Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)

1905-08-27 / 69. szám

2 XXXV». évfolyam­Szatmér, 1905. aug. hó 27. (vasárnap) 69. szám. / > • • ■* \ L f°ót A POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak S«atmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdet éj. e z ö 11 minden szó 4 fillér. Reakció*) Szatmár-Németi, 1905. aug. 27. Egy oly kérdést akarok rövidre fogott soraimmal érinteni, melyet a kulturállamok milliói már meg­emésztettek és meggyőződtek róla, hogy jót tett nekik, hozzánk sem Kristóífy vagy a jelen kormány hozta be e kérdést, hanem bizo­nyára a Norvégia felől érkező sze­lek, a kultúra terjedése követelik a „jogot a népnek,“ melyet a vox populi az általános és titkos vá­lasztói jognak törvénybe iktatásá­val a vox dei gradusára kiván emelni. Miután meg vagyok győződve, hogy a magyar nép nemcsak szí­vesen olvas bármit is, ami az ő jogainak a kiépítésére céloz, de örömmel várja a pillanatot, mikor a kultur-szelek által behajtott mag hazánk földjén is kikelni fog, — kérem a szerkesztő urat, szíves­kedjék az e kérdést érintő alábbi cikkemnek becses lapjában helyet szorítani. * A szószerinti értelmében vett reak­ciónak ártatlannak és jogosultnak kellene lennie, mert hiszen nem jelent mást, mint minden hatásnak *) E cikk közlésével alkalmat adtunk arra, hogy a választói jog kiterjesztése kérdésében a cikkíró, mint függetlenségi párti egyén is, álláspontját a közönség­gel megismertethesse. (Szerk.) az ellenhatását, úgy, hogy a be­tegségekben jelentkező hatásnak a sikeres gyógyítását is bátran mond­hatnék ellenhatásnak, reakciónak. A világteremtése óta tapasztalat lolytán megállapított és elismert axióma az, hogy minden akció re­akciót von maga után, természetes folyománya tehát minden előző hatásnak és okvetlenül jelentkeznie kell az életben. Politikai értelmében véve azon­ban a reakció már nem ártatlan jelentőségű, hanem az ad hoc erő­sebbnek, hatalmon lévőknek azon törekvésében nyilvánult mindig, hogy a népek fejlődését vissza­szorítsa, ennek szabadságát elti­porja, munkájának gyümölcseit és vagyonát a maga részére kisajá­títsa, úgy, hogy a fejlődésbe jutott és a művelődésben haladó népek millióinak századokon át életükkel és vérükkel kellett ezen a népek szabadságát és jólétét megölő rák­fenével harcban állani. A reakció azonban nemcsak a fejedelmek és ezek szervei részé­ről indult ki mindig, meg volt és jelentkezik még a huszadik szá­zadban is a magukat a nép felé emeltnek hitt osztályoknál is. Fájdalom, ilyen tapasztalatra jutott most kormányunk, melynek tagjait csak ügyvezetőknek gú­nyolja a reakció, mely útját akarja állani legnemesebb törekvéseinek is. így a „jogot a népnek“ elvét meg­valósítani akaró törekvésének út­jába is mindjárt beállott ez az önző és bűnös reakció és a ma­gukat szelleiűóriásoknak és száz éves jövendőmondó tapasztalatai val bírónak hitt, igazán sarjpoliti- kusok is lehúzzák, lerántják első­sorban az egyént, a kormányt, mely hazánk történelmének lapjain örök időkre megörökitendő lenne nevét az általános és titkos vá­lasztói jog törvényerőre segítésével, aztán meg nem állható, a nép előtt hazugságoknak ismert érvek­kel tajtékoznak maga az eszme -den is és képesekké válnak a kultur-áliamokban századokon át a népek millióinak életével és véré­vel kivívott jogegyenlőségünket is depossedalni. Népünk azonban, hála a Gond­viselésnek, eddigi szabadságának birtokában is elegendő értelmet szerzett már arra, mikép jogainak elismerésével, helyesebben, ha kell kiküzdésével is megtalálja a módot arra, hogy hazánkban a húsos tá­lkákból i is kanalazhasson any- nyit, amennyi a megélhetésre és a hazával szemben való kötelessé­geinek a teljesitésére elegendő. A nép fiai is haladtak a korral, a nép gyermekeiből is neveit az állam magának a gépezetében el­helyezésre váró és elhelyezést kö­vetelő polgárokat, kiknek az elhe­lyezéséről, miként egy jó apának gyermekeiről, kivétel nélkül gon­doskodnia kell és lehet is, ha a népjogoknak törvénybeiktafásával az osztályuralmat megszünteti ha­zánkban, a szabadság, egyenlőség mellé megalapítja valójában a test­vériséget is. Ez pedig csak az ál­talános és titkos választói jog tör­vényerőre emelésével lesz elérhető, mely nélkül az országban a mai választói jog mellett a köz- és magántisztviselők egyaránt és a létért való küzdelem ágazataiban mindenki csak elnyomatásnak érzi magát kitéve, ami az országot a fejlődésében hátráltatja, sőt vissza­fejlesztheti az 1848. előtti álla­potokba. A koalícióban levő pártok köz­ponti és vidéki sajtója a Kristóífy és kormánytársai által zászlójukra emelt általános és titkos választói jog ellen miért okádnak tüzet, csak azért talán, mert többségben érez­vén magukat, természetesnek talál­ják a népfelség elleni ezen reak­ciójukat. Ez nem természetes, hanem • ogy bűnös merénylet a nép; ellen. Reakció felfelé azok ré­széről, kik segítségül szólítják azt a népet a lefelé megnyilatkozó reakció ellen. Nincsen magyar a hazában, a kiben nem élne és nem lenne meg a leglelkesültebb törekvés hazánk legteljesebb függetlenségének az elérésére, de tiltakozik és ellene van a nép annak, hogy hazája teljesebb függetlenségének a kiépi­Szelid mosollyal ki őrködött Lágyan ringó bölcsöd felett, Elűzvén annyiszor csókjával Arczodról a bus felleget ; Féltő gonddal ki támogatta Lépteidnek mindenik nyomát, Oh gyermekem ! szivedbe zárva : Ezt az anyát szeresd, imádd ! Az élet ezer útvesztőjén, Hol annyi a csalóka fény Ártatlanul sárba tiporva Hányszor nyög az eszmény, erény ?! Sajgó szived mély fájdalmára Gyógyitó balzsamot ki ád ? Ob gyermekem ! szivedbe zárva : Ezt az anyát szeresd, imádd ! Kinek határtalan szerelme S legtitkosb vágya érted ég, Szivének minden dobbanása S forró imája a tiéd; Áldó szelleme a menyből is Ezer áldását hinti rád ; Oh gyermekem ! szivedbe zárva : Ezt az anyát, szeresd, imádd ! Varga Benő. Erdélyi képek. Amint az erdőből kibontakozunk, előttünk fekszik a hatalmas Gyergyó medencze, amelyet nyugaton a^vad Görgény hegység határol, feledhetlen emlékű Rudolf trónörökösünk oly kedves vadászó területe. Északon a kétezer méternél magasabb Kelemen - hegység még havas csúcsai láthatók, melynek északi lábánál apró bukovi­nai falucskák, még távolabb északra pedig a Nagy-Szamos forrásvidéke van. Elbámultam mikor Gyergyó-Szent- Miklósra érkeztünk. Igen csinos vá­roska, villany világítással, kitűnő ven­déglővel, régi örmény feliratokkal, és ami fö ! remekül fejlett egészségtől duzzadó szép leányokkal és asszonyok­kal. Mindemken látszik, hogy a tan­ger színe fölött valami 820 méter magasban szívják a közvetlen közeli fenyőrengetegek éltető levegőjét. A városka természetes tisztogatója a Békény patak, amely ártatlanul csa­csog végig az utczákon, de ha meg­haragszik, piszkos vizét rohanva höm- pölygeti, úgy, hogy a két „part“ kö­zötti közlekedés órákon át szünetel. Szent-Miklós közelében van Szár­hegy, apátságáról és hófehér márvá­nyáról hires. Márványbányáit csak akkor fogják igazán méltatni tudni, ha végre valahára a Szászrégen-csik- szerdai székely körvasút ki fog épülni. Ragyogó szép időben tettem Bor­szék fürdőbe kirándulást. Gyergyó- Ditróbói a Putna patak mellett ko- csikáztunk leírhatatlan szép vidéken. Az ember folyton érzi, hogy a med­vék hazájában van. Mérhetetlen fe­nyőrengetegek tolakodnak egészen az útig, semmit sem lehet látni, csak eget és erdőt. Szinte megborzad az ember a természet vad szépségének láttára és érzi a saját semmiségét. Gyergyó-Tölgyes az ország egyik legészakkeletibb községe. A zöme a falunak egész csinos, de különben a helység valami 20 kilométer hosszan elszórt apró faházakból áll. Szegény székely nép lakja, akik kizárólag fa­munkával foglalkoznak. Bizony, égető szüksége volna az államnak közbe­lépni és valami jövedelmező kereset­forrást biztosítani ennek a hazasze­rető jó magyar munkásnópnek* A tölgyesi határon egy román tiszt mesélgeti románul és francziául, hogy hány család jött be a napokban Ro­mániából Borszék fürdőre. A határról a Bisztricóra (magyar részen Nagy Bor patak) mentén pom­pás országúton megyünk Erdély leg­nagyobb fürdőjébe Borszékbe. Elő­ször a falun kell átkocsikázni az üveggyár mellett s csak azután ér az ember a fensikon épült villatelephez. A természet pazar kézzel áldotta meg a fürdőt. Sehol sem láttam olyan óri­ási fenyőfákat mint ott, még a Ge­säuse ógbenyuló sziklái között sem. S a viz, Isten tudja, hány különböző forrásból folyik a messzi földön is hires borszéki viz, amelyet gépek öntenek üvegekbe és szállítanak ta­lán az Óperenciás tengeren is túl, állítólag naponta százhuszonötezer üveggel. Transwalnak is kedves ivó­vize a borszéki viz, egyedüli viz, amely a hosszú tengeri szállítást kibírja. Borszék fürdőnek minden kelléke meg van, hogy világ-fürdő legyen, csak a vasútja hiányzik ! A legköze­lebbi magyar vasútállomás csaknem ssázkilomóterre van, mig a piatiai román állomás csak hetvenre. Innen magyarázható meg, hogy Borszéken igen sok román család van. Róth Fülöp kärlsbädi ezipőr akt árát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaküra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermekczipők valódi Schevraux >őrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -■ ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom