Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)

1905-08-20 / 67. szám

* XXXVH. évfolyam. Szatmár, 1905. augusztus hó 20. (vasárnap) 67-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. István király napján. Jövel István király ! Téged magyar kíván. Nyolcz száz év óta hangzik a magyar nép ajkán e bánatos ének s az idei István király napján is­mét időszerű lett nemzeti megpró­báltatásunk súlyos napjaiban. Jövel István király s ereklye gyanánt őrzött jobboddal mutasd meg nekünk az utat, amelyen ha­ladnunk kell, hogy megvédhessük, megtarthassuk és naggyá tehes- sük ezt a hazát! Kívül, belül haragos fergeteg ontja a viszálkodás mérgét a nép ellen, melyet te vittél a keresztvíz alá. Tévelygünk, tapogatózunk s él ugyan bennünk a hit, hogy ma­gyar hazánknak élnie, virágoznia kell az emberiség dicsőségére, de melyik útra lépjünk a kínálkozó sok között; merre induljunk, hogy célunkat elérjük ? Jövel István király, téged ma­gyar kíván! A történelemnek és vallásnak a tradíciókban való egybeolvadása e mai nap. Vérében, gondolkozásában tiszta magyar volt az a király, aki ke­resztyén királysággá tette Magyar országot. A legendák legszebb vi­rágai és történelmünk legmagya- rabb tradíciói fűződnek István ki rály életéhez és működéséhez. A mai nap ünnepének főmoti- vumát abban a hatalmas faji ér­zésben kell keresnünk, mely annyi század viharai között magyarnak tartotta meg ezt az országot. Számtalan nép pusztult el, zül­lött szét ezer esztendő alatt s sok ország tűnt el a föld színéről, vagy zsugorodott jelentéktelen tar­tománnyá, de Magyarország meg­maradt, ezer esztendő előtti hatá­rait megtartotta s kapuja keletnek ma is, mint volt azelőtt. Ennek a népnek, ennek az or­szágért, Jajáért élő-haló népnek a nemzeti hőse és apostola Szent István király. Nehéz helyzetben van ma is az ország, amint hogy abban volt már nem egyszer. S ezért nyilvá­nul meg kegyelettel e mai napon az emlékezés István királyra azzal az óhajtással, hogy ne hagyja el az országot, melyet ő tett királysággá, ő vezetett be a nyugateurópai kul- tur-népek sorába. Sajnos, hogy ennek a nemzet­nek e kulturmissiója közepett egyik kezében mindig Jíardot kellett for­gatnia az elnyomatási törekvések ellen s csak félkézzel építhette és rakhatta le művelődésének funda­mentumait. S ezt a kardot is hány­szor forgatta önmaga ellen a test- véháboruk meg-megujuló idősza­kaiban, midőn pártviszály dúlt e haza fiain s a Gondviselés épen a legnagyobb veszély idején mindig csodálatosan egyesítette a faji fen- maradás ösztönében a széjjelhuzó elméket és törekvéseket. Nincs kétségünk ma sem az iránt, hogy erős nemzeti harcunk közös indítéka mellett meg fogjuk találni azt a közös vezérlő pontot, melyen állami rendünk ismét biz­tosan elhelyezkedhetik s a jelen tanulságai fokozni fogják törvényes alapon állva is azt az éberséget, melyet magyar nemzeti államunk teljes íölépitésében egy pillanatig sem szabad elszunyadni enged­nünk. Az ódon dallam, mellyel nemze­tünk a szorongatott századokban segítségül bivta István királyt, ma is időszerűen hangzik fel a nép ajkáról: Jövel István király ! Téged magyar kíván. Bodnár György kir. tanfelügyelő beköszöntő beszéde LVal már vármegye közig, bizotts. ülésén. Azalatt, mig nemzeti államunk ki­építésének nagy munkájában a poli­tikai erők heves mérkőzése folyik, a maga szép hivatása körében ugyan csak ennek a nagy feladatnak muu- kálását vállalta magára Bodnár Gyógy, Szatmárvármegye kir. tan- felügyelője, ki eddig is már kipró­bált és céltudatos működésének főbb irányelveit jelölte meg abban a be­köszöntő beszédében, melyet a vár­megyei közig, bizottság ülésében a jelenvoltak tüntető ovációjának kísé­retében tartott. Bodnár György beköszöntő beszé­dének megtartására Nagy László al­ispán, a bizottság elnöke, adott alkal­mat, ki az ülésen először megjelent kir. tanfelügyelőt meleg szavakkal üdvözölte, rámutatván arra az örven­detes tényre, hogy Bodnár Györgyöt a vármegyében eddig eltöltött mű­ködése is érdemessé tette a legna­gyobb elismerésre s azon meggyőző­désének adott kifejezést, hogy ami­dőn szélesebb hatáskört nyert, a vár­megye közoktatási s különösen nép­oktatási ügyeit nemcsak fejleszteni, de felvirágoztatni is fogja. Miután a tanfelügyelőt jól megérdemelt előlép­tetése alkalmából a bizottság is tün­tető ovációban részesítette, Bodnár György a következő beszédet mon­dotta : Tekintetes Közig. Bizottság ! Az igen tisztelt Elnök urnák s a Tek. Közigazgatási Bizottságnak ki­tüntető figyelmét és előlegezett bi­zalmát hálásan megköszönve, jelen alkalommal, midőn először van sze­rencsém a tek. közigazgatási bizott­ság előtt, mint e vármegye tanfelü­gyelője megjelenni, kötelességemnek tartom jövendő működésem irányát néhány szóban megjelölni. Nem programmot kívánok ón nyúj­tani, hiszen az én programmom nem lehet más, mint a közoktatásügyi kormány, illetve az alkotmányos Ma­gyarország népoktatásának a prog- rammja. Hanem csak jelezni óhajtom azon eszközöket s módokat, melyek­kel e szép és nagy vármegye népok­tatását vezérelni, fejleszteni, felvirá­goztatni legszentebb kötelességemnek ismerem. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nagynevű elődömtől becses hagyo­mányként veszem át azon elvet, hogy i Erdélyi képek. Megígértem a mélyen tisztelt olvasó közönségnek, hogy még egyszer ta­lálkozunk Erdélyben. ígéretem nem ▼olt egészen határozott, ép ezért ket­tős öröm fog el most, hogy olvasói­mat ebben a bűvös-bájos kis ország­ban ismét viszontláthatom. Fütyöl a vonat, egy perez múlva megáll, másik perez múlva tovább indul Brassó felé. Mi leszállottunk Földvár állomáson. Öreg székely bácsi hajtja a kocsit, amelyen Élőpatakra kirándulunk. Az Olt vizén áthaladva az ut a Baróti hegység délnyugoti lábánál vezet ál­talában déli irányban. Nehány percz- nyi kocsikázás után a Barczaság ha­talmas rónája óriási bérczóriásokkal szegélyezve tűnik fel szemeink előtt. Ott a láthatár végtelen messziségóben ▼an a Bucsecs, ölében tartva a fel­séges Sinaiát. Most nem megyünk oda, hanem Árapataka helységen át szépcsendesen bekoezogunk Élőpatak fürdőre. Mosolygó leány és szépséges szép asszonysereg sétál a korzón, mindeniknek a kezében egy pohár előpataki viz, amelyet görbe üvegcsö­veken szürcsölnek. A százados fák közt egy emelvényen megszólalt a szentgyörgyi czigánybanda, hol lágy keringőket, hol tüzes csárdásokat ját­szik. Társaságom szép asszonyai pi­ruló arcai nézik a czigányokat s csak úgy sóhajtoznak : — Istenem ! milyen jó volna egyet tánczolni ! No, majd Anna napkor, ha csak a vállalkozó fiatalság előbb is nem ren­dez valami mulatságot. Kocsim előállt, búcsút kell vennem. Emlékemben a végtelen kedves dél után örökre megmarad, régi kedves kolozsvári ismerőseimet találtam Élő­patakon s a rengeteg erdő sétányain régi, kedves napokról mesólgettünk, Tempora rautantur. Álmodozásomból arra ébredek föl. hogy kocsim gyönyörű szerpentineken óriási bükk erdőben vezet. Csakha­mar Sepsiszentgyörgyön leszünk. — Az esti szellő pompás éltető levegőt hoz arcomba, a mezőkön napbarnított oláh és székely fiuk és lányok éne­kelnek. Megérkeztem Sepsiszentgyörgyre. Szép, kedves, igazi magyar város Hatalmas dohány és szövőgyár épül egész modern alakban. A Mikói-kol- legium büszkén néz le reám, ő neveié a hires fiukat, akik az idén az orszá­gos tornaversenyen a legelső dijat nyerték. A főispáni palota egy dom­bocskán, mint egy vén filozófus néz alá a városra. Az esti szürkület beállott, már alig látszanak a kovásznai havasok, a ke­leti határlánczolat és a Sz.-Anna kör­nyéki fenyves hegyóriások. Sötét van, jó éjt holnapig. Kézdivásárhelyről a keleti székely- ség főfészkéből kocsin mentem át a Bálványos fürdőre. Páratlanul szép erdei ut vezet oda fel Torja község­től kezdve. A kis fürdő felett vígan integet egy bérczen a bálványosi vár­rom, messze tekintget, talán azt is látja, hogy mi hatalmas hegymászó bottal neki indulunk a Sz.-Anna tó­nak és onnan Tusnád fürdőnek. Ezt az utat tavaly is megtettem és a rengetegben eltévedtem, miért is az idén egy vezetőt fogadtunk fel. Nagy czizmás székely ember volt a vezető, aki egy fejszével fölfegy­verezve indult neki előttünk a ren­getegnek. Mi szótlanul követtük és lihegtünk hatalmasan mert mindenütt fölfelé kellett mászni. Ut nélkül, le­dőlt fatöizseken át mendególtünk szá­zados bükkfák közt, itt ott a székely vaddisznó nyomokat mutatott nekünk. Valami egy órai ut után vezetőnk megáll és az ő székely modorával igy szól : — Abbá az utbá kételkedem. Ez székely nyelven azt jelenti, hogy szerencsésen eltévedtünk ! Most tehát vissza ! Hosszú idő telt el, mig jó térképünk valahogy kise­gített s megtaláltuk a helyes irányt, majd később a turista utat. Lassan­ként előtünedeztek a Mohos tó nyír­fái és távolabb az ógbenyuló fenyő­fák. A Mohos tó arról nevezetes, hogy úgy néz ki, mint egy fával és cser­jével benőtt rét, ámde ez csak csalóka képe a tónak, mert e fü alatt fene­Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. T^ÍD’U'aI mfi7t,of ÓQ Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron ievő szines nyári r igyeime^tetes. áruk gyápi ápon alul is beszerezhetők ----- .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom