Szamos, 1905. szeptember (37. évfolyam, 71-78. szám)
1905-09-21 / 76. szám
SZAMOS 76. szám 2-ik oida! A baromfi-kiállítás haszna, vagyis : Hogyan lehet a garast íelváltani 100 forintra? Benne vagyunk a népboldogitásban. Soha annyi alakban, írásban és hírlapban, javaslatban és tervezgetésben, szóban és némi cselekedetben nem jelentkezett a kisember felsegitése, istápolása, mint napjainkban. Hivatott és fizetett, céltudatos és jószándéku, a foglalkozásnak minden ágából valók Írnak és beszélnek megélhetési viszonyokról, sociálizmusról, kivándorlásról, fajpusztulásról stb. Nincs ankett és bankett, fehér, vagy zöld asztal, mely mellett eszmecsere a fentiekben elő ne fordulna s a vélemények így, avagy amúgy ne tisztázódnának. Csodálatos, hogy nálunk megya roknál született meg : „A sok beszéd, szegénység!“ közmondás és mégis, kerek e világon talán épen mi beszélünk legtöbbet, akkor, amidőn cselekvésre volua szükség. Jóleső érzéssel rögzítem meg azonban azt a tényt, hogy a Szatmár- megyei gazdasági egyesület nemcsak beszélni tud, de ki is lép a cselekvés terére s időnkint egy-egy hatalmas lökést ad társadalmunk gazdaosztályának, mely a legsúlyosabb terhet viseli, miután a föld adója hazánkban a legterhesebb s csaknem akkora, mint amilyen nagy egyebütt a föld bére, leginkább függ a Gondviseléstől s állandóan nézheti a meddő felhőket, a legnagyobb kockázattal, a legnagyobb tőkebefektetéssel s a legjobb esetben is szerény haszonnal kell megelégednie s állandóan ki van téve egy második Gondviselés egyáltalán nem az ő (a gazda) érdekeit, hanem a saját hazárd előnyeit célzó, j nem áldásainak, de csapásainak. A Gondviselésből, ha az a mi gondunkat viseli, egy is elég, de kettő, akarom mondani ez a második, mai szervezetében inkább káros, mint hasznos. Szükségtelen talán mondanom, hogy a második gondviselés alatt a „börzét“ értem. Olyan a börze a gazdákkal szemben, mint a tőidet kizsaroló árendás, csak kapni szeret, de adni nem. Nem célom ezúttal a börzét tárgyalni, amely tudtommal nem nagy barátja a gazdáknak, hanem a gazdasági egyesülettel a mienkkel akarok foglalkozni, melynek céltudatos munkája már is szépen termi gyümölcseit vármegyénknek nemcsak gazdaközönsóge, de minden lakosa számára. Álig pár óv alatt egymásután megremekelte a háziipari kiállítást, borkiállítást, gyümölcs-kiállítást, lóvergeztóvel éppen haza érkezett a háza elé Megállította a kocsit s azt kérdezte a színésztől : — Aztán mennyi pénzt akarna Gyomán összeszedni : — Kétszáz forintot. — Kétszáz forintot ? Az nem is pénz. Azt Gyoma városa nélkül is eligazíthatjuk. — Hogy ? — Hát úgy, hogy lesz szives beljebb kerülni, aztán megmondani, hová kell a pénzt küldeni ? Én aztán lóra ültetek egy bérest, aki egy-kettőre elviszi. Úgy is történt. Az igazgató hosz- szan tartó csuklást kapott a meglepetés örömétől. Egész éjszaka azon törte a fejét, hogy honnan tudta Tó- rey Károly ilyen ördöngös gyorsasággal előteremteni a pénzt Hiszen, ha ternót csinált, akkor sem jutott volna hozzá ilyen hamar. Negyednapra Tórey elmagyarázta a csodát. Akkor ültette kocsira az öreg Csotos. Előbb azonban kivitte a tanyára s úgy megfürösztötte tejbe- mézbe, hogy a boldogult Kánaán óta magyar színész még úgy nem fürdött. A színigazgatóban az állomáson egy nagy elhatározás érlelődött meg. Közölte a színtársulattal. — Gyerekek, mondotta, kimegyünk cakutnpak a Csotos Péter tanyájára s ott előadjuk rendkívüli díszelőadásul a fíáuk-bánt. Mindenki, még a súgó is, remek senyt, tenyészállat díjazásokat s az idén díjazással és vásárral egybekötött baromfi-kiállítást, mely már az előkészületekből Ítélve, az eddigieket is jóval felülmúló arányú és érdekes - ségü lesz. Nem a magam szerény véleményét mondom el, midőn kijelentem, hogy általában gazd. egyesületünk minden kiállítása fényesen sikerült. Az anyagiakat tekintve, ha haszna nem is volt ezekből, viszont erkölcsileg meghozta nemcsak a babérokat, de a kiállítóknak az anyagi jutalmat is. Mi a célja a kiállításoknak ? Az első kiállítás a XVI. században volt, a második a kétszáz évvel későbbi s mindakettö jóformán a képzőművészetet karolta fel; célja akkor inkább csak abban rejlett, hogy a kiváltságosaknak újabb szórakozást nyújtson s piacot teremtsen a képzőművészek remekeinek. A francia forradalom igen sok munkaerőt kötött le s a fegyver elvonta pályájától az iparost s mig egyfelől szegénység járt a forradalom nyomán, másfelől rövid pár év alatt az azelőtt világhírű müipar teljesen aláhanyatlott. Előrelátó, igazán bölcs elmék szülöttje volt az első ipari kiállítás 179S ban, mely mig buzditólag hatott a versenyzőkre, feltüntette egyúttal a hiányokat is, s mig megmutatta a hanyatlást, kitüntette azt is, mely iparágat miként kell segélyezni, istápolni. Hazánkban Kossuth Lajos kezdeményezte és rendezte az ipari kiállítást 1842-ben, melyet 1846-ban követett a második s ebből sarjadzott ki a Védegylet gyenge virága, amit behervasztott 1848-ban „az Isten kegyelme.“ A kiállításokat általában a valódi szükséglet szülte s ha messzebb esett az alma a fájától, ennek már csak |az emberi természetben való lejtő volt az oka ; nem elégedett meg a kiállítások tanulságaival, de szórakozást is akart találni. S talán ennek tudható be, bogy 1885-ig rendezett kiállításaink kivétel nélkül mind anyagi sikerrel zárultak, mig azután kivált a fővárosaik, nagy hiányokkal zárták mérlegeiket. A mig az ipari kiállításaink javában megfeleltek céljuknak, versenyképesebbé tették iparunkat s visszahódították részben a külföldre szokott „sybarita váz“-akat, addig a gazdasági cikkeinkben legfeljebb a gazd- asssonyaink csináltak nemesebb versengést. Mindössze két évtized óta vannak gazdasági szakkiállításaink, melyek nemcsak minket lepnek meg kiváló produktumaikkal, de a külföldet meghódítják s piacot teremtenek nyersterményeink feleslegének az egész müveit nyugaton. ötletnek találta a művészi kirándulást. Három pirasztszekér szállította ki a dekorációkat s a dekorációkhoz szükséges művészi személyzetet. Az öreg Csotos tüntető örömmel fogadta a művészi inváziót. — Ennél okosabbat igazán nem tehettek volna! Egy repülő dohánypajta lett kijelölve arénának. Az öreg Csotos maga cepelte a deszkákat, gerendákat a szinpadépitóshez. Délben kitűnő tanyai ebéd várta a vendégeket, kik örömmel állapították meg, hogy Térey Károlynak Kánaánra vonatkozó hasonlatában semmi túlzás nem volt. Az előadás is zavartalanul folyt le. Azaz nem egészen. — Minden úgy ment, mint a karikacsapás, csak egy nagy hiba mutatkozott: Csotos Péter nem volt látható. Este eltűnt s azóta senki sem látta. A színészeket ez a körülmény nagyon deprimálta. De alig szállt szót az utolsó tabló görögtüzónek a füstje, mikor Csotos Péter megjeleni-. Mindnyájan szemrehányásokkal illették. — Ejnye, ejnye, meg se nézte az előadást! — mondotta az igazgató komoly elkeseredéssel. — Nem lehetett, könyörgöm, le kellett mennem a birkausztatóhoz. Különben nem az előadás számit, — hanem a szívesség . . . Zöldi Márton. Épen ezért nem becsülhetjük meg érdeme szerint azt az állandó törekvést, mit gazdasági egyesületünk a kiállítások rendezése által gazdáink érdekében kifejt. S ha valami hasznára válhat föld- mivelő népünknek, úgy elsősorban épen a baromfi-kiállítás tanulságai lehetnek azok. Iparunk, ha nem bölcsőkorát, de igen zsenge korát éli még. Ha túl is volnánk azon, hogy a müveit külföld nem ismer egyebet, mint a „Tisza- ujlaki bajuszpedrőt,“ de a magyar búzát, magyar lisztet, tenyészállatainkat, gyümölcseinket, borainkat stb. már megtanulta ismerni is, becsülni is. Újabb időben óriási mértékben megnövekedett a tojás és baromfi kivitelünk is s épen ez az indító oka mostani kiállításunk rendezésének. Megismerni a jelent, minden hibáival s okulva a hibákból, piacképesebbé tenni tenyészetünket. Megtudni,' hogy melyik faj az, mely bőven lát el tojással ? Melyiknek jobb a húsa ? Melyiket érdemesebb kihizlalni és melyiket keresi a külföld ? Ebből a kiállításból ismerjük meg azokat az eszközöket is, melyek minden időben betöltik a kotló szerepét, a költógópeket, (kevesebbe kerülnek, mint egy-egy dajka s kevesebb bosz- szuságot okoznak.) É ha le tudjuk a helyes következtetéseket vonni, nem kell megváltani a jegyet Amerikába! Én a jelen kiállítás legfőbb érdemét épen abban látom, hogy a legkisebb tőkével biró ember is nemcsak kedvet kaphat a tenyésztésre, de a módját is megtalálhatja, mert még annyiba sem kerül a kezdő tőke, a mennyit egy faj-kecskéért, vagy borjúért fizetni kellene. Ha hozzávesszük még, hogy az állami tenyészetek részére az idén körülbelül 100,000 korona értékű fajbaromfit vásárolnak, úgy azok, a kik nek már van fajtényészetük, az idei vásár alkalmával kellőkép megtalálhatják nemcsak számításaikat, de befektetett tőkéjük egy részét is. Azok pedig, kik e kiállításról azzal a tapasztalattal és elhatározással mennek haza, hogy jövőre ők is fajbaromfit fognak tenyészteni, szolgáljon buzdításul az idei 100,000 koronás állami vásárlás, meg a külföld növekedő kereslete, mely évről-óvre fokozódni fog. Gazdasági egyesületünk a gazdaság minden szakmájában pár év óta oly fokozatos tevékenységet fejt ki, hogy működése mig egyfelől el feledteti a régebbi szendergóst, másfelől bámu latba ejt, hogy oly rövid idő alatt, miként lehetett annyi mindent produkálni ?! A „miként“-re 9gy felelet van: a titkár! Azt mondják, hogy nem tartozom azok közé, akik kurizálni szoktak (a férfiaknak.) Lelkesedéssel hajtom meg előtte a város közönségének a zászlóját, amelyre elismerésünk van írva ! Az ő működése dicséretre nem szorul, tettei dicsérik őt. A közönség pedig, ennek a váios- nak s ennek a megj'ónek közönsége is, ne csak szóval, de tettekkel mutassa meg, hogy a becsületes törekvést, a szorgalmas, kitartó munkát meg tudja jutalmazni s jutalmazza meg azzal, hogy úgy is, mint kiállító, úgy is, mint látogató, sem a fáradtságot, sem a költséget nem sajnálja e kiállítástól ! Thurner Albert. HIRROVAT. ’ Távozó főesperes. Melles Emil szatmárnémeti gör. kath. plébános főesperes budapesti gör. kath. plébánossá történt megválasztása folytán a napokban végkóp eltávozott városunkból. Hivatalát vasárnap adta át Jackovics Mihály püspöki kiküldött közbejöttével Bellovics Jenő ideiglenes helyettes lelkésznek. * Áthelyezés. A pénzügyminiszter berencei és járdánházai Kováts Géza kir. bányai mérnököt, saját kérelmére Marosujvárról Nagybányára s helyére Urbán András mérnököt helyezte át. * Tanügyi kinevezések. A vallás és közokt. m. kir. miniszter Ováry Julia szinérváraljai áll. segédtanitónöt ugyanoda rendes tanítónőül, — Kaba Ágoston és Pircsi János oki. tanítókat a nagynyiresi állami elemi iskolához rendes tanítókul kinevezte. * Igazságügyi kinevezés. A deb- reczeui kir. it. tábla elnöke, Molnár Miklós szatmár-nómetii kir. jbirósági díjtalan joggyakornokot sególydijas joggyakornokká nevezte ki. * Lelkészképesitő vizsgálat. Kolozsvári Mihály, a helybeli ref. főgimnázium volt növendéke a napokban tette le lelkész képesítő vizsgálatát kitűnő eredménnyel Debreczen- ben. * Pályázat a városnál. A városi számvevői hivatalnál, Báthy Sándor elhalálozása folytán megüresedett II. oszt. számtiszti állásra a városi tanács elrendelte a pályázat meghirdetését, mely okt. hó 5-én d e. 11 órakor jár le. A nevezett állással évi 1400 kor. törzsfizetés, 200 kor. lakpénz és nyugdíj van egybekötve. * Lelkészképesitő vizsgálat, lnczédy Mártou, szatmárnémeti s. lelkész a napokban tette le igen szép sikerrel lelkész-képesítő vizsgálatát Debreczenben. * A villamvilágitási szakbizottság kedden délután tárgyalta a villam- alap költségvetését s azt a közköltségvetései együtt leendő tárgyálás végett pártoló javaslattal a közgyűléshez beterjeszteni rendelte. Lényeges eltérést nem mutat a folyó évihez képest s a városi épületeknél fogyasztott áram dija 1906. évre is 6 fillérjével van előirányozva, tekintet nélkül arra, hogy a rekonstrukció következtében a termelési költségek lejebb szálianak. A költségvetés általában kedvezőbb a folyó évinél. * Eljegyzés. Inczédy Márton szatmárnémeti ref. s. lelkész eljegyezte Saja Mariskát, Saja Sándor nyug. ecsedi kántor leányát. * Adomány a tűzoltóknak. Apjok József helybeli pékmester, kinek sütőháza e hó 10-én éjjel a lángok martaléka le.t, a helybeli hivatásos és önkéntes tűzoltóknak egy-egy hordó sört küldött, a tűzoltásnál kifejtett fáradságos munka némi jutalmául. * Gyászhir. Szatmári Károly a Gazdasági és Iparbank könyvelője élete 31-ik évében, hosszas szenvedés után f. hó 18-án délután 3 órakor elhunyt. Temetése f. hó 20-án ment végbe * Tűzoltóság újjászervezése. Az újjászervezés előkészítésére kiküldött bizottság kedden délelőtt tartott ülésében véglegesen megállapította az uj szabályrendelet szövegét s azt csekély módosítással a gazdasági szak- bizottság elfogadta. A tűzvédelmi dij kivetési alapjául szolgáló kulcsot az ingatlanok után a rajtok levő lakószobák száma és az építési kerületek szerint progressiv tételekben állapította meg, személyek után pedig a kereseti és fizetési viszonyaik szerint. Csomay Imre a beépített területek után indítványozta a kivetési kulcs megállapítását, a bizottság azonban tekintettel ezen módozat költséges és hosszadalmas voltára, az „adhoc“ bizottság javaslatát fogadta el, kijelentvén, hogy a tapasztalandókhoz képest nem zárkózik el az elől, hogy igazs- ságosabb alapon vesse ki a tűzvédelmi dijakat. A szabályrendelet tervezet a legközelebbi közgyűlésben tárgyalásra kerül. * A kir. kath. főgimn. Gyorsiró- köre e hó 19-én tartotta alakuló gyűlését. A tisztikar a következőképen alakult meg: Vezető tanár dr. Fodor Gyula tanár, titkár Varga Endre VII. o. t., Előadók a vitairási részen Bérezi Sándor VII. o. t., a levelezőirási részen Varga Endre, pénztáros Újlaki János VII. o. t., könyvtáros Gönczi István VI. o. t., főjegyző Mátvás Lajos VI. o. t., aljegyző Katz Herman VI. o. tanuló. * Köszönet nyilvánítás. Mindazok, kik boldogult édes atyám, Balogh Bálint temetésén részt venni szívesek voltak, fogadják ez utón őszinte köszönetéin nyilvánítását. Balogh Dezső. * A „Székely lakadalom“ szombati előadására jegyek Lőwy Miksa könyvkereskedésében jegyezhetők elő. Helyárak rendesek. A tiszta jövedelem részben a baromfi kiállítás céljára fordittatik.
