Szamos, 1905. június (37. évfolyam, 44-52. szám)

1905-06-29 / 52. szám

2-ik oldal SZAMOS 52. szám igazolja álláspontunkat,, melyet e kér­désben elfoglaltunk. E czikket, a minket közelről ér­deklő vonatkozása miatt az alábbiak­ban közöljük : „Az utolsó időben ; különösen a felvidéken, olyan jelenségek mutatkoz­nak, melyek arra engednek következ­tetni, hogy az „iparfejlesztés“ czé- gére alatt oly vállalatok alapítását czélozzák egyes élelmes vállalkozók, melyek nem csak, hogy nem lehetnek haszosak a magyar ipar szempontjából, hanem ellenkezőleg úgy anyagilag, mint erkölcsileg a meglevő iparágnak hátrá­nyára fognak szolgálni, azonfelül, hogy mint alábbiakban kifogjuk fejteni, úgy a fogyasztó közönséget, mint az állami kincstárt megkárosítják. Ezek az ujjonnan tervezett, egy idő óta gomba módra és számra felbukkant vállalatok a „petroleumfinomitók“. Lapunk 23-iki számában az Eperjesen felállítani ter­vezett petroleumfinomitóról foglalkozó czikkünk élénk viszhangot talált nem­csak az egész vidéki sajtóban, hanem a B. H. M-g és más fővárosi lapok is foglalkoztak utánunk ugyanazzal a thé mával és mind egyformán konstatálják, hogy itt egy a magyar iparfejlesztésre minden tekintetben káros invázióval állunk szemben, mely ellen az egyes vidékek nem védekezhetnek eléggé, ha nem találnak segítséget az iparhatóság­nál, különösen az iparfelügyelőségeknél, kiknek hivatása egy egészséges ipart minden irányban támogatni és a fent- emlitett fölötte káros kis primitiv fino­mítók ellen azáltal mógvédelmezni, hogy az utóbbiak létesítését megakadályozzák. A felvidéken általánosan felhangzott panaszok arra késztettek minket, hogy a legilletékesebb fórumhoz forduljunk és a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium iparfejlesztési osztályának és az orszá­gos chémiai intézet legkiválóbb szak­embereinek véleményét kértük ki. — Ezen szakvélemények mind a felhang­zott panaszok teljes jogosultságát iga­zolják. Magyarországon jelenleg annyi kőolaj finomitó van üzemben, hogy ezek íet termelő képessége 3-szor akkora, mint ívlagyarország fogyasztóképessége, de ez magában véve nem zárja ki még újabb e fajta gyáraknak a keletkezését, ha ezek a modem technikai vívmányok szerint vannak berendezve és megfelelő tökével alapittatnak meg, hogy a nagy gyárkakal nemcsak a belföldi versenyt vehetik fel, “hanem a kivitelben is ver­senyképesekre K nyilatkozhatnak. A minimális tőke, mely egy olyan vállalathoz szü ;séges, hogy a reális bázison életképes legyen, a hivatott szakemberek állítása szerint egy fél millió korona 1 Ezzel szemben konsta­táltuk, hogy jelenleg Magyarországon tervezett több kőolaj-finomitó alapítójá­nak vagy társainak egyike sem szán — saját bevallása szerint — 40— 50.000 koronánál többet a gyárépítésre. Ez a priori is kizárja, hogy a tervezett gyárak a modern technikai vívmányok szerint lehessenek berendezve, még kevésbbé lehetnek versenyképesek. A hiányos, többnyire ócska galiczíai gyá­rakból kiselejtezett felszerelés, a drága magas vezetékek helyett alkalmazott olcsó földalatti vezetékek egyrészt a petróleum destilláczióval járó bűzöket el nem távolithatják, a telep környeze­tének levegőjét mesze elrontják, szeny- vizek és maradékok pedig a talajt any- nyira megfertőzik, hogy nemcsak a földek és rétek termőképességét teszik tönkre, hanem a gyártelep környékén fekvő kutak vizét is élvezhetetlenné teszik, mint ez p. o, Turoczszentmár tonban megtörtént, hol most e miatt érdekes kártérítési pöiök vannak folya­matban. A hiányos technikai felszereléssel, továbbá csak csekélyértékü petróleumot, az úgynevezett „tűzveszélyes petróleu motu hozzák forgalomba, mert a finom petróleum gyártásra részben nincsenek berendezve, részben pedig oly költséges az utóbbinak előállítása, hogy a kisebb gyárak e tekintetben nem versenyez­hetnek a nagy gyárakkal. A „tűzveszé­lyes petróleum“ forgalomba hozatala viszont egyaránt károsítja a fogyasztó- k zönséget, mint a kincstárt és magyar kőolajipart. Ugyanis — különösen a galíciai határ mentén — a finánczok sok helyen oly tüveszélyes petróleumot találnak, mely nem egyébb, mint a „solar“ és „benzin“ keveréke. T. i. a kőolajfinomitás a finomított petróleumon kívül még a „solár“ t és „benzin“-t mint melléktermékeket pro­dukál. A petróleum és benzin után a gyár köteles 12 korona fogy. adót fizetni métermázsánként ; a solár, mely nem ég — adómentes. A solárnak fajsulya nagyobb, a benzinnek azonban kisebb a petróleuménál. Egy mázsa solár és egy mázsa ben zin 2 mázsa keveréket ad, mely a tűzveszélyes petróleum fajsulyát éri el, egy zavaros folyadék visszamaradásával félig el is ég. Ennek a keveréknek értéke félannyi mint a finomított petróleumé, tehát aki azt megveszi, károsul; 2 má­zsa petróleum után kapna a kincstár 24 korona adót, 2 mázsa ezen keverék után azonban csak 12 koronát kapott és pedig csak a benzin után, mert a solár adómentes; tehát megkárosul az államkincstár. Végre lelkiismeretlen ke­reskedők mindig találnak módot arra, hogy a fent körülirt módon kijátszák a fináncot és a mi eddig csak a galicziai kisebb gyárak segítségével volt lehet­séges, azt most a tömegesen tervezett kisebb belföldi gyáracskák is elősegít­hetik a meglévő magyar kőolajipar kárára, mert a nagy gyárvállalatok ily manipulációkhoz nem fognak segédkezni. Azt hisszük, az elmondottakból elég világosan kitűnik, hogy minden hivatott faktornak kötelessége a közérdek szem­pontjából mindent elkövetni, hogy az iparfejlesztés czime alatt ezek a káros és csak is a magyar ipar diskreditálá- sára irányuló vállalatok létre ne jöjjenek.“ HÍRROVAT. Lapunk előfizetőihez. A félév lejártának közeled­tével, tisztelettel felhívjuk la­punk mélyen tisztelt olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, úgyszintén a hátralékot bekül­deni szíveskedjenek. * Személyi hir. Pap Géza polgár - mester szabadságidejét befejezve, teg­nap előtt jött haza Karlsbadból, hol üdülés végett tartózkodott. * Volt főispánunk búcsúja. Kris- tóffy József városunk volt főispánja, belügyminiszter e hó 20-án reggel 9 órakor vett búcsút a városi hatóság tisztviselőitől, a kik Körösmezey An­tal főjegyző h. polgármester vezetése alatt vonultak ki a állomáshoz, a hol az első osztályú váróteremben a Nagykároly felől jövő 9 órás vonat­ná! csakhamar megjelent Kristóffy József belügyminiszter és meleg han­gú szavakban vett búcsút a városi tisztikartól, melynek nevében Körös­mezey Antal h. polgármester vála­szolt és mondott istenhozzádot a volt főispánnak. A bucsuzás nem tarhatott sokáig, mert a vonat indulását csak­hamar jelezték, mire Kristóffy bel­ügyminiszter a jelenvoltak mindegyi­kével barátságosan kezet fogva, fel­szállott szalonkocsijára és annak lép­csőjéről a vonat indulásakor is kalap leemeléssel intett a tisztikarnak vég búcsút. — Sajnos, a volt főispánnak szóló ezen udvariassági tényt is ten­denciózusan kommentálja egyik lap­társunk. Pedig szerves lények maga­sabb kategóriájában, a gerinczesek körében sem tagadhatják, hogy Kris­tóffy József szatmári főispánsága alatt a város érdekeinek előmozdítása körül szerzett annyi érdemet, amennyi legalább is elég arra, hogy egy sze­rény bucsuvételben nyerjen elismerést azon város törvényhatóságának tiszt­viselői részéről, mely város igen sokat köszönhet a távozó főispánnak. * Kristóffy József belügyminisz­ter búcsúja a szatmármegyei tisztvi­selőktől. Vármegyénk tisztikara vasár­nap búcsúzott el volt főispánjától. A tisztikart Nagy László alispán vezette, ki üdvözölte a belügyminisztert s biztosította, hogy benne nem a hata­lom emberét üdvözlik, de ha majd évek múlva is visszatér közéjük, meg­győződhetik arról, hogy itt igazi me­leg szeretet fogadja. Kristóffy meg- hatottan válaszolt. Beszéde közben kijelentette, hogy bár a politikára kiterjeszkedni azon alkalomból nem akar, „de egyet mégis kell hangsú­lyoznom, mondotta a miniszter és ez az, hogy most midőn óriási tumul- tusz vesz körül, mentül mélyebben és szélesebben látok uj állásomban, annál jobban meg vagyok győződve, hogy soha tisztább, becsületesebb és hazafiasabb feladatra nem válalkoz- hattam, mentül jobban átlátom a hely­zetet, annál inkább erősödik bennem a hit és remény, hogy nagy és alkot­mányos feladatunkat, a király és a nemzet kibékitését az ország javára mentül előbb meg fogjuk oldani“ Meg­köszönte aztán a tisztikar meleg szeretetót és támogatását is ígérte, hogy a jövőben is őszinte támoga­tásban fogja őket részesíteni. * Éj szaki ut. Dr. Fechtel János és dr. Irinyi Tamás tanárok vasárnap indulnak éjszaki utjokra. — Német, Svéd és Norvég országon át, az „Éj­szaki fokra“ utaznak, hol az éjféli ragyogó nap és éjszaki fény szép látványosságában fognak gyönyör­ködni. Hazafelé a Norvég fjordokat, Dániát, Kielt és Hamburgot látogat­ják meg. A nagy úthoz szerencsét kívánunk. * Te Deum. A kir. kath. főgimn. ifjúságának számára az évzáró „Te Deum“ ma reggel 8 órakor tartatott meg a Kálvária kertjében. Az ün­nepélyes misét dr. Pechtel János ta­nár mondotta. Mise után az ifjúság a tanárok vezetése alatt visszatért a csakhamar olyan remek kép nyílik szemeink elé, melyet feledni nem le­het. Előttünk Brassó, fecskefészek módjára odaépitve a hegyek lábához. Ennek háta mögött a meredek Czenk emelkedik, amelynek tetején büszkén tekint le a hazánk dicsőségét hirdető hatalmas Árpád-szobor. Jobbra a kies feketehalmi hegység, ettől balra a távol ködében a haragos Negri vég- nyul ványai, majd pedig közelebb a zergéiről hires Kőnigstein (Királykö) falszerü sziklái tűnnek szemeink elé. Pár perez múlva Brassóban va gyünk, mely ilyenkor nyáron ép oly benyomást tesz, mint egy fürdőhely. Romániának közvetlen közelsége szá­mos román családot csábit Brassóba és mivel a budapest—bukaresti fővo­nalon fekszik, más nemzetbeliek, uta­zók, turisták és művészek is óriási számban fölkeresik azt. — Közvetlen közelében már fenyveserdők, mere­dek sziklahasadékok, régi várromok és remek kilátás csábítják a festőket Brassó környékére; alig teszünk 1 — 2 kilométert a hegyek közt, a festő­állványok mindenütt a szemeinkbe tűnnek. Ragyogó, napfényes időben tettem i kirándulást Sinaiába, a román királyi család „Peles“ nevű kastélyához, a román haute volóe kedvencz nyári tartózkodási helyére. Predeal határ- állomásig a vonat 25 per mill emel­kedéssel, két mozdonnyal zakatol föl-, felé, útjában a Tömös kies völgye, hatalmas fenyőrengetegek, valamint a Schuler és a Piatra Maré égbenyuló bérczei kísérik. Predeal tulajdonkép egy nagyszerű villatelep, fenyveserdők mellett, fen- sikon épült. Persze, a művészies vil­lák legnagyobbrészt a románok tulaj­donában vannak. Az állomáson vámvizsgálat és pénz­váltó állomás van. Románia felé már megszűnik a korona és átveszi a lei pénzegység a birodalmát. (Egy lei körülbelül annyi, mint egy frank.) De megszűnik a középeurópai idő­számítás is. Igen érdekes, hogy az állomáson egy hatalmas órának Ma­gyarország felőli része reggel 7 órát, a Románia felöli számlapja pedig már nyolezat mutat. Hja, a románok hamarább élnek egy órával mint mi. A román gyorsvonatba beszállva a kalauz rendkívül udvariasan veszi el a Sinaiába szóló jegyet, miután a vonat dübörögve elindult. A lassú indulás csakhamar örült száguldásba megy át, úgy' hogy szinte kellemetlen érzést okoz az utasoknak. — Teljes tisztelet a román lokomotivnak, mely ugyan Predealtól mindenütt lefelé viszi kocsijait. Azuga és Botosami állomások után Sinaia következik re­mek villáival és háta mögött a ha­talmas, 2500 méter magas Bucsecs sziklafalával. Lassan besétálok a parkírozott te­rületre. Mindenütt zene, vidámság; tüzes szemű, creol arczu román szép­ségek ; korrekt gentlemanek, akár csak nálunk Tátrafüreden. Hanemhát, a katonabanda ismeretlen uniformist visel, a pajkosan hullámzó, kaczagó társaság idegen nyelvet beszél. Ki romáuul, ki francziául. Mert az már itt mindegy. Sinaia Párisnak egy kis telepe. Szép, remek itt minden. Ár­nyas fák közt jut az ember a királyi kastélyhoz, mely előtt öreg lakáj ön­tözi a modernül berendezett, tarka szinpompáju virágágyakat. Az oszlo­pos bejáratnál két zöldruháju, lapos, I kerek kalapu katona tiszteleg és cso­dálkozik az idegen uniformisban kö­zeledő tiszten. — Az előcsarnokban hosszú, földig érő köpenybe burkolt, nagy fekete szakálu portás udvarias- kodik és jó borravaló reményében bevezet a palotának azon helyisé­geibe, amelyek megtekinthetők. Ott létem alkalmával ugyanis az udvar is ott volt s igy csakis az előhelyi- ségekbe volt megengedve a belépés. Már ezek is elárulják, hogy a palo­tában gazdagság és finom ízlés honol. Remek faragványu, régi bútorok és drága szőnyegek teszik az előhelyi- ségeket kedvessé és éreztetik a szem­lélővel, hogy' a közelben lennie kell valakinek, aki nemes gondolkodással, fenkölt szárnyalásu lelkülettel van megáldva s akinek jelenléte és köz­vetlen befolyása az egész kastélynak és környékének poétikus hangulatot kölcsönöz. És van is. Van, mert ott Írja fejünk fölött novelláit és regényeit a román nép bálványozott királynéja, Románia halhatatlan költönője: Carmen Sylva. A királyi kastélyból árnyas fenyő­Sirolin vosoktw'^rai’ut'Saltkl-Z\ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült, bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál — influenza után ajánltatik. - ■ ■ ■ ... ■■ ■■== Em eli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jöize miatt a gyermekek is szeretik, A gyógyszertárakban üvegenként 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezég- gel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roche et Co vegyészeti gyár Basel Svájcz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom