Szamos, 1904. november (36. évfolyam, 88-95. szám)
1904-11-03 / 88. szám
2-ik oldal SZAMOS 88 szám útját akarja bevágni s azt a fékevesztett hatalmukat akarja megtörni, mit a munkásnéppel szemben már-már majdnem korlátlanul gyakoroltak. Á keresk. miniszter rendelete a sztrájkról Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter az ipari munkabeszüntetések lényege és az ezekkel szemben követendő eljárás tárgyában a következő rendeletet intézte a másodfokú iparhatóságokhoz : Az ipari munkások tömeges munkabeszüntetése úgy a munkaadó, mint a munkások hátrányára az utóbbi időben nagy mérvet öltött. Minthogy eddig ezen tömeges munkabeszüntetésekkel szemben az ország külömbözö részeiben az iparhatóságok eljárása eltérő, az ügy egyöntetű kezelésének biztositása érdekében szükségesnek tartom a munkabeszüntetések (sztrájkok) lényegére és az ezekkel szemben követendő eljárásra nézve az iparhatóságokat alábbiakban tájékoztatni. A munkásoknak azon törekvése, bogy minél kedvezőbb munkafeltételeket érjenek el, a gazdasági életnek egy olyan természetes jelensége, melyet megakadályozni, avagy korlátozni sem nem lehet, sem nem szabad. Nem változtat ezen az sem, ha a munkások ezen törekvésüket össze beszóléseken alapuló tömeges munka beszüntetéssel iparkodnak elérni, fel téve, hogy ez a fennálló törvényeket s törvényes intézkedéseket nem sérti. A munkaviszonyra valamint, a munkafeltételekre nézve az 1884. évi XVII. t. ez s különösen annak 88. 92, 98, és 95 szakaszai az idézett törvényezikk 113. szakasza alapján szerkesztett munkarend, végül a törvény 88. szakasza alapján a munkaadó és munkás közt létrejött megegyezés mérvadó. A munkafeltételek megállapítása a két szerződő fél t. i. munkaadó és munkás egyéni elhatározásán alapulván, a szerződésileg megállapított munkaviszony jogosulatlan fölbontásáért az ipartörvény a munkaadót és munkást ugyancsak egyénileg teszi felelőssé. A munkás munkaszerződésének megkötésénél, illetve a munkafeltételek elfogadásánál szabad akarata szerint járhat el, és ha a munkaadó és munkás között szerződés jött létre, a szerződésben elvállalt feltételek mindkét félre nézve egyaránt kötelezők. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkásnak nem áll jogában a kölcsönös megegyezéssel létrejött munkaszerződést, ennek érvénye és tartama alatt megmondom az igazat, én vagyok a község bírája, már bárom esztendeje, — Úgy ? — Úgy ám. Nem dicsekvésből mondom, csak épen azért, hogy felbiztassam. — Engem ? — kérdezte Hadar Imre, ki nem minden irigység nélkül nézte az egykori kocsistársát. — Igen, kigyelmedet. Már arra akarom biztatni, hogy gyüjön hozzánk csősznek. Nem lesz semmi baja. Kap krumpliföldet, kukoriczaföldet, kommencziót, ami dukál. No, egykettőre ! — Megyek, — mondotta Hadar Imre és nagyot csapott Tót Kiss Mihály markába. — Meg van az alku, Meg is ihatjuk az áldomást. Mert én most már viszem. Betértek egy korcsmába. Sört rendeltek. A biró nagyon beszédes lett. — De régen nem kocczintottunk. Hátba még tudná, milyen sorban járok én itten ?! — Ugyan milyen sorban ? — kérdezte Hadar Imre. — Háztüznézőbe. — A’ már valami. egyoldalúan felbontani és az elvállalt munkát tetszése szerint bármikor félbehagyni. Ha a munkás a megállapított munkafeltételeket nem találja már megfelelőknek és jobb feltételéket akar magának biztosítani, módjában áll munkáját akár a törvény 92. szakaszának, akár a munkarendben, akár a közte és a munkaadó között létrejött megegyezéssel megállapított fölbontási batáridő pontos betartása mellett megszüntetni, ami ellen még az esetben sem emelhető kifogás, ha a munkások a munkaviszonyt tömegesen, összebeszélés folytán mondják fel. Ha azonban a munkások akár egyenkint, akár összebeszélés folytán tömegesen, a törvény rendelkezése, a munkarend vagy a megegyezés ellenére, a fölmondási batáridő betartása nélkül a munkaviszonyt megszakítják, ezen jogosulatlan felbontásból származó, a munkásra, illetőleg a munkásokra háruló jogkövetkezmények nem vesztik el érvényüket. Ebből önként főijük, hogjT azzal a munkással szembeu, aki a törvény 92. szakaszában, a munkarendben, vagy a szabad egyezkedés alapján létrejött megegyezéssel megállapított felmondási hetáridő mellőzésével, tehát jogosulatlanul lép ki a munkából, akár egyenkint, akár összebeszélés alapján tömegesen történik is ez, az 1884 évi XVII. törvénj’czikk 159 szakasza nyer alkalmazást. A törvény ezen hivatkozott szakasza természetesen minden egyes munkással szemben külön alkalmazandó s minden munkásra nézve külön állapítandó meg, bogy a kölcsönös megegyezéssel létrejött munkaszerződés ellen vétett-e. Tömeges eljárásnak helye ez esetben nem lehet. Jelen rendeletem azonnal hatályba lép s ugyanakkor hatályukat vesztik az ezzel ellenkező összes előző rendeletek, mig az ipartörvény 159. szakaszának alkalmazásánál követendő eljárásra nézve ez évi junius hó 8 ái- 10,993—VII. szám alatt kibocsátott körrendeletem irányadó. Felhívom a Il-od fokú iparható ságot, hogy e rendeletemet az I-ső fokú iparhatóságokkal és azok utján hatósága területén levő összes gyárakkal és ipartestetekkel közölje, egyben pedig annak végrehajtását saját hatáskörében is ellenőrizze. Á népkonyha megnyitása. Az ingyen ebédosztás a népkonyhán november 20-án fog megkezdődni. ínséges télnek nézünk elébe s igy kétszeres buzgalommal kell gondoskodnunk szegényeink élelmezéséről, Úgy helyben, mint vidéken A volt kocsis, a községi biró hunyorított a szemével. — Nagy sora van annak. A fiamnak nézek asszonyt. Itt szolgált Pesten, aztán beleszeretett egy leányba. Most, hogy hazakerült, már mint a fiam, nem volt nyugta, addig rimánkodott, mig el nem jöttem. Hadd éljék világukat. Arra valók — Igen, — hagyta helyben Hadar Imre. — Csakhogy, — folytatta Tót Kiss Mihály — egész nap nem tudok ráakadni a leányra. — Talán nincs Budapesten. — De itt van az. Csakhogy nincs helyben. Hatszor is ott jártam a kvártély-asszonyánál a Soroksári- utczában, de nem találtam otthon. — Hát bizony az olyan faczór cseléd elkószál. — Igen, elkószál. Tót Kiss Mihály ennél az utolsó szónál megvakarta a fejét. Aztán bizalmasan odaszólt Hadar Imrének : — Csakhogy, tudja kigyelmed, sokfólekóp lehet kószálni. Mégis csak szeretném tudni, hogy milyen fajta, ha már a menyem lesz. Azért, mondok utána járok egy kicsit. A kvár- tólyos asszonya azt mondta, hogy este a következő tartalmú gyüjtőivet küldtük szót jobbmódu polgártársainkhoz : ,.Egy évtized tesz tanúságot népkonyhánk üdvös voltáról. Nem létezik magasztosabb jótékonyság, mint az éhezőnek táplálékot nyújtani. Ezt az emberbaráti hivatást tűzte feladatául a Népkonj'ha vezetősége és ennek a támogatására hívja óvről-évre a jótékony társadalmat. Hálás érzéssel ismerjük el ezen támogatás sikeres eredményét, mert ennek köszönhető, hogy a népkonyha asztala mellett az egész tél folyamán két tál ételből és kenyérből álló Ízletes ebédhez jut naponta sok nyomorgó városi szegény sorsú emberbarátunk és mintegy 150 oljran iskolás gyermek, a ki szegény otthonában tápláló, jó élelmezésben nem részesülhet. Népkonyhánk nem tesz külömb- séget felekezet és felekezet között, hisz a könyörület nem ismerhet kü- Iömbséget ínségbe jutott ember és ember között E nemes feladathoz kérjük városunk és vidékünk jobb módú ne- meslelkü emberbarátainak hathatós támogatását az idén is. Ezen nemes czólt csak ugjr szolgálhatjuk eredményesen, ha a gyűjtést lelkesült emberbarátokra bízzuk. Ezért fordulunk teljes bizalommal önhöz azon tiszteletteljes kéréssel, kegyeskedjék ismerősei körében a humánus ügyhöz méltó odaadással jelen gyüjtőivet körözni és tekintettel arra, hogy a népkonyha már november közepe táján költséges működését már meg is kezdi, a begyült könyöradományokat késedelem nélkül hozzánk juttatni. Szegényeink hálája és áldása jutalmazza meg önt és adakozó embertársait.“ Kérjük a n. é. közönség kegyes pártfogását, fogadják a népkonyha érdekében gyűjtés czéljából fáradozó hölgj’eket a nemes ügynek megfelelő szívélyességekkel, adjon ki-ki szive sugallata és tehetsége szerint pénzben és élelmi szerekben, hogy lehetőleg az idei könyöradományokból a télen át élelmezhessük a százakra menő elszegényedett embertársainkat és azok gyermekeit. A népkonyha intézösóge nevében: Teitelbaum Herman népkonyhái elnök. Dr. Tanódy Márton népkonyhái alelnök. Lövy Miksáné a hölgybizottság elnöke. Scheiber Ferenczné a hölgybizottság alelnöke. a Borostyán korcsmában szokott rostokolni. Hát majd odanózek. Hadar Imre felállott. — Bízza azt csak én rám, Tót Kiss Mihály uram. Látom, hogy fáradt, törődött. — Szó, ami szó, sokat mászkáltam. — Aztán meg — magyarázta Hadar Imre — igy szűrösen nem is dukál odamenni. Csupa czifra népség jár oda. Maradjon csak itt békességben. Mire egy-két korsó sört felhajt, itt vagyok a leánnyal. Majd megnézem én, milyen a fajtája, konyitok hozzá. Sokat láttam azóta, hogy nem láttuk egymást. Csak mondja meg szaporán, hogy hívják azt a lányt. — Karos Borosának. Fekete- szemű leány, úgy mondta a fiam. — Jól van. Menten itt leszek. Háromnegyed óra múlva Hadar Imre visszajött másodmagával Hozta a leányt. — Ehun van. Ez az Tót Kiss Mihály jól megnézte a csinos, barna leányt, ki igyekezett a szemét lesütni. — No lányom, — kérdezte Tót Kiss Mihály — hát akarsz-e velem jönni ? HÍRROVAT. A katonaság esküje és a Gotterhalte, F. hó 1-én tartották a városunkban állomásozó honvéd és közös csapattestek a Deák-téren katonai pompa mellett a szokásos esküjüket, hol a székesegyház előtt felállított díszsátorban tábori misét tartottak, közben a honvéd zenekar egyházi énekeket játszott. Majd Tóth József segédlelkész magyarul, Hozás János g. k. lelkész pedig oláhul tartott beszédet az ujonezokhoz, figyelmeztetve őket a haza és király iránti hűségre, az eskü szentségére. Aztán az eskümintát olvasták fel az egyes századok előtt, melyet hajadon fővel és esküre emelt ujjakkal mondott a legénység parancsnokuk után. * Ennek befejezése után ismét alkalmunk volt szégyenkezni önmagunk előtt. A nagy számú hallgató közönség előtt, itt a város közepén a Goterhaltéval ismét arczul csapták a magyar érzést. Vártuk, mikor hallatszik az első abozug, mikor nyomja el ezer torok e gyűlölt hangokat a Hymnus dallamaival. De mi tűrtünk és hallgattunk. Azt vártuk volna, hogy a honvéd parancsnokság úgy mint Szent István napkor ismét „tapintatos“ lesz, mint tudomásunk szerint az ország többi honvéd ezredéinél ujjabban örvendetesen tapasztalhatjuk. De nem igy történt. Ha a 12-ik honvédezrednek a Gotterhalte olyan nagyon tetszik, úgy menjenek ki a város végére vagy a kaszárnya falai közzé, de a honvéd zenekar itt a város közepén ne tegye próbára többé a hazafias polgárok türelmét, mert végre bele énekeljük a réztrombita szaraiba, hogy : „Hazádnak rendületlenül légy hive oh [magyar I * Halottak napján. Hervadó, még itt-ot.t diszlő utolsó őszi virágok a sötét zöld koszorúba fonva kikerültek a sok száz meg száz mécsestől kivilágított temetőbe . . . meghalni. A természet kimúlását is jelentette ezen nap, hadd viruljanak még tehát a virágok utoljára összehordva sze- retetteink sírjain, hiszen nehány nap múlva úgyis kíméletlen fagjT vet véget rövid életüknek, leraktuk tehát őket az emlékezés jelében. Felszállt az imádság a néma sírok mellett állók ajkáról, az egek Urához, elaludtak a mécsesek, csendes lett a temető ismét. A virágok elhervadnak, eltemettük őket ismét egy esztendőre. * A reformáezió emlékünnepély október 31 ón méltó ünnepséggel folyt le városunkban. Az ev. ref. templomban nagyszámú hallgatóság előtt ftácz István, ref. lelkész méltatta a reformáezió nagy jelentőségét. Az ev. ref. főgimnázium tornacsarnokában az ifjúsági énekkar bezezetö éneke után Bagothai Sámuel tanár tartott felolvasást, az ifjúság részéről Barazsu Pál VIII. o. t. szavalta Csüry Bálint VIII. o. t. alkalmi költeményét. — Ha elvisz . . . — Akaisz-e a fiam felesége lenni ? — Ha elvesz . . . — Nohát készülj. Holnap hajnalban indulunk. Várlak a vasútnál. De előbb igyál egv kis sört. — Köszönöm, nem élek vele. A leány távozott. A leendő rokonok mellőztek minden érzékenységet. Mikor a két öreg czimbora együtt maradt, Tót Kiss Mihály felvetette a kérdést: — Hát milyen fajta ? Hadar Imre jól megfontolta a választ, azután igy felelt: — Hiszen nem mondom, hogy olyan szemérmes, mint Zsuzsanna, vagy olyan ártatlan, mint Genovéva, de ha megbecsüli magát, olyan hűséges felesége lehet a kigyelmed fiának, mint amilyen Sára volt Ábra- hámnak. Én mondom. A bibliai hasonlatok imponáltak a leendő apósnak. — Akkor hát nincs baj, — mondotta — koezozintsunk! Lucziáu.
