Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)

1904-09-29 / 78. szám

XXXVI, évfolyam. Szatmár, 1904, csfltörtök szeptember hé 29. 78-ik szára. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor, — Negyedévre 2%>r ' ' '%• Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak S/.atmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fiMér. ünnepségek városunkban, Szatmár városa a közelebb­ről lefolyt napok alatt sokszoro­san beigazolta azt, hogy ha nem is hivatalosan, de a valóságban ennek a megyének székhelye. A politikai, társadalmi és gazdasági életnek olyan erős hullámverései zajlottak le városunkban, ami si­ker és jelentőség dolgában messze felülmúlt minden várakozást. E mozgalmak sorrendben az őrtorony felavatásának, a lóversenynek és Kossuth-kép leleplezésének kere­tében folytak le. Az események jelentősege tekintetében kétségte­lenül első helyen áll a Kossuth Lajos arczképének leleplezési ün­nepélye. Ez a kép szivében él minden magyar embernek; a Kossuth-név egy fogalommá, a nemzeti együtt­érzés egy symbolumává lett, mely­ben benne foglaltatik nemzeti múl­túnk dicsősége, keserve s e nem­zet jövője is véglegesen csupán azon az alapon épülhet fel, melyet az ö nagy szelleme és példaadása inaugurált minékünk. Megértjük és felhasználjuk azo­kat a nagy tapasztalásokat is, amire az események kérlelhetlen logikája a történelmi fejlődésünk terén megtanított s bizva-bizunk abban, hogy erős nemzeti öntudat­tal a békés fejlődés utján is meg­valósítjuk azt a nemzeti ideált, mely a nagy Kossuth szellemével örökké élni fog bennünk. Ebben a szent meggyőződés­ben egyesült ez ünnepélyen váro­sunk minden politikai pártíeleke- zete ; ennek a magasztos érzelem­nek hevületében ölelte keblére vá­rosunk a nagy Kossuth fiát Kos­suth Ferenczet és dicsőségünkre szolgál, hogy ő e kitüntetést ha­sonló szeretettel viszonozta. A lélekemelő, mozzanatokban gazdag ünnepség részleteiről az alábbiakban számolunk be. (A vendégek érkezése.) £ hó 25 én vasárnap este a kilencz órás gyorsvonattal érkezett meg Kossuth Ferencz, kinek kíséreté­ben voltak Barta Ödön, Benedek Já­nos, Bencs László, Brázay Kálmán, Hentaller Lajos, Gabányi Miklós, Jé- key Zigmond, Kacskovács Géza, Dr. Nagy Sándor, Szatmári Mór, Molnár Ákos orsz. képviselők és Ambrozovics Béla nyug. miniszteri osztálytanácsos. Az illusztris vendégeket az indóháznál a város közönsége nevében Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány fogadta, ezerekre menő közönség élén. Majd a vendégek hosszú kocsisorban az Attilla, Árpád és Széchényi utczákon át Uray Géza ügyvéd házához vonul­tak,, hol a szives házigazda- és asszony barátsages^vliesorával várta az érkező vendégeket, kik később a Pannóniá­ban lévő lóverseny bálon is megje­lentek. (Szerenád a vendégek tiszteletére.) Vacsora alatt kellemes meglepe­tés érte a vendégeket. A szatmári férfi Dalegyesület és az iparos Da­lárda egyesülve, remek szerenáddal lepték meg ugyanis a képviselőket. A szerenád alatt a város polgár­sága nevében Osváth Elemér gimn. tanár hatásos beszédben üdvözölte Kossuth Ferenczet; A beszéd elhangzása után han­gos éljenzés tört elő ezer és ezer torokból, majd Kossuth Eerencz mon­dott köszönetét, utánna az általános közhangulatnak engedve, Hentaller Lajos beszélt az összegyűlt néphez. Végre a két dalárda éneke zárta be a szerenádot. (Díszközgyűlés). E hó 26-án d. e. ment végbe rendkívüli közgyűlés keretében a közgyűlési terem számára megfestett Kossuth—arczkép ünnepélyes lelep­lezése. A városházának lépcsőháza ez alkalommal csinosan fel volt díszítve nemzeti zászlók és czimerekkel. A lépcsők és a kapualját szőnyegekkel vonták be, hogy ez által is méltó kife­jezést adjanak az ünnepség fényének. Már jóval 11 óra előtt úgy a tágas termet, mint a karzatot nagy számú közönség töltötte meg. A meg­jelent úri hölgyek pompás őszi toilett- ben festői látványt nyújtottak, a kü- lömböző egyletek és testületek kül düttei fekete ünneplő ruhában jelen­tek meg, nemkülömben a bizottsági tagok is. A díszközgyűlés pontban 11 órakor vette kezdetét. Kristóffy József főispánt nem­külömben Kossuth Ferenczet képvi­selő társaival együtt a terembe lépés­kor a közönség zajosan megéljenezte meljmek elnémultával Kristóffy Jó zsef főispán a következő beszéddel nyitotta meg az ülést. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Kossuth Lajos, nagy hazánkfia születésének százados évfordulója al­kalmából Szatmárnémeti sz. kír. város törvényhatósága is diszközgyülóst ren­dezett. Kovács Leó tagtársunk indít­ványára elhatározta, hogy nagy hazánk­fiának arczkópét megfesteti és örök em­lékezet okáért közgyűlési termében el­helyezi. A törvényhatósági bizottság ebbeli határozatának végrehajtásával a Tanács bízatott meg. — Több pályázó közűi az arczkép megfestésével Keisz Károly festőművész bízatott meg, ki ebbeli feladatának megfelelt, az arcz­kópet megfestette s a város közönsé­gének átadta. Ezután ismertetve a leleplezési ünnepély előkészítő körülményeit, be­szédét igy folytatta : M. t. Közgyűlés ! Méltóztatnak ebből látni, hogy-a—mai napon nem a mi városunk közérdekű ügyeinek tár­gyalásával fogunk foglalkozni, hanem egy ünnepélyes közgyűlést, egy ünne­pélyes összejövetelt tartunk, hogy ál­dozzunk a nagy férfiú emlékének, aki ;a magyar nép felszabadítója vala, a kit mi Kossuth apánknak nevezünk; hogy méltassuk, dicsőítsük az ö nagy és szent nevét és az által a mi váro­sunk krónikájába beirván az ő nevét, városunk szerény történetének lapjait ékesítsük. (Tetszés.) Nem az én feladatom, hogy erről a helyről Kossuth Lajos hervadhatlan, nagy hazafiui érdemeit méltassam; a végrehajtó bizottság ezzel a szereppel és megtisztelő feladattal dr. Kelemen Samu tagtársunkat bízta meg. De egyet erről a helyről én is kijelentek és ez az, hogy akkor, midőn Kossuth Lajos emlékezetének fáklyát gyújtunk, a mi közéleti porondunkon is elnémult ß nolitikai küzdelmek harczi zaja, mi köztünk is elsimulnak a nézeteltérések és szivvel-lélekkel összeolvadunk és egybeforrva közös érzéssel és közös egyetértéssel dicsőítjük és áldjuk an­nak nagy nevét, aki a magyar nemzet­nek felszabadítója volt. (Éljenzés és taps.) E mellett még egy nevezetes kö­rülményt kell megemlítenem, m. t. törv. bizottság! — és ez az, hogy a mi ün­nepélyes közgyűlésünket a mai napon megtisztelte és szerencséltette látoga­tásával Kossuth Lajosnak vérszerinti fia. (Élénk éljenzés ) Köszöntőm Önt (Kossuth Ferencz felé fordul) nemcsak a magam, hanem Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége nevében (éljen­zés) ; köszöntőm Önt, nemcsak azért, hogy Ön a nagy Kossuthnak fia, hanem azért is, mert a közéleti működésével és hazafias cselekedeteivel mindnyá­junk tiszteletét és elismerését érde­melte ki. (Éljenzés és taps.) Köszöntőm az 6 barátait is, kik szívesek voltak őt ide elkísérni és ez által a mi ünnepélyünk fényét emelni. (Éljenzés.) Ezután, m. t. közönség, midőn önöknek hálás köszönetemet fejezem ki, hogy ezen ünnepélyes közgyűlésen megjelenésükkel a közgyűlés fényét emelni szívesek voltak, a mai napra összehívott rendkívüli közgyűlést ezen­nel megnyitódnak nyilvánítom. (Élénk éljenzés.) A tárgysorozat következő pontja: ünnepi beszéd, tartja dr. Kelemen Samu. Felkérem őt, beszédét elmon­dani méltóztassék. A megnyitó beszéd elhangzása után Dr. Kelemen Samu ügyvéd a kiváló jogász és kriminálista emelke­dett fel és általános figyelem és csönd közepette tartotta meg hatalmas ün­nepi beszédét, a mely az eddigi sző* noki remek beszédjeinek méltó ko­ronája volt. A nagyszabású és költői eszmék­ben gazdag ünnepi beszéd ez volt. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Egy évtized tűnt le azóta, hogy komor éjszakán óriás fény lobbant fel. Mintha a legdicsöbb életnek utolsó föllobbanásában, a föld golyó­nak valamennyi fáklyája összefogott volna, hogy örökre elűzze a sötétsé­get, mely halotti leplét ránk borítani készült. Azután minden csillag lehullott az égről, sötét lett. És a földnek mind megannyi zugából mintha panaszos haDgok tör­tek volna elő, egy nemzetnek jajsza­vát verve vissza egy világnak vesz­tesége fölött. És szállt a gyász a bánat szárnyain. P elhő tovább adta a felhőnek, bérez a völgynek, kis patak a folyó- nak, folyó belesirta a tengerbe — Kossuth Lajos meghalt, Kossuth La­jos nincs többé . . . És országoknak mesgyói össze­folytak, birodalmaknak határkövei le­omlottak a gyásznak egységében. Hazahoztuk. Kihűlt tetemeit le­eresztettük a hideg földbe, ám soha ki nem hülő lelkét, a nemzet lelke temette a magáéba. Esztendőnkint azóta szokszor megújulnak a mi sebeink ; esztendőn­kint sokszor, haj de nem elégszer föltámad és megújul lelkűnkben a Te képed. Türelemre inted a türelínet- lenkedöket, kitartásra buzdítod a lan­kadókat, harezra a csüggedőket. — Harczra, amely nem szűnik meg, amig jogtalanság ül diadalt a jogon és ármány fojtogatja az igazságot. A tested meghalt és Te mégsem múltál el, nem is fogsz elmúlni soha. Csak velünk magyarokkal együtt ! Ha majd népirtó csatában talán kiir­tanak minket, az utolsó közülünk, a hírmondó is, ajkán a Te neveddel fog holtra váítan összeroskadni. Ak­kor elmúltál, véged. Vagy tán ha elpuhultan, önma­gunkról megfeledkezve beolvadnánk majd idegen nemzetbe. Akkor is vé­ged. De akkor elmúltunk mi is, mert nem lesz már magyar a magyar. Megírtad egyik leveledben : „Én már régen nem élek, meg­haltam 1867-ben. De ha meghalok, föltámadok síromban és a nevem akkor nagyobb hatalom lesz, mint valaha“. így van, igy lesz. Más nemzeteknek is vannak nagy embereik. Nekünk is adott a Gond­viselés jeles férfiakat, nemzeti hősö­ket, akik küzdések közepette meg­mutatták a harezok útját, harczokból a béke ösvényét. Az életpályát, melyet megfutot­tak, vércsöppeknek a nyomai jelzik. Vér, mely a küzdelem okozta sebből bugygyan elő és vér, mely a szívnek Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek í T I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik

Next

/
Oldalképek
Tartalom