Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)
1905-03-30 / 26. szám
2-ik oldal SZAMOS 26. szám gon, de az osztrák-magyar vámterületen is, a gazda állapota döntő az illető vállalatok sorsára nézve. Bármikor olvashatjuk: ez meg amaz iparvállalat nagyobb lendületre tart igényt, mert a jó termés a gazdák vevőkópességét emelte, vagy pangás volt, mert az elemi csapások a gazdák vételkedvét megtörték. Ezen általános tapasztalat jut majd érvényre, a mikor a vámsorompók felállításakor a gazda 200—300 millió korona veszteséggel szemben lesz hivatva a magyar ipar megdrágult czikkeit vásárolni. Nem hogy uj iparok alapitá sára leend kedv, de még a fenálió iparok is sorban pangásnak indulnak. A magyar mezőgazdaság minden gyöngitóse az ipar fejlődésének a legnagyobb akadálya. Az a vérmes remény, hegy önálló vámterületen az ipar mesés módon fog gyarapodni, ha a magyar mezőgazdaság érzékeny veszteségeit nem tudja mellőzni, hiú ábránd ; mert a magyar mezőgazdaság amúgy sem örvendetes állapotát ily' erőszakos műtéttel a tönkrejutás útjára tereljük és nehezebb napok elé állítjuk, mint a milyeneket az amerikai verseny által bekövetkezett, de a többi versenyző országokra is egyenlően átháruló küzdelemben ólt. Mert az, hogy a magyar mező gazdaság az eddig Ausztriában jól értékesített és közös vámterületen jövőre még jobban értékesíthető terményeivel — ha a vámsorompók következtében csak veszteséggel vagy éppen nem adhatja el mezőgazdasági czikkeit — velük más piaczra forduljon : csak akkor lehetséges, ha még nagyobb veszteségeknek teszi ki magát. Európa összes országaiban magas agrárvámok és ez elzárkózás elve fogadják mezőgazdasági czikkeinket; elfoglalták a teret mindenütt a velünk versenyző mezőgazdasági országok; ha tehát vissza akarnók hódítani előbbi helyzetünket, még többet kellene engedni árainkból, mint a menynyire kénytelenek leszünk az osztrák tartományokban. Szóval a külföldi piaczok még nehezebben tárulnak fel a magyar termények számára, mint az osztrák. Magára közgazdaságunkra az a körülmény, hogy mezőgazdaságunk évi 200 millió korona veszteséggel áll szemben, nagy visszahatással lesz. A földmivelés jövedelmezőségének ily leszállítása mindenekelőtt magával hozza a földjáradéknak csökkenését. Ez pedig annyit jelent, mint a bérleti árak csökkenése és a föld árának hanyatlása. Talán az utóbbit némelyek nem tekintik nagy bajnak, miután sokszor hallható az a nézet, hogy Magyarországon a földbirtoknak ára aránytalauul gyorsan emelkedett. Csakhogy a földbirtok árának hanyatlása magában véve is biztos jele a köz- gazdasági bajnak és nálunk, a hol a földhitel oly nagyjelentőségű, a föld birtok árának csökkenése a földhitelen alapuló jelzáloglevélüzletnek erős megrendülésével járna. Zálogleveleink jó értéke s vele a földhitel szilárdsága a föld emelkedő árában erős támaszát találja. A földhitelintézet a jelzálogos bortokok átlagos értékét holdaukint kimutatja s ezen kimutatások szerint a hold értéke 1867-ben 90 korona, 1892-ben 176 korona értékben szerepelt a záloglevél fedezetében. A záloglevelekbe vetett bizalom erősen megrendülne, ha az a szilárd és mindig javuló alap visszafejlődnék. Mily kedvezőtlen hatása van a zálog levelekben vetett bizalom csökkenő sónek, azt tapasztaltuk az 1899., 1900. és 1901. években, a midőn részben a két németországi hitelintézet katasztrófája, de részben a budapesti pia- ezon történtek is a záloglevelek árfolyamát lenyomták. Jelzálogleveleink tömegesen visz- szafolytak s pénzintézeteinknek nagy erély't kellett kifejteniük, hogy a jelzáloglevelek árfolyamát rohamos esés ellen megvédelmezzék. Földhitelünk alapja a földbirtok értéke; a magyar záloglevelek jó árfolyama nagyrészt a föld értékének folytonos, emelkedése ; a föld árának hanyatlása okvetlenül a zálog levelek árfolyamának hanyatlását vonja maga után, de másrészt a jövőben fölveendő hiteleket megdrágítaná és a pénzintézeteket nagyobb óvatosságra és szükkeblüsógre szorítaná. A földhitelnek ezen megszorítása természetesen a földhitel megdrágulását vonja maga után. még ha az intézetek nem is emelnék azonnal a kamatlábat, de az, hogy a kölcsön vevő alacsonyabb folyamu záloglevél alapján vesz kölcsönt, megdrágítja a hitelét. A 4 százalékos záloglevél 95-üs árfolyamnál 4‘2,90-esnól 4’44, 85-ös árfolyamnál 4-7 és 80-asnál 5 százalékos kamatot Ígérnek. A földhitel megdrágulása hat az általános kamatlábra, annál is inkább, mivel egyidő- ben az ország mezőgazdasági czikke- inek kivitele és kiviteli értéke kiseb- bedik; kevesebb pénz jön be az országba és a magyar záloglevelek, esetleg velők más órtókekuek beözön- lésével több pénz megy a külföldre. Több pénznek a kifolyása, kevesebb pénznek bejövetele múlhatatlanul megdrágítja a valutát, a váltó kamatja emelkedni fog és vele együtt az összes magán- és közhitei drágul. Értékeink ára csökken és vele együtt erős pénz- szükség támad. Mit tesz ez, ha állami értékeink és zálogleveleink 4—10 százalékkal csökkennek, a midőn magyar állampapír 5 milliárd korona értékben van kibocsátva s ebből T7 milliárd van az országban elhelyezve, azt könnyen kiszámíthatja bárki is. A magyarországi papirbirtokosnak el kell tűrnie a közel 80—90 millió korona árfolyamveszteséget; a külföldi pedig lehetőleg túl fog adni rajtuk s azzal még jobban fokozza a magyar hitelválságot. SZÍNHÁZ. Szombaton premier-előadás volt. A Magyar Színház „uagysikerü uj donságát,“ így hirdette a szinlap, a „Mulató istenek“-et hozták színre. Hát ha ennek a gyönge tákolmányu darabnak, mely szellemi vérszegénységben múlt ki, volt sikere Budapesten, akkor e sikert mindenesetre nem lehet a libretto jóságának betudni. A kiinduló pont, az ötlet elég jó, de nincs kiépítve, nincs variálva, tarkítva s igy a darab semmi hatást nem tett. Hogy annyira, amennyire ronkonszenvesen fogadta s lenyelte a publikum a darabot, azt egyedül az előadás javára kell írnunk. Három jól beállított alakja vau a darabnak. Charis komorna, játszotta Révész Ilona, Sosias, játszotta Papír Sándor és Merkur, játszotta Tisztái Miksa. Mindhárman nagyon jól játszottak s az unalomba, mit a darab gyöngéi kellettek, ők vittek pompás alakításukkal egy kis vidámságot, egy kis derűt Révészről különös elismeréssel kell megemlékeznünk, mert pompás Volt a_ szabadszáju komorna szerepében. Aldoriuak kisebb szerepe volt, de jó énekével keltett hatást Elismeréssel kell megemlékeznünk a zenei betanításról s a rendezésről, mely mindenekfelett tökéletes volt s dicséri Kovács karmester dirigens képességét. Vasárnap délután a „Lili,“ este ismét a „Mulató istenek“' ment. A saison egyik legjobb előadását láttuk Hétfőn a „Kis lord“ beJobban szeretlek életemnél, lelkem üdvénél! . . . Hogy remegett e szavakra a művész. Pfuj, nincs visszataszitóbb látvány remegő, gyáva férfinál. Szó nélkül fogta kalapját s rohant, mint kopó által felvert nyúl. Az asszony önelégült szerelmes pillantással kisérte, boldog volt, hogy megmenthette szive bálványát. Ez az érzés erőt adott neki, látszott egész lényén, hogy el van szánva, kész mindenre, csak az árulásra nem. ügy állt a szoba közepén, mint a hősiesség megtestesülése Ekkor a tekintete véletlenül reám tévedt. Kissé megborzadt, mikor arczának kifejezését visszatükröztem, aztán idegesen megigazgatta összekuszált haját s valami névtelen, borongós sejtelemtől hajtva, szomorúan szemlélte magát. Lehet, rosszul figyeltem meg, nekem azonban úgy rómlett, mintha azokbau a fekete, izzó szemekben könyek csillogtak volna. Ekkor hirtelen megráz- kodott, valaki a kaput nagy robajjal becsapta s gyors léptek zaja verte fel az elhagyott udvart. Egy ugrással az ajtónál termett, a kulcsot ráfordította. Aztán lélekzetét is visszafojtva várt, — stárt. A nagy csend ben oly hangosan dobogott a szive, hogy ón is hallani véltem. Erős kéz rázta az ajtó kilincsót.. Pillauatnyi szünet után recsegve- ropogva felpattant az ajtó. A férj jelent meg vérben forgó szemekkel. Rávetette magát az asszonyra . . . XJjjai görcsösen belemélyedtek annak gömbölyű vállaiba s dühtől rekedten hörögte : — Hol van czinkostársad ? Az asszony fájdalmában össze- szoritotta ajkait, keményen, halálra készen szembenézett urával és hallgatott. — Hol van, te aljas bestia ?! Mondd meg, mert különben kitaposom a förtelmes lelkedet! Szólj ! beszólj ! A nevét! . . . És kivetkőzve minden emberi mivoltából, földre tepertő azt a védtelen, hallgatag nőt, öklével arczába csapott s magáukivül ordította : — Szeretődet megmentetted, de magad elvesztél, ha tüstént meg nem mondod: ki az, hol van? És újra marczangolni kezdte. Szép, hosszú, selymes haját marékszámra tépte. Az asszony végre felsikoltott: — Gyáva vadállat! Ölj meg, de ne kínozz 1 Oh, mennyire utállak és mennyire szeretem őt! Hiába minden erőszakosságod! Életemet elve- heted, szivemet soha! Szerelmemet meg tudtam menteni, magamat meg fogom védeni, ha száz, ha ezer halált szántál is nekem Nem hősnek, hóhérnak születtél! Ezzel kitépve magát az őt szo- ritó aczélujjakból, egy párduez ugrással az Íróasztalnál volt, hirtelen felkapta az ott heverő papirvágó tőrt s bosszútól lihegve, villámló szemekkel férjére sújtott ... A.z baltenyeróvel ösztönszerüleg felfogta a szúrást, jobb kezével kicsavarta s az átszűrt tenyérből kirántva a tőrt, markolatig döfte az asszony szivébe . . . Hang nélkül összeesett. A magasra törő vórsugár láttára a férj rémülten rohaut kifelé s őrjöngve ordította : — Megöltem a gyalázatost, megmentettem a becsületemet! Hol van az a másik ? Hol van az a gazember! ? Az a szép biborszinü arcz pedig lassan-lassan halványabb, sápadtabb lett, mig végre egészen elfehéredett s olyan nyugalom ült rajta, akárcsak mutatóján. Ez az est fonomenális sikert hozott Garai Húsnak, ki Cedrio szerepét a lehető legtökéletesebben, legbájosabban alakította. A sikernek legnagyobb bizonyítéka az, midőn egy színészt, vagy színésznőt, nem énekszám után, nyílt színen ünnepel tapssal a közönség, már pedig Garatnak volt belőle része, de nagyon is megérdemelte. Kívüle még Szilágyinó Szentes és Tisztái érdemelnek dicséretet. A második felvonásba illesztett soiree is nagyon jól sikerült. Hugon- nai Irén általános elismerést és nagy tetszést aratott a „Zsidónők“-ből vett nehéz „Nagyáriával“ újabb bizonyságát adva annak, hogy az igazi szép hangot nem lehet semmi rosszakaratú véleménynyel lekisebbiteni. Nagyon tesszett a Bay éneke, úgy a Solti Vilma fellépése is. Révész ismét a szokott hatást érte el coupléjával, mely nagyon tetszett, úgy hogy a közönség meg is akarta ismóteltetni, de a rendezői szigor nem tett eleget a publikum óhajának. Berekesztette pedig a talpraesett műsort a Kőszegi Aranka éneke, ki bájosan csicsergett most is, mint áltálában. Kedden immár tizenegyedszer a „János Vitéz“ került színre. ( — y) HÍRROVAT. A kárbaveszett mentés. A Fapiaczon múlt este nagy riadalom történt. Elesett egy termetes polgár és óriási nyögéseket hallatott. A közönség csoportba verődve sajnálkozott a szerencsétlenen. — Kitört a lába ! Betört az oldalbordája ! — mondogatták sajnálkozással. — Még él, mert nyög — véleményezte egy könyező szakácsné. — Gyorsan telefonálni kell a mentőkért ! — tanácsolta egy erős lólekjeienlétü diák. És gyorsan telefonáltak. A szerencsétlen ember akkorát nyögött és csuklott, hogy kin volt hallani. — Ez a halálcsuklás — fakadt sírva az érző szivü szakácsné. Nemsokára erős csöngetés hallatszott és odarobogott a mentők kocsija. Mi történt ? — kérdi az egyik mentő. — Halálos szerencsétlenség Eltört mindene. Mig a közönség a rendőrséget a márvány sírköven . . . Lehet, képzelődöm, de nekem úgy tetszett, mintha színtelen ajka megmozdult volna s leheletszerüen, alig hallhatóan boldogan suttogta: — Megmentettem . . . megmentettem . . . * Reggel amint felébredtem, csak úgy gyöngyözött halántékomon a verejték. Gyorsan magamra kaptam ruhámat és erélyes hangon, ellentmondást nem türően felmondtam háziasszonyomnak a lakást. Arczárói és arról a gúnyos mosolyról leolvastam, milyen gyáva nyúlnak tart. De inkább vagyok gyáva nyúl, mint bolond elefáut. -- Még ma elköltözöm ebből az átkozott szobából, mert tudom, érzem, ha még sokáig itt maradok, a Lipótmezőre visznek. Nem kell nekem ilyen olcsó „beszélő-lakás,“ vegye ki okosabb, hidegebb vérű ember nálamnál. Nincs igazam ? Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deáktór 15 sz. alatt a volt Keiner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épület vasalásokat, görléez és furnér árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket stb. — An. é. közönséget pontos kiszolgálásról biztosítjuk. — Szives pártfogást kérve vagyuuk Melchner Testvérek vaskereskedők. „Agrária“ gazdasági gépek elárusitása. ,.. ...—r------------------------■ ..... r .Jtti-nr.-'i— ■ >
