Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)

1905-04-02 / 27. szám

XXXVII. évfolyam. ■3F" Szatmár, 1905. április hó. 2 vasárnap <:> - , * ­4'?' 27-lk szám. SZAMOS POLITIKA|áSZEPIRODALM1 ÉS GAZDASÁGI LAP. • J«SmI MEGJELENIK VASÁRNAPA ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Bgész —jiiMiji,ni., —>,x— E It f i i e t;t S i*ta r: • * y évre 8 kor. — Félévre .4, kor Egyes szám ára 10 Aliért SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza S. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak S^aímaron, a lap kiadóhivatalában fizeiendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Áz iparfejlesztés érdekében. Hazánk iparfejlesztése oly ke­zekbe van lehelyezve, amely ben­nünket kereskedőket, iparosokat nagy megnyugvással tölt el. Szte- rényi József miniszteri tanácsosban oly apostolát találtuk meg mi ke­reskedők és iparosok a magyar kereskedelem- és iparfejlesztésnek, aki nem a bürokratikus szellemmel, hanem igazi érző, magyar keres­kedelmi ésszel, az ipari tevékeny­ség minden legkisebb detailjainak teljes ösmeretével, végtelen tapin­tattal és nagy tudással végzi mun­káját; egyik törvénytervezet a má­sik után kerül ki dolgos keze alól, egyik üdvös újítást a másik után honosítja meg, mindent megfigyel, mindent lát, mindent tud és min­denre, még oly aprólékos detailra is kiterjeszti figyelmét és ha mind­ezek daczára sem tudja azokat az igazi nagy, hazánk ipari életének fellendülését maga után vonó ered­ményeket felmutatni, igazán nem benne, hanem azokban az áldatlan viszonyokban keresendő az ere­dendő okozat, amelyet egyfelől áldástalan belpolitikánk helyzete teremtett meg, de másfelől az esz­közök csekély, ki nem elégítő volta gördít eléje. Es mig pl. katonai ezélokri, — megengedjük, szinte elég tontos, — milliókat és ismét milliókat áldozunk, illetve kénytele- nülünk áldozni, addig az iparfejlesz­tés czéljaira oly aránytalan csekély összegekkel gondoskodik, illetve gondoskodhatik kormányunk, a mely talán tapogatódzásokra ele­gendő, ha ugyan, de czéltudatos iparfejlesztésre igazán nem, de leg- kevésbbé ott, ahol nemcsak papí­ron, nemcsak hangzatos eszmékben, kicikornyázott szólamokban, hanem testet öltött valóságban is akarjuk látni, tapasztalni és érezni. De talán: „Kommt Zeit, kommt Rath.“ Várunk, várjuk ez idő el­jöttét, mint a Messiást. Praemissis, praemittendis, el­mondottam volna az elmondandó- kat, már most áttérek magára czikkünk tulajdonképeni tárgyára és mindenek előtte azokra az aka­dályokra, amelyek különösen a kis és középkereskedelemre és iparra nehezednek ólomsullyal. Néhány év előtt, különösen éreztük ezt a millenium idejében, igazán csapatostul jelentek rneg Lajthán-tuli szomszédjaink és de- rüre-borura hirdették magukat, hogy selejtes áruikat ebben, vagy abban a szállodában tartják a közönség rendelkezésére. De nemcsak ezek, még a vi­dék kereskedői is panaszkodtak, hogy a fővárosi, meg a bécsi kon- kurrencia teljesen lehetetlenné teszi megélhetésüket és hogy a vidék fogyasztó közönsége mindent a fő­várostól meg a bécsi szállitóktól vesz, áll pedig ez főképen a fino­mabb ipari készítményekre s úgy mondták, hogy ha e^n •a.'kppíj'ány nem fog gyökeresen, Itelß alapos­sággal és gyorsan segíteni, megra­gadhatják gyorsan a koldusbotot. Nem szaporítom a szót, an­nak idején a budapesti kereske­delmi és iparkamara legerélyesebb tiltakozása alaczára is megszülem- lődött az a szerencsétlen 1900. évi XXV-ik törvényezikk, amelyet a nép nyelvén egyszerűen „vigécz- törvénynek“ kereszteltek el. Ennél szerencsétlenebb, rosz- szabbul megcsinált törvény talán még nem is került ki a törvény- hozás retortáiból. Úgy csinálták meg ezt a szerencsétlen törvényt, hogy azt mi magyarok iszonyúan megsinyljük, mig a Bécsből ide- sereglő idegenek a legnagyobb ké­nyelemmel folytatják ádáz munká- juká'r&s ha xcg is fognak- egyszer egy-egy ilyen mutatványpéldányt, úgy ez azt a hatást szüli, hogy vagy hamarjában kiváltja a jóma­dár az iparjogot, kivesz egy hóna­pos szobát, amelyért fizet vagy 20 koronát havonként, természetesen adóját is, — ha ugyan meg tud­ják rajta venni, — ez alapon ró­ják ki, vagy egyszerűen fittyet hány a magyar törvénynek és ha szép csendesen le is fizeti 40 koronányi büntetését, tovább folytatja mun­káját és a magyar kereskedőnek ezalatt felkopik az álla, roskadozik a reá nehezedő óriási közterhek, házbérek, személyzeti költségek, — megélhetési drágaság stb. elkerül­hetetlen nagy kiadások alatt. Mo dern kirakatokat, elegáns berende­zést és Isten a megmondhatója, mi mindent kell drága pénzen ké­szíttetnie, hogy az u. n. „kor szel­lemével“ haladhasson és az ered­mény az, hogy a mi bájos magyar asszonyaink kedves mosolylyal je­lennek meg üzleteinkben, hogy elmondják, ezt vagy azt a ruha­darabot, kalapot, czipőt, bundát, fehérneműt vagy micsodát ettől a bécsi szabótól, attól a czipésztől, vagy nem tudjuk kitől kapta meg. Gyakori felszólalásoknak az volt az eredménye, a melyek az illetékes hatóságokat érték, hogy „tessék feljelenteni, akkor majd eljárunk“ . . . Hát ezt szeretettel megköszönjük. Mi kereskedők és iparosok, a kik minden erőnk meg­feszítésével kell, hogy dolgozzunk, a kik nappalunkat éjjellé és éjjele­inket nappallá tesszük, hogy meg­tudjuk valahogyan teremteni a leg­szükségesebbet, nem érünk rá, de nem is tudunk mindennapi munkánk közepette detektiv-szolgálatokat telje­Pillanatnyi felvételek városunk XVII. századbeli történetéből. Irta és a „Kölesey-kör“ 1905. márczius 36-án tartott matinéján felolvasta : Ferencz Ágoston. I. Mielőtt mai felolvasásom tulaj­donképeni tárgyára áttérnék, elöljá­róban szives türelmüket kérem, melyre ekvetlenül szükségem lesz, midőn rég letűnt daliás idők eseményeiről fel- lebbentem a feledés fátyolét s midőn »ég kipróbálatlan történetírói vénám gyönge világánál fogom önöket el­kalauzolni városunk háromszázados múltjának homályában. Ezen homályba fényt deríteni előttem mindössze ketten vállalkoz­tak, uggymint Szirmai, aki Szatmár- megye leírásában a városunkra vonat­kozó adatokat csak hézagosán s nem mindenben hitelesen adja elő, — és Bartók Gábor, aki Sarkadi Nagy Mi­hály egykori városi levéltárnok jegy­zeteit rendszerbe „ütötte* s kiegészí­tette 1860-ban. Ezen utóbbi munka l azonban mig a város „egyházi tör­téneteit“ igen terjedelmesen tárgyalja, addig „polgári történeteidnek csak néhány lapot szentel. Jeney György egy szatmári cí­vis emlékirataiban már sokkal ké­sőbbi kor eseményeit örökítette meg. (1780-1820.) Egyéb, városunkra vonatkozó és figyelemreméltó monografikus jellegű történelmi munka nem áll rendelke­zésünkre, legalább én ilyet nem ög- merek. Láthatják tehát, hogy nem va­lami taposott utón jutottam a törté­netírás múzsájának csarnokáig s nem restellem bevallani, hogy kissé félve tevém kezemet a kilincsre s már-már visszalépni akartam, midőn egyszerre feltárja előttem valaki a csarnok ka­puit. Ez a valaki pedig nem volt más, mint Fodor Gyuri bátyánk, a múzsa felkent papja, városi levéltá­runk őre. Amint összeszedtem magam első meglepetésemből, előadtam, mi já­ratban vagyok s minő históriai kút­főkre van szükségem. Kérésemből rögtön tisztában volt velem s emigyen felelt: — Hát tudod, kedves öcsém, ezt a várost a tatárjárás óta külön­féle ellenségek legalább tizenötször feldúlták. 1703-ban pedig ugv a vár, mint a város borzasztóan leégett. Odevesztek legbecsesebb okmányaink, tanácsi jegyzőkönyveink, szóval itt vajmi kevés értékes dolgot találsz. Ebből a szeretetteljes felvilágo­sításból megtudhattam, mikép elég tájékozatlan vagyok ahhoz, hogy a város múltjából merített tárggyal si­keresen megbirkózhassam, egyszers­mind azt is megérthettem a válasz­ból, miszerint történelmi anyag fel­dolgozásához egyéb is kell, nemcsak forrásgyűjtemény. Azonban ez a kis csalódás leg­kevésbé sem hütötte le ambíciómat, sőt valami sajátszerü belső ösztöntői sarkalva rendithetlenül ragaszkodtam elhatározásomhoz, örültem rajta, hogy egyszer a csarnokon belül látom ma­gamat. Majd kiegészítem ón hiányos történelmi ismereteimet, gondolám s az én szeretve tisztelt Gyuri bátyám látva hajthatatlanságomat, megkünyö- rült rajtam. Rendelkezésemre bocsá- tosta a levéltárunkban őrzött legeB- legrégibb ereklyéket, amiket a tűz megkímélt s a Gondviselés a török, tatár, kuruez és labancz hadak pusz­tításától megőrzött. Ezek között a régi, molyette poros akták között találtam egy igen érdekes könyvet 1640-ből. Eredeti kézírással van Írva s különféle feljegyzéseket tartalmaz. Alighanem hivatalos használatra je­gyezhették fel a bennefoglaltakat azoD kor iródiákjai, avagy jurátus nótáriusai. Ma azonban igen becses történeti adatokul szolgálnak e fel­jegyzések. A könyv külseje kevés érdekes­séget árul el. Meglehetősen kopott bőrkötésben 180 elsárgult, negyediv nagyságú levelet tartalmaz Az első 110 lap sűrűn tele van Írva. Az utolsó 70 lap azonban nagyobbára üres, csak elvétve találunk egy-kót soros jegy­zéseket. II Ennek a könyvnek az érdekes Róth Fülöp kárlsbádi czipőra ktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási fo rrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MífHí • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. --------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom