Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)

1904-10-27 / 86. szám

XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. csütörtök október hó 27. 86-ik szám. SZAMO POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefoni 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Társadalmi bajaink. Majdnem közmondássá vált korunkról az a bírálat, hogy ez a haladás és fejlődés kora. A mikor azonban ezt kon­statáljuk, megtaláljuk a mérleg má­sik serpenyőjéberN azt a vissza­hatást is, mit társadalmunk e ha­ladásért mintegy cserébe szomorú ellenérték gyanánt szolgáltat. Mert igaz ugyan, hogy a ter­melés naponként újabb értékeket hoz felszínre és a gazdagodás is természetszerűleg folytonosan nö­vekedik ; az is való igaz, hogy gyarapodunk szellemi javakban is s hogy a tudás minden téren újabb területeket von megfigyelésének körébe s nagyobb intenzitásánál fogva a múlt századok eredményeit jóval felülmúlja ; viszont az sem tagadható, hogy a közszabadság napjainkban nagyobb mértékben van biztositva és az egyén ér­vényesülésének feltételei meg van­nak teremtve s meg vannak adva a keretek, melyeken belül boldogulá­sát mindenki megtalálhatja — s ezzel szemben mégis mit kell ta­pasztalnunk ? Azt látjuk, hogy az egyén so­hasem volt távolabb a relativ boldogságtól, mint jelenleg ; sőt a fejlődés növekedő volta úgy látszik mindinkább eltávolítja az egyént a boldogságtól. Nincs manapság boldog, meg­elégedett ember ; mindenki pana­szos és sorsával elégedetlen. Min­denki saját pályájának csak hátrá­nyait látja és a más sorsát irigyli. A túltengő ambiczió és az önzés csak felfelé és előre tekint és senki sem gondol arra, hogy utána a küzdők ezrei azt a hely­zetet, mint vágyaik netovábbját kívánják elérni, Megszűnt a jövőbe vetett hit és remény, megszűnt a bizalom és kölcsönös támogatás. A jelenkornak csak egy esz­ménye van és ez : az önzés. E körül csoportosulnak aztán a jel­szavak és frázisok a végből, hogy az egyéni önzés népszerűtlen fo­galmát gondosan elleplezzék. Az önzetlenség ismeretlen szó és a „do, ut des“ oly praktikus társa­dalmi elv lett, mely az emberisé­get érdekcsoportokra tagolja. Ez a helyzet visszás s kárho­zatos, mert éreznünk kell, hogy a kultúra emelkedése szükségszerűen nem vonhatja maga után az er­kölcsi élet sülyedését és mert le­hetetlen megbarátkoznunk azon gondolattal, hogy a haladást egyéni boldogságunkkal kelljen megfizet­nünk. A szóvá tett társadalmi jelen­ség oly fontos, hatásaiban oly mélyreható, hogy a kérdés minden részével e helyütt bajos volna fog­lalkozni. Ily társadalmi betegségek gyógyításához a közfelfogás meg­változtatása, vagyis évtizedek kel­lenek ; első sorban is azonban szükséges, hogy a baj okát fel­ismerjük, mert csak igy lehet rá­mutatnunk arra az útra, melyre a társadalomnak rá kell lépnie, ha a helyzet megváltoztatását kívánja. A lent vázolt társadalmi kór­ság fő okául azt tekintjük, hogy a jelenkor az egyén jellemének ievelését elhanyagolta, sőt el is ragasztotta. Iskoláink már szer­vezetüknél fogva is olyanok, hogy bennük a képzés súlypontja inkább az értelem, mint a jellem nevelé­sére irányul. Maguk a szülők is az általá­nos irányzat áramlatában csak igen csekély súlyt helyeznek gyer­mekeik jellemképzésére, vagy egy­általán nem is értvén hozzá, az ifjú és a férfiú jelleme csupán a környezet véletlen benyomásai sze­rint alakul ki. Mivel jte$ig aljejefí'- kor a materialisztikus idéalT szol­gálatában áll, a tapasztalás azt mutatja, hogy ez idő szerint a jellemek is erősen materialiszti- kusok. Ez az irány pedig a bol­dogság sírja. Boldog és megelégedett világ­nézet csak idealisztikus életfeltogás mellett képzelhető. Vissza kell térnünk az esz­mények tiszteletéhez, az erkölcsi erők és értékek elismeréséhez, melyek az egyén valódi értékét képezik. A féktelen önzéssel szemben helyet kell adnunk a valódi és nem jelszavak szerinti altruizmus­nak, mert az embert az önmér­sékletre, a vágyak és szenvedé­lyek megl ''kezesére utalja. Az akarat ily önkéntes kor­látozása oly erkölcsi torna lesz, mely idővel képessé teszi az egyént Kis pipacsom világából... A budai hegyek között, Magasan a sziklák fölött, Zavartalak meg álmodban, Bufelejtő mámorodban . . . — Te miképen jöttél ide, Dólibábos sik gyermeke ! Ki hozott e magas szirtre, Mindenkitől elfeledve ? A te bölcsőd ott lent ringott ! Édes anyád ott altatott ! . . . Zord emberek álnoksága Űzhetett csak e világba ! — A gúny űzött, fejem égett, Mart a rossz szó, szivem vérzett, Nem volt, a ki vigasztaljon, Csak az, a ki kitaszítson ! Nem marasztott az az egy se ! Ekkor nyílt meg szivem sebe, — örömben, búban élni ott, Álom volt . . . mely nem adatott ! • Piros szoknyás, szép virágom, Csilingelő kis harangom Jer, letéplek. — Nem; itt hagylak, Szent áhítattal megáldjak. Ajkam, ajakadra teszem, Lehed kéjesen élvezem, Simítva tested bársonyát Látom rózsám szép homlokát. Kérdem hozzád lehajolva : Ki szived vigasztalója ? Szivemnek vigasztalója A himes rét pillangója. Bánatomat altatgatja A bereknek vig dalnoka. Szépségem, hogy milyen égi, Fü, fa, virág azt regéli. Meggyógyult névről mesélnek, A szerelmes, kis tündérek, Szellő ölel, méhe szeret, Gyógyítják a régi sebet. Addig, addig gyógyitgatták, Kötözgették, simitgatták, Hogy az többé nem vérezett . . . Lassan, lassan be is hegedt. Van lelkednek kívánsága ? Van szivednek óhajtása ? Egyedüli kívánságom Soká tartson pompázásom ! r t Óhajtásom nem lehet más, Mint örökös imádtatás, A mig ez tart nincsen bánat, Feledhetem volt hazámat ! Thamássy Ilona. ■gS''SJs' Äz amerikai elnökválasztásról. Gál Jenőtől. A nálunk szokásos „nem-, kor- és valláskülönbség nélkül“ mondást odaát a „nem-, kor- és szinkülönb- ség nélkül“ mondás helyettesíti. A néger-kérdés erősen foglalkoztatja a küzdő pártokat. A déli demokraták nem tudják elfelejteni, hogy alig 45 év előtt, mily nagyúri kényelemben éltek, egész csordáit dolgoztatván a feketéknek, gyapot, kávé és egyéb ültetvényeiken; hogy egy véres és elvesztett háborút vívtak a négerek miatt; hogy pl. az öreg Jim Prond, ki West-Virginiában egyetemi tanár, gyermekkorában még áruczikk volt; hogy 100 év előtt a „Boston Daily News“ czimü újságban (egyik new- yorki múzeumban láttam ez újság- példányt) apróhirdetésben kínálnak eladásra egy gyógyításban járatos néger férfit és egy tánczban és ének­ben képzett fiatal néger nőt. Meg­botránkoztatja a demokratákat, hogy az elnök újévkor az asztalánál látott vendégül egy „colored man“-t egy színes embert. Kansas állam demok­rata törvényhatósága azzal fenyegeti a területén átvonuló vonatokat, hogy felrobbantatja a hidakat, ha még egyszer feketét beeresztenek az ét­kező kocsiba. — A „Dél“-en ma is nagyban folyik a linchelés. A bűn­tettet (leginkább fehér nők elleni tá­madást) elkövetett feketét betanított vérebekkel elfogatják és fához kö­tözve elégetik. Ilyenkor elvágják a táviró-drótokat, nehogy hirtelen ren­dőrség, vagy miliczia jöjjön. Tavaly 17 ily eset történt. Több főiskolán ki van Írva, hogy feketét nem fogadnak el. Mindezen anomáliákat a repub­likánus párt megszüntetni kívánja. A munkás-kérdésben is ellenkező a két párt nézete. A republikánusok szerint ugyanis a munkásszervezetek, melyek absolut törvényeikkel, temér­dek strike-jukkal, bojkotte-jaikkal kijátszák a törvényeket, halomra dön­tenek minden tőzsdespekulácziót, néha a katonai megrendelések teljesítését is megtagadják, állandóan veszélyez­tetik az Egyesült Államok közgazda­ságát. Rooseveltnek egy utóbbi tény e számos szavazatot elvett tőle. Colo­rado államban ugyanis, hol a leggaz­dagabb kőszénbányák vannak, 4 év óta csaknem folyton strike-kolnak a szervezett bányászok. Ez óv tavaszán és nyarán a dolgozni akaró munká­sokra rálőttek és megrongálták a gép berendezéseket. Erre a miliczia Roo- seveltnek a rendeletére mintegy 3000 csavargó munkást erővel vasútra ra­kott és azokat Californiába szállította. A nagv ipari czentrumokban az elöljáróság demokrata, vagy legalább Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat W ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. J gJpBjm Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. iawl. Megérkeztek ITT az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik

Next

/
Oldalképek
Tartalom