Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)
1905-03-02 / 18. szám
Gazdasági állapotunkA gazdasági kérdések a választások által teremtett helyzetben előtérben állanak s rendkívül sürgős elintézésre, higgadt megoldásra várnak. Nem lehet-e ezen kérdéseket politikai vonatkozás nélkül tárgyalni ? Mindenkinek kötelessége ezek folytán, kinek a gazdasági tényezőkre befolyása van, hogy ezeket tárgyalja, állást foglaljon érdekükben, hogy végre az oly messzeható vámpolitikai kérdés is érvényesüljön, de pártpolitikai vonatkozás nélkül ! Nagy akadály volt a közjogi kérdések tárgyalásánál az eddigi parlamenti küzdelem, pedig elodázhatla- nul szükséges, hogy végre valahára a közjogi ellentétek kiegyenlittessenek és kisimittassanak. S Magyarországnak, szép hazánknak mint agrár államnak, elsősorban a gazdasági kérdéssel kell tárgyilagossággal foglalkozni s elsősorban ugyhiszük ez a vámterület kérdése ! Egy tekintetben az absolut többség a parlamentben minden kétségen felüláll, még pedig a vámterület kérdésében s constatálható, miszerint a parlamentben a közös vámterületnek 73 szótöbbsége van. Ez elvitázhatat- lan factum. Ausztria állásfoglalása e kérdésben bizonyos háttérrel bir. Az önálló vámterület keresztülvitele ellen nem emel torlaszt s ámbár nálunk azt hitték, hogy Ausztria megijedve a gyarmat jogaitól, ezeket egykönnyen nem fogja feladni ; ebből azon felfogás kristályosodott ki, hogy 1904. előtt is kész az önálló vámterület foganatosítására. Erre kéri ! Azon véleményben van az osztrák szomszéd, minek várjon addig, mig Magyarországra nézve kedvezően alakulnak a viszonyok; hanem jelenleg, mikor a zsákutczában is van a magyarember s a fogyasztási piaczot Magyarország Ausztriában találja, reá lévén utalva, akarja kihasználni a helyzetét. Mig ha az elkülönítésre várnának szomszédjaink, tán beállhat egy jobb idő, mely Magyarországot kedvezőbb kilátással kecsegteti, így gondolkodnak az érdekelt osztrákok Ez az állapot okvetlenül később a munkabérek megdrágítását vonja maga után s a föld, a magyar föle értéke hanyatlásnak indul s kinek lesz ebből haszna ? Felesleges monda nőm : csak a tőkepénzeseknek, ban- koknak. — Sans phrase ! Az önálló vámterületre való hir télén átmenet válságba dönti az országot. Ám a hangulat szóljon az önálló vámterület mellett, de ne azután Ítéljük meg a helyzetet, hanem komor hátterét, tekintsük a helyzet valóságát s megmentjük akkor az országot a súlyos válságtól. Kérem a következőket szívesen figyelembe venni ! Azt mondottuk : Nézetünk szerint Ausztria előrelátja azon hátrányokat, azon terheket, melyek országunkra hárulnak, midőn ily hallgatag beleegyezéssel rááll arra az alkura. Ezen hátrány részint direkte, részint indirekte nyilvánul. Directe a quota fölemelése által mert mindenki előtt kétségtelen lehet, hogy a quóta felemelése akkor bekövetkezik, hisz ez volt a kölcsönös szabad forgalom feltétele. Még pedig 48 és 52 arányában. — Ez 14 %-al emelné a közös teherkez való hozzájárulásunkat. A különféle katonai beszerzések, a hadsereg létszámának emelése (V3-a') a szükségletet 60 % viszi fel. Ennek folytán 548 millió koronába kerül az uj helyzet s mikor áll meg a katonai követelések mo- lochja?! Az európai hedseregek folyton emelkedő, részint uj találmányok által is némileg követelt ivestitiója nem nyújt kilátást a hadibuget csökkentésére ! S ha számításba vesszük, hogy ezután 122 millió korona közvetlen teher nehezedik vállainkra, mert 263 millió többletkiadás volna (tekintettel arra, hogy 1902-ben 390 millió közköltség volt, 77 -j- 45 122 millió, 45 a közös vámterületböli részesedés) ez oly horribilis összeg, mely az ország összeroskadását jelentené ! Vagy nem ? A vámbevételeknél 112 millió koronát s a vámkezelési költséggel együtt 137 millió koronát kellene jövedelmezni ! ! ! Sic ! Mi kétségkívül Ausztria fogyasztására vagyunk utalva Uraim ! Ez a uyugoti államok védvámos, agrárvód- vámos politikájának következménye, az a beállott kényszerhelyzet s Ausztria fogyasztását hatékonj’abban kell részünkre biztosítani. Az agrár közvélemény, mely nálunk nagy tért hódított, az uj általános vámtarifát teremtette, s igy a nemzetek gazdasági alapját, mint mindenütt úgy nálunk is, a hazai fogyasztás emelése képezi Ez által fejleszthetjük mezőgazdaságunkat s iparunkat is. Hisz tudjuk azt, hogy Ausztria iparczikke, erős ipar lévén, országunk vásárlási képességétől függ, s úgy íz ország agrár irányban való fejlő- lese i«, Ausztria érdekét képezheti is vice versa ! Áz uj vámtarifa érvényesülése aizonnyára az áralakulásokat is befo- yásolni fogja. Ezt látjuk Németország s Francziahon példáján. Ára nk alakulására ugyancsak a lemzef.küzi piaczáralakulása lesz dön- ;ö. Most tegyünk egy kis számítást. Magyarország búzatermése átlagban véve 25 millió q. a búza vámtétele 3'30 kor. Már most ha a vámvédelem isak 3 koronával vamoltatik ez évi 75 millió korona apadást, veszteséget von maga után. Tengerinél p. 2‘80 ko róna itt a vámvédelem 2 koronával érvényesül. Eladásra csak 25 millió q. kerül. Itt s 50 millióra menő veszteségünk lesz! A zab és rozsnál 36 millió kor. veszteség áll be, az árpánál kivitelünk aagy lóvén itt nem fog érvényesülni j, vámvédelem. Továbbá állatkivitelünk is szenvedni fog alatta, s ez szerény számi- ’.ással 40 millió koronát tesz ki. Mint entiekböl kitetszik, az átmenet hosz- 3zu időre válságos lenne ! De menjünk tovább ! A mezőgazdasági hitel máig sincs rendezve, igy azt a gazdaközönség teljes joggal követeli, az áru értéke csökken a hitel drágul s mi annak következménye ? Gazdasági válság ! sok ezer gazda pusztulása! Szánalmas képe a magyar mezőgazdaságnak ! — Ne felejtsék az illetők, hogy Magyar- ország agrár állam, vagy nem hangoztattuk azt eléggé ? A pénzüg}' különválasztása a kamatláb emelését fogja maga után vonni s nem-e hitelképesebb Ausztria a pónzpiaczon, mint országunk ? ! Értékpapírjainkat nem helyezhetjük el oly előnyös módon, mint az, az osztrák kormány részről történik ! Ki vonná ezt kétségbe ! S hol van az 1907 év végével életbe lépő kereskedelmi szerződés, azon esetre ha a vámszövetség megköttetik ? Országunknak különválás esetén Ausztriával kell előnyös kereskedelmi szerződést kötni s Ausztriának ipari czikkeire vámkedvezményt nyújtani Tekintsük pl. Németországot vagy Angliát, a hol több száz évi vámvédelem utján létesítették az ipart s nem annak köszönheti-e jelenlegi fejlődésének magas fokát? Hogy áll Romania vagy Oroszország, hol magas vódvámmal igyekeznek az ipart istá- polni s még se jutottak sokkal előbbre, sőt Oroszország oly hetyzetbe jutott, hogy a francziák ott ugyansok milliót vesztettek az orosz ipar vállalkozásaiban olcsó munkaerő, szak értelem ipari képzettség munkásaink ezreiben — tisztelet a kivételnek — kiányzik ! Tovább ! Ott a kivándorlók útnak indule ezrei, kik elhagyják az amerikai ügynök csábítása folytán hazájukat, s mii tehetünk az ellen ! Ott a vizentul nagybérrendszer hivogatólag int s m avval a harezot nem igen vehetjül fel!. — Hívei vagyunk mi is, őszintéi szólva, az ipar fej ödósónek, örömmé látjuk felvirágzását, de hazánk talp kövét, kérem, csak az erős, erőteljes biztos bázison nyugvó, fejlett, inten ziv mezőgazdaság képezheti. Az ipar nem gazdagodhatik i mezőgazdaság rovására? Vájjon? Ne csökkentsük a mezőgazda ságnak fogyasztókópessógót s akko az egyensúly se fog megbillenni. J mezőgazdaság minden érdek felet álljon, ez az első, ez az állam hatal más támasza ! Ez eredményezi hazául boldogulását, dicsőségét, felvirágzó sát, ne veszítsük el lábunk platt a talajt, hazánk, őseink vérrel ázta tott földjét, ne politikai mozzanatol legyenek itt irányadók, ne azok emel kedjenek túlsúlyra! Fentiekben ráutalunk a bekövetkezhető gazdasági állapotunkat fenyegető válságra s társadalmi veszélyekre, de nem azon czólból, hogy az önálló berendezkedés ellen foglaljunk állást, korántsem ! Őszintén, nyíltan elmondtuk nézeteinket teljes objektivitással s kívánjuk, hogy vezetőköreinknek a magyarok Istene mutassa a kibonta- sózásra vezető, megrázkódtatás nélküli ut kijelölését. Rt. SZÍNHÁZ. Szombaton „Az elnémult harangok“ Malonyay és Rákosi színmüvét adta elő társulatunk. Bizony daczára, 10gy ilyen két jeles iró szövetkezett, magáról a műről, mely a Rákosi hasonló czimü regénye mellett messze elmarad, nagyon kevés jót lehet mondani. Az előadás azonban már megérdemli a dicséretet. A három főbb szerepet Kendi, Peterdi és Krasznai átszőtték és pedig mindhárman olyan ;ökéletes művészettel, hogy erről a játékról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. János vitéznek vasárnapi előadása ismét telt házat hozott össze s úgy látszik még meg fog érni néhány előadást színpadunkon. Hétfőn az „Aranyvirág“ ment Soltival. Az estének egyetlen kiemelkedő eSemónye az ő játéka és éneke volt. Kedden premiere előadást tartott a drámai társulat. Hires darabot adtak, Gerhard Hauptmannak „Henu- schel fuvaros“-át s igy természetesen üres volt a színház Pedig ha gyönyörködni akarnak, akkor ezt az előadást meg kellett volna mindenkinek nézni. Kendi egyszerűen fenomenális volt. Bátran ki merem mondani, hogy olyan kiváló drámai sziuósznöje nem. volt még a szatmári társulatnak mint Kendi s ha az igazgató nem nyerheti meg továbbra is társulatunknak, nem is lesz egyhamar. — Hanna szerepét adta s ólethűbb alakítást gondolni, várni sem lehet. Természetes, hogy kitűnő partnere is volt a Peterdi személyében, ők ketten képviselik a szatmári színtársulatnál, az igazi s komoly művészetet. Szilágyiné nehéz, kimerítő szerepét pompásan adta. (Dr. K.) HÍRROVAT. * Változás szerkesztőségünkben. Dr Komáromy Zoltán társszer- kesztönk a mai nappal a „Szatmár- . Németi“ pol. lap felelős szerkesztését vállalván el, lapunk kötelékéből kilépett. Midőn eddigi önzetlen közreműködéséért köszönetünket fejezzük ki, további munkásságához is sikert és ■ szerencsét kívánunk. i * Igazságügyi kinevezés. Az i igazságügyi miniszter Fürt Imre szatmárnémeti kir. járásbirósági al- x jegyzőt, ugyanide jegyzővé nevezte ki. 1 * A honvédség köréből. A hon. védelmi miniszter Szűcs Kálmán tar- t talókos hadapród jelöltet a szatmári . 12-ik honvéd gyalogezredbe tart. hadapróddá léptette elő ; továbbá Klie t Antal és dr Kertész Miksa tartalékos hadnagyokat ugyancsak a 12-ik honvéd gyalogezredtől, vódkötelezettsó- r gük teljesítése után, saját kérelmökre a honvédség kötelékéből elbocsátotta. t * Királyi kitüntetés. Ő felsége . a király Réthy Mihály volt orszgy. : képviselőt téesői lakost s helybeli . háztulajdonost, a közgazdaság terén i szerzett érdemek elismeréséül a III. . oszt. vaskorona renddel tüntette ki.- * A szatmári ref. fels. leányis- kola és tanitónöképzö szombaton tartott szinielőadásai szép sikerrel is s tisztán látja, kik az ellenségei. Tudja, hogy leghatalmasabb ellensége maga a cár, akiről pedig a papok azt tanítják, hogy az maga az Isten küldöttje. Kezdi belátni, bogy a hivatalnokok, papok, katonatisztek egyaránt csak az ő zsírján híznak s mig ő rettentő nyomorúsággal küzd, addig amazok élvezik a gazdag orosz föld minden gyönyörűségét. És ettől a tisztán látástól már csak egy lépésnyire van az orosz forradalom Las san lassan el fog jutni az utolsó orosz faluba is annak a hire, hogy a városi munkások a szabadságért harezba léptek s ennek nyomán meg fognak mozdulni az orosz nép millióinak tömegei. E milliók ellen nem fogja tudni megvédeni a cárt és a zsarnokságot katonaság. Vórtengeréből fog felszallaui az orosz szabadság napja. De csak akkor, ha majd a mezei munkásuóp is fellázad a zsarnokai ellen. Az orosz földesarak, a nemesség már nagyon is tartanak ettől a lehetőségtől s sokan közülük utaznak el külfödi tartózkodásra. T... . w Szaniszló. na ez a szerencsétlen nép, amely érezte, tudta, hogy embertelenül kizsákmányolják, de a papjai által el- bolonditva, nem látta tisztán, kik nyomják el, kik szipolyozzák a vérét. A zsidó Oroszországban csak olyan nyomorult mint a paraszt, joga neki nincs, még annyi sem mint az utolsó jobbágynak s ezenfelül már hasztalanul bolonditják a népet, kezd eszmélni és sokallják a fiakat, az apákat a rettentő mandzsuriai mészár székre, a felesége, karjaiból ragadják ki a férjet a gyámoltalan szülőtől rabolják el a kenyórkereső írat. Halálos gyűlölettel eltelve mennek ezek a katonák a harezba, mert nekik olyan hazájuk van, amely nem éri meg a véráldozatot. De még halálosabb gyűlölet lángol az otthon maradottak szivében, akik úgy búcsúznak el a harezba menőktől, mint a kiket soha többé nem fognak viszontlátni, vagy ha visszakerülnek is, bénák, munkaképtelenek lesznek. Eddig közel kétszázezer orosz paraszt esett el s ugyanennyi lett béna koldussá. Most, amikor a zsarnok cári hatalom oly iszonytató sulylyel nehezedik a népre, kinyíltak enuek szemei
