Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-09 / 55. szám
2 ik oldal 55. szám azon jelzett vezérczikkben hangoztatott vád ellen, mintha csak a magam hazafiságával akartam volna kérkedni s azért akartam volna a többieket befeketíteni. Erre egyéb feleletem nincs, mint hogy a czikkiró ur engem közelebbről nem ismer és bogy úgy látszik, ami gondolat és érzelmi világunk nagyon eltérő sphaerakban mozog. A főindok, mely e sorok Írására vezetett, azon óriási tévedés és a helyzetnek azon fel nem ismerése, mely a czikkben megnyilvánul s melyben, úgy látszik, a volt szabadelvű pártiak közül még igen sokan osztoznak s mellyel szemben óhajtanám szemeiket felnyitni s megmutatni nekik, hogy amit cselekesznek, ha nem is hazafiatlan szándékkal történik, de a hazafiatlan törekvés színét viseli magán és végeredményében a haza és minden nemes törekvés romlására vezethet. Nem arról van immár szó, hogy lehetnek-e eltérők a vélemények a tekintetben, vájjon a magyar nemzetet megillető souverainitasnak a hadseregben is érvényre juttatása (mert lényegében ezért és nem csupán a magyar kommandóért folyik a harcz) azonnal-e, vagy csak lassú tempóban történjék ? És hogy nem ép úgy hazafias-e azon gondolkozás, mely kész a hadsereg kérdésében a nemzetnek eddigi lekötöttségét továbbra is elfogadni, csakhogy az ország gazdasági jóléte és a dynasztiával való egyetértése áldozatul ne essék? Én készséggel elismerem, hogy mindkét felfogás lehet hazafias. De ezeken a kérdéseken már túl vagyunk. A nemzet nagy többsége határozottan állást foglalt a mellett, hogy a magyar nemzeti souverainitásnak a hadseregben is kifejezésre juttatása a nemzetnek olyan természetes és forró vágya, melynek kielégítése előtt más kérdések tárgyalásába és megoldásába fogni nem akar s hogy ezt oly fontos kérdésnek tekinti, melynek eléréséért semmi áldozatot sem talál elég nagynak. És mi történt ? A nemzeti akarat megnyilvánulván, az a fejedelem részéről a legridegebb visszautasításban részesült. A fejedelem olyan kormányt, mely a parlamenti alkotmányos többségre támaszkodhatnék, kinevezni nem akarván, egy közjogunkban és alkotmányunkban ismeretlen u. n, hivatalnok-minisztériumot nevezett ki és daczára annak, hogy ezen minisztériumot az országgyűlés mindkét háza leszavazta, és alkotmányellenesnek bélyegezte, a minisztérium továbbra is a kormányon hagyatott, vettette el vele. Ha egyedül voltak, az asszony becsöngette a szobaleányt s egy pohár vizet kért tőle. Mig a leány kiment és visszajött, azt a pár pillanatot szerelmüknek áldozták, — Reszkettek a félelemtől, valósággal beleizzadtak a rettegésbe, hogy a leány egy pillanattal hamarabb nyitja ki az ajtót, de az asszonyt elvarázsolta ennek a merész játéknak a gyönyörűsége. A fíu pedig boldogan engedelmeskedett. Akiről oly sokat és hiába álmodozott, a nagy nő, az úri asszony a szerelem művésze itt van, aki őt két hónap alatt több gyönyörűséggel ajándékozta meg, mint amennyit lázas éjszakáinak legmerészebb álmai Ígértek neki. Minden gondolata, vágya minden érzése, minden csepp vére az asszonyé volt s a nagy szerelmi őrületek közepette sohasem gondolt magára, gyönge fizikumára, beteg idegzetére. Egy szó ellenkezés nélkül Sirolin sőt az országgyűlés maga is elnapoltatok. Ez a helyzet. — És igy most már arról van szó, hogy ki tart a nemzettel és ki van ellene? A hazafiság fokmérőjét immár az képezi, hogy kész e valaki az ország megtámadott alkotmánj'át minden rendelkezésére állóeszközzel megvédeni, vagy kész-e bárminő alkotmányellenes intézkedésekbe és törvénytelelenségekbe belenyugodni, csakhogy a nemzet forró kívánsága azonnal ne teljesüljön és hogy a dynasztia absolut hatalma csorbát ne szenvedjen ? Ne Kossuth Lajos és Széchényi István pártjaira hivatkozzon a czikkiró, hanem hivatkozzon egyrészt az alkotmányhoz szilárdul ragaszkodó nemes alakjainkra, másrészt az ad- ministratorokra, a Bach-huszárokra, muszkavezetőkre, kiket történelmünk mindenkor a hazafiatlanság bélyegével fog megbélyegezni. (Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a helybeli szabadelvüpárt passiv magatartása ezen activ és gyászos szerepléssel összehasonlítható lenne, csak a helyzetnek a Kossuth és Széchényi sze replésétől való külöubségét akarom e hasonlattal illustrálni.) 1848 ban is voltak érdemes hazafiak, kik nem osztoztak a vezető férfiak és a nemzet nagy többsége véleményében, de akik nemcsak hogy részt nem vettek a nemzet alkotmányának megtáma dásában, sőt a 1 gnagyoab önzetlenséggel siettek maguk is a megtámadott alkotmány védelmére. Hogyan lehessen hazafiul szempontból méltányolni azon szabadelvű ve- zérférfiak szereplését, akik bécsi lapokban írogatnak a magyar nemzeti törekvések ellen, azokat törvényteleneknek declarálván s megalázásnak jelentvén ki, ha a fejedelem ezen törekvéseknek engedményeket tesz. — Hát a szatmári szabadelvüpárt még most is solidaritást vállal ezeu a kudarcz által teljesen elvakitott vezéralakok szereplésével s ő is elébe helyezi az osztrák és dynasztikus érdekeket a nemzeténél ? Nem, én ezt nem hiszem! Az a szabadelvüpárt, mely olv gyönyörűen ecsetelte határozati javaslatában, egy pár évvel ezelőtt, a nemzet jogait a hadsereg magyar részére vonatkozólag, — azt nem teheti. Fel tehát a tespedésből, a tétlenségből! E nehéz időkben egyet kell értenünk és magyar mivoltát csak a gyáva tagadhatja meg. Ha egyetértünk, a nemzet elérheti, el kell érni czélját, mely után majdnem 4 század óta küzd. Most, vagy soha ! A körülmények soha nem voltak reánk nézve ily kedvezők. De, ha mi mament bele a veszélyes szeretkezésekbe s midőn egy tavaszi napon Melanie férje hazajött s a kis szalonból a másik szobába ment át, a fiú egy pillanatig sem ellenkezett, mikor az asz- szony kitárta karjait. A férj azonban roszkor lépett be. A szeretők nem hallották, csak egy rettenetes orditás téritette őket magukhoz. A fiú ösz- tönszerüleg kapta hátra a fejét s rémült szemei kidagadtak, mig az asz- szony arcza meg sem rezzent, csak ujjai ragadták meg görcsösen a fiú ruháját és haját. Valami kimondhatatlan gyötrelmes volt e perez, amelynek a pokol minden ördöge szívből örvendezhetett. Melanie azután dörzsölni kezdte az ájult fíu homlokát s még csak rá sem nézve az urára, némán könnyezni kezdett. ÜT gunk magyarok iparkodunk e törekvéseket letiporni, akkor ennek csak a nemzet vallha'jt kárát. Bocsásson meg tisztelt szerkesztő ur, hogy idejét és téréi ily huzamosan igénybe vettem. Talán nem lesz érdektelen e lap olvasóira, ha a szó kásos tartalom helyett ily „rebellis“ véleményt is színről-színre megismerhetnek. Szatmárit, 1905. jul. 7. Tisztelettel Dr. Farkas Antal. *) Mint minden politikai pártbefolyás- tól független lap szívesen adtunk alkalmat czikkiró urnák arra, hogy a kar- társaival szemben hangoztatott hazafiatlanság vádját bővebb megfontolás után visszavonja. — Ezek után, amennyiben a szóban forgó czikkünk egyes megjegyzéseit dr. Farkas Antal ur a maga személyére is vonatkoztathatta, vele szemben eo ipso tárgytalannak tekinthetjük, mindazokra nézve azonban, akik a bővebb megfontolást elmulasztják, czikkün- ket teljes egészében fentartjuk. — Ami a czikkiró ur politikai pártállásának indokolását illeti, a magyar kommandónak bármi áron s föltétien követelését kivéve, semmi lényeges külömbség nincs köztünk, mert a hadseregben a „magyar jelleg kidomboritására,“ amint ezt a koali- czió több tekintélyes vezető férfia is kinyilatkoztatta, a lényegre nézve ennél mélyebbre ható intézményeket nyerhetünk, melyek elébb-utóbb a magyar kommandó elkerülhetetlen szükségét is biztosítják. Ha a koaliczió ezt az utat választja, azonnal lesz a többségből kinevezett kormány, kifogástalan alkotmányos kormányzás, rend és békesség. — Ha tehát csupán a módszert tekintve egymásnak a szemeit hasztalan kíséreljük nyitogatni, azon legfennebb csak kölcsönösen sajnálkozhatunk. (Szerkesztő.) hírrovat. Óriási szerencsétlenség a tyukodi tanyán. 4 ember meghalt megsérült. 81 Csütörtökön délután Goldrnaun bérlő, ki a báró Uray birtokán gazdálkodik, Tyúkodról egy nagyobb csűrt vit- tetett ki tanyájára görgők segélyével. Estére mintegy kilenczven arató talált nyughelyét, a még helyén teljesen meg nem erősített faalkotmányban. Tiz óra tájban óriási vihar tört ki. A csűr oldalai recsegtek ropogtak és a faalkotmány óriási robajjal összeomlott, maga alá temetve a munkás népet. A romok közzül jajveszókelve másztak ki az emberek. Kinek még keze lába annyira ép volt, hogy használhatta, segített társát megszabadítani a rázuhant tehertől. 4 embert ütöttek agyon a gerendák, úgy hogy menten meghalt, 81 ember pedig többé kevésbé súlyosan megsérült. A vizsgálatot, hogy kit terhel a felelősség meg indították. * Tanfelügyelői kinevezés. Dr. Lukács György vallás és közoktatás- ügyi miniszter Bodnár György segéd tanfelügyelőt a VIII. fizetési osztály 3-ik fokozatába s a megillető személyi pótlékkal Szatmárvármegye kir. tanfelügyelőjévé nevezte ki. * Gyászmise József főherczegért. Pemp Antal praelatus kanonok ált. püspöki helynök elrendelte, hogy József főherczeg lelki üdvéért, a halálát követő 30-ik napon, azaz e hó 12-én úgy a székesegyházban, mint az egyházmegye összes templomaiban gyászmise tartassák, melyre a hatóságok is meghívandók. A székesegyházban d. e. 9 órakor lesz az ünnepélyes gyászmise. * Személyi hir. Szávay Gyula a debreczeni kereskedelmi és iparkamara titkára, mely kamarának területéhez Szatmár város is tartozik, pénteken városunkban időzött; a mikor az “Iparos Othouban“ megteremtette a czipész ipartanfolyamot is. A tanfolyam rendezésében főérdeme van Szávainak, ki az iparkamarának múlt időkben tanúsított, nemtörődömségével szemben, határozottan meleg érdeklődést tanúsít, különösen városunk iparának fejlesz:óse iránt s erős kötelesség érzettel ambiczióval munkálja az iparügyet, melynek ő hivatott irányitója hazánk északkeleti részén. Utóbbi megjelenésekor is a tanfolyam meglátogatásán kívül az volt a czélja, hogy a tanfolyamon résztvevőkkel megbeszélje, milyen gépeket kérjenek a keresk. minisztériumtól, hol ö szószólója előmozdítója lesz a gépek ingyenes megszerzésének, a hogy azt ma megkapták tímárok és asztalosok stb. Szávainak sokat köszönhet a kisipar s mi is csak elismeréssel adózhatunk neki, mart az iparosok kamarai megilletékelése mellett csupán csak most az ő tevékeuykedése alatt tapasztaljuk az iparkamarának városunkra is kiható jótékony munkásságát. * A gazdasági szakbizottság csütörtökön délután Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt ülést tartott, melyen a bizottsági tagok oly kevés számban jelentek meg, hogy emiatt jónak látták az ülés egyik fontos tárgyát, a városház újjáépítését jobb időkre elhalasztani, midőn többen vesznek részt a tanácskozáson s azok is hozzászólhatnak a kérdéshez, akik most távol voltak. A többi ügyeket kevés vitatkozással gyorsan letárgyalta a bizottság. — A pénztári értékek betörés elleni biztosítását a szakbizottság nem javasolta, tekintettel arra, hogy a pénztári értékek legnagyobb része értékpapírok, betétkönyven és okmányokban fekszik, melyek nyilvántartásba vannak véve s betörés esetén is könnyű megakadályozni az elveszett értékek beváltását s a város károsodását. A pénzkészlet biztosítását egymagában a bizottság szükségesnek nem tartja, miután megfelelő őrizet mellett a betörés valószínűsége is csaknem ki van zárva. — A nagy- bereki peres földre, mely emberemlékezet óta a Klein Vilmos és jogelődei birtokában volt s amely valamikor a holt Szamos törőpartját, az elhagyott bereki ut egy részét képezte, Klein Vilmos 100 koronás vételi ajánlatot tett. A szakbizottság nem tett észrevételt az ellen, hogy az ingatlan ela- dassék, de a felajánlott árat kevésnek tartotta s azt javasolta, hogy Kótai Lajos által a múlt évben megajánlott áron alól ne engedtessék át. — A városháza újjáépítéséről fentebb már szólottunk, a konkrét javaslat erre nézve az volt, hogy a tanács készítse elő az ügyet a középitési bizottságban s annak a javaslatával terjessze aztán a gazdasági szakbizottsághoz. — A letarolt erdőterület bérbeadását és mezőgazdasági művelés alá vételét a gazdasági szakbizottság nem javasolta, mert az erdő kitermelésre vonatkozó s meghosszabbított szerződés csak 1907. október 1-én jár le s gazdasági szempontból is czélszerübb még egy időre a letarolt erdő területet legeltetésre fordítani. Ennélfogva azt egyelőre még az erdőgazdaság alól nem tartja kivonandónak. — A sár- erdei vágásból kitermelt faanyagokra tett ajánlatát Weisz Dániel megbánta s 1000 korona bánatpénzéről való lemondása mellett kérte, hogy a kötelezettség alól mentessék fel. A szak- bizottság belátta, hogy az ajánlat könnyelműen tétetett, amiből a város rendkívüli előnyeket magának biztosítani nem kívánhat. S miután a favoSSvÄ\Xtte7; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült, bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál " influenza után ajánltatik. ........... Em eli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jóize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenként 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti eléggel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roch« et Co vegyészed gyár Baaol Svájcz.
