Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-20 / 32. szám
2-ik oldal SZAMOS 32. szám Terjesszük a „házi“ ipart! Egy igen basznothajtó háziipar meghonosításával tett kísérletet városunkban S. Groszmann bécsi nagy kereskédő ozég. A múlt év julius havában hajháló készítési tanfolyamot uyitott. Kezdetben elég szép számmal jelent keztek a növendékek, később azonban az érdeklődés nagyon alászállott. Tíz hónapi működés eredménye annyiból áll, hogy összesen 67 nővén-. dák végezte sikerrel a tanfolyamot, I de ezek közzül ma csak 40 dolgozik. Pedig ez utóbbiak között a vállalkozó ozég múlt év augusztus 10-ike óta ez év ápril 8-ig 530 korona munkabért fizetett ki, ami figyelemre méltó ősz szeg, ha tekintetbevesszük, hogy ezen munkásnőkuek kilencz tizedrészét 13 év alatti iskolás leánykák képezik. Egy családból két kis leány a múlt év augusztus 22-én kezdte látogatni a tanfolyamot. A nagyobik 12 éves a másik 10 éves. Ez a két gyermek 109 korona 80 fillért keresett, pedig a kis- sebbik járt rendesen iskolába is. Csodálatos, hogy az ilyen kézzel fogható eredmények és példák sem buzditják a szegényebb sorsú családokat, hogy gyermekeiket ezen rendkívül könnyen elsajátítható háziiparra kioktattassák. Pedig bebizonyosodott nálunk, bogy a munkásanyag értelmesebb és ügyesebb mint Ausztriá ban s igy keresetképessége is nagyobb. Ennek daczára sem vesz nagyobb lendületet ez a foglalkozás, holott maga a munka is olyan természetű, hogy a jobb sorsuaknak sem válnék szégyenére. A munka különben sem szégyen, különösen pedig olyan munka, amit vizsga szemek elől elrejtve, otthon is ellehet végezni két kis eszköz segítségével, ami 10 krajczárba kerül. Anyagot a vállalkozó ingyen ad és ingyen oktatja ki a növendékeket is, sőt az oktatás ideje alatt végzett munkát is megfizeti az elkészített haj hálók arányában. Sokat gondolkoztam felette, mi lehet az oka. hogy egy közel 30,000 lakossal biró népes városban, hol okvetlenül van annyi szegény sorsú család, hogy több száz leánygyermek foglalkozhatnék a szóban forgó jövedelmező háziiparral és tisztességes mellék keresettel támogathatná szüleit a családfenntartás nehéz munkájában : mindössze 40 munkás akadt 10 hónap leforgása alatt, aki ezt a házi ipart állandóan folytatja. Miért nem ragadják meg ezt a jó alkalmat azok, akik az anyagi eszközöknek hijjával vannak ? Könnyebb és hasznosabb foglalkozást a hajháló készítésnél nem találnak. Szinte lehetetlen, hogy csak az a nehány család, amelyhez ez a 40 kis munkásnő tartozik, ismerte volna fel ezen háziipar hasznát s a gyermekek munkájának könnyű szerrel való értékesítésének szükségét, lehetőségét ®s czélszerüségót. Más okának kell lenni a közönynek amit én a mi lakosságunk faji jellegében és gyakorlati szellemének hiányában keresek. A politikát kivéve nagyon konzervatív különösen a szegényebb sorsú nép s minden uj do- loggal szemben, amit nem ismer bi zalmatlan, tartózkodó. Pedig ideje lenne, hogy akkor, midőn saját anyagi érdekéről van szó s példákból győződhetik meg egy házi iparnak gyakorlati hasznáról, hagyjon fel legalább ebben az esetben e konzervativizmussal. Mennyivel másként áll a dolog Ausztriában. Ott azalatt, mig nálunk 40 munkást nyert a vállalat, 10,000 munkással emelkedett a hajháló készítők száma. Megjegyzendő, hogy a vállalat, mely ebben a szakban a világ első kereskedő háza, a magj'ar kereskedelemügyi minisztérium engedélyével elsőnek tett kísérletet e házi ipar bevezetésével hazánkban, de eddig csak városunkban nyitott tanfolyamot. Az volt a czélja, hogy innen mint központból kiindulva a vidéken terjessze a hajháló készítést s több ezerre menő munkást foglalkoztasson, miután a világpiaczon a hajháló olyan keresett czikk, hogy nemcsak .0, de a többi vállalkozók sem képesek a megrendeléseknek eleget tenni, jóllehet több mint 30,000 munkást foglalkoztatnak. A osztrák kereskedelemügyi minisztérium által kiadott hivatalos külkereskedelmi statisztika szerint ícÖ4. év január és február havában 874,000 korona értékű hajhálót vittek ki Nagy JBritániába és Németországba, a folyó év hasonló szakában már 1.794,000 korona értékűt, tehát több mint két- szerannyit vittek ki, pedig a teher szállítmányok egy mótermázsán alul nem számíttatnak sem a postán kül dött áruk. Ausztriában a kormány tisztán közgazdasági érdekből sokat tesz ezen háziipar fejlesztése érdekében. — A közoktatási minisztérium a népiskolák felső leányosztályaiban kötelező kézimunkának mondotta ki a hajháló készítést s már az iskolából mint kész munkásnök kerülnek ki a leánykák és azonnal keresethez jutu&k. A belföldi forgalomban pedig a vállalatok pórtómentességet, vasúti szabadjegyet élveznek. Rendeletileg van szabályoz va továbbá, hogy azon községek, hova ezen házi ipart bevezetik kötelesek ingymu helyiséget adni fűtéssel, világítással. A tanítónőknek és üzletvezetőnek a község ad teljes ellátást. Ha a község szegény, a helytartóság viseli a költségeket. A tanítónők fizetését, útiköltségét és egyéb kiadásait, nemkülönben a munkásnök munkabérét is a tanfolyam tartama alatt készített haj hálók után az állam fizeti az országos segély alapból. Nálunk a vállalat mindent a saját rizikójára tesz, a kormány semmivel sem segíti elő itteni működését, hanem csak arra az időre helyezte kilátásba az állami szubvencziót, ha 500 munkást foglal koztat és 60,000 korona munkabért kifizetett. Az előjelekből ítélve soká lesz, mire ezt elérjük, pedig okulhatnánk Ausztria példáján. A jót és hasznost bátran megtanulhatjuk a német sógortól is. Ne nézzük azt, honnan ered az, ami a nép javára és hasznára van. S lehet-e fontosabb közgazdasági érdek, mint a nép vagyonosodását, kereset és közteherviselési képességét fokozni, az áruforgalmat s ezzel a szállítási és vámbevételeket emelni ? Az önálló vámterületért lelkesedő polgártársainknak kellene leginkább felkarolni ezt a házi ipart, hogy ne 40, hanem 4000 munkás foglalkozzék azzal s ne 60,000 korona értékű, hanem milliókra menő hajhálót szállítsunk ki az országból. Megvagyok győződve róla, hogy nem a hajhálótól lesz boldog a mamagyar, de nagy mulasztást követnénk el, ha a kínálkozó alkalmat el- szalasztanók s ha a kapaczitálás minden eszközeit fel nem használnék, hogy a szegényebb népet könnyű és jövedelmező keresethez juttassuk, — olyan keresethez, metyet a gyermekek is meg szerezhetnek játszva, mi alatt a családfentartó nehéz munkáját végzi. Tudomásom van ró'a, hogy illetékes helyen a hatóság lépéseket tett ezea házi iparnak a leányiskolákban való tanítása iránt. Ez az egyedüli helyes mód ami eredményre vezet, mert a felnőttek nehezebben fordítanak időt ennek a háziipari foglalkozásnak elsajátítására, mivel kezdetben keveset jövedelmez s inkább megszokott foglalkozásuknál maradnak. Ellenben a gyermek, ki még nem tud egyéb hasznos munkát végezni, ezt könnyen megtanulja s mindjárt kezdetben is keres valamit, miáltal produktiv tagja lesz a családnak, pár hónap leforgása alatt pedig olyan kézügyességre tehet szert, hogy többet keres mint a felnőttek. A kir. tanfelügyelőség szives intézkedése folytán 26 gyermekker- tésznő nyert kiképz ést a hajháló készítésből a tél folya mán. Ezek hivatva lesznek meghonosítani e háziipart mindama községekben, hova ki lesznek küldve. A viszonyokat ismerve túlságos optimizmussal keLene a jövőbe néznünk, hogy nagyofcb sikerrel kecsegtessük magunkat. Adja az Isten, hogy rossz próféta legyek s a megindult ak- czió vezessen a legszebb eredményre. Ferencz Ágoston. HÍRROVAT. Aprólékok. Demeter bátyánknak a „Szatmár és Vidékéiben feltálalt aprólékait élvezvén, arra a felfedezésre jutottam, hogy az a főzés alkalmával elkozmásodott egy kissé. Minthogy azonban ez az elkozmásodás a mások nyelvét csiklandozza, kénytelen vagyok Demeter bátyánkat a Pataki Riza-féle exequálás miként történte felől informálni, és pedig azért, mert engemet is az aprólékok között élvezhetővé óhajt tenni. Az eset különben ez: Ösmerve Pataki Rizácskának abbéli tulajdonságát, hogy a keze nem köszvényes, sőt azt is tudva, hogy abbéli tulajdonságait a kritikusoknak, esetleg hitelezőknek meg is tudja mutatni, ugyanazért az említett exequálásra magammal hívtam a hitelezőt; egyrészt azért, hogy kosztümök megbecsüléséhez szakértő nem vagyok, másrészt zseránt dolog egy általam személyesen nem ismert hölgynek diszkrét végül kételkedni kezdett, hogy ez az oka a férje gyakori hazatérésének. Kezdte figyelni a férjét, ügyelt rá s csakhamar észrevette természetesen, hogy Ti-ti-szum mindig bemegy a félreeső hátsó szobába s ott az ódon urnával babrál. Li-li-bi kíváncsisága felébredt, azért a legelső kínálkozó alkalmat felhasználva, bátran besurrant a hátsó szobába, belenyúlt az urnába és — kezében tartotta a tükröt. Mint férje, ő is minden oldalról megnézegette az ismeretlen holmit, a fejét törve, hogy mi lehet. Eközben tekintete ráesett az üvegre s ekkor halk sikoltással hőkölt hátra. Amit látott, egy idegen nőnek az arcza volt. Most már értette, hogy Ti-ti-szum miért lopóz- kodott be annyiszor ide titokban. Hűtlen lett hozzá, mást szeret! Oh, milyen gyalázatos árulás! Mennyire hitt pedig a hűségében! Szomorúan s egyúttal haragosan ült le a földre s újból lángoló féltékenységgel nézett rá vélt vetólytársnőjére Milyen gonoszul, milyen gyűlölettel néz rá most ez a sötét szem! Érthetetlen dolog volt, hogy a szelidlelkü Ti-ti szum ilyen csúnya, haragtól eltorzult arczba beleszeretett. E gondolatai közben egészen megfeledkezett az ebéd elkészítéséről s a férje, amikor hazatért, nagyon elbámult, hogy édes kis felesége nem siet eléje barátságos üdvözlettel. — Hosszú keresés után végre ráakadt a hátsó szobában a földön ülve, kincsével a kezében. — ügy! — kiáltott rá az asz- szony, amint megpillantotta, — tehát igy csalsz meg engemet! így «salsz meg, pedig még egy éve sincs, hogy a feleséged lettem ! — Mit akarsz ezzel mondani ? — kérdezte Ti-ti-szum, egészen el- képpedve erre a haragos megszólításra. — Mit akarok mondani ? — he- veskedett az asszony. — Mióta szoktak feleséges emberek idegen arcz- kópet rejtegetni a házukban ! Ne, itt van, látni sem akarom többé ennek az utálatos asszonynak az arczát, kit jobban szeretsz, mint a szegény kis feleségedet. S köuy áradt a szeméből. — Li-li-bi, szivem szerelme, lelkem szeme te, nem tudom, miről beszélsz ! — kiáltott fel Ti-ti szum kétségbeesve, mert az asszony könye egészen kihozta a sodrából. — Te rossz ember ! — zokogott a szegény Li-li-bi. — Más asszonyt szeretsz, pedig ezerszerte rútabb nálam ! Hol a hűség, amit fogadtál ? Minden csak hazugság volt! — De Li-li-bi, életem napja, hogj'an beszélhetsz ilyen dolgokat ? Nézz ide, hisz ez az én szegény meghalt apámnak a képe. Az utczán találtam s azért rejtettem el az urnában, hogy el ne veszítsem. — Ohó ! kiáltott fel Li-li-bi és a szeme villámokat szórt. — Oly ostobának gondolsz, hogy egy férfi képét nem tudom megkülönböztetni egy nőétől ? Erre már Ti-ti-szum-ot is elhagyta a bóketürés s öt perez múlva lobogó lánggal égett közöttük a házi perpatvar. A hangos czivódásuk zajára odalépett hozzájuk egy arra haladó pap. — Oh, gyermekeim! — mondta a tiszteletreméltó férfiú, — hogyan engedhetitek áu magatokat ennyire a haragnak ? — Van rá okom, — felelte Ti- ti-szum. — A felesegem elvesztette az eszét s olyau dolgot állít, ami nem igaz. — De igaz! — sikogatott az asszonyka. — Az uram egy idegen asszony képét rejtegette ebben az urnában ! — Esküszöm, hogy megboldogult apámnak az arczképe! — kiáltott Ti-ti-szum. — Mutassátok azt a képet ! — parancsolta a pap. Li-li-bi odaadta neki s a pap komoly arcczal tekintett a tükörbe. — Gyermekeim, — mondotta azután ünnepies hangon, — ne czi- vakodjatok tovább, mert egyiteknek sincs igaza! Ez egy szent papnak az arczképe ! Magamma! viszem s elteszem a templom kincsei közé S ezzel eltávozott, magával vive a tükröt, amely majdnem tönkretette Li-li-bi és Ti-ti-Szum boldogságát. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER*.
