Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)

1904-09-29 / 78. szám

78. szám. SZAMOS 3 ik oldal méltatott az én kedves barátom, Kelemen Samu; szólt annak az emléknek, amely örökké él minden magyar ember szivé­ben, tartozzék bármelyik párthoz, szól annak az eszmének, amely eszme kell hogy diadalmaskodjék, mert Magyar- országnak csak egy jövője lehet és e jövő a függetlenség. (Élénk éljenzés és taps.) Szól azoknak az elveknek, amely elvek csak oda vezethetnek, hogy ez az édes haza legyen virágzó, boldog, sza­bad és független magyar hazában sza­bad és jólétnek örvendő magyar nép lakjék. (Éljenzés.) T. közgvülés 1 Én tudom, hogy ma itt képviselve vannak mindazok a véle­mények, amelyek Magyaroszágon surfod­nak a politikai küzdtéren; de éppen ebben látom annak az emléknek az erejét, hogy midőn arról az emlékről szólunk, akkor lehullanak a válaszfalak magyar és magyar közt. (Helyeslés.) Bízom abban, hiszem, hogy az országnak szüksége lesz valaha arra, hogy a régi átok, a széthúzás megszűnjék, hogy akkor Kossuth Lajos nevében fog a magyar egyesülni. (Élénk éljenzés.) Hiszem, hogy az az eszme, amely Ö benne megtestesült, meg fog testesülni a jövőben is, mint ahogy megtestesült a múltban, mert aki a lélek vándorlásban hisz, azt hihetné hogy az Ö szelleme élt Szent Istvánban, aki először alapitá meg ez országot, mint Ö megalapította má- sods or, és élt azokban a szabadság- hősökben, akik igygekeztek Magyaror­szágot visszaadni önmagának. (Tetszés.) T. közgyűlés ! Én a magyar szabad­ságnak egy szerény munkása vagyok (éljenzés), én mást nem teszek, mint hordom a porszemet azért, hogy föl­halmozzam azt a dombot, amelyre talán erősebb kezek felfogják építeni a magyar függetlenségnek erős várát (éljenzés); ezen hivatásomban, nem tagadom, nagy erőt meritek abból a szeretetből, amely nem nekem szól, hanem annak a névnek a melyet viselek, annak az emléknek, amely emlék feltámadott a sírból és hangosabban beszél ma, mint beszélt az emberi hanggal, mert beszél minden magyar ember lelkében és szivében és azt mondja, hogy a „haza minden előtt“ és a haza érdeke előtt meg kell, hogy szűnjék minden magánérdek. (Éljenzés.) T. ünneplő közönség! Én büszke leszek rá mindig, hogy Szatmár-Németi városának polgára vagyok (éljenzés), igyekezni fogok megérdemelni azt az igen megtisztelő ezimet, hiszen nekem más vágyódásom úgy sem lehet, mint az, hogy polgártársaim szeretetét bírjam, hiszen nekem más családom úgy sincs, mint magyar polgártársaim. (Éljenzés és taps.) Még egyszer köszönöm önöknek az igen nagy megtiszteltetést. (Hosszas éljenzés és taps.) Ezután a közgyűlést a főispán bezárta, és a megjelent közönség za­jos éljenzések között lassan—lassan elhagyta a termet, de nagy része még sokáig vissza maradt gyönyör­ködve Kossuth Lajos óletnagyságu arczképében, mely élete delén ábrá­zolja a nagy férfiút, ki egy iró asz­tal mellett áll, nemes homlokán mint egy látszanak a haza ügyének súlyos gondjai. A képet Keisz Károly budapesti festő műrész festette meg, kiváló ügyességgel és remek kivitelben. (Diszebéd) Az ünnepre megjelent vendégek, élükün Kossuth Ferenccel 1 órakor tár­sas ebédre gyűltek össze a Társaskörbe hol városunk színe java, mintegy 150 vendég is megjelent tiszteletökre. Nagy jelentőségűvé nőtte ki ma­gát ez a közebéd. Hiába volt előre je­lezve, hogy az egész ünnepség párt- politikai színezet nélkül lesz s hogy e napon az actuális politikai kérdések háttérbe szorulnak, a diszebéden tar­tott beszédek nagyon is belenyúltak a jelen s a jövő politikai viszonyaiba. Nem hallgathatjuk el abbeli meggyőző­désünket, hogy voltak toasztok, melyek­nek, tekintettel arra, hogy a diszebé­den a legkülönbözőbb politikai párt­hoz tartozó elemek vettek részt, kik­nek politikai meggyőződését egy-egy nagyon is kiélesitett függetlenségi párti beszéd sérthette, elhangzania nem lett volna szabad; nem hallgathatjuk el pl. azon meggyőződésünket, hogy a Ga- bányi Miklós képviselő beszédének, melyet képviselő-társa Nagy - Sándor helyesen nevezett „vad toaszt“-nak semmi értelme s a diszebéden semmi helye nem volt s e helyről is vissza kell utasítanunk Gabányi Miklósnak azt a vádját, hogy a szabadelvű párt a legutolsó képviselő választási győzelme a hivatalos hatalom pressiójának s a megvesztegetéseknek volt eredménye. Hogy a diszebéden tekintélyes szám­ban jelenlevő szababelvü pártiak köz- zül senki sem utasította vissza ezt a méltánytalan gyanúsítást, csakis annak tudhatjuk be, hogy Gabányi Miklóst s az ő szavait senki sem veszi komo­lyan. Nagy jelentőségű volt a Kossuth Ferencz két toasztja, különösen az utolsó, melyben mint ő inondá, felvi­lágosítást akar adni a függetlenségi párt feladatáról azoknak a fiatal poli­tikusoknak, akik a politikához még nagyon keveset értenek. Ez a beszéd pártkülőnbség nélkül nagyon jóhatást gyakorolt a jelenlevőkre, Ézt a bes é det csak egy európai nagy műveltségű, alapos tudásu s nagy szabású politi­kus mondhatta, ki tisztában van elvei­vel, feladatával. Ismételjük, ez a be­széd nagy horderejű beszéd volt. Eb­ben a beszédben Kossuth Ferenez nem csak megindokolta a közzelmultban el­foglalt politikai álláspontját, de kör- vonalozta határozott állásfoglalását a jövőre. Nem szereti — úgymond — ha pártját ellenzékinek nevezik, mely elnevezés arra a téves hitre nyújthatna tápot, hogy pártjának feladata mindent ellenezni, mi a kormánytól ered. Az ő pártja függetlenségi párt, törekvése sza­bad, független hazában, szabad önálló nemzetet teremteni, ennek a czélnak szolgál s e czél kivívásában, támogat­ja a kormányt is, minden olyan esetben, midőn a kormány törek­vése a haza javára szolgál. A nagyszabású politikus világos és éleslátása nyilatkozott meg beszéd­jének azon részében, melyben a füg­getlenségi párt u. n. leszerelését meg­indokolta, melyért, mint ő mondá, annyi rágalom érte, hogy ma ő a legmegrá- galmazottabb ember Magyarországon. Megindokolta helyesen azon nagy elv­vel, melyet édes atyjától örökségül kapott „a hazáért mindent szabad és kell áldozni, de a hazát koczkára tenni, semmiért.“ Törhetetlen az a meggyő­ződése, hogy hazánk nemzeti önálló­ságát azon az alapon, melyen eddig állott s melyhez örökre hű marad, ki lehet vivní. E czélt ugyanazon eszkö­zökkel fogja szolgálni, mint szolgálta eddig, még akkor is, ha magára ma­gára marad a küzdelemben s aki elveit nem osztja, nincs kényszerítve, hogy az ö pártjában megmaradjon. Zugó taps s általános helyeslés követte a vezér szavait, mely kétség­telenül mély hatással volt azokra is, kik nem vallják politikai elveit. A toasztok sorrendjét különben Uray Géza nyitotta meg, éltetve Kos­suth Ferenczet, Biki Károly szintén Kossuthra és a vendégekre ürítette po­harát. Bartha Ödön képviselő nagy­szabású beszédben éltette a közgyűlés disz-szónokát dr. Kelemen Samut. Jé- key Zsigmond képviselő Kossuthra és képviselő-társaira, Benedek János kép­viselő Szatmár város polgáraira és a polgármesterre, Molnár Ákos képviselő a Kossuth díszpolgárrá választását in­dítványozó „derék bíróra“ Veréczy Antalra, Kovács Leó Meszlényi püs­pökre, Szatmári Mór képviselő a pol­gárságra, Nagy Sándor képviselő Hen- tallerre, Hentaller Lajos képviselő Kos­suthra, Brázay Kálmán képviselő és Melles Emil a jelenlevőkre ürítettek poharat. Végül, hogy a diszebéd menüjéről is megemlékezzünk, mely az özv. Demkő Jánosné hires konyháját dicséri, volt: Barna és ragout leves, Bélszín, Almás és túrós rétes, Szárnyas és borjú sült, Fagylalt, gyümölcs, Fekete kávé és bor. A tűzoltó őrtorony telavatása. Városunk tűzoltóságának életé­ben nagy jelentőséggel bir minden- f. évi szeptember hó 25-ike. E napon avatták fel a tűzoltó örtanya udvarán Meszlényi Gyula püspök bőkezűsége folytán emelt tűzoltó őrtoronyt. A torony felavatása rendkívüli díszes ünnepség keretében folyt le, a mely­ről az alábbi tudósítást adjak. Vasárnap d. e. 9 órakor már díszes és úri közönség nagy számmal jelent meg a zászlók és czimerekkel feldíszített őrtanya tágas udvarán, melynek közepén emelvényt készítet­tek, hol pár perczel 9 óra után helyet foglalt Taukóczi Gyula rendőr főkapitány és tűzoltó főparancsnok, jobbra tőle Mónus Lajos tüzfelügyelő Hajdú Károly tűzoltó tiszt, Ruprecht Sándor egyleti titkár, mig a túlolda­lon id. Jókei Károly volt tűzoltó pa­rancsnok, nem különbben az önkéntes két őrsparancsnok, a háttérben pe dig az önkéntes tűzoltók csapata ál­lott. Tankóczi Gyula tűzoltó főpa­rancsnok mint elnök, meleghangú szavakban üdvözölte a tagokat, nem külömben a szép számú közönséget, majd a rendes közgyűlést megnyitotta és felhívta Ruprecht Sándor egyleti titkárt, hogy évi jelentését olvassa fel. A kellő gond és ügybuzgósággal megirt titkári jelentés hűen beszámolt az egylet múlt évi történetéről, je­lentve az egylet életében történt ne­vezetesebb eseményeket. A titkári jelentés szerint a tüz­esetek statisztikája következő : nap­pal 7 tető, éjjel 10 tető tűz. Éjjel 3 pincze, nappal 2 raktártüz, Éjjel 12, nappal 3 kémónytüz, éjjel 1, nappal 4 kazal tűz, nappal három erdei tűz. Vidékre nappal 5 esetben vonultak ki a tűzoltók, volt még ezenkívül nappal 1 szoba és 2 mezei tűz. Ősz szes tüzesetek száma nappal 27, éjjel 27, összesen tehát 54 esetben. A mentő osztály összesen 109 esetben nyújtott első segélyt. A számvizsgáló bizottság jelen tése alapján a pénztár megvizsgál­tatván, az példás rendben találtatott. Az egylet egész évi bevétele a múlt évről áthozott 2846 korona pénztári maradványnyal jelenleg kitesz : 3838 kor. 16 fillért, összes kiadások 408 kor. 74 fillér. Pénztári maradvány 3429 kor. 42 fillér. A tűzoltó zenekarnak bevétele 200 kor. 50 fillér, kiadás 43 korona 12 fillér. A mentő osztálynál múlt évi maradvány 40 kor. f. évi bevétel 101 kor. 91 fii. összesen 141 korona 91 fillér. Mind a három osztály pénzkész­lete összesen kitesz : 3728 korona 45 fillért. A közgyűlés a titkári jelentést helyeslőén tudomásul vette és elnöklő parancsnok indítványára hálás köszö­netét fejezte ki a titkárnak és a je­lentést teljes szövegében megörökí­teni rendelte az egylet évkönyvében. Ezután a közgyűlés Reinelt Ágos­ton h. szertárnokot véglegesítette je­len állásában. A közgyűlés ezzel vé­get ért és kezdetét vette a rendkí­vüli diszközgyülós, melyen ugyancsak Tankóczi Gyula főparancsnok elnö­költ, ki megnyitván az ülést, indít­ványozta, hogy a tűzoltó-egylet ne messzivü nagy pártfogóját, a bőkezű püspököt Meszlényi Gyulát, ki az őrtornyot saját költségén építette föl, válaszsza meg az egylet diszvód- nökül. A megjelent tagok egyhangú lelkesedéssel járultak hozzá az elnök indítványához. Ezután Thurner Albert emelke­dett szólásra és megtartotta nagy­szabású és hatásos ünnepi beszédjét, mely alatt hullottak le a torony alsó falában beilleszlett márvány emlék­táblák leplei. Az eszmékben gazdag ünnepi beszédből közöljük a következő ki­vonatot. Thurner Albert, az egyesület volt alparancsnoka messze hallható csengő hangon tartott beszédét egy haszonlattal kezdte meg. Az őskor nagy pharaói rabszolga népükkel —• úgymond — egeket verő pyramisokat építettek, hogy egyfelől alkotásaik­ban tovább éljenek, másfelől, hogy múlandó testük az építmény belsejé­ben várjon a feltámadásra. A magas gúlákat, kőóriásokat apránként vonja be a Sahara finom homokja ; a gondosan megaszalódott test pedig hiába váija az elröppent lelket s a halhatatlanságnak emlékét vérrel s a halott nép könnyeivel irta meg Ciló. — A pyranisokat épí­tő pharaóktól sok évezer telt el a bethlehemi jászolban született ki­rályig Tovább szőve e gondolatme­netét, fölemlíti, hogy a világ a Krisz­tusi szeretetből tanult meg áldozato­kat hozni másokért. Beszédében áttért aztán az em­beriség ellenségére a tüzveszedelemre, melylyel szemben a védekezés intéz­ménye szintén a Krisztusi szeretet forrásból fakad. — Városunkban ilyen intézmény 30 óv óta áll fenn s rá­mutat arra a közszüksógre, mely egy őrtorony építése tekintetében állan­dóan érezhető volt, hogy a tűzoltó­ság a vész színhelyén kellő gyorsa­sággal megjelenhessek. — Az eszme megvalósítását pár évvel ezelőtt Tan­kóczi Gyula, főkapitány tűzoltó fő- parancsnok tűzte ki az intézmény feladatául s a mit a sok ember, a társadalom nem birt megvalósítani, úgy gondolta, hogy egy ember meg­teremtheti. Ez az egy ember, ki zaj­talanul, csöndben dolgozik embertár­saiért Meszlényi Gyula püspök. A főparancsnok tudta azt, hogy a ke­gyelmes ur, ahol közérdekről, ember­társai javáról van szó, az áldozat­készségben nem tűr versenyt ; hozzá fordult az őrtorony építésének kérdé­sével. Közbenjárásának eredménye az lett, hogy a püspök ur O exellenczi- ája a torony felépítését megígérte. A beszédben megígért tornyot a Dittler Ferencz bpesti műépítész által az önkéntes tűzoltó egyletnek ajándékba készített magasabb Ízlésű csinos tervek alapján Vajnai Lajos, helybeli építőmester telepíttette. A nagymóltósagu püspök ur, hogy még nagyobb becscsel ruházza fel párat­lanul álló áldozatkészségét : „Szat­márnémeti város javára és díszére a tűzoltó intézmény nemes czóljáDak szolgálatára“ emelt torony alapítási idejét összekötötte a Szatmári egy­házmegye 100 éves fennállásával. A szónok ecsetelvén aztán ez évfordu­lónak mintegy határkövéül szereplő őrtorony nagy jelentőségét, a város nevében hálás köszönetét fejezi ki a bőkezű püspök iránt, kívánva, hogy a gyómántmisón túl is bemutathassa nemes áldozatát a legfőbb Valónak s gyakorolhassa a Krisztusi erényeket még az évek hosszú során át Isten dicsőségére egyháza díszére és hasz­nára s embertársai javára. Eközben lehullt a lepel arról a három márvány tábláról, melyek az őrtorony falába vannak elhelyezve. Ezek közzül az egyik Meszlényi Gyula püspök fenkölt nemes lelkének, áldo­zatkészségének egyik újabb bizony­ságát mutatja. A hideg kőtábla arany betűi — úgymond a szónok, — régen fakók lesznek, mig unokáink szivében élénken fog visszahangzani a jóté­kony kegyes főur állandó emléke ! Pap Géza polgármester ur nevét is nem csupán e tábla fogja hirdetni, A legjobb Varrógépei! kaphatók kedvező részletfizetésre Wertheimer l. ipót-nál, Kazinczy-u. 17 sz. (a zárdával szemben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom