Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)
1904-10-16 / 83. szám
2-ik oldal SZAMOS 83. szám mat közjogunk nem ismerte s nem ismeri. Kérdés tárgyát ezek után csak az képezheti, hogy a szolgálati nyelv meghatározása, a „magyar hadseregben,“ (ez az 1867. XII. t. ez. 11 §-ának kitétele) a hivatott törvény szerint Ő íelsége kitűnő jogát képezi-e vagy nem ? Az 1867 XII. t. ez. 11 §-a Ő Felsége által intézendőnek ismeri el mindazt a mi „a hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetéreu vonatkozik. Benne van-e ebben a szolgálati nyelv, czimer és lobogó ügye is ? Nincs benne. — A szolgátati nyelv a czimer és lobogó ügyének rendezése a „belszervezet“ kérdése alá tartozik. A belszervezet jogainak meghatározása pedig, miután a törvényben expressis verbis a nyelv, czimer és lobogó ügye benn nem foglatatik, csakis azt loglalja magában, hogy a legyvernemekre és csapatokra, katonai intézetekre és hatóságakra való tagozás meghatározásának és megváltoztatásának joga a királyt illeti meg, ki azonban ezen jogát is csak, mint „alkotmányos fejedelmi jogot“ gyakorolhatja. Miután a közjogi törvények, ellentétben a magánjogiakkal, kiterjesztő magyarázatot nem tűrnek s miután az 1867 XII. t. ez. 11 §-a a magyar hadsereg szolgálati nyelvének meghatározását nem sorolja fel a király kitűnő jogai között, közjogilag egyedül helyes és elfogadható álláspont csakis az lehet, hogy úgy a szolgálati nyelv, mint a katonai oktatásügy ,czimer és lobogó kérdésének rendezése, fen- álló államtörvényeinek értelmében történhetik. Kétségtelen ugyanis az, hogy a magyar hadsereg, a magyar közigazgatásnak egy intézménye. Min t közigazgatási in tézmény- nek, nyelv, csakis az állam nyelve lehet, melynek minden állami intézményben leendő kötelező használatát az 1790—91 XVI. t. ez. írja elő, mely törvényt későbbi törvényeink is megerősítik azzal az eltéréssel, hogy a nyilvános ügyekben az idegen nyelv csakis annyiban használható, amennyiben e használatot az 1868 XIV. t. ez. megengedi, már pedig e törvény a hadsereg szolgálati nyelvét a generális szabály alól ki nem veszi. Ebből kifolyólag azt tartom, hogy sem a vezényleti nyelv, sem a czimer és lobogó kérdésének meghatározásában a 11 §-által törvényhozási átruházás nem történt. Hogy a magyar hadseregnek szolgálati nyelve a német, czimere és lobogója idegen legyen, hogy tehát abban az intézményben, mely az önálló államiságot, különösen kifelé, legjobban jelképezi, egy állam nemzeti nyelvéről, czimeréről s színeiről lemondjon, annyit jelent, mint lemondás a nemzeti souve- renitásról, a független államiságról. Ilyet magyar törvényhozás nem akarhatott. Hogy 1867 óta a szolgálati nyelv német a magyar hadsereg ben, hogy német a katonai oktatásügy, mely szintén nem tartozik a „belszervezet“-hez, hogy a két fejű sas a czimer s sárga-fekete a lobogó, ez abusus, melyből közjogi törvény, közjogi intézmény nem származhatik, mert a közjogokat eléviteni nem lehet. Szükségesnek tartottam ezt a már különben megvitatott kérdést, az ugrai levél alkalmából leleleve- niteni, mert az a nézetem, hogy közjogunk alapelveihez szigorúan ragaszkodnunk kell s abból semmi féle politikai jpportunitásokért, egy hajszálnyit sem szabad engednünk, nehogy válságos időkben önmagunkra vessünk, hogy nemzeti önállóságunk megóvásában könnyelműek voltunk. Dr. Komáromy Zoltán. Az ifjú kor s a mai ifjúság! Irta: Jékey László. Az ideális ifjú szivek lelkesedésénél a tetterőtől s bátorságtól duzzadó fiatalság hatalmánál az ambi- tiótól s munkakedvtöl eltöltött ifjú kedélyek erejénél, szorgalmánál tettvágyánál van-é nagyobb tényező a lelki jelenségek közt? Meg van adva minden módozat, készen áll a hatalmas erőforrás, de vajmi kevés ifjú akad különösen hazánkban, ki mindezeket a szerencsés eszközöket, eme összepontositott hatalmat föl akarná használni, vagy legalább próbálná meg erejét. A tetterő, már maga az ifjúságnak képzetével van összefüggésben, egy ifjú kedély még nem bírván az élet számos tapasztalataival, a győzelem osztályrészéül, még nem próbálta meg beérni a hosszas küzdelem fáradalmaival, nincsen semmi, mi öt egyes dolgoktól visszariasztaná vagy visszatartaná a kétkedések között, mivel semmi más nem hat úgy lelki világunkra mint az évek alatt szerzett tapasztalatainknak szomorú emléke. A friss fiatal elme, melynek beláthatatlan mezeit, még az élet számtalan gondjai s bajai nem szántották össze barázdáikkal, a ruganyosság és frisseség, mely fejlődésének e korában jellemzi, érdeklődése és fogékonysága bámulatos memóriája, mely képes egy halmazba összehozni bizonyos rivid időn belől minden legkülönfélébb változatosságot, az ifjúnak sajátságos irányban fejlődött gyönyörű képességei: mily óriási halmaza mind a megmérhetetlen kincsnek, mely parlagon hever, mert, vagy nem gondol tulajdonosa e kincsekkel, vagy nem ösmeri őket, vagy pedig, ha ösmeri is, — nem érzi át azoknak nagyságát s valódi belső becsét, hanem elfecsérli idejét, szellemi világát eltölti más az ifjú kornak mérges baczillusaival s a legszebb fejlődése korában a legnagyobbszerü hajtások elfeledve, elhagyottan maradnak -- miért s mi lesz belőlük ? A gyönyörű hajtás nem növekszik, vagy megkezdődik a visszafejlődés, mely sajnos, koruknak egyik legszomorubb jelensége. Nevelni kell az ifjút. Korunkban lehet mondani, midőn legtöbbnyire s nagyobbára minden a külszínért történik, sokkal több gond fordittatik a külsőségekre, mint a gyermek valódi kincsének, belső szellemi erejének növelésére s fejlesztésére Arra kellene törekedni, hogy a gyermek mielőbb szabadon lásson, godolkozzon, lehetőleg cselekedeteiben s elhatározásában önállóságra tegyen szert. Az önállóságnak ily részben való tudata, gondolkozni serkent az érdekelt irányban, miáltal szelleme ügyesedik s később ez az életben nagy hasznára leend. Cselekedeteiben egy karakter jut kifejezésre, megtanulja a maga sorsát mielőbb helyesen intézni, ura akaratának s nem fog engedni idegen befolyásoknak, másoknak legfejebb fontolóra veszi nézeteit, de tetteiben nem korlátolják, miáltal szilárd alha- tározásu s nem ingatag férfiú lesz. Nevelni kell a gyermekben az ambitiót, ezáltal ha ezt lelkületének egyik sajátságává tesszük, oly rugót nyerünk, mely kiterjeszkedvén életének minden mozzanatára minden cselekedetének erösbitő bátorító s mozgató eleme lesz. Lelkületének meg kell adni a finomságot s a gyöngéd vonásokat, hogy tetteiben, cselekedeteiben s gondolkodásmódján kiérezzék egy magasabb műveltségű és gondosan nevelt lélek jelenléte Az ilyen lélek mind egyforma, azt csak hajlítani simítani s irányítani kell Ügyelni a külső benyomásokra, mert igen gyakran egy cselekmény oly hatással lesz az ifjú érzékeny s fogékony lelkületóre, hogy egész életén meglátszik egy sajátos charakter s ha jobban elemezzük a dolgot s gondolkodunk, végokában megtaláljuk az okozóját. Lemondásra tanítani s szoktatni ifjú éveiben mindenkit ez is egy fóelv, melynek követése kihatással lesz egy egész emberi életre. Nem helyes azon okoskodás, hogy az életben úgy is sok szomorúsággal s bajjal kell megküzdeni, legalább az ifjú éveket igyekezzünk boldoggá tenni, azzal, hogy nem tagadunk meg a gyermektől vagy ifjútól semmit a sok jót nem képes az megbecsülni, mivel természetesnek találja később, hogy amit óhajt, az teljesedjék is. Sokkal boldogabb a helyesen nevelt ifjú, mert nem értem ón a korlátozást minden esetben, sőt igen gyakran nem szükséges, csak okkal-móddal annak idején, mert igy örvendezni tud a vágyak teljesedésén s nem szomoritja el, a későbbi években pedig nem csüggeszti el terveinek rombadülése. Ha a gyermekből kezd kifejlődni az ifjú s a nevelés eddig helyesen lett vezetve s az irány ki lett jelölve, engedjük szabadon mozogni szellemét, válassza meg az utat életére, a mely irány a legnagyobb fogékonysággal bir az ö benső vonásaihoz, engedjük öt azon haladni. Tűzze ő ki magának a qzólt, a melyen haladni akar. S mi főleg ko- korunknak a legnagyobb visszássága a fölvilágosodottság korában ? — Halad az ifjú, már dolgozik, gondolkozik s még nincsen meghatározva azon ut, melyért küzd s a melyik felé életét irányítja. Hol ö nem gondol véle s hozzátartozóitól várja az irány kijelölését, a kik azonban legfeljebb a hassznosságot s czélsze- rüséget nézik, de nem képesek a belső szellemi világgal, gondolkodásmóddal s az illető hajlamaival azt összhang- zatba hozni, hol szinleg reá van bízva, de mégis gyöngéd-tanácsok alakjában, folyton eltérítik valódi czéjától, hogy elérkezik azon stádium, midőn egy gondolkodó s szellemileg érett ifjú, azt várja majd, hogy mit hoz a holnap. Pedig minden ember életének, kell, hogy meglegyen a maga kitűzött életczélja. I Legyen egy eszme, melyért küzd s lelkesedik, melyért dolgoznia öröm egy hosszú életen át, legyen meg a visszapillantás a múltba, hogy az idő nem fecsáreltetett el, s ha czélt voltaképen nem is ért, de munkája közben a kedvező körülmények létrejöttén megelégedetten tekinthetet vissza munkásságára, bizalma a jövőben s végczólja közellótónek tudata, bizonnyára örömére szolgált. Czél nélkül haladni, ez nem méltó, egy emberhez. Folyton változtatva az irányt pedig elvezet azon stádiumig, midőn az elkeseredés a csalódások miatt, kipusztit minden szebb lelki erőt. E czélirányos munka s az ezt megkövetelő komoly gondolkozás hiányzik a mai ifjúság legnagyobb részében. — Nem kívánják megkeresni az utat, melyen haladni óhajtanának, nem igen törődnek a jövő czólirá- nyok kitűzésével, hiszen majd csak lesz valahogyan. Elpazarolni az erőt, gondolatmenetünket elfoglalni azzal, hogy a szórakozást valahogyan egy-egy komoly munkával eltöltött perez meg ne zavarja : ez a mai kor jellegzetes tulajdonsága az ifjaknál. Igaz, hogy a szórakozás s mulatságok ideje ez, de nem szebb s mindenképen a czélsze- rüséget. is megokoló okosabb irány fölváltva eltölteni az időt. A fogékony elmét parlagon engedni e korban minden okos s komoly gondolat nélkül, nem egy olyan bün-ó, mely a későbbi kor éveiben megbosszulja magát. Régi mondás pedig : Memoria minuitur nisi earn exerceas. Amit könnyű szerrel épségben lehetett volna tartani, később nehéz fáradsággal pótolni kettőzött munka, vagy idővesztesség s valódi könnyelműség. Mig, ha valaki megválogatja annak idején szellemi életének fölvilágosodott szakában, életének czélirányos útját s elég komolysággal bir, ez nem következik be. Halad éveivel L ssan, de öntudattal és szorgalommal életfeladatának betöltése felé. Miben is találná meg az ember másban megelégedését, melyet nem külső körülmények kőzbejátszása folytán, hanem önerejéből szerzett a maga részére, minthogy munkája közben egy-egy lépéssel megközelitó azon czélt, melyet feladatává tett ifjú éveiben. Munka nélkül örömet nem élvezhetünk az élethivatás folyamán, avagy nagyon boldog, ki e nélkül is megelégedett — más úgy sem jutott osztályrészül annak — tehát csak hadd örvendezzen. Mennyi sok kiváló férfiú vész el a gyönge ifjú kor éveiben, mennyi szellemi nagyság hever elfeledve észrevétlenül, mért nem volt meg az agy hordozójában a komoly, czélirányos törekvés, elforgácsolva a kitűnő talentum, csak szikráit élvezhetni, de szellemének lobbanását látni nem lehet. Nagyon sok függ a neveléstől, mely problémát mindenki próbálja fejtegetni, de hogyan s minő sikerrel, az kétséges. Más módon, más alakban lehet ugyanazon személynél ellenkező eredményre jutni. Alkalmazkodni kell a nevelésnél mindenben az elme egyes tüneteiből vont következtetésekre. De ha a fáradságos nevelés nem is ért el kellő sikert, egy gondolkodó ifjú önmaga végezheti el azt, mit a külső behatások nem voltak képesek elérni. A tapasztalás, az életnek nagy mestere, egy életen át óriási anyag áll rendelkezésünkre megfigyelésünknél s a tapasztalást részben pótolhatják a tanulmányok is, erre kell törekedni az ifjúnak, hogy e fegyer- rel induljon az életnek. Gondolatunk összefüggéséből, összehasonlításából, nagy hasznot szerezhetünk. ' TO!K>któl mint hathatós'szer: tüdőbetegségeknél, légzőszerveké hurutos bajainálr «úgymint idült bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in- -■■■■■ -----------■■■■-■ fluenza után ajánltatik. r ■ ■ lBnett a* étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést ég a köpetet és megszünteti az éjjeli izadást. Kelletne s szaga ég jé ke miatt ft* gyermekek is szt 'etfk. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti őséggel ellátva: F. Hoffman-La Roche A Co vegyészeti gyár Basel Svájcz.
