Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-13 / 56. szám
2-ik oldal. SZAMOS 56. szám HÍRROVAT. Fiu-e, vagy leány ? Ma, a villamosság korszakában, a szédítő haladás ideges századában, a valódi phlegmatizmusra csak itt-ott faluhelyen lehet még rátalálni. Igazat ad nekünk az az eset, mely Ököritón a napokban történt. Boros István, odavaló szegény földművelő felesége egy gyerekkel ajándékozta meg a férjét, ki, úgy látszik, az e téren kapott bőséges ajándékok után a legújabb esemény után nem túlságosan érdeklődhetett, mert a gyerek minden dolgát s igy a keresztelést is az odavaló Földváriné bába gondjaira bízta. A bába el is járt megbízatásában, csak épen azt nem jegyezte meg jól magának, hogy az újszülött fiu-e, vagy leány ? A gyermek a szent keresztségben „Péter“ nevet kapott s a jegyző is e néven vezette be az anyakönyvbe. Amikor már lege artis minden rendben volt, csak azután konstatálták alaposabban, hogy az újszülött a „női nemhez tartozik“ s úgy járt, mint Arany Bolond Istókja, kit tévedésből Kató-nak kereszteltek, persze azzal a különbséggel, hogy itt Kató helyett Péter lön a keresztnév. Most már az egész dolgot vissza kellene csinálni, de hogyan? Ez a kérdés foglalkoztatja most az ököri- tói hivatalos és nem hivatalos köröket s a tudósabbja most látja be, hogy nem csupán fölösleges czere- mónia az, mikor fejedelmi sarjakuál meghatározott ágyulövésőkkel jelzik, hogy az újszülött fiu-e, vagy leány * Személyi hir. Kuherne Eduárd, táborszernagy, kassai hadtestparancsnok. e hó 10-én városunkba érkezett a cs. és kir. 5 gyalogezrednek itteni zászlóalja feletti szemle megtartása végett. A hadtestparancsnok a kivonult csapatok magatartása és kiképzése felett teljes megelégedésének ad^tt kifejezést. * Requiem. A szatmári róm. kath. egyházmegyei székeskáptalan tegnap tartott gyászmisót boldogult József főherczeg lelkiüdvéért. A misét Hehe- lein Károly prelátus kanonok mutatta be nagy segédlet mellett. Jelenvolt mindkét helyőrség tisztikara, kir. törvényszék, városi elöljáróság, és a kir. tanfelügyelősóg. * A közigazgatási bizottság hétfőn délelőtt tartotta havi rendes ülését. Az ülés egyik emlékezetes momentuma Bodnár György Szatmárvár- megye és Szatmárváros újabban kinevezett kir. tanfelügyelőjének bemutatkozása volt. Az uj tanfelügyelő rövid vázlatát adta munkatervének, mely felöleli a nÓDnevelés keretébe vágó összes feladatokat, mik megoldásra várnak s mint egyik kiváló törekvését emelte ki a polgáriskola létesítését, mely városunkban elsőrendű szükségletet képez. Ezen feladatai teljesítésében kéri a közigazgatási bizottság támogatását. A bizottság ' nevében a polgármester üdvözölvén ! a kir. tanfelügyelőt azon óhajának adott kifejezést, hogy feladatait megoldhassa s törekvéseit siker koronázza. Másik emlitésreméltó pontja volt a bizottsági ülésnek a pénzügyminiszter hivatalba lépését tudató leiratra hozott határozat. A kir pónzügyigaz- gató egyszerűen tudomásul venni javasolta a leiratot, a bizottság azonban nem elégedett meg annyival, hanem megtoldotta hazafias aggodalma kifejezésével amiatt, hogy a miniszter a pénzügyi tárcza vezetésére vállalkozott. Ez nem volt okvetlenül szükséges, mert a politika a közigazgatási bizottságnak működése körén kívül esik, másrészt, mert senki sem illette volna a hazafiatlanság vádjával a közigazgatási bizottságot, ha neu is adta volna ilyen jelét hazafiasságának. * Politikai mozzanatok vármegyénkben. Két álláspontu fontos politikai mozzanatról számolhatunk be, ami megyénkben történt. Az egyik gróf Károlyi György nyílt levele a krassói kerület választóihoz, a másik a szatmármegyei ellenzéknek az alispánhoz intézett felhívása. Gróf Károlyi György nyílt levelében fogadalmat tesz választói előtt, hogy azon útról, melyen egyedül véli hazánk boldogságát elérni, még akkor sem fog letántorodni, ha egymaga maradna a küzdőtéren. Levelében részletesen méltatja a 67-es kiegyezés alapján álló párt eddig elért sikereit és sajnosán konstatálja, hogy az ország békéje, fejlődése újabban a szövetkezett ellenzék áldozatául esett. Kimutatja törvénytelenségét mindannak, ami a képviselőház jun. 21-iki ülésén a királyi kézirat átadása után történt s azt törvényszegésnek minősiti Teljesen kielégítőnek tartja a pragmatika sanctió jogelvéből kifolyólag azokat az eredményeket, melyek katonai téren eddig elérettek s a hadsereg egységességében látja az ország legfőbb támasztékát. Ha a szabadelvű párt ellene volna bármely nemzeti térfoglalásnak, egy perczig sem tartoznék hozzája, de miután a szabadelvüpárt a magyar vezényszónál sokkal többet akart s akar ma is, a nemzeti erő és gondolat térhódítását betörés elleni biztosítását elejtette. Weisz Dániel kérelmének helyt adott s a sárerdei rönkökre tett vételi ajánlatából íolyó kötelezettsége alól 1000 korona bánatpénzének elvesztése mellett feloldotta. A letarolt erdőterületet közgyűlés 1907. október 1-ig meghagyja az erdőgazdaság kezelése alatt s legelőként hasznosítja. A kereskedő és iparos tanoncziskolák 1905—6. évi költségvetését közgyűlés elfogadta s elhatározta, hogy államsegély iránt felír a kereskedelmi minisztériumhoz, azonkívül a deb- reczeni keresk. és iparkamarát is megkeresi, hogy kamarai segélyt engedélyezzen. A csendőrlaktanya tervein eszközlendő módosításokat közgyűlés elfogadta s azok végrehajtásával tanácsot megbízta. Magánköreim ek. A közgyűlés Bartha Kálmán gazd. tanácsosnak, Jókei Károly alkapitánynak és Novák Lajos fő számvevőnek 6—6 heti, Léber Antal főerdésznek 5 heti szabadságot engedélyezett. Dj párt — alkotmánypárt. Az uj pártnak már megalapításakor kijelentette báró Bánffy Dezső, hogy ez a megjelölés csak ideiglenes, mely egy véglegesnek kell, hogy adjon helyet, mihelyt a párt programújának tartalma a lakosság szélesebb rétegeiben elterjedt. Az uj párt deb- reczeni csoportja most abban a meggyőződésben látszik lenni, hogy ez az előföltétel immár adva van és azzal az indítvánnyal áll elő, hogy a báró Bánffy Dezső pártjának az „alkotmány-párt“ nevet adják. Kétségtelen, hogy báró Bánffy Dezső az indítványhoz a legkészségesebben hozzájárul, hisz nem lehet róla feltenni, hogy a debreczeni czi- visoket meghazudtolja s velük szemben ragaszkodjék ahhoz, hogy a közvélemény zöme még mindig nincsen meggyőződve az ö törekvéseinek és nézeteinek helyes voltáról. És valóban örvendetes lenne és a kibonta kozás magvát magában rejthetné, ha Bánffy az „alkotmánypárt“ elnevezéssel egy ily pártnak a terveit is átvenné. Alkotmánypárt alatt természetesen csak oly párt lenne értendő, mely az vehettem arczélét. Mégis csak ő lesz az ! Meg is szólítom . .. De mégis, hátha más. Odaintettem magamhoz egy pinczért s halkan megkérdeztem : ki az az ur ? — Nem ur az kérem, csak afféle lump, valami Nagybereky nevezetű. Az elébb a szememnek nem akartam hinni, most meg a fülemben nem bíztam, pedig mindakettőnek igaza volt. Nagybereky Kálmán, igen még a névre is emlékszem, az én egykori iskolatársam, az a jómódú ur, nem ur, hanem afféle lump ! Az az előkelő gentri, akiről ezelőtt 7—8 évvel olvastam, hogy a szép' Lengyel Mar- gitot vette el, akinek a lakadalmáról még a fővárosi újságok is hosszasan emlékeztek meg, hát ez volna ő, aki itt előttem ül ? — Pinczór, szóltam, mondja meg annak az urnák, hogy egy régi ismerőse üdvözli és beszélni kíván vele. A pinczór gúnyosan mórt végig egy igen kevésre becsülő pillantással, de aztán oda ment Nagyberekyhez, majd visszajött az izenettel, hogy ; — Azt izeni, hogy ö vele tisztességes úri emberek nem szoktak szóba állani. — De már nekem nem te szabod meg, mondtam hozzá menve, hogy én kivel akarjak beszélni, kivel ne ! Ismersz-e ? — Megismertelek, mondta vontaérvényben álló és uralkodó alkotmányon alapul. A Magyarországon jelenleg érvényben levő és uralkodó alkotmánynak pedig lényeges alkatrésze az 1867. XII. tcz. Ha tehát báró Bánffy tényleg mint alkotmánypártot akarja működtetni pártját, akkor mindenekelőtt oda kell iparkodnia, hogy ez a párt az idézett törvényekkel törvénybe iktatott kiegyezés fentartásához és erősítéséhez a lehetőség szerint és a rendelkezésére álló minden eszközzel hozzájáruljon. Es itt önkéntelenül tolakodik fel a kérdés: mint tartja báró Bánffy az e párt iránti kötelességével össze- egyeztethetőnek. hogy karöltve haladjon ama pártokkal, melyeknek a legfőbb czólja a kiegyezés megszün- I tetése és a tiszta perszonál-uuió helyreállítása ? — És kérdezzük, mikor akarja báró Bánffy a 67-es alapot erősíteni és fentartani, mikor az egész országot rá akarja bírni, hogy a törvényes kormánytól tagadja meg az állami rend fentartásához legszükségesebb eszközöket, csupán egy követelés nem azonnali megadása miatt. Az uj párt névváltoztatásának tehát, ba komoly és őszinte akar az lenni, okvetlen következményének annak kellene lenni, hogy ez a párt eddigi irányát is megváltoztassa. Az alkotmánypártnak a koalíció keretében csak akkor lehet helye, ha nevét nem a létező alkotmánytól, hanem talán az ultramontánok hasonló nevű sajtóközegótől veszi, amit pedig báró Bánffyról legkevésbé lehet feltenni. Ha pedig tényleg az alkotmány képezi az uj párt alapját, akkor lehetetlen magát a jelzett kötelességek alól kivonnia és a következményeket is le kell vonnia további magatartására nézve. Lehet, hogy már legközelebb ki fog tűnni, vájjon báró Bánffv, kinek legfeltűnőbb előnyeihez tartozik a tényállás helyes fölismerése és a fen- forgó körülmények helyes mérlegelése, — érvónyesiti-e a jelen esetben is ezeket az előnyöket ? A rend helyreállítása érdekében i kivánjuk, hogy igy legyen. Mert ha Bánffy nyíltan a 67-es alapra áll és késznek nyilatkozik ez alapon egyengetni a kibontakozás útját, akkor a legkészségesebb közreműködésére számíthat mindama politikusoknak, kik osztoznak ez álláspontban és ezzel adva lenne az uj pártalakulás lehe tősége, melynek czólja a tiszta különválás lenne a kiegyezés hívei és ellenzői közt. Az igy létrejött 67-es pártból oly kormányt lehetne alakítani, melynek többsége lenne a parlamentben s megszüntetné a válságot. tottan, épen azért voltam irántad annyira udvarias és illedelmes, hogy elfordultam tőled. — No hallod, ón ugyan sok országot, világot bejártam s az udvariasságnak sok-sok kifejezését láttam, de még azt a formát sehol nem tapasztaltam, hogy valaki másnak a hátát mutassa udvariasságból! Miért nézesz rám olyan haragosan ? ha sért a bizalmasságom, amire gyermekkori ismeretségünk alapján feljogosítva éreztem magam : akkor távozom ! — Nem rád haragszom én, mondá ő, egy alkoholista üveges tekintetet rám szegezve, nem azért haragszom én rád, mert te : te vagy, hanem azért, hogy te is ember vagy ! Más embert valószínűleg elriasztott volna ez a fogadtatás, de engem sokkal inkább sarkalt a kíváncsiság ördöge, mint hogy abba hagytam volna a dolgot. — Ha igy van a dolog, mondám kedélyesen, akkor nincs okod rám haragudni Lásd én csak kereskedelmi consulatusi hivatalnok vagyok, akit a magyar gentry csak „handló“ számba vesz, a „handlé“ meg, akármi vallásu legyen, csak zsidónak számit, a zsidó pedig nem jön emberszámba, igy aztán világos, hogy bármint is haragszol is az emberekre, rám nem vagy kénytelen haragudni. Elmosolyodott. „Ember vagy pajtás, szólt fanyar mosollyal, de nem olyan, akire haragudnom kellene“. — No hát akkor jöjj az asztalomhoz, mondám. — Bocsáss meg, ennyire nem szé- gyenitelek meg. — így nincs más megoldása a dolognak, mint hogy én ülök le ide melléd. Le is ültem. No Ó3 most folytatóm, a záróráig beszélgethetünk. — Záróra!? kiáltotta nevetve, tudják is azt itt, hogy mi az ! Addig maradsz, amig a kellner meg nem unja az ébrenlétet és ki nem lök. — Hát addig, a mig a feleséged adta kimaradási engedélyed le nem jár, mondám. Ne vedd ide vágó czól- zásnak, ha megkérdem, hogy érzi magát kedves feleséged ? — Kitünően, kivált mióta férjhez ment a huszár főhadnagyához. Hm, gondolám, bolondul tettem a kérdést, hanem hát kivárta volna rá ezt a feleletet. Most már erről hallgatni volna illendő, hanem a kíváncsiság rettentően gyötör, hogy többet tudjak. Bort neki, majd ellágyul, s kiveszem én belőle szép szerével a dolgot. — Barátom, szólottám, az én kérdésem nem volt helytelen egy olyan embertől, aki hat esztendeje az Indiákon bolyong, s aki tiz esztendeje nem volt a szülőföldjén. A te feleleted is okos volt, hanem úgy látom bolond a dolog, amire vonatkozott. Amint szavadból kiveszem : elváltatok. Hát hiszen ez előfordul ma már a legelőkelőbb családokban és másnak semmi köze hozzá. Nem is firtatom tovább a dolgot, csak egyet kérdek s ezt is csak úgy, ha nem veszed tolakodásnak : mi adott okot a válásra ? — Mi adott okot ? . . . hm ... bizony akárhogy hányom vetem a dolgot, csak arra jutok, hogy az a nagy tükör volt az oka, felelt ő. — Remek feleteket tudsz adni, mondám nevetve, művészileg tudsz úgy felelni, hogy szellemeskedéseidből ne értsen az ember semmit. — Szellemeskedós ? mondá kissé ingerülten. Nézz végig rajtam, nézz végig ezen a gyűrött pofán, ezen az ócskás-zsidók által is fölényes gőggel lenézhető kopott ruházaton ! Hát igy néz ki az olyan ember, akinek kedve van szellemeskedésre ? — Eh, mondám, mindezekre nem sokat adok. Voltak nekem Benares- ben, meg Luknow környékén olyan ügyfeleim, akiknek tizedrósz annyi ruházatok sem volt, mint neked, mégis tiszteltem őket becsületessógök, jellemüknél fogva. — Mondtam ugy-e szólt ő, hogy ne ülj le ide mellém! Lám annak a te benaresi ruhátlan emberednek jelleme volt, becsülete volt, írása sem
