Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)

1905-03-09 / 20. szám

2-i k oldal SZAMOS 20. szám Silyemtenyésztésünkröl az 1904-ik évben. Bezerédj István selyemtenyész­tésünk állapotáról a következő jelen­tést tette Tallián Béla földmivelésü- gyi miniszterhez. Nagméltóságu Miniszter Ur ! Kegyelmes Uram ! Selyemtenyésztésünk mai álla­potáról két előterjesztést leszek bátor tenni Nagyméltóságodhoz. Az egyik­ben a selyemtenyésztésnek országos állapotáról számolok be. Ezt megelő­zőleg ebben a jelentésemben pedig az egyes megyék és községek szerint ismertetem selyemtenyésztósünk leg­újabb fejlődését Ez utóbbi jelentésemre azért van szükség, hogy első sorban azok legyenek tájékoztatva selyemtenvész- tésünkről, akik azzal foglalkoznak, vagyis a selyemtenyósztők zöme. To­vábbá azok, kik közvetlenül hivatva vannak a vármegye és községek te­rületén megtenni mindazon intézke­déseket, amelyek a selyemtenyésztés felvirágoztatására vezetnek. A tapasztalatok után a községek érdeklődéséről meg vagyok győződve. Seiyemtenyésztöink bizonnyára leg­jobban fognak érdeklődni selyemte- nyésztésünk mai állapota iránt. Ezek rég felismerték annak hasznos vol, át. Régóta tudják, hogy a selyemtenyész­tés által ép akkor jutnak ama várva várt első pénzhez az évben, midőn tavaszszal erre ép leginkább rá van­nak szorulva. De bizonyára érdek­lődni fognak a selyemtenyTésztés állása iránt a megyék és községek is, mert ezek első sorban vannak hivatva a selyemtenyésztés érdekében saját ha­táskörükben közvetlenül intézkedni. Ezen körök, habár nem foglalkoznak közvetlenül a selyemtenyésztóssel, — .mégis tudják azt, hogy minő időszerű hazafias törekvés emelni az ország anyagi jólétét és anyagi erejét. Va­lamint azzal is tisztában vannak, hogy a mai kor kulturális és történelmi hivatásának csak anyagilag önálló nemzetek felelhetnek meg. Ennek a czélnak a megközelítése szempontjá­ból pedig selyemtenyésztósünknek és selyemiparunknak nagy szerep jutott. Erről meggyőződhetik mindenki, aki az ügyet közelebbről ismeri és annak fejlődését figyelemmel kiséri Már most csak az a kérdés, váj­jon megkedveli-e népünk a selyem­tenyésztést oly mértékben, hogy an­nak nagy jövőt lehessen jósolni. Erre nézve szóljanak a pontos számadatok, melyeket az idecsatolt statisztikai összeállítás tüntet fel. Ebből meg fognak győződni arról, hogy népünk megszerette a selyemtenyésztóst. — Mert amig lS79-ben alig pár száz család foglalkozott selyemteuyésztés- sel, addig az idén több mint 2800 községben majdnem 113,000 család termelt selyemgubót, látván, hogy az mily hasznos foglalkozás. Ezt külön­ben legjobban bizonyítja az a száma­dás, hogy a selyemtenyésztésböl az 1904. évben több mint 4 I/2 millió koronát keresett a nép. Ez összeg na­gyobb részben a gubóterraelők, kisebb részben a selyemgyári munkások kö­zött oszlik meg. Az országos selyem- tenyésztési felügyelőség szervezése óta pedig több mint 00 millió koro­nára rúg az az összeg, mellyel hozzá­járult a selyemtenyésztés, legszegé­nyebb nóposztályunk anyagi helyze­tének javításához. Ezen jelenség min­denesetre örvendetes, sőt bámulatos­nak tarthatják ezt az eredményt azok, akik régi felfogás szerint a selyem- tenyésztést nagyon is alárendelt je­lentőségű, komoly figyelemre alig méltó ügynek tartották. A szakember szemüvegén nézve azonban a dolgot, ezt az eredményt még kielégítőnek sem mondhatjuk, mert sokka! nagyobb eredményt tud­tunk volna elérni bizonyos feltételek mellett. Ugyanis Magyarországban 1904 ben 112,712 tenyésztő 1.633,452 kgr. gubót termelt, melyért 2.859,945 ko­ronát fizettünk ki. Egy tenyésztő tehát átlag 25 kor. 37 fillért kapott. Ugyanezen évben Francziaországbau 125,244 tenyésztő, tehát 12,532-vel több mint nálunk, termelt 7.825,485 kgr. gubót és 17.420,000 koronát ke­restek. Átlagos keresete egy tenyész­tőnek 139 koronára rúg. A selyemtenyésztés megkezdése óta Magyarországon, nem számítva a selyem fonó ipar által n.ujtott keresetet, a tenyésztőknek tisztán a termelt gubóért 41.190,476 koroua lett kifizetve. Ha a selyemtenyész- tésre nézve nálunk is olyan kedvezők volnának a viszonyok, mint Franczia- országban, vagyis, ha elegendő sze­derfa állana rendelkezésre, akkor azok akik tényleg selyemtenyésztéssel fog­lalkoznak, ugyanazou idő alatt a fenti arányban 308.12S,000 koronát keres­tek volna. Annak pedig, hogy selyemte uyósztásünk Magyarországon arány­lag oly kevés jövedelmet nyújtott, i ___________________________________________ eg yedüli oka az, hogy náluuk nincs elég szederfa. Azt is felhozzák, hogy nálunk egyes vidékeken a lakásviszonyok nem megfelelők a selyemgubó tenyész­tésre. Ez ugyan a legkevésbbó elfő gadható ellenvetés, mert a ki éven- kint több 100 korona jövedelemre számíthat a- selyemtenyésztés után, az e czélra szükséges helyiségről bi­zonyára könnyen gondoskodhatik és gondoskodni is fog. Arra nézve pedig, hogy mily pontosan beválik a fenti számítás a selyemtermelés tekintetében meggyő­ződhetik bárki az ezen füzethez csa­tolt II. számú kimutatásból. Ezért hálára kötelezőieg csele- keszuek azon községek, a melyek a szederfák szaporítására és védelmére minden lehetőt elkövetnek. Különöseu helyes dolognak tart­juk, ha közel a községhez létesítenek epreskerteket. Ezek a területek addig is, mig a fák megerősödnek, másra is fordíthatók. Később pedig, midőn a jószág a fákban már kárt nem te­het, ismét legelőnek használhatók. Nagyon ajánlatos továbbá, hogy a községek a lombszedést ellenőriz­tessék. Mert ha a lombszedés kellő felügyelet alatt történik, sok szegény ember fog lombhoz jutni, kit most a lombszedósben gátolnak. Ezen kívül a termelők nem fognak idő előtt több lombot szedni, valamint csak annyi lombot szednek, amennyire szükség van. Ekként okos takarékosság hono­sul meg és a csekélyebb lombmennyi • séget czélszerüen lehet értékesíteni. Ha a lombszedés hatósági ellenőrzés mellett történik, úgy a fákat sem ron­gálják meg a lombszedés alkalmával. Egy régi bait kell még felemlí­tenem. Ez abban áll, hogy sok helyen évek hosszú során keresztül egyálta­lán nem törődnek határuk befásitásá- val. Most azonban mintegy kapkodva gőzerővel akarják helyrehozni 1 — 2 év alatt azt, a minek rendes előte­remtéséhez több idő és több előké­szület keli. Sok helyen feltűnő nagy számú fát ültetnek. Nem válogatnak afcbau, vájjon kiültetósre alkalmasök-e a fák. Azt sem gondolják meg, hogy a befásitás körüli munkáknál a fák helyes gondozása ép oly fontos, mint azok ültetése Az ilyen nagy mérvben való szertelen befásitás mellett egy- egy évben nemcsak, hogy nem ren­delkeznek elég arra való fával, de a fák gondozását sem képesek czélsze­rüen eszközölni, azok nagy száma miatt. Ezek aztán elsatynyulnak, el­vesznek. Elfoglalják értéktelenül a helyét az egészséges szederfáknak. Mert újból hangsúlyozzuk, hogy kü­lönösen a közterületeket és közutak széleit kell értékesíteni. Mert a köz­területekre és közutak mellé ültetett minden másfajta fánál több keresetet nyújt a szederfa a legszegényebb embereknek, kiknek nincsen oly terü­letük, a melyet saját czéljaikra faül­tetésre felhasználhatnának. (Folyt, köv.) SZÍNHÁZ. Hétfőn és kedden kiváló élve­zetben részesült az a szép közönség, mely a „Bob herczeg“ és „János vi­téz* előadása alkalmával színházunk falait megtöltötte. A debreczeni szín­ház kiváló művésznője K. Hegyi Lili vendégszerepelt városunkban, pajzán kedves, de művészi játéka, kecses, gyönyörű termete és mozdulatai tiszta csengő, a színház falait megrendítő harsány, de iskolázott hangja annyira elragadta mondhatni extázisba hozta a hallgatóságot, hogy valóságos taps orkánba tört ki s adott kifejezést elragadtatásának. Ebbe a primadonna hecczes saisonban igazán jól esett, hogy végre valahára hallottunk elis­merést, melyet nem az imádók s hozzá tartozóinak tetszését, hanem a művészet által meghódítás „igaz közvélemény* adott a kis művésznő­nek. E két előadásról kevés mondani valónk lehet, sokszor hallottuk, lát­tuk, változás semmi, Kornai kedves Jancsi, fess János vitéz volt, ki sok tapsot aratott, melyet meg is érdemelt. hírrovat. * A Szatmár-Németi i Ktres- kedő-Ifjjak Köre az 1848-iki márczi- usi nagy napok emlékére 1905. évi márczius 12 ón (vasárnap) d. e. 11 órakor a városháza nagy tanácster­mében hazafias ünnepélyt rendez, melyre városunk közönségét hazafias tisztelettel meghívja : Thurner Albert a Szatmár-Németi-i Kereskedő-Ifjak Köre titkára. Az ünnep sorrendje: 1. „Hymnusz“, előadja: a szatmár­németi dalegyesület és a szatmár­németi iparos dalárda. 2. Elnöki meg­nyitó beszéd, tartja: Páskuj Imre, a kör elnöke. 3. „A Rab“, Petőfi Sán­is, melylj-ei az aranyifjuság tanárait, vagy az államférfiakat megtisztelni szokta! Második szám. Rz a tyuk az én második tenoristám. De ennek az a baja, hogy sokat kárál és keveset tojik. Különben, ha az anyai érzel­mek megszállják, a legjelesebb költők közé sorozható. Lengenádfalvi Kotlik Zirzabella teljesen elhalaványul mel­lette. Csibéinek csupán annyit lehet a szemükre vetni, hogy olyanok, mint az adósságok, minél kisebbek, annál jobban sivitanak. Egyébiránt vigasz­talásul legyen mondva,, ez a történet az emberi csemetéknél is egészen igy vau. Ez állat igen szelíd és engedel­mes. Kedélyállapota rendesen nap­nyugtával hangolódik, amikor aztán, mint a dal, szárnyat öltve, a tyuk- ketrecz magasabb régióiba emelkedik. Harmadik szám. Ez a házi- kutya az én első basszistám. Első teuoristámmal, a macskával kutya­barátságban ól. Minden szerénysége mellett azonban annyira önérzetes, hogy oly énekesekkel, pkik a kutyá­nál is alábbvalók, szóba sem áll. Leg­nagyobb öröme akkor van az ebadtá­nak, ha konezot kap s mint a kriti­kusnak, van min rágódnia. Sokszor Sirolin próba után szabadon hagyom. Ilyen­kor aztán mindenfelé elkutyagol. Közben-közben beszagol egy-egy kony­hába is, mig csak valahonnan ebru- don ki nem teszik. Büszke állat, mert szájkosarat nem akar viselni s éppen ezért féltem is őt Sebajdába hozni, hogy az itt uralkodó menykő szabály'- rendeletes világban Rézműves Gyurka, a disznószivü kutyapeezér, elcsípi az orrom elől; bárha élete baleset ellen ötezer fillérig be van biztosítva a leánykiházasitóknál. Az irás azt tanítja, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, de azt hallom, hogy a városi finánezok a nagy köz- sógi pótadóban itt is kimérték a kutyaporczióo. Sőt a Rekettyesoron azt beszélik, hogy az ide építendő tüzérek és huszárok fognak itt csi­nálni igazi kutyalakodalmat! Külön­ben eb, aki bánja; kutya, aki szánja; eb, aki nem barát; eb fél, kutjra fél, mig az ipam-napam él; eb ura fakó ; ob, vagy kutya, mind egy tatár; eb fújja nótáját, kutya járja tánczát: csak boldoguljunk ! Az én kutyaéne­kesem sok keserű tapasztalatot sze­rezhetett, amit onnan következtetek, hogy gyakran vakarja a füle tövét. Máskülönben kutyabaja, különösen, ha jóllakott! Negyedik szám. Önök bizonyo­san észrevették, hogy ezen lény itt — disznó ; jelenleg az ón második basszistám. Ezen állat kiképzése igen kemény munkát adott ; sokszor kel­lett csak amúgy szappan nélkül meg- megmozsdatnom, mert mindig hoz­zám dörgölődzött s ez által engemet a világ szemei előtt sehmutzignak tüntetett föl. Ez a dörgölődzése egyéb­iránt, mint a kéz- és tányórnyalás, embertől tanult sajátsága. Mindenbe belüti az orrát, de soha sem kaphat eleget. Reszket a boros moslék után s ha abból teleszivta magát, olyan részeg lesz a disznó, mint a disznó! Fölötte szereti a kényelmes fekvést; ha ez kissé magas, akkor visit; ha pedig mély, úgy röfög! Azt tartja, amit a fővárosi ember, hogy minél alsóbb emeleten lakik, annál maga­sabbra vitte fel Isten a dolgát 1 Ötödik szám. Végül bátorkodom még zongorajátókosomat egy majom képében bemutatni. Ő kiváló pél­dánya a mai kor üresfajü gavallérjai­nak, mindent utánoz, amit meglát. Éppen a mostani szalonokba való. És nagyon szerelmes, ügy van, mint a vén ruó; az első szerelemről azt hiszi, hogy az utolsó; az utolsóról pedig, hogy az első. Köztem és közte ások között egy nagy különbség vau. Én, ha bort iszom, folyton szornja- sabb leszek, tehát nem tudok aludni, ő, ha alszik, nem szomjazik, tehát ekkor, — de csakis ekkor, — nem képes bort inni. Máskülönben jó lelki­ismerettel mindenfélét megiszik s ép­pen ezért bőrét, mint vegytani őzéi­ből érdekest, halála után a Kölcsöy- kör múzeuma ásványtani osztályának ajándékozom, hacsak ő nem ajándé­kozza az enyémet óda hamarább ! Most pedig Miska és állataim, dalra ! De, aki ez előtt a díszes közön­ség előtt hamisan fog énekelni, an­nak előre megmondom, hogy még ma este, a próféta szakáiénak árnyéká­ban vacsorán éri Pilátust! A n. é. közönséget pedig szives tisztelettel felkérem, hogy ha köze­lében élelmiszerek, nyalánkságok, vagy éppen italnemüek vannak, azo­kat gondosan rejtse el, mert nem állok jót érte, hogy szimatjokra ének­lés közben is itt nem hagynak az állataim, mint egykor szent Pál az oláhokat! A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült, bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál-------influenza után ajánltatik. - - • Em eli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik, A gyógyszertárakban üvegenként 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezég- gel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roche et Co vegyészed gyár Basel Svájcz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom