Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)
1905-02-19 / 15. szám
2-ik oldal S Z A M 0 R urak! napirendhez szólok, egy pillanatnyi figyelmet kérek, jusson eszükbe, mikor az évi közgyűlésre a tanácskozó zöld asztalhoz ülnek, a tőke hazafisága. Szádja meg lelkűket arra a perezre az ihlet, a hazafias érzés és gondolkozás, mikor a nyeremény felosztásáról van szó s ennek hatása alatt áldozzanak a hazafias érzés, müve lódés, társadalmi lejlődés oltárára! Mély tisztelettel kérem indítványom elfogadását.*) (A.—) *) E czikk általánosságban egyezik a mi álláspontunkkal i<, ameny* nyiben azonban tudomásunk szerint helyi pénzintézeink jótékonysági és kulturális czélokra tekintélyes szá*a- lékbau adóznak, — fenti indítvány pénzintézeteinkre kevésbé vonatkoz- hatik. (Szerk.) Az ezQstfuruSya-pörhöz. Örömmel látom, hogy ifjúságunk ban pezsgő vér kering. Egy kis parázs primadonna-kérdés, kivált ilyen tájon, a farsang idején, épen jól beleillik a szezonba. Az „ügy“ egészen jó kezekben van s nem is avatkoztam volna bele a nálatnuál jobban beavatottak dolgába, ha „Több színházlátogató“ a „Szatmár és Vidéke“ szerkesztőjének adott tanács révén mellesleg a „Szamos“ szerkesztőjének figyelmébe is nem ajánlja va!a, hogy jó lesz a színi referens uraknak modor és hang dolgában egy kis utasítást adui, mert a primadonna-kultusz, vagy akultusz, sőt felekezeti tekintetből is az olvasó és sziaházpártoló közönséget kritikai objektummá teszik. Hát először is egy, vagy több (?) színházlátogató uram, vagy uraim, nem kell olyan erősen belefnjni abba az ezüstfurulyába, mert ezt a kérdést a legnagyobb erőfeszítéssel is aligha sikerül felekezeti, vagy társadalmi kérdéssé duzzasztani. Mi öl van szó ugyanis? Arról, hogy „János vitéz“ pre mierjóu az ifjúság egy része Révész Vannak költők, kik elmondhatnák magukról azt, amit Hamlet mondott: „Bennem csak egy félelmetes dolog van : a k é p z e 1 e m.“ Az ilyen költők lelke tűzhányó ; vérükkel Írnak és saját lángjukban emésztődnek fel Szenvedélyük fölcsap szivük redőiből, úgy érezzük, mintha agyuk idegszövetei egy hatalmas kitörés után szabadulnának meg ama feszültségtől, melyet az érzés depressiója okozott. Ilyen Petőfi képzelme, melyről maga mondja: „Az én képzeletem nem a por [magzatja : Menydörgés volt apja, villámlás volt anyja.“ A költői képzelődés megnyilatkozásának ezzel épen ellentétes módját az olyan Íróknál találjuk, kik lelkűk szenvedélyét magukba fojtják. Hasonlítanak azon testekhez, melyek nem átbocsátják a fényt, hanem magukba nyelik. Illúzióik elevenek, mélyen éreznek, de nem hangosan szenvednek. Kis benyomások is úgy érintik szivüket, mint a zaj az idegbetegeket. Nem szívesen nyilatkoznak; elfojtott szenvedélyük örvényessé teszi lelkűket; némaságukkal beszélnek, gúnyolódásukkal sírnak. — De aztán, mint némely növény az éj csöndjében nyitja meg kelyhét, úgy ezek is az egyedüllét óráiban tárják Ilonka, másik része Kornai Margit mellett tüntetett s tetszésznyilvánitá- suk virágözön alakjában kelt versenyre egymással. Ugyanazon alkalommal Kornait tisztelői ezüstfurulyával is meglepték, a mi szintén helyes és dicsérendő buzgolkodás. A furulyán a feliratban azonban egy kis értelemzavaró hiba esett, mert az vagyon ráírva : „a szatmári ifjúság.“ Akarva, nem akarva (?) is azt fejezi ki e felírás, hogy „a szatmári ifjúság“ Kornai mellett tüntetett. E szerint azok, a kik Révész mellett tüntettek, persze valahol a szatmári ifjúságon kívül esnek. Lám, önök lefoglalták maguknak „a szatmári if jusága gyűjtő nevet, épen akkor, mikor nagyon jól tudták, hogy önök ennek az ifjúságnak csak egy részét teszik, mert hiszen egy másik része épen egyidejűleg Révész I. mellett tüntetett. Nem veszik észre, 1 ogy önök nem „a szatmári ifjúság,“ hanem eu- ne.k csak egy része nevében hódol háttá k az ezüst faj-ulyáu ? Egy’ kis csempészel-féle biz ez, mikor a rész az egész helyett féle poétikai liczencziát épen a rivalitás idejében engedték meg maguknak. Hogy a színi referens urak e kis failáciát szóvá tették, ahhoz az igazság alapján joguk volt s hogy komolyan nem vették, hanem csak tréfás modorban tettek rá megjegyzést,, hangjuk ebben is csak a tárgyhoz illeszkedett. Eg3'ébkéut önök részben most is abba a hibába esuek, amit a furu iyáu is elkövettek. A „Több színházlátogató“ gyűjtőnév alá rejtőznek, holptt ki tud ja : kik és hányán tehet nek egy bekötött zsákban ? • Én ugyan erre kiváncsi nem vagyok s ha mindjárt csak egy is van benne, annak is azt, tanácsolom, hogy ne ugorjék ott, ahol árok nincsen, kivált iüy bekötözve s nyűgöd jék meg a korrektúrában, amit a sziui recensorok a f lírásra nézve jogosan tettek. Ha pedig nem nyugosznak meg, ám tőlem szólhat tovább is az az ezüst furulya ! ki köblöket s kifejezéseiknek, illúzió iknak az elfojtott szenvedély megragadó erőt, ad : lelkűk sajátos, uj és gazdag változatban hozza felszinre szivök mély7éből a képzelem hatnisi tatlan s igy legértékesebb gyöngyeit. Ilyenek : Suli}- Prudhomme, Longfellow, nálunk Arany lyrai epilógusaiban s regényíróink közül első helyen br. Kemény Zsigmond. De nem folytatom tovább, mert a kérdés fejtegetése ezen az oldalon már más dűlőbe vág : az irói temperamentum jellemzésébe. Különben is czélom csak az volt, hogy rámutassak a képzelődésnek és az illúzióknak lelki életünk kialaku- ásábau észlelhető uagy jelentőségére. Tény az, hogy a képzelődés be folyása alól seuki stm vonhatja ki magát. A gyermek képzeletvilágban ól s joggal mondják, hogy- a gyermeknek hét ege van. Igazán mondta p. o. Hugó Viktor a leáu\7gy7ermekek babajátékáról. hogy „valamiről (bá bu) azt képzelni, hogy valaki : ebben vau a nőnek egész jövője. Mikor játszva és álmodozva ruhát varr, bábut öltöztet és ki házasít : a gyermek bői kis leány-, a kis leáuyból nagy- leány s a nagy leáuy-ból nő lesz és az első gyermek az utolsó bábu folytatása.“ Az ifjak szerelme, miufc láttuk, A közönség köréből. Marad minden a régiben! A „Szatmári Napló“ független politikai (?!) újság öl-ik számában egy- czikknek csúfolt valami jelent meg „Marad minden a régiben“ ez. alatt és (saját tudósítónktól) kezdettel. Amennyiben biztos tudomásunk van arról, hogy nevezett viccz-lapnak al- és főszerkesztője, saját tudósítója, kiadója és levelezője 1, azaz egy osztrák értékű személyből ál), tehát egész nyugodt lelkiismerettel írhatjuk az alábbiakat : Hogy nevezett lap raanuydre irtózik minden olyan do ogtól, ami régi, azt, igazolja lapjának változékonysága és hogy' ne maradjon minden a régiben, ismét ujjitással áll elő és levetette csupa büszkeségből a „po it,i kai“ czimet és igy természetesen akarata ellenére ö is véletlenül a — régibe maradt. Nem akarunk nevezett lap vezetőségével polémiába bocsátkozni, nem azért, mintha mi az ő nagy tudálékossággal megirt czikkfélójére válaszolni nem tudnánk, hanem egyszerűen azért, mert nem érdemes. Nevezett lap czikkirója azza kezdi, hogy7 „Alig akad párja még egy olyan városnak, mint Szatm r ahol úgy7 irtóznak az emberok a. mo derű dolgoktól.“ Furcsa biz ez. Taláu az esik rosszul a szerkesztő urnák, hogy7 valamelyik helybeli pénzintézet nem választotta meg főpénztárosává ! Neki sajuos, de úgy van, hogy ma már még a pénzintézetek is irtóznak a „modere dolgoktól.* „A megcsontosodott konzervativizmus ez a város. A világé«-ág neu, kell id -, minden más itthoura talál benne, csak az, aminek szükségét látja a közönség, az. száműzetik messzé, messze!“ így kesereg a czik kező ur és hogy mennyire ’gaza van. bizonyítja az, hogy ma-holnap ö is a száműzetés keserves kenyerén fog rágódni és mi biztosítjuk önt, kedves Blitz Flitz ur, hogy az a közönség, .^melynek a nevében ön elég m^ré z czikkezni, még csak arra sem ogj» méltatni, hogy önt, mint Szatmár város legnagyobb kulturfórfiát f iklyáaiapjában nem egyéb, mint a terme szetnek képzelethimezte szövete s képei oly hatalmat vehetnek az emb e- ren, hogy valamennyi mást mellékessé zsugorítanak. Mint ahogy az olaj a sót, szivacs a vizet, úgy szívják fel egész életünket. S a képzelődés befolyása alól nem képeznek kivételt az aggastyánok sem. Igaz ugyan, hogy uj képek alkotására nincs erejük, de régi képeik megőrizték elevenségüké , üde színüket és illúziókba ringatják, elhitetik magukkal, hogy a világ vénül, roskadoz, pedig csak önmagukra vet hetnek, a saját kiapadt szinehagyott, képzeletükre — Emlékeiket vegyitik bele mindenbe, ami őket még érheti, őszüket szépítik meg velük. A lelki élet ezer jelenségéből láthatjuk, hogy fölösleges dolog aggódni a felett, hogy a képzelődés forrása valamikor kiapad, mint, hogy Madách és mások pessimizmusa jö- vendőlgeti. Elleukezöleg azt mondhatjuk, hogy ez a pessimístikus fölfogás is csak a képzelődés egyoldalú játéka ! S most, t. hölgyeim és uraim, még csak szives bocsánatukat kell kérnem, ha illúziójukat, mit esetleg a mai felolvasáshoz kötöttek, — be nem tölthettem. 'eJsv«J5' 15. «iám val kisérje ki a Mucsa-feló vezető országidra. „A jó urak ismét, odaadták a színházat Krémer Sándornak, aki ed- digi „Ígéreteit“ tetézte ujabh ígéreteivel a jövőre nézve: Hogy Krémer szavatartó ember, azt. mar bebizonyi- totta nemcsak másnak, hanem önnek is, mert ha jól tudom, egy alkalommal ön ott volt nála, hogy pillanatnyi pénzzavarából segítse ki egy kis kölcsönnel (!!) mire ö kijelentette, hogy nem ad és ezt meg is tartotta. Elzokogja továbbá azt, is a jeles tollú féríiu, hogy7 Szatmárra nem olyan igazgató kell, aki csak „handa- bandázik“. Tudjuk mi azt nagyon jól, ha ön nem is mondja. De higyje el kedves Blitz ur, hogy a jelenlegi igazgatók között nem akadna egyetlen egy olyan hülye sem, aki az ön part fogásáért, egy újpesti ly ukas hatost adna. Aztán meg ön szerint a sztuügyi bizottság nagy erőszakoskodást is követett el Talán azért, mert "g.y visszavont pályázatot tárgyalni engedett ? Tudomásunk szerint az összes kerti’éti városok, egy kivételével mind Krémerre adták szavazataiba , igy tehát, az sem áll, hogy nem enged ók volna szavazás alá Ön tehát ne tanítsa azokat az urakat törvényre ! A on a tiltakozó ivén pedig, a melyiket egész biztosan tudjuk, hogy csak ön látott, valamivel kevesebben lesznek kétezernél, mert nagyon jól tudja a közönség azt a jó magyar közmondást, mely igy kezdődik : „Aki tiogar u áu indul —- —“. Egy pír ezer színházba járó publik um. színház. S-erdán harmadszor került színre „A be.delbergi diák-élet“ jó összevágó előadásban, mint a m-'gelöző alkalmakkor G«rai Uus, Peterdi, Szőke, Kra-zuai es Szentes nagyon jól ala- kitOL ák szerepeiket. Csüt rtokon ismét jutalom játék vob. A kitiin7et,és ezúttal a társulatnak egy szorgalmas, jó tehetségű férfi tagját Tisztái Miksát érte, ki komikus alakitssával már sok jó estét szerzett k zönsógünknek. Taláu az ő szerénységének, mely sohasem kereste a reciamot, tulajdonítható, hogy a közöus g nem töltötte meg az estén a színhazat, mert bizony nálunk s ez nagyon sajnos körülmény, hogy a pártfogáshoz nem elegendő az igazi érdemesség, hanem az is kell hozzá, sőt talán kizárólag az kell, hogy a színész vagy színésznő jól tudja magát reolamiroztatni. Pedig az előadás s különösen a Tisztái játéka megérdemeli e volna a telt házat, Egy régi darabot „A zsidó honvédet“ választotta jutalomjátékául Tisztái s ebbea Iozig szerepét alakította, menten minden túlzástól, élethűen nagyon jól. Mellette még Révészt, oki a szobale- áuy sz' répát a tőle megszokott sikkes routinual játszotta, Kendit, Szőkét és Krasznait ünnepelte a közönség. Pénteken „Lili“ operette került színre rósz előadásban. Nem is volna semmi följeg zésre méltó az előadásról, ha a földszinti állóhely közönségének egy része, nem a diákság, — ismetelten nem rendezett volna egy kis parázs botrányt, mely minden müveit színházlátogatóban méltó felháborodást keltett. Amelie—Antonie szerepéi ugyanis Solti játszotta és pedig nagyon szépen, az állóhelyes publikum egyrészéuek azouban egy- ábalábau nem tetszik az, hogy Solti énekelni tud, egyáltalában nem akarja tűrni, hogy7 a közönség azon része, mely a tetszésér az igazi érdemesség szerint nyilvánítja, Solti mellett is Megkülömböztetett, tisztelettel : Dr. Hantz Jen:. t / Szénásy, Hoffmann és Társa — selyemáruháza „ .— Budapest, IV. kerület, Béesi-uteza 4. sz. 1905-iki nagy választék selyem- és gazekelmékben, voile de lainben, Popeline brillante. Louisienne Soie 95 kr., I. 25, 1.90 Liberty Sübtinne minden színben 78 kr. Dús választók arany,- ezüst- és fekete flitter,- valamint fantasie-ruhákban. Crépe de Chine brillant minden létező azibnen. Szénási, Hoffmann és Tápsa ..... selyemáruházában .. Bu dapest VI. kér. Bécsi-u. 4 sz. Elismert legjobb és legszolidabb ezég, hol a legszebb újdonságok mindig raktáron vannak. — A báli divatezikkek megtekintésére külön helyiség egész napon át villamosán van kivilágítva. Mintákat bérmentve szívesen küldők.
