Szamos, 1905. május (37. évfolyam, 36-43. szám)
1905-05-18 / 40. szám
XXXVII. éYfBlyam. Szatmár, 1905, május hó 18. csütörtök 40-ik szám« SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a Jaj) kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetőiek között minden szó 4 fillér. A Széchenyi-Társulat közgyűlése. A Szatmárvármegyei Széchenyi- Társulat a tagok csekély számú érdeklődése mellett tartotta meg tegnap közgyűlését. Pedig ez az egyetlen olyan kulturális intézményünk, melynek hivatása kifejezetten a magyar nemzeti állam erősítése abban a körben, melyet működése teréül e megyében elfoglalt s a czél megvalósítására anyagi eszközök is állanak rendelkezésére. Csodálatos, hogy amikor a nemzeti jelleg kidomboritásában a politikai jelszavak hazafias irányzata majdnem , teljesen leköti a kormányzási törekvéseket s mondhatni e körül forog az összes politikai pártoknak a küzdelme, maga a társadalom érthetetlen közönyösséget tanúsít egy olyan intézmény iránt, melynek a maga körében és eszközeivel módjában van, hogy nemzeti jellegünket mielőbb hathatósan kidomborítani segítse. P.-*dig gondoljuk csak el: ha mindenik megye társadalmában a vezető férfiak következetes kitartással érdeklődnének az ügy iránt, a kultúra jogos és békés eszközével mily szép eredményt lehetne elérni a magyar nemzeti állam konszolidácziója érdekében ! A Széchenyi-Társulat, működésének. ebben az alakjában is, kétségtelenéi számottevő kulturális tényező, amint jelenleg szolgálja czélját, de jellege jóformán bürök ratikussá vált. Magára az ügyvezetésre nézve ugyan ez a körülmény nem jár hátránnyal, mert azáltal, hogy az intézkedés két-há- rom ember kezében összpontosul, azt egyszerűbbé teszi, kivált oly lelkiismeretes és buzgó egyének kezében, kik a Társulat ügyét vezetik. De a Széchenyi-Társul it eredetileg társadalmi alapon és társadalmi intézményképen volt tervezve s igy hivatását eredeti inten- cziójához képest akkor töltené be, ha a társadalom orgánuma a maga sokoldalú sejtjeivel mennél több ponton kapcsolódnék bele, hogy ezzel az egész élénkebb szint és életet nyerjen. A társadalom különböző területeken lakó képviselői leginkább ismerik a maguk körében a helyzetet s egyéni tapasztalásaik alapján nemcsak megbízható útmutatást nyújtanának a Társulat működésének irányításában, hanem a maguk tehetségéhez mérten maguk is erőforrásaivá lennének a Társulat akczióképességének. Ez idő szerint sajnosán tapasztaljuk, hogy a nagyobb és szélesebb alapon kitűzött eszményi czé- iok szolgálatában a társadalomban félreismerhetetlen dekadenczia észlelhető s egy olyan ideális nemzeti konczepczió, mint a milyennek jegyében a Széchenyi Társulat működése is megindult, nem hatja úgy át társadalmunkat, mint ahogy nehány évtizeddel ezelőtt. Pedig a nemzetiségi viszonyok és törekvések a magyar nemzeti állam konszolidációjának megakadályozására ma még kifejezettebben és rendszeresebben állnak akczióban, mint ezelőtt s előttünk a példa, hogy e törekvésükben mint legerősebb alapra, a maguk társadalmának tevékenységére támaszkodnak. Ebből az alkalomból amikor a Széchenyi-Társulat egy évi működéséről újabban beszámolt, óhajtjuk, hogy irányozza figyelmét, akaratát, buzgalmát hathatósabban e Társulat felé a nagy társadalom, hogy e legfontosabb kulturális intézményünk oly keretekben teljesíthesse leiadatát, amint az eredetileg is kitűzve volt. Egy érdekes téri. (M.) Nemrégiben, e lap hasábjain, t. olvasóink, egyik csikkünkben Szat- márhegy fejlődési viszonyaival találkoztak, melyből végeredmónyképen az szürődöttt le, hogy : szőlőhegyünk rohamos fejlődése, a kipusztult szőlőterületek beültetése, a területek árának magas felemelkedése a helyi vasútvonal kiépítésének köszönhető. Most újólag a Szatmárhegy fejlődésének szenteljük e sorokat. Bakó Ignáczuak, a helyi vasút igazgatójának egy érdekes terve nyomán, mely azt czólozza, mint lehetne a távolabb fekvő szőlőket is vasúttal egészen megközelíteni, minek következtében nemcsak az éretnék el, hogy az illető szőlősgazdák minden időjárásban kényelmesen juthatnának szőlőjükbe, hanem az a nagyon fontos dolog is, hogy a távol fekvő területek is sokkal értékesebbé válnának, szóval : a Szatmáfhegy fejlődése megint egy nagyon számottevő lépéssel vitetnék közelebb ahhoz az eszméhez, hogy ez valamikor városunknak igazi üdülőhelye, Tuskulánuma legyen. De lássuk magát a tervet, melynek nyomán a vasútvonal továbbvitele kombinálható. Jelenleg a vasútvonal végződik a A kikötőben. Monolog. Irta Ajtay Gábor. (Színhely: a new-yorki tengeri kikötő. A tengerre nyugalmas, csillagos est borult. — Vékony Nagy András a kikötő legelhagyatottabb helyén ül. A város éjjeli zaja itt már összeolvad a tenger csendes morajával.) Két esztendeje maholnap, hogy itt vagyok s nem telik el nap, hogy eszembe ne jusson falum, ott a Tisza- háton. Különösen mióta e zugra találtam, mert itt a csendes hullámverés olyan, mint nádasunk rejtelmes zizegóse, mellyel a Tisza éltető habjainak hízelkedik, simulkodik. Átvág olykor rajta a vihar s akkor úgy si- vit, mint a hajókazán gözsipja. — Egyéb nincs semmi. De otthon legalább nyugalomra ringatott a nádas éjjeli zizegóse ; e kemény kövön pihenni sem vágyom, csak jól esik behunyt szemmel hallgatódzni. (Csend, bóbiskoló merengéséből hullámverés zaja riasztja fel.) Ni, majd elaludtam! Olyan fáradt is vagyok ! Két hónapja már, hogy naponkint járok e helyre. Úgy csal e zaj ide a nehéz napi munka után, mint a gyermekeket a pásztortilinkó ! Semmi egyéb, még a csillagok járása is más e mérhetetlen tenger felett, mint a Tiszaháton ! Csak hallanám az esti harangszót, legalább csak kutyavonitást! Csak a gyár bömböl, zakatol, siketit! Pacsirta dalt se hallok soha, rengő kalászten- gerböl se szakíthatok ... Szegény kis pulyám ! a búzavirág odaillett már ünnepi kalapod mellé, az ostort is elbírta már kezed ! Ostorral kellett vón rám verjen az Isten, mikor odahagytalak ! De hisz már nem is jöttem volna, de az asz- szony is küldött ! Erősen akartunk gyarapodni! Oh, az a föld, enné az ember, mint a puha kényért, de nem lakik jól soha ! Lám Szekeres Péter szomszéd, hogy jobban terjeszkedik, mióta innen hazatért ! — Azt mondják, itt is csak fehórcsilód körül munkálkodott, a földiek mondják, hogy ezen élőskő- dött s harácsolta el a pénzt tőle, mert derék szál ember és sohase szerette a dolgot ! — Hogy dörög ! Belé is ütött a tengerbe. A Tiszába sohasem láttam ütni a menykőt ! Szekeres Péter, ha leütne szomszéd i pitvarodra a villám! Volt lelked, hogy ide bolondítottái ! összeszikkadt a testem, mint az aszaltszilva, kipusztult karomból az erő, a vágyódás ölne meg s belém fulna a lélek, ha ilyenkor haza nem szabaditnám. S ezért szereztem 300 dollárt s egy tenger kétséget. Szekeres Péter, vájjon van áldás a haza küldött 300 dollá- .ron ? Te haza jöttél, erősen, mint a gulyabeli bika. — Esik, esik is már, de nem árad, mint könnyem, mikor gyermekeimtől elszakadtam. — Ott lóbáltad a lábadon ... az ón házamban beczózgetted a kölykömet, hogy apja leszel, mig odavagyok ! Van neki apja, itt nyöszörgők utánna ! S az asszony is mondta : Jó szomszéd Péter ! Az Isten is meg fogja áldani érte, s mosolygott is reá, hogy én ne féljek, lám Péter is szép vagyont kuporgatott össze két óv alatt, a munka se ölte meg, olyan mint a piros rózsa ! Rám mosolygott Szekeres szomszéd s a poronty mellém húzódott s ott czirógatott, hogy ne menjen apám ! Te asszony ! ezt én csak itt látom meg, az Isten villáma mellett élesebben látom ! Oh, ha a Tisza ez a tenger volna s ide mosná a tiszaháti falut Péter, te piros rózsa ! Szétmál- lanál e sós vízben idáig. Mondtad is biztatgattál, köDnyü ott az élet András ! Csak dolgozni kell s van Istenáldás ... s az asszonyra kacsintottál ! Hejh ! asszony, a nagy világosságban el vakítottál. S most ott éldegéltek — megettetek azt a kis földet is, hogy soha ne fogadjon keblébe ! írtad, hogy nem termett semmi a 10 köblös földön, a kertben is semmi. Minden kipusztult, a szárazság megölte. A 300 dollár ráment a nehéz esztendőre. Csakhogy épen a Péter szomszéd kegyelme tart fenn. A gyerek is elcsenyevészedett. S ő egészséges, az asszony ! — Hogy feszítsem meg az erőm, többet is dolgozhatnám, mert Péter szomszéd sokkal többet szerzett, aztán gyakortán küldjem a pénzt. A ház tája rendben, csak a gyerek nyeszereg és satynyul. Édes szép gyermekem ! Istenem, hát csak a tengert tudod felkavarni, meg az Eget, a földre már nem érne hatalmad ! ? Vagy onnan is Te ragadod el a lelkem, fiamat? Ne tedd, vagy igen tedd, megyek én is hozzá ! De küldöm előbb a pénzt... a Judás pénzt, melyért az asszony eladott... — Itt küldöm . .. Nehány dollárt beledob a tengerbe, de a partról bele inog a hullámok közzé. A hatalmas hullámzást visszadobja a part, hol eszméletlenül fekszik. (Sokára feléled :) — Milyen jó volt ott ! Legalább hamarabb meglátom falumat, fiamat! (Visz- szakuszik és a tengerbe fordul.) Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Mf• a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ' 1 '
