Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)
1904-10-20 / 84. szám
2-ik oldal 84 szám SZAMOS nek megfelelőleg építtessenek és tartassanak fenn, hogy minden nagyobb községnek saját külön orvosa legyen, de minden, járásnak feltétlenül, lehe töleg kettő három stb. Ez a szép, modern törvény annyi más magyar törvény mintájára, csak papiroson van meg. — Nincs talán egyetlen közhatósága Magyarországnak, még az ország fővárosát, Budapestet sem kivéve, a mely pontról- pontra végrehajtaná a közegészség ügyi törvény rendelkezéseit, sem az épitési engedélyek megadásában, sem a nyilvános épületek fentartásában, sem az utczák tisztogatásában. 8 innen van az, hogy Magyarországnak, melynek földje és éghajlata bár a legegészségesebb Európában, a közegészség! állapot nem kielégitő, a halálozások aránya egyes vidékeken különösen megdöbbentő s hogy visz- szahatással nincs a közállapotokra, az csak a derék magyar faj termékenységének köszönhető. A legsúlyosabb mizéria az, hogy nemcsak nagy közsegék, hanem egész járások állanak orvos nélkül. A községi orvosok mindenütt a falvakban elégtelen számuak s miután fizetésük évi 300 és 600 forint között ingadozik, kénytelenek minél szélesebb körű privatpraxist folytatni, ami még a legnagyobb lelkiismeretesség mellett is lehetetlenné teszi a körorvosi kötelességek kielégitő elvégzését. Egy körorvosnak köre 3 — 6 községre is kiterjed s igy természetes, hogy egész nap kocsin kellene ülnie, hogy a betegeit hivatalból látogassa. De miután ebből megélni nem tud, privát betegeket is látogat s a szegény nép, amely nem tud külön honorálni, felette gyér orvosi segítségben részesül. Ezt nem hozzuk fel szemrehányás képpen az orvosok ellen, nekik és családjuknak is meg kell élni — de a gázsi, amit a megyétől kapnak, még arra sem elegendő, hogy egy polgári család ebédelhessen belőle. Egymás után nyílnak széles Magyarországon az uj sírok ezrei, melyekbeu olyan fiatal, munkabiró, vagy életük delén lévő embereket temetnek el, akik megfelelő orvosi kezeléssel az életnek megmenthetők lehettek volna. Hát még a számtalan, az egy hetestől a nyolcz éves korig levő gyermek. Ezért virul nálunk még manapság is a kuruzslás, ezért annyi a nyomorék és a hülye a mi falvainkban. Ujjainkon számíthatjuk fel a városokat a vidéken, amelyek csatornázva vannak. Ennek híján egyes utczák dögleletes párák tanyái s legjobb elősegitői a betegségeknek. kéziratot megtartottam s mai napig is legbecsesebb emlékeim közt őrzöm. Kijövet egy egyenruhás régi honvéddel találkoztunk, aki szineha- gyott jelvényeit büszkén hordta a mellén s tiszteletteljesen köszöntötte a mestert. Ő azonnal hozzá lépett s igy szólt : — Látják ezt az ezüst koszorúba foglalt piros jelvényt ? Ez a vitézség jele. Nagyon jól ismerem a szabad- ságharczból. És megajándékozta az öreg honvédet. Alig tettünk nehány lépést, a vasúthoz igyekvő egy angol úrral kerültünk csodálatosképpen szembe, aki ismét előzékenyen emelte le a hegedükirály előtt a czilinderót. — Nézzék ezt az angol barátunkat, monda. Ö engem Afrikában hallgatott. Innen az ismeretségünk. Éppen úgy járja a világot ö is, mint ón. Aztán fogatokra ültünk s behajtattunk a városba, hogy a mester a „Vigadó“-t megnézze Már ekkor teljes díszben állót t a nagyterem s piros szövetes széksoraival igen kellemesen festett. Örvendett is ennek a művész s mély zöngósü hangjával rögtön kipróbálta a terem akusztikáját. Innen ebédre a „Korona“ szállóba mentünk. Kórházunk kevés van, ami van, az méregdrága. Gyógyszertáraink drágasága pedig példátlanul áll az egész világon. Persze, mindezeknek a pénzhiány az oka. Más kevésbé szükséges czó- lokra városaink és megyéink ezreket és százezreket tudnak előteremteni még a föld alól is; a botrányos köz egészségi állapotok javítására nincsen pénz ! Ezen a szomorú állapoton csak fölülről jövő, országra szóló, erőteljes kezdeméuyezés segíthet. Lám, az állatorvosokat államosították. De akiknek kezébe a polgárság egészsége van letéve, azokkal nem törődnek, aminthogy nem törődnek a nép egészségével sem. HÍRROVAT. Gyorsvonaton. Szatmár, okt. 18. A Budapest—szatmári gyorsvonaton, egy másodosztályú kocsiban három úri ember utazott. Az egyik az igazak álmát aludta, a másik újságot olvasott, a harmadik pedig unatkozva nézte a nagy rónaságot. Ez utóbbin annyira erőt vett az unalom, hogy végre kénytelen volt megszólítani újságolvasó utitársát: — Hova tetszik utazni, ha sza bad kérdenem ? — Budapestre ! — felelte amaz kurtán, hidegen és tovább olvasott. — Uraságod talán budapesti ? — folytatja az előbbi a kérdezősködóst. — Igen! — kiáltott az újságolvasó. — Ha szabad kérdenem, Urasá- godnak mi a foglalkozása ? — Utazó vagyok ! — dörögte a másik. — És miben? ha szabad kérdenem ? — Olajban! Érti? Olajban! — Most Budapesten tetszik maradni ? / — Igen! — Hogy megy az üzlet? — Jól! Az újságolvasó utas ezt már oly hangon mondta, hogy a másik jónak látta abbahagyni a kérdezősködést. De aztán megint csak belekezdett, gondolván, hogy beszélgetésre bírja utitársát. — Most meddig tetszik Budapesten maradni ? — Egy hónapig, — sziszegte a másik, de már ekkor az idegességtől villogtak a szemei. A házigazdánk természetesen Gida bácsi volt. Az étkezőlapot azonban nem igen lehetett könnyen összeállítani, mert Reményi tudvalevőleg vegetáriánus volt ; semminemű húst nem evett és semmiféle szeszes italt nem ivott. Május első napjaiban pedig, előkészület nélkül, nehéz vidéken ily alkalomhoz méltó vegetáriánus ételsort összeválogatni. Mindamellett ez Gida bácsinak oly fényesen sikerült, mintha egy egész zöldségpiaczczal lepte volna hirtelen meg a természet. Az ebéd igen vidám hangulatban folyt le s miután a mester szive egészen megnyílt, utánna is huzamosabban maradtunk együtt. Elmondta, hogy első kikópeztetósót B ő h m G. bécsi zeneiskolai hegedü- tanárnak köszöni. A szabadságharcz i alatt Görgey tábornok segédtisztje és tábori művésze volt. Viktória an- , goi királyné udvari virtuózi czimmel tüntette ki. Önmagában a Petőfi-szo- . boralaphoz 67.000 forintot hegedült i össze. Verseny mestere volt a nemzeti színháznak. Sokat beszélt továbbá t párisi, londoni és amerikai életéről, _ különösen világkörutjáról, mely alatt a föld legtávolabb részeit is fölkereste, s Ámbár a mester életrajzából- mindezeket többé-kevésbó mindnyájan tudtuk, de az előadás közvetlensége,- bája és ereje mindünket elragadott, kiváltha meggoudoltuk, hogy a mes— Bizonnyára a családjánál, nemde ? — folytatta amaz rendületlenül. — Igen ! Gyermekei is vannak ? — Kettő! — ordított az újságolvasó utas és dühében összegyűrte a hírlapot, kirohant a fülkéből. Alig ült le azonban a másik fülkében és alig mélyedt el ismét a hírlapjában, az egyik utas megkérdezte : — Hová tetszik utazni, ha szabad kérdeznem ? — Budapestre ! — Uraságod talán budapesti ? — Igen! — Szatmárról tetszik jönni? — Igen! — Ha szabad kérdenem . . . Az újságolvasó utas felugrott és feleletet sem adva s bement egy másik fülkébe. Ott ismét egy kiváncsi szomszédra akadt, akinek a kórdezőskö- dései elől már eksztázisban rohant el a negyedik fülkébe. Ott csak egy utas volt, az is aludt. Az uságolvasó utas azonban neki esett és vórbenforgó szemekkel felrázta: Hallja ! Budapesti utazó vagyok. Szatmárról jövök. Most Budapesten maradok egy hónapig, olajban utazom. Az üzlet jól megy. Családos vagyok. Van két gyermekem — és ha még egy szót szól, úgy vágom poíon, hogy kiesik a kocsiból! . . . (X.) * Esküvő. F. hó 18-án d. u. 1 órakor tartotta esküvőjét dr. Kőszegi Armand, Klein Lenke kisasszonynyal, Klein Rudolf apai föld birtokos leá nyáv< 1. * Eljegyzés. Dr. Rooz Elemér vármegyei tb. t. járásorvos jegyet váltott Szepessi Paulával, dr. Szepessi Arnold sátoraljaújhelyi városi főorvos leányával. * Tanítónő választás. A kékesi ev. ref. egyház Pongrátz Rózát oki. tanítónőül választotta meg. * Gyászhir. Alantirottak fájda- omtól megtört szívvel tudatjuk az összes rokonság nevében is, a legjobb férj, apa és rokon, jékei Jékey Gyula földbirtokosnak e hó 16-án éjeli 11 órakor hosszas szenvedés után, élete 55 ik évében történt gyászos elhuny tát. A megboldogult porrószei e hó hó 18 án délután 3 órakor fognak a rom kath. egyház szertartása szerint a darai róm. kath. sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Dara, 1904. október 17. Az örök világosság fényes- kedjék neki! Özv. Jékey Gyuláné szül. Biró Juliánná mint neje. Emma, Mariska, Gyula, Náczi, mint gyermekei. * Szüret. Hétfőn hajnalban itt- ott a Szatmárhegyen a viharágyuk hatalmas döreje jelezte, hogy megkezdődött a szüret. A környék lakói seregestől vonultak a Hegyre, részt- venni már nem inkább a muukában, hanem a. szüret gyönyöreiben. A szőlősgazdák arczárói mindenütt a legjobb kilátás reménye volt leolvasható és ebben nem is történt csalódás, a t ennyiben a szőlő mindenütt kitünően eresztett, mondhatni várakozáson felül. Minőség dolgában azonban nem érte utói a tavalyit, de nem sokkal áll hátrább mögötte. Általában 8—11 fok között váltakozik a ezukor tartalom a Wagner—féle sűrűség mérő szerint. Az idő az elsőnap tűrhető volt, mig kedden kellemes őszi napsugár aranyozta be a már-már fürtéitől megfosztott pirosló lombokat. Az esti órákban hangos lett domb és völgy, a szedők és mulatók vigsága, czigányzeue hangjai töltötték be a kissé hűvös őszi levegőt. Majd felvillantak az örömtüzek, melyek a késő éjjeli órákig jelezték, hogy a hegyen nem alszanak. A vasút mentén mindenütt hordókkal találkozunk, melyek egész lánczola- tot képeznek Szatmár és a borforrás között. A must ára 26—28 fillér között váltakozott, azonban lehetett 24-ért is kapni kevésbbé jobb fajú termést. * Felhívás a szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt tagjaihoz. Tisztelt Elvtársak! A jelen poli'ikai viszonyok az országgyűlés újabb ülésszakának kezdetén úgy alakultak, hogy minden igaz magyar szivében komoly aggodalmat keltettek fel. A kormány bejelentette a parlamenti házszabály revíziót, melynek lényege az, hogy a pénz- és véradót bizonyos határidőn belül meg kell szavazni a képviselőháznak. Ezzel a nemzeti ellenállás képessége Bécscsel szemben végképen megtöretik, az alkotmányos ellenőrzés a parlament részéről illu- zoriussá tétetik s ezredéves alkotmányunknak egyik legerősebb oszlopa megdöntetik. Az ellenzéki pártok a kormány ezen akcziója ellen már bejelentették tiltakozásukat. Ámde a kormány annyira szükségesnek tartja ezt a revíziót keresztül hajtani, hogy időelőtti házfelosztás utján is kész azt kierőszakolni a nemzet kezéből. Ha ugyan a nemzet ie fog mondani a jelen kormány kedvéért legvitálisabb alkotmányos jogairól. Ily körülmények között elérkezett az ideje annak, hogy vármegyei függetlenségi pártunk ez alkotmány jogi kérdésben megnyilatkozzék s már most jó előre fölemelje tiltakozó szavát alkotmáter nemcsak előadó művész, hanem alkotó zeneszerző és kiváló tekintélyű szakiró is volt. Ezen a napon, esti 8 órakor kezdődött a hangverseny. A hegedükirály valóban a legszebb darabjaival jött ide. Műsorán ezek a számok szerepeltek : „Andante és finale“ Mendelsohn hegedűversenyéből. „Hősi magyar“, saját átiratában. „Romance“ Chopintől ; „Barcarolle,“' Schuberttól Ó3 „Mazurka“ Chopintől ; mindhárom saját átiratában. Magyar nemzeti népdalok. „Repülj fecském“, ugyancsak saját átiratában. „A cs és kir. udvari s kamara- művésznek ezen körútja alatti összes hangversenyeit a „Harmonia“ budapesti ezég „rendezte,“ aminek jelentőségét alább fogjuk megismerni. A hatalmas számmal egybegyült válogatott közönség szinültig megtölté a „Vigadó“ nagytermét s óriási tapsviharral és lelkesedéssel a legmelegebben üdvözölte a művészt, kinek R. Nagy Ilonka és Kölcsey Hedvig, (akkor még bimbók a jövő bokrétájához), a város színeivel ellátott pompás virágkosarakat nyújtottak át. Reményinek felséges játékáról nem akarok Írni, mert ez annak, aki őt valaha hallotta, felesleges; annak pedig, a ki nem hallotta, lehetetlen volna. A hangverseny után a Társaskör üvegtermében a művész tiszteletére népes összejövetel volt, melyen Jand- r i s i c s János apát magasszárnyalásu pohárköszöntőben üdvözölte őt, T a- bajdi Lajos ev. ref. lelkész pedig a kísérőjét. Ez után járultam a nagy vendéghez, halkan súgván hozzá ezeket a szavakat: — Mester, a hangverseny tiszta jövedelméből félezer forint van nálam, hol és mikor parancsolja, hogy leszámoljak ? O bizonyos kesernyés mosolylyal fordult hozzám vissza s igy válaszolt: = Köszönöm nagyon kedvesem, de a jövedelemről legyen szives B o d ó v a 1 leszámolni. (Ekkor tudtam meg, hogy a mester magyarországi utolsó hangverseny- kőrútjának jövedelmét 12.000 forintért eladta a Harmóniának s Bodó nemcsak művészi kísérője, hanem egyúttal az ellenőre is volt). Május 6-án Reményi Nagybányán játszott s ezen hangversenyéről visszatérőben, május 7-én M.-Sziget felé vette az útját, de itt reggel fél tíztől déli háromnegyed tizenkettőig kellett várakoznia a vonatra. A pályaháznál ugyanaz a társaság fogadta, amely itt létének egész ideje alatt környezte. — Amint már előre kijelentettem, szólt a mester vidáman, ezt a vára-
