Szamos, 1905. május (37. évfolyam, 36-43. szám)

1905-05-21 / 41. szám

SZAMOS 41. szám 2-ik oldal rető hivatásához, teljesítette szent kötelességét a szegények és segítségre szorultak iránt. A hölgyek tudatában annak, hogy a nők egyik legfensógesebb missiója a földön az árvák, elhagyottak, be­tegek, támasz nélkül élők, szükölkö- dők felsegélése és vigasztalása, el­hagyva a puha családi fészket, szi­vük nemes sugallatára hallgatva csupán, felkeresték a nyomor kietlen tanyáit s a panaszok jajszavaira tőlük teltíetőleg oda nyújtották nemcsak az evangéliumi pohár vizet, hanem adtak kenyeret, fát, ruhaneműt s minden más egyebet pénzben, élelem­ben, amennyire azt az egyleti pénztár­nak, melyet újból és újból megtölteni páratlan találékonysággal iparkodtak, szűkös viszonyai éppen megengedték. De az a pénztár a Danaidák hor­dója, mennél többet hordunk össze oda, annál több fogy el belőle. Sokat tett! S hogy többet nem tett a szegényekért, oka az Arvaház fen- tartása, mely állandóan igen sokba kerül, anélkül, hogy az áldozatok ellenértékét constatálhatnók. Havi segélyül kiadtunk a szatmári részen 1146 koronát, a németi részen 466 koronát, összesen: 1612 koronát. IV. Az intézeti árvaház. Az árvaház az Egyesület drága és sokba kerülő intézménye. Virágzá­sára, feladata pontos teljesítésére szorgalmasan ügyelt az Elnökség. Rendben is van oda künn minden. A ház jó karban áll, a rend, a tisz­taság mintaszerű, a gyermekek ne­velése és ellátása semmi kívánni valót nem hagy hátra, a mi nagy szó ma, a midőn az ilynemű intézetek veze­tése és fentartásában annyi a jogo­sult kifogás és fel-felmerülő baj. S hogy ezeket mondhatjuk el nyu­godt lélekkel intézetünkről, azért a fő érdem Jékei Károly alelnöknőó, a ki a házat talán nagyobb figyelem­mel, körültekintéssel gondozza, rend­jét éberebb szemekkel erősiti, mint saját otthonát, saját házáét. Szeretet­tel csügg az árvákon s jelen és jövő boldogulásuk munkálásán, biztosítá­sán fáradozik. Az intézet vezetője a gondnoknő : Ozv. Kóss Mihályné, a ki teen­dőiért évi 200 koronát, lakást, fűtést és világítást kap. A fűtésre 6 öl van megállapítva. A gyermekek élelme­zéséért fejenkét 10 koronát fizetünk neki havonként. A gondnoknő tisztét a felügyelő bizottság legnagyobb megelégedésére tölti be s úgy az ellátás, mint a ne­velés tekintetében várakozásainknak teljesen megfelelőleg működik. Az árvák az intézetben 4—14 évü- kik maradnak, amikor is szolgálatba állanak egyes családokhoz, azonban az Egylet szemét 18 éves korukig rajtuk tartja. Jelenleg benn lakik 8 árva, a leg­fiatalabb 6 éves, a legidősebb 14 éves. A mint már említettem, a gazdai tennivalókat Sepsy Károly gazdánk látja el, mig Dr. Török István orvo­sunk ingyen gyógyítja árváinkat. Hálás köszönet nekik. Az árvaház fentartására ez évben kiadtunk 1631 koronát és 61 fillért. Ez az összeg a gyermekek teljes ellá­tására, ruházatára, iskoláztatására s a ház fentartására ment ki. Természetes, az a másfél ezernél több korona igen magas összeg s magasabb az összes szegényekre for­dított havi pénznél. Ezen az összegen mindig szörnyü- ködünk s hiába keressük ennek meg­fogható hasznát, de hát már ez igy van s mert ez idő szerint e tekintet­ben jobbat nem tudunk, — igy is marad. Próbálkoztunk a múlt évben a más­nemű megoldással, de nem érhet­tünk célt. Ezt a kérdést le is vettük egyelőre a napirendről. V. Az egyesület jövedelem forrásai. Az Egyesület jövedelmi forrásait képezik a törzsvagyon kamatai, az évi utcánként való gyűjtések ered­ménye és a különböző jótékonycélu mulatságokból és concertekből befolyó bevételek. A kéregetésekből befolyt 917 K 66 fillér. Ez az összeg a múlt évekhez képest jelentékeny csökkenést mutat, tavaly 1057 K 48 fillér folyt be, a minek oka az, hogy a gyűjtések kissé lazábban történtek ez idén, mint más­kor, sőt az egyes utcák ki is marad­tak. A jövőben bizonnyára ez a tétel is emelkedni fog. Zommer Károlyné gyűjtött 18 K 70 f. Bakcsy Domokosné „ 42 K 50 f. Jékey Károlyné és Bakcsy Domokosné gyűjtött 39 K 50 f. Szabados Edéné „ 9 K 10 f. Tombory Virgilné „ 27 K 90 f. Krassó Miksáné „ 32 K 50 f. Jékei Károlyné és Schönpflug Jenőné gyűjtött 525 K — f. Melles Emilné „ 20 K 80 f. Morvái Jánosnó „ 50 K 70 f. Rorhlich Sámuelné és Med­gyesi Ferencné gyűjtött 24 K 50 f. Scherling Antalné „ 17 K 78 f. Pap Gyuláné „ 16 K 8 f. Nemes Béláné „ 22 K 50 f. Tankóczi Gyuláné „ 46 K 50 f. Istvántér gyűjtés 22 K 50 f. Összesen 917 K 66 f. A gyűjtő hölgyek nemes lelkű és önmegtagadó fáradságaik felül álla­nak minden dicséreten, fizetésük Istennél van. A törzsvagyon kamata 1900 kor., tavaly 1695 kor. 35 fill, volt, ehhez azonban nem nyúltunk s a nyert ka­matokat tőkésítve, a törzsvagyont, mely ma 33,957 kor. 39 fill., újból szapo­rítottuk. A perselyekből, melyek Wodiáner Sománé úrnő felügyelete és gondozása alatt állanak, ez idén bejött 156 kor. 2 fül. Ez a jövedelem a legkönnyeb­ben jő s hogy egyáltalában jő, az Wo­diáner Sománé érdeme, akitől indult ki a jó és gyümölcsöző eszme s aki rendkívüli kitartással buzgólkodik ezen és más egyleti téren is. Megérdemli meleg és hálás köszönetünket. Kegyes adományokból kaptunk 467 koronát. Estélyekből 2420 kor. 34 fill. Ez a legnagyobb bevétel s fennen dicséri elnökségünk eredményes és fényes vezetését. Ennyi bevételünk ebből a forrásból még sohasem volt, a jövőben talán lesz, reméljünk 1 kivül még kiadásunk vegyesekre ... 28 „ 16 n Takarókba betét . . 2900 „ — „ Rögtöni segélyre . 124 „ — „ Összes bevétel . . 6515 „ 2 „ Összes kiadás . . 6295 „ 77 „ Maradvány 1904-ről 219 „ 25 „ Vagyon-gyarapodás 890 „ 96 „ A vagyon-kimutatással, melyet Biki Károly pénztárosunk a legapróbb rész­letekig terjedő gondossággal összál- litott és felülvizsgáltaott, kapcsolat­ban szóvá kell tennem pénztárosunk­nak nagy erőfeszítéssel s nagy mun­kával járó buzgókodását pénztárunk kezelésében. Olyan ügyszeretettel, jó kedvvel, szeretettel s odaadással dol­gozik érettünk, hogy hálánk nyoma­tékos kifejezése mellett jegyzőkönyvi köszönetét kell indítványoznom szá­mára. Isten éltesse őt soká! íme, m. t. közgyűlés, a titkári je­lentésem ! Örvendő szívvel Írtam azt meg, mert sok jót, sok szépet, sok épületest tárhattam fel a múlt egyleti év történetéből a m. t. közgyűlés előtt. S most, midőn toliamat leteszem, lelkemből Istenhez, minden jónak adó­jához, minden szegény legjóságosabb Atyjához fordulok s Tőle buzgó fo­hásszal bőséges áldást s oltalmat ké­rek erre az Egyesületre, mely kitűnő vezérek gondjai alatt oly szépen vi­rágzik, és erősödik. Virágozzék, gyarapodjék és éljen is nemesen és dicsőén sokáig, — az idők végéig! Vegyesekből befolyt Múlt évi maradvány A szegényekre és az árvaházi kiadásokon 445 K 20 f. 208 „ §0 „ hírrovat. * Kormánybiztos a helybeli ref. főgimnázium érettségi vizsgálatán. A vallás és közoktatásügyi miniszter a helybeli ref. főgimnáziumnak jenius 23 és 24-ik napján tartandó érettségi vizsgálatára dr. Antal Géza pápai ev. ref. theologiai tanárt nevezte ki, az egyházkerület részéről, mint már je­leztük, Diosőffy József egyh. kerületi főjegyző bízatott meg. * A Kölcsey-Kör múzeumának és könyvtárának ünnepélyes meg­nyitása junius elsejen (áldozó csütör­tökön) fog megtörténni. Ez alkalom­mal jelen lesznek a múzeumok és porondos utakra : mámoros illatok szálltak a levegőben, a fakadó rügyek nyers szaga csiklandozva bujkált a táguló orrlyukak körül. A fiatal gyerek szomorúan nézte a himlőhelyes leán}Tt, akit az a goromba munkás olyan durván megbántott. A leány, akinek arczán a himlő hala- vány foltjai a szégyentől, a keserű­ségtől szinte lángoltak, észrevette azt a tekintetet és hálás pillantással vi­szonozta. Most aztán mindenki magával volt elfoglalva. Az omnibusz mély dűlő útba döczögött s a cserjék és zöld lombu fenyők ráborultak az útra. — Mintha eleven alagútba értek volna. Mindenkit elfogott a tavasz han­gulata. A nap sárga fényfoltokat ve­tett át a lombok sűrű szövetén s mint­ha az omnibusz tetejét aranyrózsák­kal hintették volna tele. Egy ilyen aranyrózsa ráesett a cselédleány him- löheíyes arczára. A gyerek makacsul nézte ezt a reszkető aranyrőzsát. A keze megre­megett, mohón szeretett volna utána kapni, nem tudta miért, talán, hogy gyöngéden megsimogassa, talán azért, b°gy vigasztalva súgja a leánynak : — Az a kék zubbonyos csúnya ember . . . Erős, leplezetlen csókcsattanás hang­zott. A szakácsné felsikoltott: — Halja maga baka ur, ne n> ala­kod jék ! Akkor már kiértek az alagútból. A gyerek a csókolás hangjára lesü­tötte a fejét s a szive hevesen kez­dett verni. Lopva a cseléd leánj’ra nézett, aki hamisan nevetett: Az egyik nagykasu ember dormogva mondta: — De nagy marha ! Erre a baka dühösen ugrott fel a szakácsné öléből és bömbölve kiáltott rá a nagyhasura: — Nekem mondta ezt az ur? A teremtésit! A nagyhasu a pislogó, hájba fűlt a szemeivel ráborult a bakára : — Mit tetszik mondani ? A baka a panganeijához kapott és ordított: — Én vagyok a marha, mi ? A nagyhasu most már megértette. — No no baka ur, ue mérgesked- jók Én üzletről beszéltem a társam­mal. Marhakereskedő vagyok A gyerek, aki nagyon meg volt szeppeuve, erre a magyarázatra vala­hogy elnevette magát. A bakának, minthogy már benne volt a dühbe, kapóra jött ez Mérgesen fogta meg a gyereket gallérjánál és ellóditotta: — Te még röhögni mersz, te nyálas ! A gyerek éppen a himlőhelyes cseléd karjaiba esett. Erre mindenki kaczagott, csak a himlőhelyes cseléd szorította meg gyöngéden a gyerek karját. A szakácsné csufondárosan szolt oda a himlőhelyeshez : — Kiki a párjához ! A kékzubbonyosuak ekkor ötlete támadt. Csókolja meg ! csókolja meg ! A gyerek rémülten nézett körül. Úgy meg volt ijedve, mintha azt mondták volna neki: Most meg fog halni! Látszott rajta, hogy még soha éle­tében nem csókolt meg idegen női teremtést. A himlőhelyes leány elszántan né­zett végig a csufolkodókon s aztán senkivel sem törődve, gyöngéden magához szorította a fiú fejét és meg­csókolta. A két nagyhasu tapsolni kezdett. A baka jókedvűen ütögette a tenye­rével a szakácsné lábszárát. A kók- zubbonyos ordítozott. — Bravó ! Bravó ! Hirtelen megállóit az omnibusz. A kalauz felkiáltott a tetőzetre : — Végállomás! Egyszerre elfelejtette mindenki a fiút a leányt, sietve robogtak le a keskeny falépcsőn. A gyerek és a himlőheiyes utoljára mentek. Mikor leszálltak, már a baka és a szakácsné ott haladtak karon­fogva a mély erdei utón. A baka időnkint megcsiklandozta a szakácsnét. A fiú megállott és dobogó szívvel nézte őket. A himlőhelyes leány néhány lépés­nyi távolságból őt figyelte. A gyerek hirtelen megkereste a tekintetével és remegni kezdett. Az erdő felöl nehéz, illatokkal ter­hes szellő áradt feléje. A fia egy lépést tett előre. A himlőhelyes mel­léje állt és égő tekintettel mondta neki. — Menjünk ! És az erdő félő mutatott. A fiú valamit dadogott. — Félek . . De aztán mohón, láza­san kapcsolódott bele a keze a leány karjába és szinte futott vele az erdőbe. Pakots József. 1905 Reklámeikkek: Színes suhogó reklámtaft méterenkint frt. 1.35 Fekete „ „ „frt. 95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ frt —.85 Liberti Sublime minden színben „ „ —.78 Louisienne brilante „ „ —.95 Fekete ruhaselyem méterenként 85 krtól följebb. Menyaszonyi ruhaselymek mtrenkén 78 „ Újdonságok : Voile Grenadine a legszebb színekben. Voile de Soie Popeline brillante mindhárom 120 czentiméter szélességű. Dús választék gyönyörű skót-selymekben. Travers csikós és koczkás Taffta-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Radium és créppe brillante minden színben. — Louis XV. jellegű chiné és Mille-fleurs-selymek. Gyönyörű csipke-, gyöngy- és vásznon himzett-ruhák. Irish csipkék és vászonhimzések. Legújabb ! Fekete Roil-tafft 50 cm. frt. 1.90 stb. Mintákat kívánatra készséggel köldünk. Szénásy, Hoffmann és Tsa Budapest, Béesi-uteza 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom