Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)
1905-03-26 / 25. szám
2-ik oldal SZAMOS 25. szám. az elsőreudii szükségleti eszközök terén erős áremelkedés állott be. így tehát kevés pénze mellett, még drágábban is kellett mindent vásárolnia a kereskedőnek, mi természetesen nagyban hozzá járult a mérleg serpenyőjének felbilienósókez Mindenkinek reménye most már abban csúcsosodik ki, hogy a nemzetközi komplikáeziók, a háborúk megszűnésével, e hosszantartó gazdasági és pénzügyi válság is véget fog érni. Igen ám, de nagy kérdés az, hogy mikor fér minden a rendes kerékvágásba, addig a hitelvesztett kereskedő parányi kis tőkéje, melylyel a rossz év eredményeit kipótolhatná, elfogy és nem marad más resultátum, mint hogy bemondja a csődöt. Nem a legkedvezőbb auspiciu- mok azok, melyekkel az uj üzletóvet megkezdjük és tudjuk jól, hogy az igazság kíméletlen feltárásával némelyeknek fájdalmat okozunk, de szerintünk egészségesebb a sebeket nyíltan megmutatni, semmint eltitkolni, mert gyógyulásra csakis igy számíthatunk. Mindamellett nem szabad reményünket egy jobb jövendőben elveszítenünk, mert hiszen az idők periódusa mozgásából is kitapasztalhattuk, hogy minden tulprodukczió válságot idézett elő, de viszont válságos idők mindig kedvező rendes viszonyok beálltának előhírnökei. SZÍNHÁZ. • Szerdán „A vasgyáros“ került színre csekély számú közönség előtt, pedig ez az előadás megérdemelte volna a pártfogást. Kendi játszotta Claire t s ezzel már hallgatólagosan is megmondtuk, hogy a szerep kitünően volt alakítva s méltó partnere volt Derblay személyesitője Krasznay. — Ilyen nagy, erős szerepben látszott meg igazán, hogy milyen szép tehetségű szinész Krasznay. Ezt a szerepet minden kis részletében kidolgozta az ambitiozus fiatal drámai szinész s játéka igaz szimpatikus volt mindvégig. Mikor ilyen jó előadásokat látunk, lehetetlen a kérdést fel nem tenni, hogy miért nem igyekezett Krémer igazgató e jobb erőket társulatunk számára megtartani ? Valóságos művészettel szalaszja el magától a jó alkalmakat, hogy a jövő színi saisonra jó társulatot szervezzen. Itt volt pl. az alkalom arra, hogy Krasz- nait, ki csak a napokban szerződött Debreczenbe, megtartsa társulatának, — nem tette, — pedig tudja jól, hogy a vidéki színészek legjobb erői már el vannak szerződve más társulatokhoz. között feltűnt egy fiatal hadD agy, kinek harczias modora, a hadviselési tudományokban való feltűnő jártassága meg a főtiszteket is meglepte. Ez a hadnagy Treigoietti hadnagy volt. — Ön hadnagy ur, — kérdi a vezénylő-tábornok, — Treigoietti ezredes fia ? — Nem, tábornok ur, nem vagyok a fia. — Talán rokona ? — Igen. — Felelt a hadnagy katonai rövidséggel. * A hajó kikötött Afrika partjain. Az olasz gyarmaton csakhamar megváltozott minden. Az olaszok egyie- másra aratták a fényes győzelmeket a felkelők csapatain. Különösen az önkéntes csapat tanúsított kitűnő magatartást, bámulatos vakmerő, ha- láltmegvető elszántságot, miben nagy érdeme volt Treigoietti hadnagy tü zelö beszédének s elöljáró példájának. Julius 20-ika van. Az ég szép tiszta, felhőtlen. Pirkadni kezd már, Igazán kiváncsiak vagyunk, hogyan lesz képes az igazgató megfelelni a kerületi választmány azou határozatának s a közönség azon egyhaugu óhajának, hogy végre valahára egy megfelelő társulatot hozzon Szatmár- ra, hol már 3 éven át olyan mesés türelemmel pártfogolja Őt, a mi jó közönségünk. Csütörtökön a társulat második soubrettje s mindenesetre legszorgalmasabb tagja Koruai Margit vette ki jutalomjátókát „Sant-Toy“ czim szerepében. A közönség, mely egészen megtöltötte a színházat igazán impozánsan honorálta azt a vas szorgalmat melyet Kornai Margit az egész sai- sonban kifejtett. Nagy tüntetés volt a jutalmazott mellett virággal, ajándékkal, tapssal és éljenzéssel a szín házban és színházon kívül s csak elismeréssel lehet adózni azoknak, kik ezt a parázs tüntetést, olyan sok leleményességgel s kellőleg discreteji rendezték. Kornai természetesen jól játszott. Ügyesen, jó kedvvel alakította szerepét s fessek voltak toi- lettjei is. Különben az egész előadás elsőrendű, kifogástalan volt. Nagyon jó, hálás szerepe volt Révésznek a komorna szerepében, különös tehetsége van a fess szoba-cziczák alakításához. De nem csak hálás volt a szerepe hanem Révész meg is játszotta s énekével, különösen gratiozusan, tűzzel ellejtett táuczczaival, melyben méltó partnere volt Tisztái, ki elsőrendűen játszott az estén, zajos tapsokat aratott. Pénteken megismételték, a szokott jó előadásban „A lőcsei fehérasszonyt“. ( — y) HÍRROVAT. Apróságok Meszlényi Gyula püspökről. Irta: Ferency János. Mindenekelőtt a t. olvasóközönség elnézését kell kérnem, hogy ezekbe az apróságokba magamat is bele keverem, de a megérthetöség szempontjából okvetlenül szükséges, hogy a hátsó térből igénytelen személyem által a homlokteret némileg megvilágítsam. * Amikor József kir. hérczeg Őfensége a magas nevéről nevezett honvédlakótanyát jött megvizsgálni Szatmárra, tiszteletére a főpásztor nagy diszebédet adott a, püspöki palotában. Én, mint azon idei tűzoltó-parancsnok, tiszttársaimmal éppen egy szakasz a harczi moraj, az ágyuk bömbölóse tölti be a kora reggeli és a melegtől fuladr, levegőt. Véres harczot, nagy harczot várnak ma. Egy jól védett helyet, az ellenség utolsó menedékhelyét kellett az olasz seregnek bevenni. Iszonyú küzdelem következett be; a fölkelők elszántan védték az erősített helyet, roppant golyózápor hullott az olasz csapatokra. De hasztalanul, a támadók, habár nehezen is, de folyton előre nyomultak. A 62-ik gyalogezred ép most nyomul előre a védett hely fokára, Treigoietti ezredessel az élén Az önkéntes csapat is mindenütt az ezred mellett küzd. Monte-Albó hadnagy az ezred zászlójával kezében haláltmeg- vető elszántsággal igyekszik előre, hogy az olasz trikolorral együtt a vár fokára helyezze azt dicsőséges győzelem jeléül. Már-már czólját érte, midőn az ellenség közül egy athléta- alak rohan elő s Monte-Albó hadnagyot megragadva, a mélységbe akarja taszítani. A hadnagy nem hagyja magát; rettenetes harcz, küzdelem honvédnek tűzoltói kiképezését fejeztem be s az ebéd délutánján voltam az elért eredményt a József-lakótanya udvarán és tetőzetén vizsgálat alakjában bemutatandó. Az asztalfőn a kir. Herczeg ült, jobbján a püspök, nekem pedig az udvarmesteri hivatal a fenséges Úrral szemben jelölt helyet. Ötnegyed óráig voltam szerencsés már ez ebéd alatt Őfenségével beszélgetni. — Örömmel hallottam, fordult kegyesen hozzám az uralkodóház tagjainak beszédmódja szerint a szavakat majesz- tetikus vontatottsággal tagolva a kir. Herczeg, hogy parancsnok ur honvédeimet ügyes tűzoltókká képezte ki. — Fenség, szóltam, a kiképzés fogyatékosságát ne jó szándékom hiányában, hanem erőm gyöngeségében méltóz- tassék keresni. — Ne higyjen neki Fenség ! vágott közbe a püspök. Én is hallottam, hogy azok ,a honvédek jól vaunak kiképezve ! Én megdöbbenve azon, hogy a Fenség ezek után a szavak után csakugyan sokat fog követelni, bizonyos félénkséggel kérdeztem a főpásztort : — Nem ismeri Méltóságod, (magasabb czimei utóbb következtek), azt a magyar közmondást, hogy nyugtával dicsérd a napot ? — A jól kezdődő és jól folyó napok rendesen jól is végződnek, szólt hozzám biztatólag a püspök. — Én pedig ma sem a nap kezdetére, sem nyugtára, hanem a délutánjára vagyok kiváncsi, fejezte be ezt a tárgyat bátorító nyájassággal mosolyogva a fenséges Ur. * Csaknem zavarba jöttem, amikor észrevettem, hogy a Fenség alapos vizsgálat tárgyává tette az ebéd alatt tűzoltói ruhácskámat. Szerencsémre nem volt azon az operett-generálisok ékességéből semmi sem. — Megelégedéssel tapasztaltam, szólt hozzám később, hogy ezen a vidéken a tűzoltók igen egyszerűen öltözködnek. — Alle schwarzen Brüder leben so, wie wir 1 szólt közbe kedélyesen egy bécsi vidám dal refrainjét idézve a püspök. — Mi nem az egyenruhák fényességére, hanem a jó szertári fölszerelésekre törekszünk, szóltam ehhez a tárgyhoz befej ezőleg. A Fenség helyeslőleg intett a fejével. ♦ Egy alkalommal fogadtatáson voltam a püspöknél. — Valóban jól vigyáznak, hogy mostanában oly kevés tűz van a városon, jegyezte meg a főpásztor. — Ha az Ur nem őrzi a várost, hiába vigyáznak azok, akik őrzik, feleltem én a szent könyvből. — Ne idézzen nekem a szentirás- ból, mert nyomban megekszaminálom a tudományát ! támad közöttük. Egy pillanat, csak és a zászló kihull a hős hadnagy kezéből, de ép e pillanatban ott terem az önkéntesek délczeg hadnagya Treigoietti és egy jól irányzott lövéssel leteriti az athiéta-ellent. A zászlót kitűzi és az ellenség utolsó menhelye is az olaszok kezébe kerüit. Monte-Albó hadnagy mikor megpillantotta megmentöjét, felkiáltott : — Tera, Tera, te itt?! Életem s az olasz becsület megmentöje — s örömében térdre hull Treigoietti Teia előtt. A két hős hadnagyot nyomban ott a hel, színén századosokká léptették elő s hazaérkezve egész Olaszország ünnepelte Monte-Albó Silviót és Treigoietti ezredes hős leányát, Terát. Még nagyobb volt az öröm, boldogság, amikor a két hős tiszt — egymásé lett. . . Én nagyotmondólag azonnal elhal- gattam. * Egy időben nagy kegyben álltam a püspöki palotában. Hivat magához a főpásztor s igy szól hozzám: — Vasárnap a püspök az ön tiszteletére ebédet ad s megengedi, hogy négy barátját arra meghivja. Alázattal köszönve a kegyet, négy kiválasztott barátommal fölmentem az ebédre. — Minthogy ez nem szertartásos ebéd, — monda, — megengedi a püspök, hogy mindenki abból az .ételből s annyiszor vegyen, amelyből s ahányszor tetszik! A sülteknél megtölteti Péterrel a poharát szinültig vizzel s fölemelve azt, igy szólt; — A püspök bora! i — Azt én tagadni bátorkodom, — mondám. — Péter, adjon csak nekem abból a pompás zsércziből! Amikor ez megtörtént, magasra emeltem poharamat ezekkel a szavakkal: — Ez a püspök bora! — Hohó, uraim, — jegyezte meg a főpásztor, — tévedés van a dologban. A püspök csupán csak az ételekben adott szabadalmat és nem az italokban. Azonban, ha már itt van az a zsérczi, hát csak igyanak belőle jó egészséggyei! * Ugyanezen az ebéden igy szólt hozzám; — Azt hallottam, hogy ön jól tud tósztozni. (No, én ezt sohasem hallottam.) Mondjon hát, de ülve, egy pohárköszöntőt ; azonban annak csupán egy mondatból kell állnia s nem szabad benne sem névnek, sem tárgynak előfordulnia 1 — Méltóságos ur, ez lehetetlen, — feleltem. A magyar ember vagy eszméért, vagy egy szép asszonyért köszönt, így beszélni alig lehet. — Nem bánom, említsen hát nevet! Erre felemelve poharamat, igy szóltam: — Méltóságodért, a magyar kath. egyház égboltjának ragyogó csillagáért! — Mit is mondott? — Méltóságos ur, a jó pap csnpán egyszer prédikál, — feleltem. — De többször iszik. Nohát csak igyák az egészségemre ! V * Egy ízben felszólított, hogy ajánljak fel valamely tárgyakat múzeuma számára. Fel is vittem pár kőzetet az Aldu- nának római útjáról; egy homokkövet a segesVári csatatérnek arról a dombjáról, ahonnan Bem 1849-ben Skariatint lelőtte ; néhány virágszálat Petőfi vélt sírjáról, stb. — Nem csap be, valódiak a tárgyak ? kérdé gyanakodva a főpásztor. — Méltóságos Ur, ezek a tárgyak valódiak! — No akkor megfizet értök a püspök. Eredj csak, szólt egyik udvari papjához és hozz be azokból a felesleges bankókból! A püspök ma gavallér- bugyogóban kelt föl ! És kifizetett engem egy — Kossuth- bankóval. Én tovább fűzve a tréfát, megkocz- káztattam : — Nem lenne kegyes ezt a bankót pénztáránál Méltóságod mai értékkel felcseréltetni ? — Nem, válaszolá. Először, mert a püspöki pénztár nem pénzváltó hivatal ; mászodsor, mert szegény a püspök I * Ez a két utolsó dolog meg éppen az újjáalakított székesegyház felavató nagymiséje alatt történt. Bárha már akkor súlyos beteg volt, de aranyos kedélye egyáltalán nem hagyta el. A főpásztor nem szerette a német vezetékneveket s igen gyakran sarkalta a papjait neveik magyarosítására. Egyik miseszünet alatt magához int egy kis papot. — Hogy hívnak ? — Knauzer. — Brr ! Micsoda név ez ? Ezt nekem megmagyarositsad ! — Nem jó volna Hehelein-ra ? szólt közbe mosolyogva a püspök oldala mellett álló Hehelein Károly prel.- kanonok. — Brr ! Isten ments ! I Sirolin TosSÍVmStbh»í£ttt.°rr; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hunites bajainál úgymint idült, bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál ...•... ■ ...........influenza után ajánltatik. —-...................1...'■ Em eli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gy-rmekelt is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenként 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti cseggel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roche et Co vegyésze i gyár Basel Svájcz.
