Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)

1904-10-23 / 85. szám

2-ik oldal SZAMOS 85. szám leményben, abban a nagy társada­lomban, melynek a terézvárosi társaskör egy kicsiny részét képezi. S elvégre ez a fődolog s nem az, hogy a parlament minoritása s ebben a személyi súrlódások, féke­vesztett szereplési ambicziók s egyéb az ország sorsától függet­len érdekek találjanak tért és anya­got azok kielégítésére. Birkatürelem. Hogy adót kell fizetnünk, ezt értem. Még ha nem is helyeslem min denben az adó politikát. Hogy Mátyás király egy pár évszázaddal ezelőtt megengedte azoknak, hogy gyalog járjanak, akiknek lovuk nincs, ezt is értem. De, hogy a Szatmár—erdőd! helyi érdekű vasút hogyan élhet vissza egy akkora város közönségé­nek zsebével s mi több, türelmével ezt nem értem. Nagyon sok okból nem értem. Először is azért, mert úgy tu­dom, hogy minden hasonló intézmény a közönség érdekében, a közönség kényelmére, a közönség szolgálatára létesül, tehát a közönségért van és nem megfordítva ! Másodszor, ha jól tudom, Szat- már-Németi városa egy igen szép summát fektetett e vállalatba, hogy az létesülhessen, amely közvetlen ka­matozást nem ad. Harmadszor, ha ón mint utazó- közönség megváltom az ülőhelyre szóló jegyemet, jogot szereztem arra, hogy azon a vasúton, abban a menet­ben, amelyre váltottam az ülőhelyet, meg is kaphassam. Negyedszer, ha menetrendszerű időben közlekedő vonattal indulok, jogom van ahhoz, hogy a vonat — a vis major esetét kivéve — engem idejében szállitson. De nem folytatom számokkal, mert félek, hogy a számsor nem futná a panaszok számát. Van-e városunkban valaki, aki — mióta .Rózsa eltávozott — e va­súton utazván, mindenben meg le­hetne elégedve az utjával ? Van-e olyan ember, aki más vonaton is utaz­ván, ehhez a vonathoz hasonló mozgó­szemétdombot látott volna? A Rózsa idejében 46 fillérért a III. osztályban jönni és menni le­hetett, tehát egy pár utat tett meg az utas azért az árért, amiért ma 90 illetve 86 fill, fizet. Ha jól tudom, a Szatmárhegyi állomás orsz.uton 17 km. a vasúton, hosszabb csavargás után 20 km. Szeretném tudni, hogy van-e hazánkban e dicső vonalat kivéve, még egy, amelyen a viczinális vasút menetdija 20 km.-ig drágább legyen birtokban tartása és az érintkezés fentartása óriási és az erkölcsi hasz not aránylag felülmúló áldozatokat kí­ván. Azonkívül e hódítás megrendítette a dólamerikai államok bizalmát az Egyesült-Államokban, melyre addig mint a béke és haladás póldánykópóre tekintettek. A nagy hajóhad és az uj birto­kok védelme révén mint gyarmati hatalom és hatodik nagyhatalom, vi­seli Amerika az uj helyzettel járó bajokat és kiadásokat. A demokraták szerint ily exten­sive politikára nincs szüksége Ame­rikának. A kis területű Anglia rá van utalva gyarmatok szerzésére, mig az Egyesült-Államoknak egyötöde alig van benépesitve. Egyetlen, igaz értékes hatása a hajóhadnak, hogy imponálni tudnak a délamerikai országoknak. Pl. Mexi­kóban Miksa császár óta állandó volt a belső forrongás. Midőn azonban a déli Pacific vasút El Paso-n át Mexi­kóba kiépült és a kereskedelmi ösz­a mienknél, tekintve ennek mérhetlen lassúságát és egészében rövid voltát, (talán K.-Erdőd végállomásig alig tudták 29 kmre kinyújtani.) Amint említem, Szatmár-Németi városa jelentékeny összeggel járult a vasút létesítéséhez s ezen a jogon a polgármester és főügyész igazgató- sági tagjai a Sz. E. H. É. V. rész­vénytársaságnak. Hogy említett urak eleget utaznak e fenséges vasúton, azt mindenki tudja, de azt is tudja ám, hogy a közönség érdekeit egy­általán nem védelmezik meg. A hibá­kat elnézik, legalább is nem látjuk, hogy a megjavításukban részük volna. Vagy talán ők, mint a Sz. E. H. É. V. igazgatósági tagjai nem látnak, nem hallanak semmit, ha e vonaton utaz­nak ? Vagy amit az igazgatósági tag tapasztal, arról a polgármesternek és a főügyésznek nem szabad tudni semmit ? Nem igy uraim ! Merem állítani, hogy nem csak hazánkban, de talán a világon sincs hozzánk fogható bir­katürelmű nép ! Egyebütt talán régen főbeütötték volna az ártatlan személy­zetet és pozdorjává verték volna e zsibvásár térre való vasutat. Ha önök igen tisztelt polgár- mester ur és főügyész ur a mostani szüret alkalmából személyes tapasz­talatokat nem szereztek, akkor járja­nak utánna — úgy is mint e város hivatalnokai, úgy is mint a Sz. E. H É. V. igazgatósági tagjai, hogy mily gyalázatos módon bonyolittatott le a forgalom ! S ha utánna jártak, úgy megfogják .találni a helyzet kul­csát is a garasoskodásban, a mi nem egyéb mint a közönség zsebére való utazás, a kapzsiságban, a mely a sze­mélyzetet jobban kihasználja, mint a barmot, a közönségtől pedig elrabolja a pénzen megvásárolt kényelmet. Az igazgatót ezen állapotokért egyedül felelőssé tenni nem akarom, viselje a felelősséget az egész igazga­tóság, mely az üzletkezelőnek tettei­ről akár előzetesen, akár utólagosan de tudomással kell, hogy bírjon. S ha még nem tudnák, hogy hogyan kell a nagy forgalmat, a mit mindenki előre tud, lebonyolítani, hát megmondom én : Vagy több vonatot indítani s addig megtartani a rend­kívüli meneteket, a mig azokra szük­ség van, vagy több utast fel nem engedni, mint a mennyivel legalább tűrhető helyet tudnak adni. De, hogy egy olyan kocsiba, hol szakaszonként tizenkét embernek van hely 25 utast zsúfoljanak össze, ez már a közve­szélyt fokozza és beleütközik a köz­egészségbe is. Ez már részben kihá­gás, másrészt bűn, a miért a felelős­séget mindenesetre vállalni kell. A mit pedig mindenki egyaránt megkövetelhet a pénzéért, ez az, hogy szeköttetés Mexikó és az Egyesült- Államok között élénk lett, rend van Mexikóban. Porfirio Draz, a mostani elnök, a „States“ (mint délen az Egye­sült-Államokat nevezik) creaturája. Tavaly egy parlamenti választás al­kalmával 30 radikális képviselőt öltek le, állítólag a „States“ meghagyásából. A magas védővámok, a repub­likánusok szerint, nagygyá tették az amerikai ipart, intő példa ez nekünk. De a demokraták szerint a védő vá­mok teszik lehetővé a trustöket, me­lyek egy kézbe egyesítvén egy-egy ágát az ipari termelésnek, letörik a hazai individuális versenyt, a külföld versenye elől jól megvédi őket a védő vám. Igaz másrészt, hogy a munká­suk is csak oly önzők a munka-ver­senyben, mint a trustörk a termelés versenyében. Igjr pl. st. louis-i kiál­lítás tiroli házcsoportjának építésétől általános strike terhe alatt elzavarták az osztrák munkásokat, mert nem tagjai a Trade Unionoknak. (Folyt, köv.) ha jegyet váltott egy ülőhelyre, azt meg is kaphassa. Miután pedig városunk két fő­tisztviselője a Sz. E. H. E. V,-nak igazgatósági tagja, városunk polgár­sága joggal elvárhatja, hogy érdekei kellő védelmet fognak találni a jövő­ben, ha eddig nem is találtak. Thurner Albert. HÍRROVAT. „Zahlen!“ Egy igen érdekes kis jelenték­telen dolognak voltam szemtanúja nemrégiben egyik kávéházban, mely különösen demonstrálja, hogy meny­nyire idegenkedik közös tisztjeink bizonyos része, a magyar nyelvtől. Távozni készült a hadnagy ur s harsány kommandó hangon kiáltja : „Zahlen!“ Azonban nem mozdult egy ló lek sem. Ismételte ezen kiáltást egy né­hányszor, azonban eredmény nélkül. Fogai között erre kifejezést adott megütközésének : „Verfluchte Matyaren \u Miután azonban úgy látszott, sürgős dolga volt, nagy tettre hatá­rozta el magát. Deprimált, alig hallható hangon kimondta ezt a szót: „Fizetni !“ És jött a főpinezér. — Felvette a pénzt, felsegítette udvariasan a tiszt ur kabátját, kezébe adta a sapkát és meghajlott. A hadnagy ur hidegen kard- csörtetve távozott, azon hiedelemben, hogy ezen kis inczidenst bizonyára az osztrák-gyűlölet idézte elé. Pedig dehogy! Hót óra felé járt az idő, a pin- ezérek valahol a sarokban vacsoráz­tak és nem hallották a hivó szót. — Egy kívülről bejött pinezér hallotta meg abban a pillanatban, midőn a hadnagy ur magyarul szólalt meg, hogy mit akar. n-y, * A róni katli. székesegyhá­zat, mint illetékes helyről értesülünk, november folyamán fogják felszen­telni. A Laibachban karrarai fehér­márványból megrendelt főoltár ugyan ez alkalomra nem lesz kész, de a püspökség, újabb elhatározás szerint, erre nem is vár, hanem egyelőre fő­oltár nélkül nyitja meg a hívek előtt a minden oldalról nyilatkozó áhitatos óhajra a székesegyházat. * Díszpolgári oklevél. Kossuth Ferencznek városunk díszpolgárává történt megválasztásáról szóló dísz­oklevél kiállítását a városi tanács el­rendelte s annak elkészítésével való­színűleg Morzsányi Károly budapesti müvonalzó intézet tulajdonosát bízza meg, a ki legutóbb Ö felségéhez in­tézett hódoló-feliratot s nemkülömben Chorin Ferencz díszpolgári oklevelét készítette el, általános megelégedésre és igen művészies kivitelben. * A dalegyesület szorgalmasan készül a Nöegyesület 50 éves jubile­umára, kiválasztott két vegyes karral. Ezt a két müdalt körülbelül százan fogják előadni. A hölgyónekeseket a Nőegyesület fogja összetoborzani, mig a férfi énekeseket a Dalegyesület és az Iparos-Énekegyesület összevonuló együttes kara szolgáltatja. * Esküvő. Müller Zoltán festő és aranyozó f. hó 31-én tartja eskü­vőjét Bardóly Ferdinánd és neje leá­nyával, Erzsikével. * Esküvő. Manases Dániel hely­beli fodrász iparos, tegnap esküdött örök hűséget Polonyi Jolánnak, Po- lonyi Mátyás szűcs iparos leányának. * A házassági törvény módo­sítása. Az igazságügyiminiszteriumban ez idő szerint folyamatban van az anyakönyvezésről szóló rendelet és a házassági törvény módosítása. A mó­dosítást úgy fogják eszközölni, hogy mindenkit meghallgatnak, a kinek e tárgyban ideája van és a jó eszméket a módosítás alkalmával fel fogják haszhálni. * Pályázat a városnál. Váro­sunk törvényhatóságánál Ferenczy János nyugdíjazása folytán üresedés­be jött pénztári ellenőri állásra a ta­nács elrendelte a pályázat kiírását, E szerint a pályázati kérvények f. évi november hó 10 napjának d. e. 10 órájáig nyújtandók be a tanácsi iktatóba. A nevezett állás nyugdíj jogosultság, évi 2200 kor. törzsfizetés, azonkívül 200 kor. lakpénzzel van ja­vadalmazva. A megválasztott tisztvi­selő azonban 2000 kor. óvadékot kö­teles letenni. * Újabb kedvezmény a Szatmár- bikszádi h. é. vasút ügyében. Lapunk egyik előző számában megírtuk, hogy az immár építtetés alatt álló bikszádi vasút kezelését az állam veszi át, a jövedelem 56-százalékának átadása ellenében, mert a kereskedelemügyi miniszter változtatott ezen terven, még pedig a vasút társaság előnyére oly formán, hogy a kezelésért járó dijat szabályszerű szerződés alapján szedi be a társaságtól. Ezen módosítás a vasut-társaságra nézve óriási ked­vezményt jelent, mely mindenesetre mutatja azon körülményt is, hogy Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter meleg érdeklődés és jó akarattal viseltetik a bikszádi vasút ügye iránt. * Öngyilkosság. Lukács József debreczeni I éves jogász, Lukács Jó­zsef főmérnök fia, pár nappal ezelőtt ismeretlen okból főbelőtte magát. Dr. Schönpfiug Jenő az elhunytban unoka- öcscsét gyászolja. * Panaszok a villamvilágitásra. Több oldalról felkérettünk, hogy a városi villamvilágitás igazgatósága figyelmét felhívjuk azon tűrhetetlen állapotokra, melyek főképen a Ka- zinczi-utczai üzletek világítását illeti. Különösen az utóbbi időben, alig múlt el nap egyes üzletekben, hogy a biztosíték elolvadása miatt, a világí­tás ne szünetelt volna. Ez az illető üzletek tulajdonosaira, nemcsak hogy bosszantó, hanem kárral is jár ; na­gyon kívánatos lesz tehát, ezen bajo­kon rövidesen segíteni. * Czigányügy rendezése a Szatmár hegyen. Faraó utódai a szatmári hegyen idáig a vágóhíd mel­lett ütötték föl tanyájukat s a köze­gészség és tisztaság szempontjából ugyancsak veszélyeztették az ottani területet. Ennek folytán a tanács jónak látta, hogy Faraó ivadékait kitelepítse a Szatmár hegyi vágóhíd tájékáról, egész az Uj-hegy aljába, höl tisztátalan életmódjukkal nem fertőzhetik olyan könnyen a környé­ket, mert ezen a vidéken a lakosság is gyéren van. * Raktártüz Könnyen veszélyes és végzetes raktártüz tamadt volna e hó 21-án d. u. fél 3 órakor, a Ka- zinczi-utczán levő Beer Mór féle üz­let udvari raktár helyiségében. A villamos vezeték ugyanis rövid zár­latot idézett elő és igy a raktárban levő gyúlékony tárgyak csakhamar tüzet fogtak. Telefonon értesítették azonban a veszélyről a tüzőrséget, mely rövid pár perez múlva kivonulva lo­kalizálta és teljesen elfojtotta a könnyen veszélyessé válható raktár- tüzet. A kár jelentéktelen. * Olcsó sörivás. A helybeli tűz­oltóságnak egyik jóindulatú barátja, a minapában négy hordó elsőrendű pilseni sört adományozott Tankóczi Gyula tűzoltó parancsnoknak, ki a hasznost a kellemessel úgy vélte igen elmésen összeegyeztetni, hogy elren­delte, miszerint minden ember, aki e hó 23-ától a tűzoltó őrtoronyba 40 fillér szokásos díjért fölmegy, úgy a fölmenés, mint a lejövetkor egy-egy friss csapolásu, kitűnő pilseni pohár sörben részesüljön. Ajánljuk ezen kö­#ar- Ferencz József Keserüviz "»B az egyedül elismert kel­lemes izü természetes —hashajtószer. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom