hagyta oda a nagy kastélyt s mikor először látogatására jöttem, olyan fény és pompa fogadott, hogy gondolkodóba estem. Nem csalódtam. Később megtudtam, hogy Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés. Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron ievő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. — — -----------s=
