Szamos, 1904. november (36. évfolyam, 88-95. szám)
1904-11-24 / 94. szám
2-ik oldal SZAMOS 94 szám és közügyszeretettel, a melynek egyedül szabad vezérszempontul szolgálnia. Azokban a mozgalmakban, melyek a váhsztás körül már hetek óta észlelhetők s melyek magukban véve az élénk érdeklődés dicséretes jeleiül volnának tekinthetők, olyan szempontok is érvényesültek, melyek egy, vagy más tekintetben a városi közérdek körén kívül esnek s könnyen megtörténhetik, hogy a választás czélja és eredménye más súlypont körülfog elhelyezkedni, mint ahogy a város közérdekének szempontjából kívánatos. Ilyen külső tényező gyanánt láttuk fölmerülni már mindjárt kezdetben a politikai szempontot. Közéletünknek, úgy látszik, egyre ki- domborodóbb specziáütása kezd lenni, hogy a politika szemüvegén bíráljuk el olyan intézményeinket is, melyek alapjában véve kivül állnak az országos politika hullámzó alakulásain, már pedig, ha természet- ellenesen alkalmazunk valamire olyan szempontot, amilyenhez bizonyos dolognak semmi köze sincs, annak csakis a helytelen szempontból elbírált dolog vallhatja kárát. Ennek a visszás helyzetnek az eredményét már nem egy közgyűlésen lehetett tapasztalni, amikor a szenvedélyesség a tárgyalásban nem magából a tárgy védelméből vagy ellenzéséből, hanem az országos politikai szempont forrásából táplálkozott. Ezt az irányt, ezt a helyzetet, ezt a lehetőséget a közügy érdek szempontjából fokozni és erősíteni nem helyes dolog, követ- kezésképen a jelöltek elbírálásánál a politikai szemmérték alkalmazása is mellőzendő volna. A választást megelőző mozgalmak más figyelemre méltó jelenségről is tanúskodnak, amelyek a közérdek szempontjával szintén kapcsolatosak. A bizottsági tagsági állásokra, lehet, hogy helyesen, de nem lehetetlen, hogy túlbecsült egyéni kvalitások alapján, olyan sok aspiráns van, hogy ez a körülmény a komoly jelölés feladatán meglehetősen megneheziti. A jelöltekben végleges megállapodás sehol sem tör tént, a vélemények sokféleségéből támadt zavar ma sincs lehiggadva s a véletlen szeszélyessége meglepetésekkel szolgálhat. Mit szóljunk az önjelöltekről, kik nyomtatott levélkéikkel keresik fel a tisztelt barátot, a t. polgártársat, hogy a „ közbizalmat “ ez utón is megostromolják! Nemde boldog város az, melynek közérdekéért, előhaladásáért oly sokan óhajtják nemes ambíciójuk szár. nyait kibontani s erejük javát annak feláldozni! A czéi szentesíti az eszközöket s azok megválasztásában ne szúrjon szemet egy kis szépséghiba ! Azt is hallottuk, hogy provízió mellett is történt vállalkozás arra, hogy a jelöltet a közbizalom letéteményességéhez segitsék, — de ezt már igazán nem akarjuk elhinni No, de elvégre semmi olyan dolog sincs a világon, mit komolyságából ki ne lehetne vetkőztetni. E jelenségek nem is újak s nem is meglepők, de városunk autonom jogainak helyes és érett gyakorlása s egész polgárságunk közérdeke bizonyára meg fogják jelölni majd a választók elhatározásában azt a helyes szempontot, melynek a szavazásnál kell érvényesülnie. A szatmárvármegyei függetlenségi párt értekezlete. A szatmárvármegyei függetlenségi párt tegnap délelőtt a Károlyiházban értekezletet tartott, melyen Szatmárról és a megyéből mintegy 150 választó vett részt. Luby Géza, a megyei függetlenségi párt elnöke megnyitójában üdvözölte a megjelenteket s ismertette az értekezlet czólját, bogy t. i. az ellenzéki választók egyesüljenek s fejezzék ki felháborodásukat a kormány azon eljárása ellen, mely szerint nov. 18-án a házszabályra víziót megszavaztatta. Egyben felhívta az egyes kerületi ellenzéki pártok vezéreit az iránt, hogy szervezkedjenek, választókerületeik székhelyein népgyüléseket tartsanak s hogy az esetleg bekövetkezhető választásokra tekintettel a maguk kerületében és a maguk megállapodása szerint jelölteket állítsanak. Dr Adler Adolf, a nagykárolyi ellenzéki választókerület elnöke hosz- szabb beszédben fejtette ki azokat a szempontokat, melyekből a kormány eljárása ellen tiltakozni kell s a maga részéről is szükségesnek tartja, hogy a nép a kormány akcziójáról felvilágosittassók. Hasonló értelemben szólaltak fel a gyarmati kerület részéről Thury Zsigmond, a m.- szalkai kerület részéről Jékey Zsigmond, képviselő, a csengeri kerület nevében Kossuth Zsigmond. Sinka Lajos, a krassói választó kerület alelnöke előadja, hogy ott még nem történt meg a szervezkedés, de a végrehajtó bizottság elhatározta, hogy a szervezkedést még ez évben megkísérli Egyszersmind egy indítványt terjeszt a pártértekezlet elé, mely szerint az egyesült ellenzék a legközelebbről egybehívandó országgyűlésen követelje & czenzus eltörlésével a közsógenkénti általános titkos szavazást; választó csupán az lehessen, ki magyar állampolgár, s magyarul Írni és beszólni tud. Győrffy László a krassói viszonyokat ismerteti, s úgy ö, mint Ferenczy Imre, krassói lelkész meggyőződésüket fejezik ki az iránt, hogy ha ott az ellenzék összetart, zászlójukat győzelemre vezethetik. Luby Géza elnök az udvariasságnak akar eleget tenni, amidőn a szatmári függ. párt két vezérférfiát Uray Gézát és Biki Károlyt üdvözli. Uray Géza, az üdvözlést viszonozván, indítványozza, hogy deczember 4-én az összes megyei ellenzéki pártok Szaí- máron népgyülést tartsanak, mely alkalomra a központból szónokokról gondoskodjanak. Az indítványt az értekezlet dr. Adler Adolf amaz indítványával fogadta el, hogy e mellett az egyes választó kerületek külön is tartsák meg népgyüléseiket. A szatmári központi népgyülés szervezésével Uray Géza pártelnök bizatik meg. Biki Károly a maga részéről is megköszönvén az üdvözletét, indítványozta, hogy mielőtt a nópgjmlés kifejezné tiltakozását, már ez az értekezlet is fejezze ki az ellenzék nevében tiltakozását, mit az értekezlet elfogadott. Ezután Luby Géza elnök a Simka Lajos indítványát a felirat és a választói jog kiterjesztése érdekében tűzte ki tárgyalásra, melyet az értekezlet egyhangúlag elfogadott. A pártértekezlet végül éltette Luby Géza elnököt, ki fel 1 óra tájban az ülést bezárta. HÍRROVAT. A „ Szamos8 karácsonyi ajándéka előfizetőinek. Lapunk kiadóhivatala kellemes meglepetésben fogja részesíteni előfizetőit a karácsonyi ünnepek alkalmáéleten át, mikor kölcsönös nagy szerelmünk boldoggá tehet ? Dénes Olga nem volt ilyen vallomásokhoz szokva, imádói vallomásaiban a tavasz minden pompáját, a csillagok minden ragyogását ráhalmozták, istennővé tették őt, a szépség olyan istennőjévé, a minő nem volt és nem lesz soha a világon s könyörögtek, hogy szálljon le hozzájuk szerelmével a mórhetlen magasból ; — a szép leánynak hízelegtek is e vallomások, nevetett is rajtok ; — oh, ha ez a szeretett férfi beszólt volna úgy, mily boldogan forrasztotta volna cseresznyeajkának csókját ajakára, mily átszellemülten rebegte volna „Istenemmé teszlek, ha én Istennő vagyok“, de a Gálffy Jenő szavaiban szinte jobban lobogott egy önérzetnek, mint a szerelemnek lángja 6 a hiú leányt mélyen sértette, hogy Jenő nem kérte szerelmét, hanem szinte kicsengett szavaiból e gondolat: „Az enyém vagy, parancsolom, hogy az enyém légy a parancsomnak nem állhatsz ellen.“ ~ Olga arcza daczos pírban égett, midőn összeszoritott ajkakkal válaszolt : — Bámulom önhittségét, mely azt hiteti el magával, hogy szeretem, holott meg kell vallanom, hogy ón gyűlölöm, halálosan gyűlölöm magát. Gálffy Jenő nem akarta észre venni a leány szemeiben a szavainak ellenmondó könycseppet, a daczra daczczal felelt : — Akkor sem szakad meg a szivem ! mondta nyugodtan, felemelt fővel, pedig bizony a szive közel járt a megszakadáshoz, fájó, keserű érzések egész raja hullámzott benne, melyek mindegyike hevesen czáfolta meg saját maga előtt a nyugalomnak s az elmondott szavaknak valóságát, talán csak a lány szivében volt még emésztőbb a fájdalom, abban a szívben, melynek létezését, melynek izzását most sem akarta tulajdonosa bevallani. A visszautasított szerelmesnek az volt első dolga, a mint haza ért, hogy atvja előtt kijelentette, hajlandó teljesíteni a család régi hő óhaját, megkéri rokonának, Szentkereszthy Magdának a kezét, a ki iránt mindig igaz, rokoni szeretetet érzett. Nyugodtan beszólt az ifjú s atyja nem is sejtette, hogy a tervezett házasság csak annak a temetésnek előmozdítója, melyben Jenő önérzete egész boldogságát hántolja el, nem sejtette senki hogy e házassággal csak Olgának akarja megmutatni, hogy nem szakad meg a szive az elutasítás miatt, holott az a szív a kárhozat minden fájdalmát átszenvedte. Mit tudhat a világ a szív rejtett fájdalmairól, midőn a külső a megelégedés színpadi álarczát ölti magára ? Honnan tudják azok, hogj' halál van a szívben, kik mosolygó arczczal kívánnak boldogságot a létrejövő nászhoz ? Ki sejthetné azt, hogy Gálffy Jenő, a „boldog“ vőlegény a bekövetkezendő házassága előtti napon zokogva, haját tépve vergődik szobája pomlagán, átkozva sorsát, életét, siratva meghalt boldogságát ? A szoba ajtaján kopognak, Gálffy Jenő felugrik a pamlagról, arczára nyugodtságot, mosolyt erőltet, mert csak ngy illik mutatkozni egy vőlegénynek az élet színpadán. Levelet kapott, rózsaszínű, illatos levelet, lázas izgatottsággal tépi fel a borítékot, sejti, tudja, ki küldte a levélkét s szinte mohón olvassa annak tartalmát. A rózsaszínű levélnek szerelmes a megszólítása, mi másról is lehetne szó ilyen illatos rózsaszínű levélkében mint szerelemről, napfényről, tavaszról ? — Gálffy Jenő ! Üdvösségem ! Mindenem ! Szerelmem ! Bocsáss meg a miért megbántottalak, bocsáss meg, a miért őrült hiúságomban megsértettelek. Megvallom, hogy szeretlek, mióta először néztem két szemedbe, mikor rád gondoltam, — pedig hányszor gondoltam rád ! — úgy éreztem, csupa poézis, csupa illat minden körülöttem. Mikor veled voltam tavasznak láttam a telet, napsugárnak a felleget, — úgy szerettelek ! — Még nem késő, még egymáséi lehetünk ! gondolta Jenő s pillanatra még soha nem érzett végtelen boldogság ragyogta be aranysugarakkal lelkét, — de a másik perczben, midőn tovább olvasta a levelet, ha- lálsáppadság űzte el arczárói az öröm pírját. Oh, mert nemcsak szerelméről adott hirt a szép leány, gyászkeretben Írhatta volna meg a szerelmes levelet. — Most már megválthatom, hogy szeretlek, a nélkül, hogy hiúságomon, a mely sohasem engedte volna e vallomást megtennem, szégyenkeznék. Most már nincs bennem hiúság, nincs bennem élet, mikor e levelet olvasod, már véget vetettem életemnek s a miatt való szenvedéseimnek, hogy más oldalán mondódéi hűsógesküdet, légy boldog menyasszonyoddal s bocsáss meg imádó Olgádnak. A férfi úgy érezte, mintha tört döftek volna a szivébe s kétségbeesve kiáltott fel : — Én és bolgogság ! ? Irtóztaló ! Aztán lehajtva a fejét merően tekintett maga elé . .. s úgy tetszett neki, mintha megnyílnék előtte a titokzatos, megfejthetetlen túlvilág, mintha ott látná szelíden, glóriafény- től övezett homlokkal a szép Olgát, elvesztett boldogságát... s halkan suttogta : — Igen, egyesülök szivem menyasszonyával s talán boldog is leszek a halálban. Megyek ... megyek ! .. , • . . Gálffy Jenő násza előestéjén agyonlőtte magát. SfgT r'5j9v3»' AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER
